I. Évad 80. rész 12/30 N

.:: Zoe szemszöge::.

Két nap alatt amíg nem volt szinte semmi folyamatosan szívattuk a lányokat vagy éppen a fiúkat. Két nap alatt a legkedvesebb barátaik lettünk. Niall és Leilanak folyamatosan küldözgettük az smst, hogy nem szeretnék hatos ikreket vagy éppen ötöst. Mikor milyen szám jutott az eszünkbe. Néha kaját rendeltük a nevükben. Harry ajándékát is kipróbáltuk. Louis Harry hátára festet és meg Graceére. "Jó voltál este cica" meg "Te is kandúr" egy kicsit kiakadtak amikor meglátták. Limy páros hívogattuk, bekopogtunk. Egyszerűen nem hagytuk nekik semmi nyugit. Soffy és Zayn arcába meg sütit nyomtunk. Soffy megköszönte, sőt mondta hogy finom volt. Ő röhögött rajta.  De a kedvencem az volt amikor Soffyék szobájából elvittük az ágyat. Míg a többiek ki akartak nyírni minket.

– Most már elég a folytonos szórakozásból – fonta össze a kezét Harry.

– Jó abba hagyjuk – mondta Louis.

– Ajánlom is – ment ki és maga után becsapta az ajtót.

– Szerinted mennyire akadnának ki, hogy ha megcsináljuk amit beszéltünk – fordult felém.

– Én rendezek egy másik szobát, te hozd a vödröket.

– Itt találkozunk – mentem ki az ajtón.

Louis is követett, ő elment vödört keríteni én meg Stevennel beszéltem hogy egy másik szobát szeretnék erre az éjszakára. Amikor mondtam neki az okot, egy kicsit forgatta a szemét.

– Csak a bútorokat ne tegyétek tönkre.

– Nem fogjuk. De van bent a konyhába süti? – kérdeztem miközben átvettem a kulcsot.

– Biztos. Mennyit hozzak.

– 10-et. A lehető leghabosabbat – kiabáltam utána.

10 sütit betette egy dobozba, majd oda adta nekem. Ahogy mentem a lifthez Louis is oda ért. Négy vödör volt nála.

– Hoztam sütit – mutattam fel a dobozt miközben beléptem az liftbe.

– Milyen ízű?

– Nem tudom. Habos – vontam meg a vállam.

Ahogy vártuk hogy fel érjen a lift, megbeszéltük az apróbb részleteket. Az a baj a tervünkkel, hogy nem csak a többiek nem akarták, de még a lift is keresztbe tett nekünk.

– Ezt nem hiszem el – nevettem, miközben leültem a földre.

– Mit fogunk csinálni? – ült le mellém Louis, majd megbökött az ujjával.

– Együnk sütit – mondtam nevetve.

Végül is a sütit amit a többiek képébe akartunk nyomni nagyon finom volt. Még szerencse, hogy nem ők ették meg hanem mi. Mire megettük Louisnak és nekem is tiszta tejszínhab lett az arcunk.

– Valamit nem értek – tartottam vissza a nevetést.

– Mi?

– Hogy lehet, hogy még a füled mögött is tejszínhab van? – töröltem le az említett részt.

– Mondja az akinek az orrát nem lehet látni.

– Nem is igaz – bandzsítottam be, hogy megnézzem, hogy hazudik vagy nem.
Mire oda jutottam, hogy valami van rajta, Louis lecsókolta. Elég érdekes módon takarítottuk le magunkról a süti maradványit.

– Én unatkozom – sóhajtott fel Louis.

– Adok vödröt, csinálj vele amit akarsz – lökte mellé a vödröt.

– Mit kezdjek vele?

– Húzd a fejedre – adtam egy tippet, amit meg is csinált. – Oké Louis – veregettem vállba.

Meg untam az ülést, majd fel álltam. Elkezdtem járkálni, mint egy ketrecbe zárt állat. Úgy is éreztem magam.

– Nyugi – fogta meg Louis a kezem.

– Nehéz, hogy ha be vagyok zárva – mondtam.

Maga felé fordított, és a kezeit rátette a derekam, én meg a vállára.
Becsuktam a szemem és a vállára dőltem. Beszippantottam az illatát, közben ő a hajam simogatta.

Nem tudtam meddig lehetünk így, de ahogy megindult a lift felfele azonnal fel emeltem a fejem, Louis kezei lecsúsztak rólam. Mind a ketten a liftajtót néztük, és vártuk, hogy kinyíljon.