I. Évad 91. rész 01/07 L

.:: Zoe szemszöge ::.

– Kell valami segítség még? – kérdezte Louis miközben behúzta az utolsó bőröndöt is.

Megráztam a fejem, majd letettem Whiskyt.

Leila nem jött ide, mivel a cuccai már az új háznál voltak. Niallal oda ment.

– Szólj ha segítség kell – mondta, mire elég furcsa képet vágtam. – Akkor írj. Szép álmokat – ölelt magához.

Louis sajnos elment, bár tudom hogy úgy szökött meg Richard elől, hogy engem haza kísérjen. Én meg felcipeltem a bőröndöket.

– Segítség betolakodó – visított Lucifer.

Azonnal oda mentem és láttam, hogy az ajtóban találkozott Whiskyvel. Felvettem a szerencsétlen papagájt, majd agyon dédelgettem. Nem is tudtam hogy hiányozhat egy tollseprű.

– Hiányoztál – mondta miközben fel ült a vállamra.

Megvakartam a fejét, bíztam benne, hogy ennyivel beéri most.

– Miért nem mondatsz semmit? Talán elvitte a cica a nyelved.

– Mert...... nincs.... hangom.... és...... nem..... is..... szabadna..... beszélnem – mondtam szaggatottan és rekedten

– Majd leszek én a hangod – hullámzott a vállamon.

Felmentem a szobámba, Lucifer bementem a helyére. Whisky meg az ágy sarkában aludt.

Lezuhanyoztam, majd felvettem egy bugyit meg egy pólót. Már készültem, hogy befekszek, amikor csengetek. Ránéztem az órámra. Éjfél.

Leballagtam, hogy kitárjam az ajtót a vendégem előtt. Amy jött be rajta és maga után húzta a bőröndjét. A szeme vörös volt a sírástól, és még most is szipogott.

– Maradhatok? – kérdezte, mire csak bólintottam.

Felvittük a vendég szobába a csomagjait, majd leültem az ágyra és vártam, hogy elmondja, hogy mi történt.

– Anya és apa elváltak. Amíg én boldogan töltöm a karácsonyt New Yorkba ők megegyeztek, hogy vállnak. Sőt a papírokat is alá írták. Apa el is költözött a városból és hagyott nekem egy levelet amibe leírja, hogy sajnálja, de nem tudja elviselni anyát. Teljesen kiakadtam és apukámat követeltem, de anya elkezdet velem kiabálni. Hatalmas vita lett belőle, és kijelentettem, hogy ott hagyom. Soha nem megyek vissza. Ő erre, csak kinyitotta az ajtót és azt mondta, hogy holnap délelőtt itthon lesz, hogy elvigyem a cuccaim – szipogta.

Szorosan magamhoz öleltem, és közben írtam, egy smst Liamnak, hogy azonnal jöjjön ide. Nehéz vigasztalni, hogy ha nem szabad beszélnem. Miközben Amy a pólóm áztatta, kivágódott a szoba ajtaja és Liam jött be rajta. Amy amikor meglátta, oda mentem hozzá és megölelte, majd neki is elpanaszolta, hogy mi történt. Magukra hagytam őket és kimentem. Becsuktam az ajtót, majd megindultam a szobám felé.

Az ajtóban egy mellkasnak ütköztem.

– Le írod, hogy mi történt? – kérdezte az akadály.

Leírtam majd nem szóról szóra – már amire emlékszem belőle –, amit Amy mondott, majd feltettem egy kérdést.

– Csak ha nem zavarok.

Megráztam a fejem, mire magához ölelt.

Befeküdtem az ágyba, majd ő is oda búj mellém.

Nem tudtam mi várt rám az elkövetkező néma hónapban. De mindent megteszek, hogy a szikével ne találkozzak. A menekülésben verhetetlenen vagyok. Ha baj volt és nem tudtam megoldani. Leléptem. Idáig bevált. Nem csak az iskola miatt jöttem el Hillsidetől. Elegem volt, hogy anyáék örökösen vitatkoznak. Az elején nem kezeltem jól. Éjszakákat sírtam át miattuk, mert féltem, hogy elválnak. Reggel meg úgy beszélgettek, mintha mi sem történt volna. Engem viselt meg a hangulat változásuk. Nem egyszer volt rá példa. Ahogy elkezdtem a középiskolát, megismerkedtem Leilaval úgy változtam. Jó és rossz értelembe. Végleg eltemettem magamba az érzékeny, síros Zoet. Aki egy rossz szót szóltak hozzá, már menekült is. Most rossz szót szolnak hozzám, vissza beszéltem. Megtanultam anyaék vitáját is kezelni. De nem teljesen. Nem egyszer volt, hogy egyszerűen leléptem a bunkerembe és két napig ki sem jöttem. Vagy elmentem a másik kedvenc helyemre. Ha meg nem volt kedvem én is beszálltam a vitába. A végén, mindenki haragszik mindenkire, ezért elvonultunk a saját szobánkba. Reggelre, meg mint ha a tegnap este csak egy rossz álom volna.

Egy könnycsepp gördült le az arcomon, ahogy vissza gondoltam a múltra. Ha megtehetném sem változtatnék rajta. Mert lehet hogy ha nincsenek a viták, akkor még mindig az a gyenge és szerencsétlen lány lennék, aki nem tudja megvalósítani az álmait. Pedig megtudom, akár a legvadabbakat is.

– Mi a baj? – kérdezte a rekedt hang a hátam mögött.

Legyintettem a kezemmel majd vissza dőltem.

– Nem sírtál volna, hogy ha semmit lenne – puszilt bele a hajamba.

Elővettem a laptopom, majd betöltött, megnyitottam egy szövegszerkesztőt, és kamatoztattam a vakgépelési tehetségemet. 4 perc alatt leírtam, hogy mi is nyomta a lelkem, meg az is oda írtam, hogy aggódok Leila miatt, mert fiatal ahhoz, hogy terhes legyen. Meg Amy teljesen maga alatt volt, és nem tudtam hogy fogja ezt feldolgozni.

– Nyugi minden jól lesz. Csak aludj egy kicsit.

Végül is kényelembe helyzetem magam, majd elnyomott az álom.