One Shot

Christmas 

.:: Zoe Szemszöge::.

2011.12.24

Nem tudom eldönteni, mi rosszabb? Az, hogy lemondták a versenyt vagy, hogy el kell viselnem a családomat? Egyértelmű az utolsó. Minden éveben ugyan az. A fő téma természetes én vagyok, meg a szerencsétlen múltam meg jelennem, meg milyen balfasz vagyok, hogy tönkre teszem a jövőm.

Ez az egész oda vezethető vissza amikor is ott hagytam a táncot és szakítottam Brad-dal.

Családom oda volt érte, csak én nem. Ez talán a legnagyobb vitánk ami valaha volt és még mindig tart. Szóval a családom utál, mert utálom Brad-et. Semmi baj már megszoktam. 

A táncról meg annyit, hogy az csak egy kisebb vita az előzőhöz képest. Mivel én rángattam bele az unoka testvérem a táncba és én kiléptem ezért én vagyok a köcsög aki cserben hagyta. Ne éppen ezért tartam titokban, hogy folytatom a táncolt, mert akkor tényleg kirobban a harmadik világ háború.

A karácsonyba egyetlen egy apró dolgot szeretek az még pedig mama sütije. Csak ilyenkor süti ezt a különleges csokit és meggyes finomságot. De ilyenkor több tepsivel is. Csak nekem. 

- Boldog karácsonyt Zoe. - jött be anya. - Végre egy karácsony amikor itthon vagy. Felejthetetlen lesz.

- Nem megyek le se el, de még ki sem. Itt töltöm az ünnepeket.

- Ne butáskodj. Öltözz, mert egy óra és itt lesznek a vendégelek.

- NEEEEEEEEEE. - őszinte vélemény.

- Goldenwin. - szólt rám anyám, majd kiment.

Visszafeküdtem és nem vettem figyelembe, hogy valakik jönnek. Nem hiszem, hogy hiányoznék nekik.

- Kész vagy már? - jött be apa.

- Nem és nem is leszek.

- De öreganyád hozott sütit. - mondta mire felkaptam a fejem és a kezében lévő sütivel szemeztem.

- Ad ide. - nyújtottam a kezem.

- Nem, gyere le és megkapod.

- Legalább te mellettem lehetnél.

- Készülődj. - hagyott ott.

Nagy nehezen felkeltem, majd fél óra alatt el is készültem. Testileg. Lelkiekben lehelten felkészülni.

Lementem ott köszöntöttem a családot, majd helyet foglaltam az asztalfőnél. Mindenki a kajával volt elfoglalva, közben meg beszéltek. Senki nem hozott fel semmilyen témát, amihez közöm lenne.

Talán leginkább akkor lepődtem meg, amikor az asztalról minden lekerült, csak a poharak maradtak.

- Ki oszt? - hozta be apa a kártyát.

- Én számolok. - vettem elő a tíz centeseket.

Mindenki megkapta a lapot, meg a 50 darab tíz centesét és kezdődött a játék.

- Pusztulj meg. - vágta hozzám a keresztanyám a paklit.

- Sajnálom, de aki király az király. - húztam be a lóvét.

Nem is volt olyan rossz ez a karácsony. Lealáztam a családom kártyába volt süti és senki nem basztatott. Nem is bántam meg, hogy maradtam.

Saját művem

My death date…or not???

Mint minden évben most is az unokaöcsémmel kell tartanom a csokit vagy csalunkra. Fél az ijesztő jelmezektől ezért ő mindig ugyan annak a szupermen-nek öltözik be. Környékén már mindenki tudja, hogy csak is a Goldenwin család lehet. Mivel az uncsitesóm félős ezért én sem öltözhetek akárminek. Kivétel ez az év. Most előveszem a több éve elfojtott rémisztgetési vágyam. Nem akartam béna vámpír lenne vagy vérfarkas valami újat akartam mutatni, ami még Hillside-be nem volt. Több hónapon keresztül jelmez ötleteket kerestem. Mikor meglett akkor meg az anyagok után kutattam. Ahogy meg lett minden alap anyag neki kezdtem a varrásnak, ragasztásnak és a tépkedésnek.

- Zoe elkészültél már? - kiabált fel anya.

- Pár perc. - mondtam neki gonosz mosollyal az arcomon.

A ruhámat magam varrtam, meg téptem meg több helyen. Hasamnál vagy egy hatalmas harapás nyom, amiből a művér folyik. Az egyik lábam kivan az anyagból, azt úgy festettem be mintha csontok tartanának. Több hétig gyakoroltam rá, de még én is elhiszem. Fehér ruha a hátán meg van tépve, mintha ágakon akadtam volna fent, karjai csíkokban lógnak. Az egyik kezem a lábamhoz hasonlóan csontosra van festve. Körmömön meg kis koponyák mosolyognak. Másik kezem úgy van, megfestve mintha nem lenne bőröm csak izom lenen rajta. De talán a sminkemre vagyok a legbüszkébb. Zöld szemeimet kihangsúlyoztam (szereztem kontaktlencsét is, ami a barna szememből ijesztő zöldet csinált), hogy még nagyobbak legyenek, majd az egész arcomat porcelán fehérre mázoltam be. Majd a jobb oldalra repedéseket csináltam mintha egy betört képű porcelán baba. Számat vérvörösre rúzsoztam ki, majd a bal oldalára húztam egy kis vércsíkot. Hajamat meg úgy csináltam meg mintha belém csapot volna a villám. Cipőm meg egy lapos talpú topánka volt, aminek hiányzott az orra így csontos ujjaim látszódtak. Sőt a harisnyatartómra meg ráerősítettem egy tört tokot. Abba pont bele fér a telefonom.

Miközben a tükörbe néztem teljesen meg voltam elégedve magammal. Így lehet, hogy bejön a tervem, hogy nem kell az uncsitesommal tartanom, hanem mehetek a bulira.

Egy utolsó simítás és irány az éjszaka, amit most a szellemek a vámpírok és a vérfarkasok uralnak.

- Kész vagy már? - kiabált felfelé anya.

- Igen. - emeltem fel a ruhám felét.

- Jesszus anyám. - kapott apa a szívéhez, amikor meglátott. - jó lett, de nem fog Zack megijedni.

- Nem fogok megint béna nyuszinak öltözni, mindenki rajtam röhög.

- Most nem fognak röhögni rajtad, hanem sikítani.

- Az a lényeg.

- Zoe, mi lesz az Zack-kel.

- Vidd el, meg van még a béna vámpírszerkód.

- Kitalálom, te meg mész a buliba.

- Gondolatolvasó vagy. - veregettem meg apa vállát.

- Megbeszélem anyáddal, de már most mondom, hogy nem fog neked örülni. Amúgy mennyi ideig gondolkoztál a ruhán.

- Több évnyi ötlet van bele szőve.

- jó inkább úgy kérdezem hány nap alatt csináltad meg.

- Fél nap elég, sőt sok is hat óra.

- Minek kérdezek meg ilyeneket. - sóhajtott fel.

Ahogy leértem a lépcsőn egy hatalmas sikollyal üdvözöltek, sőt az ajtóban álló gyerekek visítva menekültek. Az Zack meg anya lába mögé bújt.

- Zoe te vagy az? - döbbent le anya.

- Pontosan, jó lett a ruhám.

- Szívbajt hoztad rám. - ahogy mondta úgy kezdett vissza térni a természetes színe, ami nem a falfehér.

- Anya ugye nem baj, ha elmegyek abba a buliba, amit tegnap este mondtam nektek.

- Így akarsz kimenni, elijeszted az embereket.

- Halloween van, nem cukinak kell lenni, hanem halálosnak.

- Jó menj, de siess, mert az unokatestvéredbe megfagyott a vér. - mondta anya miközben próbálta előhúzni a lábai mögött bujkálót.

Szerencsém volt mivel annak ellenére, hogy ősz van, az időről az lehet hinni, hogy nyári. Felhívtam a barátnőimet, hogy megyek a buliba. Annyit írtak, ha megint a béna jelmezbe megyek, akkor meg se próbáljak a közelükbe jutni. Kedvesek.

Ahogy megérkeztem a buliba néhány sikítást kaptam üdvözlésből.

- Ki vagy te? - kérdezte egy tündér.

- Legrosszabb rémálmod, ha nem engedsz be. - vettem elő a leggonoszabb mosolyom.

Elállta az utam majd remegve becsukta az ajtót. Szerintem nem fogom megmondani ki vagyok. Indítsunk egy új rém történetet.

Végig szántottam a folyósokon, majd rémült pillantások meg halálfélelmet láttam, büszke vagyok magamra.

- Ki vagy halálos baba? - jött mellém egy sík részeg pasi.

- Pont jó mondtad. Halálos. - kacsintottam, majd magára hagytam.

- Ne már szívi mi lenne, ha levennéd ezt a csodás maszkot és felmennénk a szobába.

- Álmod. Majd másokat vigyél fel.

- Sajnálom, cica imádom a babákat.

Kikerültem és nem vettem róla tudomást. Bementem a nappaliba ahol tombolt a buli. Minden üvöltött a zenétől meg lehetett süketülni. Több helyről lehetett egyszerre sört, meg még több alkoholt kapni. Fények a plafonra felszerelt lámpákból, majd nem sokat adott éppen annyit, hogy ha valakinek neki mész tud, hogy bútor vagy ember.

Megpillantottam a barátaimat elmentem mellettük, mire a szívükhöz kaptak.

- Kövesetek. - mondtam nekik miközben elszaladtam.

Nem láttam, hogy megfogadták a tanácsom, de ha igen akkor megijesztem őket. Ideje hogy visszakapják a több évnyi szívatást, amit kaptam, mert Zack-kel mentem. Káröröm a legszebb öröm.

Ahogy az udvaron sétáltam a semmiből elütünk egy valami. Az arca olyan volt mintha sósavval vagy valami hasonlóval leöntötték volna. Szemei nem voltak. Hatalmasat sikítottam, sőt még hátrább is ugrottam. Amikor feleszméltem a sokból eltűnt az orrom elől. De úgy igazából kámforrá vált, nem csak elsétált.

Nem volt időm gondolkodni rajta, mert megpillantottam a barátaimat. Itt ma én ijesztgetek nem engem fognak.

Nem terveztem el semmit hagytam, hogy véletlen alkossa a legjobb történetet, hisz nála jobb író nem létezik. Ki talál ki olyan csavarokat, amiket senki nem tud felül múlni.

Amikor oda értek éppen készültem valamit húú-t oda vágni a fejükhöz, amikor egy kéz a derekamra fonódott egy kéz és berántott a sötét erdőbe.

A hideg futkosott a hátamon. Reszkettem a félelemtől. Nem tudom, hogy hol vagyok, pedig nem messze lehetek a bulitól. Még hallom a zenét. Megpróbáltam a fülemre hagyatkozni és visszamenni a buliba. Közben elővettem a telefont a fénnyel próbáltam tájékozódni. Tér erő nem volt így már elvettettem, hogy segítséget hívok.

Nem láttam semmit pedig a telefon világított. Amennyire csak tudtam végig botorkáltam az erdőn és imádkoztam, hogy olyan helyre lyukadjak ki, amit ismerek.

Hirtelen egy hatalmas fénycsóva jelent meg, de amilyen gyorsan jött úgy tűnt el. Nem tudom leírni, hogy milyen félelem ment rajtam keresztül. Elátkoztam magam, hogy nem az Zack-kel mentem, hogy meg akartam leckéztetni a lányokat. Minek, miért nem csak élveztem a bulit éjfélkor lelépek és ennyi, de nekem megint hülyének kel lennem. Nem tudom mi vár rám, de itt nem maradok, a telefont visszaettem, majd megindultam egy tetszőleges irányba, csak térerő legyen. Meg sem álltam, amíg meg nem pillantottam egy kocsit. Oda futottam, majd be kopogtam az ajtót. Nem jött válasz, mivel párás volt az ablak így nem láttam semmit. Letöröltem a ruhám egyik kiálló darabjával, majd hátráltam pár lépést. A kocsi ülésén egy véres csontváz ült, a kezeit a kormányon pihentette. Ennyi elég volt azonnal a másik irányba fussak. Amennyire csak tudtam szedtem a lábam. Nem jutottam messzire, mert valamibe felbotlottam. Hallottam ahogy a szoknyám épp fele is kezdi megadni magát, reszketve fordultam meg hogy megnézzem, remegett a kezem, mikor meg láttam. Nem csak egy sírkő volt ott. Hanem egy olyan amin az én nevem van.

„ R.I.P.

Zoe Samantha Goldenwin

1993-2010”

Szaladva sikítottam, próbáltam kikerülni a sírköveket, de a ruhám teljesen megadta magát. Nem érdekelt semmi, csak minél hamarabb haza akartam jutni. Annyira nem figyeltem, hogy hol mászkálok, hogy hirtelen elfogyott a lábam alól a talaj Egy hatalmas gödörbe kertem. Ott feküdtem a közepén teljesen tanácstalanul. Felkeltem, majd megpróbáltam kimászni kiugrani kijutni a gödörből. Semmit nem értem el vele. Akármibe akartam megkapaszkodni a kezembe maradt. Leültem és vártam a megváltót, nem tudom mit fogok csinálni, hogy kijussak, de nem fogom hogy egy sírkő amit csak poénból tettek ki megijesszen.

Erőt vettem magamon és feltápászkodtam.

- Nem hagyom hogy egy kis csíny ledöntsön a lábamról, megkeresem aki ezt csinálta és megmutatom neki, hogy velem nem szórakozhat. Bármi áron, de én ki fogok innen jutni.

Megkapaszkodtam egy gyökér szerűségben, de amikor hozzá értem, már tudatosult bennem, hogy ez nem az, hanem egy csont. Nem vettem róla tudomást, hanem az összes erőm össze szedve kimásztam a sírból. Amikor kiértem egy gyors fújjogás után leporoltam magam, majd megindultam egy tetszőleges irányba. Kezdtem megnyugodni, amikor jelmezes emberek jöttek velem szembe. Voltak kisebbet nagyobbak, hirtelen megpillantottam egy szuperment.

- Zack te vagy az? - kérdeztem tőle, mire felsikoltott.

- Igen, de Zoe a szívinfarktust hoztad rám. - kapott a szívéhez.

- Sajnálom. - öleltem magamhoz.

- Minek ölelgetsz.

- Hihetetlen élménybe volt részem. - csaptam össze a kezem.

- Valami pasit felszedtél?

- Nem, hanem halálra ijesztettek.

- Kellett neked ilyen……..- nem tudta befejezni, mert hirtelen eltűnt.

Vagy is nem ő tűnt el hanem én. Konkrétabban felakadtam egy faágon, ami nem tudom, hogy került az utca közepére. De sebaj halloween van és a szellemek utálnak engem.

Nagy nehezen megszabadítottam magam a ruhámtól, vagy is csak a hátától és mentem tovább a fő utcán. Kikerültem a további ágakat, majd haza értem. Berohantam a házba, majd jó alaposan rázártam az ajtót.

- Mi történt Z? - kérdezte anya.

- Egy savval leöntött arcú pasi kergetett, gödörbe estem, a főutcán felakadtam egy faágba, amúgy semmi nem volt. - legyintettem.

- Örülök, hogy jó szórakoztál. - mondta anya, majd megigazította a fején a boszi sapkáját.

Hatalmasakat pislogtam, majd bementem a szobámba. Levakartam magamról a több kiló sminket, majd beálltam a zuhany alá és próbáltam a hajam a természetes állapotába hozni. Nagy nehezen sikerült. A ruhát, már ami maradt belőle felakasztottam az egyik vállfára, majd fürdőszoba ajtóra akasztottam. Magamra csavartam a törölközőt, majd ebben a hiányos öltözetbe sétáltam ki a szobámba. Éppen a fehérneműim között kerestem, mikor hirtelen elment az áram. Azonnal a lámpára kaptam a tekintettem onnan az ablakra. Jobban magamra szorítottam a törölközőt ott volt az a valaki vagy valami ott néz. A savval leöntött képű koma vagy csaj vagy állat. Kettő okból kísérteties ez az egész. Az első és legfontosabb emeleten lakok és nincs a közelembe fa, hogy arról nézzen be. Meg a másik, hogy egy száll, szinte semmiben állok itt. A törölköző, ami rajtam van éppen, hogy takar. Azonnal oda mentem majd behúztam a függöny. Neki dőltem a mellette lévő falnak, majd próbáltam megnyugodni.

- Nyugi Zoe ez csak valami hülye vicc, az osztályod próbál megszívatni, amiért a múltkori nem segítettem nekik a matek dogába, biztos, hogy csak így akarnak megleckéztetni. De nem tudják, hogy veled nem szabad szórakozni, főleg hogy megbolondultál és magadba beszélsz. Semmi baj egyedül vagy a szobádba és csak  - átöleltem a lábam, majd pár perc önsajnálat után nagy nehezen felkeltem, felvettem a pizsimet és bevágódtam az ágyba. A villanyt nem kapcsoltam le, nem mertem pedig nem félek szinte semmitől.

Több óra forgolódás, fészkelődés és helyezkedés után végre el tudtam aludni. Szerencsére álmomba nem kísértet semmilyen rémpofa az ablakba, de még az utcán sem. Nem akadtam fel a főutcán egyetlen egy ágba sem, nem estem bele gödörbe, nem fogtam kezet csontvázzal és nem akartam haza vitetni magam egy halottam. Az egész álmon a nagy kietlen, békés és nyugodt feketeség volt.