.:: Soffy szemszöge ::.
Zaynnel a színpad közepén táncoltunk. Éppen meg akartam húzni az üveg tartalmát, ami a kezemben volt amikor ő hirtelen kikapta.
– Mára elég volt – tette le az asztalra.
– Jó – szomorodtam el.
A kezét csípőmre tette és így ringatóztunk a pörgős számra.
– Akarlak – suttogta a fülem.
– Akkor meg miért vagyunk itt? – kérdeztem, miközben egy kicsit eltoltam magamtól, hogy bele tudjak nézni a szemébe.
– Mert mind a ketten részegek vagyunk.
– Nem találták fel még a taxit? – tettem csípőre a kezem.
Felnevetett, majd elkezdett húzni. Én bementem, hogy kivegyem a kabátokat, de az pultos csaj azt mondja, hogy Zayn kabátját valami ugráló őrült csaj elvitte az visítva, hogy: ,,Zayn az enyém vagy, örökre" Nem kérdeztem többet, mert azonnal tudtam, hogy azt a kabátot, már soha nem látjuk viszont, csak az a kérdés, hogy szerezték meg. Már kezdek félni a rajongóktól. Ki is rázott a hideg.
Zayn kint egy kocsinak támaszkodva várt. Kinyitotta nekem a kocsit, majd becsukta utánam.
Figyeltem az ablakon kifelé, közben meg hallgattam a sofőr mérgelődését, hogy rossz a forgalom, meg dugó volt. Szerencsére nem tartott sokáig eljutni a szállodába. Csak egy óra. Mint kiderült a dugót egy defektes taxi okozta.
Ahogy be léptünk az előtérbe láttam, ahogy a lift bezárul.
– Gyalog kell mennünk – mondtam.
– Miért?
– A lift foglalt – vontam meg a vállam és indultam meg felfelé.
Éppen a hetedik foknál jártam, amikor megcsúsztam és végig gurultam a lépcsőn.
– Soffy jól vagy? – guggolt le mellém Zayn.
– Nem a legjobban kicsit fáj a kezem – emeltem fel a jobb karom.
– Megyünk az orvoshoz – mondta és már vette elő is a telefonját.
Meglepetésemre nem taxi várt kint hanem Paul. Kinyitotta a kocsit, közben gratulált, hogy leestem.
A kórházhoz érve kirázott a hideg. Utálom az orvosokat, meg ha gyógyszert eszek, csak rosszabbul vagyok. Nem hatnak semmit.
Mint kiderült sikeresen eltörtem két helyen a kezem, de még ráadásnak egy helyen meg is reped.
Gipszbe tették, majd egy boldog új évet kívántak. Remélem nem igaz a mondás amit csinálsz az év első percébe azt fogod szinte egész évbe.
Ahogy beszálltam a kocsiba, meg akadt a szemem egy filctollon. Felkaptam és alkotni kezdtem. Kedvenc énekesem színészeim névét írtam rá, meg néhol apróbb rajzokat is csináltam. Nagyon jól elvoltam az út alatt, úgy kellet kiráncigálni a kocsiból, mivel szerintem még nem volt kész a művem.
Zaynnek könyörögnöm kellett, hogy alá írja, de nem tudott nekem ellen állni.
Büszke voltam a művemre.
Beszálltunk a lift, majd neki dőltem Zaynnek, mert ott helyben el tudtam volna aludni. Megváltás volt a csengő, ami jelezte, hogy megérkeztünk. Az első utam az ágyba vezetett, úgy ahogy voltam bele dőltem. Még éreztem, hogy Zayn lehámozza rólam a ruhámat, de olyan gyenge voltam, hogy nem volt erőm segíteni neki. Utána meg csak köhögést hallok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése