.:: Zoe Szemszöge ::.
Ahogy megérkeztünk a hotelbe lerendeztem, hogy a szobámat, végleg elhagyom nem jövök többet vissza. Szomorúan vették, hogy a kedvenc vendégük többet nem fog erre jönni. Megnyugtattam, hogy egyszer mindenféleképpen vissza nézek. Louis végig velem volt és hallgatta a beszélgetést.
Már a liftben megszabadultam a magassarkútól, mert feltörte a lábam.
– Tudod, hogy sokkal jobban nézel, ki, hogy ha alacsonyabb vagy nálam.
– Nyugi Louis tudom, hogy kisebbségi érzeted van – veregettem meg a vállam.
Ahogy fel értem az első utam a fürdőbe vezetettek, a ruhámat felakasztottam a szekrénybe. Hogy én hogy fogom haza vinni ezt a sok ruhát? Egy fél gépet elfoglal, ha nem kettőt.
Egy fekete csipkés fehérneműben mentem ki, meg egy köntös volt rajtam.
Éppen a szekrénybe kutakodtam, hogy mit vegyek fel az unalmas bál vagy estre amire el kellett mentem, mert nyertem és tudják, hogy én vagyok. Idáig azért mentem el az ilyen szarokra, mint a verseny támogatóinak a lánya. Ha szerencsém volt anya vagy apa elment helyettem. Ez kb. háromszor volt. A maradék húszon nekem kellett ott lenem.
– Louis van öltönyöd? – hajoltam ki.
– Igen, miért.
– Nincs kedved velem tartani a bálra?
– Ott mit kell csinálni? – jött be a gardróbba.
– Beszélni.
– Mikor kezdődik.
– Már rég tart, csak hát én angol vagyok és azok késnek meg elegánsan távoznak – vontam meg a vállam, mire felnevetett.
– Mehetek, a többiekkel mi lesz?
– Ha a lányok nem nyírnak ki, mert angolosan távoztam meg, hogy nem tudtak a táncról. Akkor ők is jönnek. A fiúknak minden féleképen szólj, hogy kezdjenek el készülődni.
– Rendben – ment ki a szobából.
Egyet pislogtam és a lányok már ott álltak előttem. Szinte a pillantásukkal megöltek.
– Válasszatok ruhát, bálra megyünk – mutattam nekik a szekrényre.
– Szerintem ez pont rád találták ki – adtam neki egy ruhát a világos térdig érő szívkivágású ruhát.
Felpróbálta, majd összeszűkölt szemekkel elment, hogy le tudjon zuhanyozni. Tuti, hogy tetszett neki. De a bálon fejmosás várt rám.
– Miért nem tudtad elmondani, hogy hova mész? – tette csípőre a kezét Grace.

– Szeretem, de ez nem válasz a kérdésre.
– Tudom, de arra a kérdésre, hogy mit vegyél fel arra igen.
– De egyáltalán milyen bál megyünk? – kérdezte miközben meg akadt szeme a kezemben tartott ruhán.
– Tánc – vontam meg a vállam.
– Nem fogok táncolni – mondta Leila.
– Nektek nem is kell, ha szerencsém lesz én is megúszom.
Grace fel próbálta a ruhát, nagyon jól állt rajta. Ő is elment, hogy készülődjön a bálra,
– Louis, hogy jött rá, hogy te vagy az álarc mögött? - kérdezte Amy.
– Úgy, hogy hagytam jeleket neki – turkáltam a rengeteg ruha között.

– Senki nem tudta, ez mind ezért volt, mert Brad megfenyegetett, még anno. Ő rájött, hogy kit rejt az álarc. Nem éppen kellemes emlékeim vannak arról az estéről. Azt mondta, hogy elmondja mindenkinek. Ez akkor volt amikor még csak otthon táncoltam. Onnan jöttem át ide. A verseny meg Brad miatt.
– Miért nem mondtad el, hogy Brad megint feltűnt?
– Miért nem mondtad el, hogy Brad megint feltűnt?
– Mert lerendeztem. Akkor azt hittem, hogy végleg, most már meg tudom mit kell tennem, hogy örökre kitöröljem az életemből?
– Ugyan mit?
– Azokkal kell foglalkoznom akik fontosan nekem. Veletek és a fiúkkal. Ti vagytok a második családom, néha meg az elsők is – mondtam mire felnevetett, majd megölelt.
– Ettől még haragszok – mondta miközben elengedett.
– Nem tudom kik nem tudnak vigyázni – tártam ki az ajtót.
– Nem örülsz?
– Renden, de attól te leszel a keresztanya?
– Nialllal letisztáztad.
– Igen, ő azt akarja, hogy Louis legyen.

– Mit csinálsz te ennyi ruhával?
– Ha kell vigyél, mind ilyen alkalmi vagy báli, esetleg fellépő, de van egyszerű hétköznapi is. - nyitogattam sorban ki az ajtókat.
– Ezt biztos, hogy viszont nem látod.
– Csak szét ne tépjétek, Párizsból lett hozatva egy jótékonysági estre, csak akkor lebetegedtem és apának kellett menni. Néha még mindig felhozza és panaszkodik róla. Gondoltam vissza a pillanatra.
"– Nem hiszem el, hogy ilyen szaron kellett részt vennem. Egy életre elegem van a tömegből.
– Ugye tudod, hogy max 70 ember volt ott – mondtam neki a teámat iszogatva.
– Nem, vagy az ötvenszerese.
– Jól van apa te tudod – hagytam rá.
Még fél órát azt hallgattam, hogy milyen kicsi szendvicseket adnak, mag a pezsgő is rossz volt."
Szép emlékek, kár hogy fájdalmasak.
– Megyek elkészülök – ment el Leila.
Az aulában mindenki harci díszben volt.
– Zoe neked nem a pároddal kellene menni? – kérdezte Soffy.
– Nem, én azzal megyek akikkel szeretnék, úgy is ez az utolsó – vontam meg a vállam.
Beszálltunk a limóba. Bent a lányok és a fiúk közösen panaszkodtak, hogy nem mondtam el, hogy én vagyok az álarcos páros női tagja. Végre megérkeztünk. Louis a kezét nyújtotta, hogy karoljak bele. Ahogy beléptünk és már menni is akartam.
Imááááááááááádlak!!!!!!!mikor lesz kövi????? nagyon siesssss!!!!!!! xoxo,Zsoo
VálaszTörlésja és sok sikert a vizsgához!!!!!!!!!hajrá patrik, hajrá...hajrá patrik, hajrá(spongyaboooooooob kocakabát))):))):DDD
TörlésKöszönöm. Nagyon jó a kis hajrá szöveg :DDDDD
TörlésSzia!:DD Imádtam a részt és nagyon sok sikert a vizsgádhoz remélem annyira jól fog sikerülni mint ez a történet!;) Már várom a folytatást!:DD
VálaszTörlésHatalmas ölelés: Rose:))
Én is remélem. Ha átmegyek koccintás után teszem is ki a részt. Ölel Zoe:)))))
TörlésSok sikert és ha találkozunk koccintunk mi is egyet. Ha a könyv osztásnál akkor azt még nem tudom, hogyan de majd valahogy megoldjuk :) puszi lányod :)
VálaszTörlésMa hozattam öregapámmal cseresznye pálinkát, hogy ha átmegyek ne vizet igyak hanem valami ütőset. Ha tudok akkor viszek könyvosztásra.
Törlésjesszusom, ez a kedvenc blogom. a csaj stílusa hatalmas, hogy mindenkinek beszól. Tetszik, hogy nem jöttek össze már a második részbe és nincs az a nyáladzás. Tetszik, hogy nem olyan hisztis, hogy a legapróbb dolgokon is bőg. Fantasztikus! Várom a folytatást
VálaszTörlésÉn sem szeretem az olyan blogokat amiben az első tíz részben együtt vannak. Meg agyon csalják egymást, majd megbocsátanak.
Törlés