I. Évad 82. rész 12/31 N

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Ébredjetek, lekéssük a reggelit – jött be Niall.

– Menj és egyél, én alszok – húztam a fejemre egy párnát.

– De nem tudom, hol van az éterem.

– Több mint két hete vagy a szállodába, ne etess, hogy nem tudod, hol van az éterem, attól, hogy fáradt vagyok, még hülye nem.

– Ezzel vitatkoznék – szólalt meg Leila.

– Akkor meg hozassátok fel a kaját – fúrtam be jobban az arcom a párnába.

– Nem hozzák fel, mert túl sok az új vendég és nincs idejük, mert mindenki lent segít.

Kutakodtam az éjjeliszekrényen, míg nagy nehezen megtaláltam telefonom.

– Szia Steven, tudsz nekem segíteni?

– Persze, mond.

– Tudsz kaját felhozni?

– Igen, csak mond mi kell.

– Majd Niall mondja, szia – köszöntem el tőle és oda adtam Niall-nak a telefont.

Niall leadta a kicsit sem rövid rendelését, majd vissza adta a telefont nekem.

– Köszi – mondta mosollyal az arcán.

– Most már aludhatok?

– Igen – mentek ki.

Mér majdnem vissza aludtam, amikor kivágódott az ajtó. Ezek szerint eljött az a pillanat amikor meg kell ölnöm a barátaimat, mert nem hagynak aludni, tudják nagyon jól hogy ez nálam főben járó bűn.

– Már megint mi van? – ültem fel az ágyon.

– Elegem van Graceből – ült le Harry.

– Hét napja vagytok együtt, mi az amivel ki tud idegelni ilyen rövid idő alatt? – ült fel Louis is.

– Tudjátok mit én meghallgatom az ő variációját, Louis meg a tiéd, majd utána döntünk – mondtam miközben felkeltem az ágyból.

– Gyere szívem meséld el, mit csinált veled? – paskolta meg az ágyat Louis.

– Jaj Boo Bear, ez egész úgy kezdőzött, hogy... – mentem ki, közben meg felkaptam a köntösöm.

Beléptem Grace szobájába és azonnal megláttam a ruhát válogató barátnőmet. Hatalmas volt ott a káosz, de nem ezzel foglalkoztam.

– Mesélj – dőltem neki az ajtó keretnek.

– Semmi különös, csak Harrynak nem tetszik, hogy milyen ruhát találtam ki az esti bulira.

– Ebben a harisnyába mész? – böktem a lábára. Amin elől fekete macska fej van, a hátulján meg macska farok.

– Nem, cuki mi?

– Igen, nekem Londonos van.

– Tényleg? – dobott, le egy adag ruhát az ágyra.

– Ja Londonban – mondtam büszkén.

– Kitaláltad, már mit veszel fel?

– Igen ruhát, de megfordult a fejembe, hogy bikinibe elmegyek.

– Tegyünk úgy mintha ezt most nem mondtad volna – sóhajtott fel.

– Aki tud az tud – büszkélkedtem.

– Inkább aki hülye az hülye, de nem baj így szeretünk.

– Én is szeretem magam.

– Inkább szólj ő felségének, hogy jöjjön vissza.

– Ennyire nem lehetek fárasztó.

– Viccelsz, reggel te? Nem fárasztó vagy hanem maga a halál – mondta komolyan.

Nevetve mentem vissza a szobámba, kizavartam Harry, majd leültem a helyére a kanapén.

– Szerinted kinek van igaza? – törte meg a csendet Louis.

– Nekem – vágtam rá gondolkodás nélkül, mire csak felnevetett.

– Tényleg igaza Leilanak.

– Miben? – könyököltem fel.

– Abba, hogy ha nem alszod ki magad akkor elviselhetetlen vagy.

– Na! – löktem meg.

– Mi az? Csak az igazat mondom.

– Nem mert még nem láttál olyankor amikor nyögős vagyok.

– Remélem nem is foglak úgy látni. Még élni szeretnék.

– Ezt még megbánod – mondtam neki miközben fel álltam.

– Hova mész?

– Gyilkos fegyverért – mondtam miközben felvettem egy párnát.

– Halálos – jött oda.

– Az.

Addig püföltem amíg ki nem kötött az ágyon. Ő is felvett egy párnát és próbált vissza vágni. Csak az a baj, hogy ha ő adott akkor én annak a kétszeresét adtam vissza.

– Állj – nyögött fel.

– Nem.

– Akármit megteszek csak ne üss agyon.

– Jó – dobtam le a párnát.

– Mennyire fog nekem az fájni?

– Se menyire. Egy talp masszás lesz.

Leült a kanapéra, majd én fel tettem a lábaim az ölébe. Miközben ő masszírozott addig én megnéztem, hogy mi történik az internet nagy világába.