I. Évad 90. rész 01/06 N

.:: Zoe szemszöge::.

– Kelj, mert megyünk – bökdösött Louis.

Megráztam a fejem, majd magamra húztam még jobban a takarót.

– Te akartad – mondta Louis és egy könnyed mozdulattal a vállára kapott. Ütögettem a hátát, de nem akart el engedni. Takaró közben végig nálam maradt. Végig cipelt a folyóson, meg az előtéren. Majd beültetett egy taxiba. Kiabálni akartam, csak nem volt hangom. Ahogy beszállt mellém, és lediktálta a címet fejbe csaptam.

– Szépen kértelek, hogy kell fel, de nem csináltad. Szóval ne nézz így te nem fogadtál szót.

„Azért megvárhattad volna, hogy felöltözzek” – ilyenkor kár, hogy nem tud szájról olvasni. Tél volt. Én meg egy száll pizsamába, ami egy hosszabb póló meg egy térdemig érő nadrág. De a póló nagyon cuki, mert P.S. I Love You-s. Még az a szerencsém, hogy egy papucsot felvett mielőtt kiléptünk az ajtón. Magam köré tekertem a takarót.

– Fogalmam sincs, hogy mit mondtál – mondta, amit én már rég tudtam.

Megforgattam a szemem, majd neki dőltem és próbáltam vissza aludni, ami sikerült is.

– Jó reggelt Zoe – mosolygott Louis.

– Hol vagyok? – mondtam annyira halkan, meg rekedten, hogy még én sem értettem.

– A szobába, de öltözz, mert lehet, hogy neked is ugyan az a bajod, mint Harrynek. Meg ne erőltesd, mert csak rosszabb lesz.

Fel ültem és tudatosult velem, hogy az előbbi csak egy álom volt. Még szerencse, akkor tuti, hogy még jobban megfázok. De a pizsama stimmelt. Louis felhúzott az ágyból, majd megindultam, hogy vegyek egy frissítő reggeli zuhanyt. Mire kész lettem Louis hozatott fel reggelit.

– Délután megyünk vissza. Addigra összepakolnak a többiek neked is mi meg meglátogatjuk az orvost.

Felkaptam a ruháimat, majd megettem a reggeleit. Mire végeztem Louis már fuvart is szerzet. 

Amikor megpillantottam a kórházat kirázott a hideg. Mint ha pizsamába lettem volna. Nem akartam kiszállni a kocsiból, de Louis egyszerűen kivett és behúzott maga utána.

– Lo... – próbáltam meg beszélni, de vinnyogásnak hangzott.

– Írd bele a telefonba, de a hangod ne erőltesd – vette ki a zsebéből a készüléket és oda adta nekem.

NEM MEGYEK ORVOSHOZ. Írtam le szépen és tömören a véleményem.

– Jössz és kész – kulcsolta rá az ujjait a kezemre, és úgy tartott, még véletlenül se tudjak meglógni.

Végig húzott a folyóson, majd egy ajtó előtt meg állt. Bekopogott, az ajtó kitárult. Én megindulta a másik irányba. Sajnos Louis volt az erősebb.

– Jó napot – köszönt az orvos, majd helyet foglalt a hatalmas székébe. – Mi a panasza?

– Pár napja elment a hangja, utána még kiabált is rá. Meg a torka is fáj – mondta Louis, miközben leültet az orvossal szembe.

Megvizsgált, és közben erős késztetést éreztem arra, hogy megharapjam, szerintem ha Louis nem fogta volna a kezem, akkor biztos, hogy hagyok rajta egy talán két fognyomot.

– Fertőző torok gyulladás, a hangszálai is begyulladtak. Nincs csókolózás, még puszi se. Minimum két hétig. Jobb ha kerülik egymást, az a biztos. Szexet is jobb lenne a levennék a közös időtöltés listájáról. A vad esti partikat, amin részegre issza magát. Azokat is elfelejtheti. Kb. három de jobb lenne ha négy hétig nem szólalna meg és bevenne ebből minden nap egy szeme.

Louis elvette a gyógyszer. Én meg szellőztettem a torkom.

– Köszönjük, de nem vagyunk együtt – mondta.

– Persze, persze – legyintett. – Csak az utasításokat tartsák be, vagy meg kell műteni. Ha még sem javulna, akkor majd mindenféleképpen menjenek orvoshoz – nyitotta ki az ajtót.

Louis kihúzott rajta, majd felkapott az ölébe, mert a döbbenettől nem tudtam mozogni. Legszívesebben sikítottam volna. Én ugyan be nem fekszek egy kés alá sem. Még a végén teljesen néma leszek.

Beültünk a kocsiba, de Louis nem indította el. Várta a reakciómat.

" Mit képzel magától azt hiszi, hogy járunk. Jó és személy szerint szeretném, mert beléd zúgtam. De attól még ne mondj meg nekem kivel mikor mit csináljak. Meg a műtét. A jó kurva anyát műtse ne engem. Még ha fizetnének sem feküdnék be egy kés alá, hogy megritkítsák a hangszálaimat."

– Jobb? – kérdezte Louis, majd fél karral át ölelt.

Vadul elkezdtem bólogatni, majd vissza dőltem az ülésre és figyeltem az utat. Ahogy megérkeztünk a szálláshoz, már a bőröndök lett vártak. Paul pakolta be őket a kocsiba. Elbúcsúztam papíron Steventől, majd beültem a többiek mellé a kocsiba. Elég szűkösen de elfértünk.

– Mit mondott az orvos? – kérdezte Louistól Leila.

– Hanyagolja a pasikat két hétig és négy hétig ne beszeljen – ismertette velük a történetet Louis.

Többiek jót röhögtek. Én meg Louis csak a szemünket forgattunk.

– Milyen nagy az összhang köztettek – mondta Soffy.

"Össze voltam vele zárva egy szobába. Valami rám ragad, abból amit csinált."

Repülőn mindenki ki dőlt, és átadta magát az álom világnak.