.:: Louis szemszöge ::.
Reggel ahogy kinyitottam a szemem egy idegen szobába találtam magam. Sőt hiányzott az egyik fala is, helyette víz volt benne.
– Zoe – bökdöstem a mellettem alvót.
– Igen? – Könyökölt fel.
– Hol vagyunk?
– Még mindig Bora Borán
– dobta arrébb a párnát.
Amikor tudatosult bennem, hogy mi is van fejbe csaptam magam.
– Visszafeküdhetek? – kérdezte résnyire nyitott szemmel, de közben folyamatosan mosolygott.
– Nem.
– Ne már. Rém álmom volt.
– Mi?
– Egy rája meg egy cápa kergetett a száraz földön. Azt hittem, hogy csak a polipok utálnak. De tévedtem.
– Hogy álmodhattál rájával meg cápával?
– Így – bökött "a fal" felé.
Figyeltem a halakat ahogy úsztak, majd hirtelen a semmiből ott termet egy cápa és egybe lenyelte az egyik halat. Nem kellett sok és jött egy másik. Horror megy az akváriumba, nem is a tengerbe.
Mikor meguntam a gyilkolás vissza fordultam Zoehoz aki már nagyban aludt. Egyszerűen nem értettem, hogy tudott ennyit aludni. Lehet, hogy ha hagynánk akkor át aludna akár egy teljes napot. De este meg talpon volt. Valami bagoly veszett el benne.
Már éppen fel akartam verni az álmaiból, amikor csengettek. Gyorsan felszaladtam és ajtót nyitottam.
– A reggeli elő állt – mondta egy piros egyenruhás férfi.
– Köszönjük – fogtam meg a kis kocsit amin volt és betúrtam a nappaliba.
Lementem és lehúztam Zoeról a takarót.
– Ébred. Van reggeli – csikiztem meg a talpát.
– Később is lesz – nyöszörgött.
– Nem. Most megyünk. Kelj – kaptam fel az ölembe.
Az arcát a nyakamba fúrta, a kezeivel meg átölelte a nyakam. Letettem a nappalira, majd elővettem a laptopom és írtam a többieknek, hogy amikor nekik lesz este akkor beszélünk. Ha jól számoltam ott hajnal körül járt az idő. Vagy mit tudom én.
– Utálom az idő eltolódást – ásított.
– Én is – gurítottam oda a kocsit a kanapéhoz.
– Hány óra? – kérdezte miközben a szemét dörzsölte.
– Nyolc, ha át állt a telefonom magától – néztem a kijelzőt.
– Biztos – éledezett.
Ahogy megettük a reggelit Zoe elterült a kanapén és a fejét az ölembe ejtette.
– Mit csinálunk ma? – kérdezte miközben haját igazgattam.
– Menjünk el a strandra.
Feltápászkodott mellőlem, majd eltűnt a lépcsőn. Mire én is utol értem már fel volt öltözve és éppen a kalapját tette a fejére. A törölköző meg a kezén lógott. Gyorsan én is át vettem a fürdő gatyám és felvettem egy törölközött. Bezártam az ajtót, majd a kulcsot Zoe felkötötte a karkötőjére.
Elkezdtünk keresni egy eldugott helyet. Mivel itt is észre vehetnek engem, ezért Zoe a fejemre nyomta a kalapját és úgy mentünk végig a tömegen. Így nem azért fordultak felénk, mert én híres vagyok hanem mert csaj kalap volt rajtam.
– Szerintem jól állt – vette le a fejemről Zoe.
– Csak szerinted – morogtam.
– Mindenki szerint.
Felkaptam az ölembe majd megindultam vele a vízbe és beledobtam. Mikor kijött a vízből elkapta a kalapját, majd a fejére igazította.
– Véged – jött közelebb hozzám.
Elakartam futni, de nem sikerült. A hátamra ugrott, hirtelen ért, ezért a vízben kötöttem ki, mikor kijöttem jót nevetett rajtam.
– Ez háború – álltam meg előtte.
– Vagy megegyezünk egy döntetlenbe – húzta lejjebb a szemüvegét.
– Elfogadom – adtam egy csókot az ajkaira, ami sós volt a tengertől.
Nem tudtam, hogy meddig lehetünk kint, de kiszívta az élet erőnket a víz.
Ahogy vissza értünk a házunkhoz Zoe elment, hogy lezuhanyozzon. Míg bent szépítkezett, addig megérkezett az ebéd is. Ahogy kijött, együtt szörnyülködtünk, hogy milyen tengeri herkentyűket adtak, hogy együnk meg. Zoe lement és szerzett normális kaját, ami pár perce még nem lubickolt a vízben, szerencsére hozott Pizzat. Meg kávét nekem, magának meg egy forró csokit.
Felhozta a laptopját és bekapcsolta. Csokiját kortyolgatta, miközben valakinek valamit írt. Ott hagytam magára, majd elmentem, hogy lezuhanyozzak.
Nem voltam bent sokáig. Csak egy órát. Rám ragadt Zoe rossz szokása. Ahogy kimentem láttam, hogy Zoe már aludt.
– Azért ennyire nem unalmas, amit mondtunk – hallottam meg Grace hangját.
– Vajon mit csinálhattak, hogy Zoe ennyire kifáradt tőle? – ismertem meg Leila hangját.
– Majd ha felébred akkor megkérdezzük tőle – mondta Amy.
– Nem fogok itt tölteni két napot
– szállt harcba Grace.
Zoe csak jobban magához szorította a pokrócot.
Jobban megszorítottam magamon a törölközőt, majd oda mentem. Fel emeltem Zoet. Aki görcsösen tartotta a pokrócát. Már értem miért is hozta magával. Lefektettem az ágyra, majd betakartam. Felvettem egy normális ruhát.
– Sziasztok csajok – ültem le a gép elé.
– Szia Louis, Zoeval mi lett? – kérdezte Soffy.
– Kifáradt – vontam meg a vállam.
– Mitől? – hajolt közelebb a kamerához Leila.
– Strandról jöttünk vissza.
– Persze-persze – legyintett Grace.
– Hé én nem Harry vagyok – védtem meg magam azonnal.
– De pasi – mondta Soffy.
– Ha nem mondod akkor nem tudom. Köszi, hogy szóltál.
– Tudod nagyon jól, hogy értette – mondta Amy.
– Igen, de nincs kedvetek rólam leszállni, meg arról, hogy mikor voltam csajjal.
– Louis hangját hallottam – jött be az ajtón Harry. Őt követte Liam, Zayn és Niall.
Megfogtam a laptopot és lementem a szobába, túl hosszú lesz ez a beszélgetés, sok mindent kell nekik megmagyarázni.
– Csajok nincs kedvetek kimenni? – kérdezte tőlük Liam.
– Nincs – vágta rá Amy.
– Csak pár kérdés erejéig – nézett kiskutya szemekkel Harry.
Vettek mély levegőt, majd kimentek az ajtón, én meg készültem a legrosszabbra. Ha ezek négyen kinéznek maguknak nekem végem.
– Hogy hívják anyukádék új szomszédját? – kérdezte Liam.
– Hát...
– Most van nem is létezik az a csaj. Vagy túl sokat ittál – adta a lehetőségeket Niall.
– Legyen szerintem az első – mondta Zayn.
– Szóval akkor nincs új szomszéd... – kezdett bele Harry, de közbe vágtam.
– Nincs.
– De te valakivel lefeküdtél. Az a valaki meg az akkori barátnőd. Zoe Samantha Goldenwin – fejezte be Harry.
– Még mielőtt a barátnőm lett lefeküdtem vele – ha már kiderül minden akkor ez is.
– Mi? – kiállották el a lányok magukat, majd bejöttek a szobába.
Zoe nyöszörögve felkelt, és értelmetlenül nézett rám. Bele túrt a hajába, majd inkább vissza dőlt.
– Jó a hajad – dicsértem meg.
– Miért néz rám nyolc ideges szem pár – kérdezte a vállamról.
– Hallgatlak, milyen barátság extrákkal kapcsolatban vagy mibe voltatok ti? – tért a lényegre Leila.
– Ehhez fáradt vagyok. Mi van most? – kötötte fel a haját.
– Mit csináltatok egy hónapi amíg Zoe néma volt? – kérdezte Grace.
– Semmi olyat – mondtam nyugodtan.
– Akkor mikor? – kérdezte Harry.
– Nem lehetne másról beszélni? – morogtam.
– Jó beszéljük arról, hogy mi mozog a háttérbe – kérdezte Soffy.
Oda fordítottam a fejem. Zoe gonoszul elmosolyogott, majd megfordította a laptopot.
Amikor meglátták, hogy mi mozog valaki sikított, vannak akik ordítottak. Az állat mániás, meg de cuki. Kinevettük magunkat, majd vissza fordítottam a gépet.
– Hol vagytok ti? – kérdezte Zayn.
– Akár hol is vagytok, de oda én is el akarok menni – mondta Soffy.
– De nélkülünk – vágták rá azonnal.
– Bora Borán – válaszoltam.
– De miért vagytok egy akváriumba?
– A szobánkba vagyunk – mondtam.
– Akkor mit keres nálatok egy cápa?
– Volt rája is. Meg apróbb halak. Korall szirtek is valami csodásak – mondta Zoe.
– Milyen szobák vannak ott? – ráncolta a szemöldökét Harry.
– Csak a nászutas lakosztály ilyen – meséltem.
Ha idáig értetlenül néztek akkor most le sem lehetne írni, hogy szuggerálnak minket.
– Még anyámat tartottam kiismerhetetlennek. Zoe te fülül múltad – mondta Amy.
– Köszi. Megtisztelő. Amúgy a ebéd mi van? – kérdezte.
– Nem halt meg senki, csak egy pohár készlet bánta. De most már hivatalosan is egy pár – morogta Amy.
– Fel a fejjel. Tudod nagyon jól, hogy nálam van hely. Főleg, hogy takarítasz. Egy megváltás, hogy ott vagy – mondta mire Amy felnevetett.
– Köszi anya – mondta mire össze ráncoltam a szemöldököm. Zoe legyintett egyet.
Innentől csak semmiségekről beszéltünk. Nem tudtam, hogy meddig társaloghattunk, de mivel náluk éjfél, és holnap menniük kellett This Is Us felvenni így elmentek és nyugovóra hajtották a fejüket.
– Szóval? – utaltam a szia anyára a köszönés végén.
– Ja igen. Amikor oda jött, szenvedett valamivel. Nem tudtam nézni ezért megcsináltam neki. Akkor mondta, hogy köszi anyu és azóta rajtam maradt. Várj asszem a cipőjét kötöttem be. Sőt azzal cukkolt, hogy amikor nem volt ott senki akkor megkérdezte, hogy ki az apja. Néma voltam. Lucifer válaszolt. Szóval ha egyszer apunak hív ne lepődj meg.
– Jó, nem fogok.
Én fáradt voltam, Zoe is ezért mi is követtük a Londoniak példáját és lefeküdtünk. ALUDNI.
Ahogy kiléptünk kezdettét vette a sikongatás. Oda mentünk és csináltunk közös képet vagy adtunk a karukra vagy papírra aláírást. 
.jpg)
