I. Évad 34. rész 09/16 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Mivel szabadságot vettem ki erre a napra így fel sem keltem volna délig ha nem kapok sms-t tíz percenként, hogy hol a picsába vagyok, elraboltak, élek-e még. Drága Grace és Amy aggódott. Felhívtam őket és elmondtam, hogy miért nem mentem. Megnyugodtak, hogy nem raboltak el a földön kívüliek.
Nem tudtam magammal mit kezdeni ezért elmentem várost nézni. Harmadik hete lakol már Londonba, de még nem láttam a várost. Elmentem egy fodrász szalon mellet és rászántam magam, hogy bemenjek. Untam, hogy egyszínű a hajam, ideje egy kis szint vinni az életembe. Új város, új élet. Sőt fel hagytam az elvemmel miszerint minden pasi bunkó disznó. Mert kapásból tudtam öt ellenpéldát mondani. Kellet ez a kis változás. Mosollyal az arcomon mentem tovább.
Megnézem minden nevezetességet. Big Bent, London Eye-t és nem hagyhattam ki, hogy ne száljak fel egy piros buszra, de a régi stílusúra nem az újakra.

Jót tett ez a kis séta. Miközben az utcákat jártam bementem megvenni Leila ajándékét ami szerencsére megérkezett időbe.

– Jó napot – léptem be az üzletbe.

– Jó napot kis asszony miben segíthetek – kérdezte mosolyogva egy kedves idős ember, akivel már annyi szót váltottam.

– Jöttem az ajándékért – mosolyogtam.

– Meg sem ismeretem az új frizurájával, nagyon jól áll.

– Köszönöm.

Kiment hátra, hogy odaadta az ajándékot, amit, még nem tudtam, hogy fogok majd otthon elrejteni, de bízzunk benne, hogy sikerül megoldanom.

– Parancsoljon – nyújtotta át a dobozt.

– Nagyon szépen köszönöm – fizettem.

– Remélem örülni fog neki a barátja.

– Mérget vehet rá, viszlát – léptem ki a dobozzal a kezembe.

Haza mentem, elrejtettem az ajándékot és leültem a Tv elé ezután néztem a hülyébbnél hülyébb műsorokat. Ki találja ki az ilyeneket? Az értelmes műsor nézése közben megváltás volt amikor hallottam, hogy csörgött a telefonom.

– Szia – köszöntem Louisnak.

– Szia, kerestél és csak most láttam.

– Igen, szenvedtem, valakivel akartam beszélni.

– Kivel beszélsz? – hallottam Harry hangját.

– Zoeval.

– Szia, Z a Mágus – kiabálta Harry a telefonba.

– Hazza, Kuss, és nehéz két betűt még a Z után mondani?

– Milyen kedves vagy és igen nehéz.

– Ugye, ki van ott még rajtatok kívül? – tértem a lényegre.

– Mindenki, ki vagy hangosítva szóval mond – hallottam meg Liam hangját.

– Rá értek?

– Igen – válaszolt Zayn.

– El tudnátok jönni meg kell valamit beszélni.

– Mit? – kíváncsiskodott Harry.

– Titok.

– Jó megyünk – tette le a telefont valamelyikük, nem hallottam rendesen ki beszél mert Harry visítozott.
Megváltás volt amikor nem hallottam a magas hangát. Kirázott a hideg. Tárcsáztam a szőkét, hogy fáradjon ide, bele egyezett és ki kérte magának, hogy azt mondtam, hogy Zayn az ura amikor még nem is járnak. Én kihangsúlyoztam a MÉG-et és letettem mielőtt még telefonon keresztül meg ölt volna. Így is csodáltam, hogy még élek amiért a bulin leitattam a tejjel. De még jól vagyok és virulok, szóval addig nincs baj.

– Mi a titok? – ugrott elém Harry, nem hallottam hogy jöttek volna be az ajtón, vagy akárhol.

– Idióta mit képzelsz magadról a szívbajt hoztad rám – fogtam meg egy párnát és elkezdtem vele püfölni.

– Mit csináltál már megint? – hallottam Liam hangját.

– Megijesztett – mondtam, de a párnával való csapkodást nem hagytam abba, sőt már kettővel vertem.

– Vége a gyerek napnak – vette le tőlem Zayn a párnákat.

– De még mozog – mondtam szomorúan.

– Veled meg mi lett tán bele estél a festékes vödörbe? – kérdezte Soffy.

– Mikor jöttél meg?

– Nem rég, láttam a kirohanásodat, de az okát nem tudom.

– Jé tényleg – eset le a többieknek is, hogy egy kicsit beszínesedtem.

– Jól áll – dicsérte meg azonnal Louis.

– Köszönöm, kellet a változás.

– Tényleg testvérek vagytok – jegyezte meg Soffy.

– Jól néz ki a testvéred? – kérdezte perverz vigyorral Hazza – Van barátja? – tette fel már azonnal a kérdést kanos úr.

– Hogy hívják? – kérdezte Liam.

– Soha nem mesélted, hogy van testvéred – szomorodott el Louis

– Egyszerű miért nem meséltem a testvéremről, mert ismeritek, de térjünk vissza arra, hogy miért rángattalak ide titeket.

– Engem jobban érdekel a testvéred – folytatta a témát Harry.

– Ne álmod van barátja és éppen ma jönnek haza Írországból – mondtam mire a fiúk a fejüket fogták.

– Ez nem volt vicces – fonta össze a kezét Zayn.

– Mindenki érti, csak én nem? – kérdezte Soffy.

– Igen, de rátérhetnék végre a tárgyra? – kérdeztem.

Hát még megvártuk amíg szerelmesek akik nem járnak együtt csókolóznak. Átmentem a konyhába, hogy szerezek valami rágcsát az ingyen romantikus filmhez.

– Mit eszünk? – kérdezte Harry.

– Átvetted Niall szerepét még nincs itt? – adtam neki oda a tálat.

– Mondhatni.

– Mit eszünk? – jött be Lucifer is.

– Parancsolj szívem – adtam oda a neki félretett popcornt.

– A papagájjal jobban bánsz mint velem, felháborító – mérgelődött Harry.

– Hát igen van ez így – nevettem rajta.

– Nem jöttök? – kiabált Louis.

Vissza mentünk a kajával és Harry leült Louis mellé én meg állva maradtam.

Elmondtam mit találtam ki. Tetszett neki, sőt segítenek. Elmondtam a bökkenőket, amire Harry adott jó megoldást. Mondjuk sajátos tanács, de jó. Megbeszéltük az apróbb részleteket. Louis nagy nehezen rávettük hogy vigye véghez a terv egyik legfontosabb pontját. Vonakodva de elfogadta. Megtudtam, hogy nem lettek annyira letolva, hogy Niall eltűnt, mivel hiányzott egy bandatag ezért így le kellett mondani az interjút, és ők is haza mehetek. A megbeszélésnek Harry telefonja vetett véget, Niall hívta, hogy menjen ki értük a reptérre.

– Akkor Louis ne feled – figyelmeztettem.

– Nyugi nem feledem egyiket sem.

Harry haza vitte Louis és Liam-ot. Zayn elkísérte Soffy-t. Én meg beültem az ablakba és vártam, és vártam, mindig csak vártam. Mikor jönnek már? Valami bajuk lett? Harry nem talál oda a reptérre? Tisztára kétségbe voltam esve.

Megkönnyebbültem amikor meg pillantottam Harry kocsiját a kapu bejáróba. Oda szaladtam az ajtóhoz és vártam a megfelelő pillanatot amikor Leila pont az ajtóban lesz. Amint meghallottam, hogy csörgött a kulcs, hogy kinyissa az ajtót, én szélesre tártam és a nyakába ugrottam.

– Végre megjöttél – mondtam miközben borultunk.

Mivel Leila mögött Niall állt, aki meg akart minket tartani, de sajnos nem sikerült neki ezért így ő került a rakás aljára. Harry meg a bőröndöket tartva röhögött.

– Én is örülök neked, de nem kapok levegőt – nyögte Leila.

– Én még jobban örülnék ha nem lennétek rajtam – hallottam meg Niall hangját.

– Segítsek? – nyújtotta Harry a kezét.

– Megköszönném – fogadtam el.

Behordtunk minden bőröndöt és utána a elmentek. Kifaggattam, hogy milyen volt Írország.

Elmesélte, hogy mi mindent csináltak, a piszkos részletektől megkímélve. Utána meg ő kérdezett.

Elmondtam neki minden mi történt velem, megdicsérte a hajam, majd mivel a repülőn nem tudott aludni ezért felment, hogy végre lepihenjen. Megnyugodott amikor látta, hogy Nejinek egy szőr szála sem görbült.  Felmentem, lezuhanyoztam és elterültem az ágyon. Bekapcsoltam a gépem és fel léptem Twittere. A szemem kikerekedett amikor láttam, hogy a követőim száma négyszeresére nőt. Rájöttem, hogy azért, mert a fiúk bekövettek. Őket visszakövettem, majd kiléptem. Betakaróztam és gyorsan elnyomott az álom.

I. Évad 33. rész 09/08 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Arra keltem, hogy nyílt az ajtó és láttam, hogy Harry sétált be rajta alsóba. Legalább megtalálta. Bár még kicsit zavart, hogy nem takarta semmi a szálkás testét.

– Shhh – tettem a kezem a szám elé.

Nagy nehezen kimásztam Louis ölelő karjai közül és oda mentem Harryhez.

– Mit szeretnél? – kérdeztem tőle miközben lökdöstem kifele a szobából.

– Hogy hol van fájdalomcsillapító, meg, hogy mi történt az este, mért nem volt rajtam semmi – mondta nyöszörögve, közben a fejét fogta a szabad kezével meg magára mutatott.

– Még szerencse, hogy megtaláltad, mert én aludtam amikor te vetkőztél.

Lesegítettem a lépcsőn, mert rossz volt nézni ahogy ott szenvedett. Vajon, hogy jutott fel? Jobb ha nem tudom meg, nem akarom elképzelni ahogy négykézláb próbál feljutni. Máshogy nem tudtam elképzelni a feljutását. Nagy nehezen lejutottunk és oda adtam neki a gyógyszert. Azonnal bevette és lehuppant a székre. Csináltam neki reggelit meg kávét, mert én ilyen átkozottul kedves vagyok.

– Köszönöm – mondta pislákolva. Elmosogattam az edényeket és leültem vele szembe és figyeltem ahogy alszik a pirítóson.

– Jó reggelt – kiabált Louis miközben be jött a konyhába.

– Ki az, mi az? – ugrott fel Harry.

– Ne már éppen most kezdett el vicces lenni – mondtam szomorúan.

– Mi? – kérdezte Harry.

– Vártam, hogy mikor kezdesz el horkolni egy pirítóson.

– Én meg jöttem, hogy Paul hívott, idézem: "Azonnal toltátok haza a seggeteket, és Harry ruhában jöjjön, mert a címlapon van egy csaj és Harry ruhái vannak a kezében, és Niall hol a picsába van?" – mondta szinte üvöltve.

– Nem tudja, hogy Niall vissza ment Írországba? – néztem értetlenül rájuk.

– Mondtuk neki, de azt mondta nem mehet – vonta meg a vállát Louis unottan.

– Sok szerencsét – veregettem meg a vállát.

– Kell is, de Hazza drága, te hogy jutsz haza? – fordult Louis felé.

– Még nem tudom ki kell találni – kezdett el gondolkozni.

– Beálltok a garázsba Hazza beszáll elhajtatok ott is beálltok a garázsba és nem látja senki alsóba – mondtam az ötletem.

– Köszi az öletett – mondta Louis majd eltűnt.

– Hova ment? – kérdeztem.

– Kocsival áll be – indult meg a garázshoz.

– Baj van – jött be Louis lihegve.

– Mi az? – pánikholtam be, talán kigyullad a ház vagy őrült terrorista van a ház előtt. – Mond már – sürgettem.

– Rajongók – mondta mire megkönnyebbültem.

– Hála istennek.

– Várj még nem fejeztem be itt vannak az újságírók is.

– Jó majd elküldöm őket, szólj Paulnak vagy valakinek, hogy jöjjön értetek.

– Ki ne menj élve megnyúznak, kiforgassák minden szavad.

– Nyugi megoldom, csak átöltözök.

Felszaladtam eltettem a táskába a telefonomat meg pénz, mert úgy is akartam venni Lucifernek kaját. Megettem Nejit is aki a lábam körül mászkált, hogy felhívja magára a figyelmemet.

Visszamentem a konyhában siránkozókhoz.

– Tényleg ki fogsz menni? – kérdezte Harry.

– Persze, majd ha küldök smst akkor induljatok meg a hátsó ajtón – adtam ki a parancsot.

– De te mit fogsz mondani? – kérdezte Louis.

– Csak bízd rám – rejtettem a hajam a kalap alá.

– Sok szerencsét – veregette meg a vállam Harry.

– Ti meg nem megsértődni – fordultam az ajtó felé.

– Ha kimentesz minket innen akkor nem fogunk megsértődni, sőt inkább istenítünk – ölelt meg Louis.

Felvettem a napszemüvegem és kisétáltam a vakuk kereszt tűzébe.

– One Direction tagjai bent vannak? Hogy ismerte meg a fiúkat? Mi a neved? – záporoztak a kérdések felém. Hirtelen azt se tudtam hova kapjam a fejem.

– Hé-hé egyszerre csak egy – emeltem fel a kezem.

Az összes újságíró és rajongó egyszerre te fel a kérdést.

– Mennyire süketek? – kérdeztem.

Nem is vették észre, hogy megszólaltam mert azzal voltak elfoglalva, hogy hangosabban beszéljenek.

Még szerencse, hogy nem messze az ajtótól volt egy pad. Oda sétáltam és leültem és követtek, mint a pincsikutyák. Küldtem egy sms-t a fiúknak hogy menjenek. Mikor már rájöttek az újságírók  hogy nem érnek el semmit elkezdett fogyatkozni a számuk.

– Hogy hívnak? – kérdezte az egyik, míg a többi várta a választ.

– Zoe – végre megértették.

– Hogy ismerted meg One Direction-t? – kérdezte a másik.

– Nem tudom merre akarnak menni, és azt sem, hogy minek van itt ekkora felhajtás, szóval most szereper cserélünk én kérdeztek maguk válaszolnak – csaptam össze a tenyerem. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett.

– Ilyen nem szokás – szólalt meg egy rajongó.

– Elhiszem, csak nem tudom, hogy mit keresnek itt így ezt szeretném kideríteni – válaszoltam kedvesen.

– One Direction van bent a házadba? - kérdezte az egyik riporter.

– Nem tudom, hogy milyen irányról beszél, bent csak Edward meg William van – vontam meg a vállam.

– Akkor nem Louis Tomlinson jött ki előbb az ajtón – nyomta az arcomba a mikrofont.

Egy kicsit arrébb toltam majd válaszoltam – Azt sem tudom, hogy ki az – vontam meg a vállam.

– Rendben köszönjük – ment el a maradék népség is.

Elmentem bevásárolni. Vettem fájdalomcsillapítót mert nem is tudom miért, de valahogy elfogytak. Megvettem mindent amit kellet. Louisék megköszönték, hogy kimentettem őket.

Vasárnap lévén egész nap csak pihentem. 

Következő hét kínszenvedés volt. Lányok tanultak vagy nem értek rá. Én kitakarítottam meg a változatosság kedvért tanultam. Meg akartam Lucifer tanítani, hogy játszón posta galambot, mert a fiúkat sem értem el telefonom.
Nejit hogy hozza ide valakit akivel tudok beszélni vagy szenvedni. Most így vissza nézve elég sok hülyeséget csináltam. Takarítás meg tanulás, talán beteg vagyok.
Telefonon beszéltem Leilaval, de nem sokat, mert vagy én voltam hulla a semmit tevésben vagy ő fáradt el, jobb ha nem tudom miben. Még ami történt ebben a lassan telő hétköznapokban, hogy végre láttam Grace kiszemeltjét. Aki már nem is annyira kiszemelt, mert láttam őket csókolózva bemenni a biosz szertárba. Nem akarom tudni, hogy ott mi lesz. Azt is kinyomoztam hogy Jake-nek hívják és kettővel jár felettünk.

Szertárról jut eszembe a szerda. Hivatalosan is egy gyűlölt nap lesz. Volt a sulinak egy kabalaállata, ami egy kecske... Elégé idegesítő egy jószág.  Gracet háromszor lökte fel, miközben gyakoroltunk. Nekem csak egyszer akart jönni, de én szépen hárítottam és 10 percig azt játszottuk, hogy én fogom a szarvát, ő meg nekem akar jönni.

Amúgy Rihannaous a neve. Amikor meghallottam egy kicsit fulladoztam a röhögéstől. Sajnáltam szerencsétlen, hogy ezzel a névvel kell élnie míg pörkölt nem lesz belőle. Amúgy szerencsés egy kecske. Egész nap az iskola udvarjában mászkál és neki megy az embereknek. Rájöttem miért, megbosszulja amiért Rihannaous-nak nevezték el. A jelmezes ipse is bemutatkozott a próbán mert konkrétan leöntött vízzel. Se baj, rájöttem, hogy a kecskék utálnak, de kölcsönös az érzés. Megkaptuk még a ruhánkat amiben szurkolni kell. 

Kaptunk alap képzést. Hát nekem nem alapnak tűnt. Az én szintem az alap olyan, hogy egyet jobbra egyet balra. De ezzel csak én voltam így. Jó leszek én ülő szurkolónak is.

De a szurkoló szövegek tetszetek a legjobban.

Első:

Hajrá kecskék mekeke, mekeke. 

Győzni kell, győzni kell

A kecskének győzni kell.

A kecskék a legjobb csapat.

A kecskéknek győzni kell.

Hajrá, hajrá mekeke, mekeke.

Másik:

Kék az ég, kemény a pálya

A kecskéknek nincsen párja

Itt vagyunk és szorkolunk

Messze száll szép dalunk

Hajrá kecskék mekeke, mekeke.

Harmadik:

Élesebb legyél a késnél!

Harcosabb a szenvedésnél!

Már az egész világ tudja:

A kecskéknél nincsen jobb jobb!

Hajrá kecskék mekeke, mekeke.

Negyedik:

Mindenki jobbra, olé.

Mindenki balra olé.

Mindenki előre olé.

Hajrá kecskék mekeke mekeke.

Nem tudom ki találta ki, de nehezen tartottam vissza a röhögést. Mondjuk találó az biztos, meg tuti nem megy ki soha a fejemből.

Kínszenvedés volt ez a hét, de túl éltem. Mivel hétfőn jön majd haza Leila ezért nem fogok menni iskolába, mert nem tudom mikor érkezik meg. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le és vártam, hogy haza jöjjön az én nővérem.

I. Évad 32. rész 09/08 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel a kanapén ébredtem Louissal ölelkezve. Harry szemközti kanakép feküdt ruha nélkül, az egyetlen szerencsém volt, hogy a hasán feküdt. Kikerekedett szemekkel néztem.

Ugyan mi történt este, hogy Harry pucéran fekszik szembe velem, még szerencse, hogy nem láttam semmit. Rádobtam egy pokrócot majd elkezdtem forgolódni mire Louis felriadt.

– Hol vagyok? – kérdezte miközben fogta a fejét.

– Nálunk – másztam át rajta, hogy eljussak a konyhába, ahol a fájdalom csillapító van.

– Hogy kerültünk ide? – kérdezte Louis.

– Ne tőlem kérdezd – segítettem fel az ágyról, mert nem tudott lábra állni. Harryt hagytuk aludni. Elmentünk a konyhába és egy fájdalom csillapító meg egy pohár víz mellett gondolkoztunk azon, hogy mi is történt.

– Hogy kerültünk vissza? – kérdeztem már sokadszorra.

– Nem tudom, Harrynek van valami tippje szerinted? – kérdezte tőlem.

– Szerintem azt sem tudja, hol vannak a ruhái.

– Miért nincsenek rajta?

– Nincsenek rajta, csak letakartam – kezdtem el gondolkodni, hogy mi is történt a bulin meg úgy mindenen, mire hirtelen minden beugrott.

”– Azt, hogy Eleanorral két hete szakítottam és még nem hoztuk nyilvánosságra, majd jövő héten hétfőn, és nem szeretném ha az újságok azzal lennének tele, hogy Louis megcsalja a barátnőjét meg hasonlok – válaszolt.

– Szívás lehet sztárnak lenni, nincs magán életed, meg minden hova követnek – néztem rá.

– Szerencsénk van, akkor nem vesznek észre. Megyünk táncolni? – nyújtott a kezét.

– Mehetünk – fogadtam el.

Behúzott a táncberket közepére és elkezdtünk táncolni. Kifáradtunk a mozgásba ezért vissza akartunk menni a helyünkre, de Harry ott csókolózott egy lánnyal. Nem akartuk zavarni a smárolásukat ezért kerestünk egy másik asztalt. Louis hozott innivalót, de alkohol mentes volt mindkettőnknek.

– Nem úgy volt, hogy elmennek? – kérdeztem miközben megittam a koktélomat.

– De nem is értem, miért vannak még itt.

– Mindegy engem nem zavar – vontam meg a vállam.

Mivel fáradtak voltunk nem mentünk vissza táncolni hanem ott maradtunk beszélgetni.

– Nem értem minek hagytuk magunkat rábeszélni arra, hogy ide jöjjünk – intettem le a pincért, most nem alkohol menteset rendeltünk.

– Holnap majd csodálhatjuk a címlapokat ahogy Harry kavar egy lánnyal, csodálatos lesz Paul leszedi a fejünket – rázta a fejét Louis.

– Nekem szerencsém van Leila nincs otthon így senki nem tol le, hogy mit csináltam.

– Mázlista. Nem megyünk, mert nekem nincs kedvem nézni ahogy Harry ott nyáladzik a csajjal.

– Egyet értek, de azért szóljunk neki, hogy ne keressen mert elmegyünk – indultam meg.

Oda értem és egy kicsit rosszul lettem a csajtól akit kinézett magának.

– Harry drága ez a kis ribanc ki aki idejött – mutatott rám a csajszi.

– Ki? – fordult meg. – Zoe.

– Ismered? – nyávogta. 

– Igen a barátom.

– Akkor én itt sem vagyok – kelt fel Harry öléből és seggét rázva tovább ment.

– Csak jöttem szólni, hogy mi megyünk, mert unjuk magunkat – mondtam a hoppon maradt Rómeónak.

– Rendben, majd megyek. Sziasztok! – már indult is meg a cicababa után.

Visszasétáltam Louishoz és mondtam neki, hogy hívjon taxit. Kint vártuk a taxit és Tommo szórakoztatott a fárasztó vicceivel amitől már a hajamat téptem. Megváltás volt amikor a taxi megérkezett. Beszálltunk, lediktáltuk a címet és már indította is a sofőr a motort. Kiszálltam Louis fizetett, addig én kinyitottam az ajtót.  Bementünk a nappaliba és befészkeltük magunkat a kanapéra. 

– Mit csinálunk? – kérdezte.

– Semmit pihenjünk fárad vagyok. 

– Én elmegyek és átöltözök – szólaltam meg pár perc után.

– Kell segítség? – kérdezte.

– Nem – felmentem, ledobtam magamról a ruhát majd felvettem egy pólót meg egy rövid nadrágot és vissza mentem a nappaliba.

– Gyors voltál – mondta miközben eldőlt a kanapén és a fejét az ölembe ejtette.

– Köszönöm –  válaszoltam és elkezdtem birizgálni a haját.

– Harryt megvárjuk? – csukta be a szemét.

– Jobb ha megvárjuk ki tudja mit csinál, főleg, hogy be van rúgva.

– Milyen anyáskodó lettél.

– Valakinek muszáj.

– Kapok jó éjt puszit? – nézett kisfiúsan.

– Majd meglátom, hogy jól viselkedsz-e? – mosolyogtam gonoszul.

– Én jól viselkedem – ült fel, hogy a szemembe nézzen.

– Persze, kivétel a mindig – álltam fel és indultam meg a konyhába.

– Hova megyünk? – jött szorosan mellettem Louis.

– Iszok egy kakaót. Kérsz? – fordultam vele szembe.

 – Igen. 

Megcsináltam az kakaót tele pillecukorral, meg tejszínhabbal. Oda adtam Louisnak majd felültem a pultra és ott szürcsöltem az italomat, szembe velem Louis foglalat helyet a széken. Csendben ittuk meg az italunkat. 

Leakartam szállni a pultról, hogy elmossam a poharakat, de Louis nem engedte.

– Tommo engedj le – kérleltem szépen.

– Még nem kaptam jó éjt puszit – mosolygott.

– Ha nem engedsz le akkor nem is kapsz – fenyegettem.

– Én tudok jobbat – lépet a lábaim közé.

– Miben sántikálsz Tomlinson? – kérdeztem tőle.

– Semmi rosszban.

– Ismerem azt a nézés, szóval ez nem jött be.

– De még bejöhet – jött közelebb egészen addig amíg a konyha pult engedte.

– Mit tervezel? – néztem rá.

– Jó éjt puszimat kérem.

– Persze, csak puszi – húztam össze a szememet. Részegen elviselhetetlen vagyok, mindenbe beleköttök, meg minden hülyeséget megcsinálok, jobb, ha erről senki nem tud.

– Nem, de attól kérem – hajolt oda az arcomhoz és a homlokát neki támasztotta az enyémnek.
Hagytam magam a kísértésnek és egy apró puszit nyomtam a szájára. De neki nem volt elég. Megfogta a lábamat, a másikat simogatta. A kezemmel a nyakát meg a haját kezdetem el birizgálni. Az ajkain még éreztem a forró csokit mitől mosolyognom kellet. Nyelvével megnyalta az alsó ajkam, bejutásért könyörgött. Mivel elég makacs vagyok alapból is, meg részegen még rosszabb vagyok ezért nem engedtem meg neki, hanem jobban idegeire mentem azzal, hogy az ajkába haraptam. Erre a lépésemre lemordult. Belátta, hogy nehéz engem meggyőzni ezért az ajkaimról áttért a nyakamra. Hátra hajtottam a fejem és élveztem a pillanatot, ami nem tarot sokáig, mert megszólalt a csengő.

Leugrottam a pultról, majd nyitottam az ajtót a gatyában álló Stylesnek.

– Mi az Hazza annyira jó volt a csaj, hogy még a ruháidat is letépte? – kérdeztem tőle.

– Nem, hanem egyszerűen kivágott – szomorodott el.

– Semmi baj, majd keresel másikat – vigasztalta Louis.

A válasz hallatán megforgattam a szemem majd röhögve bementem a nappaliba, hogy lefeküdjek. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy még lépcsőzzek, egyszerűen ledőltem az első kanapéra. Onnantól minden elsötétült.”

Minden beugrott tegnap estével kapcsolatba, most már tudom hol van Hazza ruhája legalább.

– Mire jutottál? – kérdezi Louis.

– Beugrott minden.

– Nekem is.

– Jössz? – kérdeztem miközben megindultam fele, hogy végre a saját ágyamba aludjak egy jót és ne ébredjek meztelen pasi mellett.

– Hova megyünk? – jött utánam.

– Magára hagyjuk Harry, de miután elaludtam mi volt? – nyitottam a szobám ajtaját.

– Nem sokkal utánad én is aludtam és csak Harry maradt fent egyedül. Amikor lefeküdtem még volt rajta alsó gatya.

Ledobtam magamról a pólót meg a rövidnadrágot, amit Louis kikerekedett szemekkel nézett, majd befészkeltem magam az ágyba.

– Nem hiszem, hogy még nem láttál melltartóban meg bugyiban szóval ne vágj ilyen képet – szóltam rá a takaró alól.

– Csak váratlanul ért.

Éreztem, hogy mellettem besüpped a matrac, ezek szerint végre fel tudta fogni amit látott. Hátulról átölelte a derekam és az arcát belefúrta a nyakamba.

– Édes álmokat – motyogta a hajamba.

– Neked is – válaszoltam már fél komásan.

Nem értem mi van, közöttünk az egyik pillanatban mintha barátok lennénk, a másikba csókolózunk. Ha így halad a végén bele szeretek és én is beleesek a gödörbe, amiből már egyszer kimásztam. Meg kell húzni a határokat mielőtt csak rosszabb lesz a helyzet. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

I. Évad 31. rész 09/07 L

.:: Zoe szemszöge ::.

– Mehetünk? – kérdezte Louis az ajtóban állva.

– Persze – zártam be az ajtót, majd beszálltunk az autóba, de nem indította hanem felém fordult.

– Ez neked hoztam – vett elő egy kis dobozt a zsebéből.

– Ez mi?

– Csukd be a szemed és tartsd a csuklódat – adta ki az utasítást. Éreztem, hogy valamit felcsatol rá, mikor megláttam azonnal felnevettem.

– Nem adod fel ugye? – kérdeztem tőle, mert még nem törődött bele, hogy nem vagyok hajlandó meghallgatni csak azért sem a zenéjüket.

– Soha – indította be a kocsit, közben ott volt az arcán az az idétlen mosoly amit nem lehet onnan letörölni.

– Mit csinálunk majd? – kérdeztem pár perc múlva, mert zavart a csend. 

– Nem tudom, de bízom benne, hogy Harrynek még nincsen ötlete.

– Tuti, már kitalált valamit.

– Én is ettől félek, rossz bele gondolni.

Az út további része csendben telt, én gondolkoztam azon, hogy mit fogok csinálni egy hétig, ő meg gondolkozott azon amin éppen járt az esze. Hamar megérkezünk és Harry már az ajtóban várt minket.

– Megyünk bulizni – köszönt Harry.

– Minek? – csodálkoztunk rá mind ketten.

– Mert nincs barátnőm és mindenki csajozik – panaszkodott.

– Igazad van Styles én csajozni szoktam – válaszoltam.

– Jó te Louiszozol, de én mit csináljak?

– Mi az, hogy Louiszozok? – néztem értetlenül.

– Most is hozzá jöttél.

– Nem, hozzánk jött – válaszolt Louis.

– Akkor meg együtt megyünk csajozni, Z te meg majd pasizol, de menjünk már – szinte már hisztizett Harry, azt csodálom, hogy még nem toporzékolt.

– Komolyan az egy éves gyerek nem csinál így, hogy megkapja amit akar. Meg nehéz a Z után még két betűt mondani?

– Akkor át kell öltöznöm.

– Mi átöltözünk addig te itt vársz, utána hazaviszünk amíg te átöltözöl addig hívunk taxit, utána bulizunk és hozzád megyünk a fiúknak írunk egy levelet, hogy nálad vagyunk kész a terv – vázolta fel a helyzetet Harry.

– Van egy kis baj – jelentem ki.

– Mi a baj?

– Az, hogy mégsem kérdezted, hogy akarunk-e menni? – mutatott ránk idegesen Louis.

– Ja igaz, most, hogy jöttök, akkor Louis akkor menjünk készülődni – tapsolt és már fel is szaladt az emeletre.

– Ennek meg mi a baja? – kérdeztem Louistól, aki ugyan olyan értetlen fejjel nézet mint én.

– Nem tudom – vonta meg a vállát.

– Ennyire kanos lenne? – kérdeztem.

– Szerintem igen – indult meg felfele. – Gyere már.

– Akkor megszegem a göndörke tervét.

– Nem baj kell a segítség.

– Egyedül nem tudsz felöltözni?

– Nem – görbült lefele a szája.

– Szegény kisgyerek – mentem utána.

A szobájában hatalmas volt a rumli, de mondjuk mit várunk egy olyan helytől ahol csak pasik laknak és maguk után kell takarítani? Leültem az ágyra, ami az egyetlen tiszta hely volt. Ledobálta a ruháit magáról és egy szál bokszerben turkált a szekrényében. 10 perc után talált egy ruhát, felkapta magára és lementünk a nappalaiba ahol Hazza már le fel mászkált.

– Mit csináltatok idáig? – kérdezte.

– Nem találtam ruhát – válaszolt Louis.

– Persze, én meg majd elhiszem, de menjünk, mert gondolom neked nem egy perc amíg elkészülsz? – nézett rám Harry.

– Eltaláltad – értettem vele egyet.

– Fiúknak megírtad a levelet? – kérdeztem az ajtóba.

– Igen, még ti fent "öltöztetek" – rajzolt idéző jelet. Válasz képen megforgattam a szememet, Louis meg csúnyán nézett rá, majd bele könyökölt a gyomrába.

Beszálltunk a kocsiba és megindultunk vissza. Ezért kár volt el jönnöm. Hamar haza értünk a fiúk leparkoltak én meg már szálltam is ki

– Mennyi ideig tart elkészülnöd? – kérdezte Harry.

– Hazza nyugodj már meg, miért pörögsz így? – kérdezte tőle Louis, de a választ nem hallottam mert már mentem fel a szobámba öltözni.

Mivel a hajam már kész volt ezért csak átöltöztem így 20 perc múlva már lent álltam a fiúk mellett.

– Kész vagy? – kérdezte Louis.

– Igen mehetünk, de nem iszok mert múltkor nagyon megjártam – mondtam.

– Mindegy, csak induljunk – kezdett el kifele tolni Harry.

– Hazza minek kell sietni ennyire? – tettem szét a kezem, hogy az ajtóba tudjak kapaszkodni.

– Mert minél hamarabb ott leszünk annál hamarabb találok egy csajt – mondta.

– Jó csak engem hagy ki belőle – mondta Louis.

– Mi az Tommo, találtál magadnak barátnőt? – kérdezte Harry.

– Nem, ááá mindegy – legyintett majd hallottuk, hogy dudálnak így kimentünk a taxihoz. Harry lediktálta a címet és már mentünk is.

– Különben nekünk miért kell jönnünk, hogy ha csak te akarsz csajozni? – kérdezte Lou.

– Mert nem szeretek egyedül menni.

– Persze a nagy csajozó nem szeret egyedül menni – néztem rá.

– Mindegy, most már itt vagytok.

Az út további része csendben telt el. Harry az ablakon bámult ki Louis meg Hazzat piszkálta. Én meg látványosan szenvedtem. Végre megérkeztünk a buliba, vagy nem tudom hova.

Bementünk és azt hittem, hogy rosszul látok. A szemem kikerekedett amikor megláttam, hogy ki táncol, és mit a színpadon. Louis a vállamat rázta, de nem reagáltam semmire. Teljesen lefagytam. Mivel pont az ajtóban kellet a lábamnak a földbe gyökerezni így Louis felkapott és a hátára és úgy vitt az egyik asztalhoz.

– Zoe mi a baj? – kérdezte Louis.

– Egy kicsit lesokkolt amit láttam, de majd megemésztem.

– Miért mit láttál.

– Mindegy, de bízok benne, hogy csak képzelődtem – ráztam meg a fejem.

– Kérsz inni valamit? – kérdezte majd fel állt.

– Igen, valami ütőset.

– Nem azt mondtad, hogy nem iszol.

– Amit láttam azt jobb elfelejteni – vontam meg a vállamat.

Elment, hogy hozzon valami ütőset, visszatért egy színes koktéllal magának nem tudom mit de szerintem az erősebb volt. Még hozott pár kör italt, közben Harry jött, hogy szóljon el kell mennie majd nálunk találkozunk.  Egyszer csak megint megláttam a földbegyökerezésem okát. Szerencsére vagy nem szerencsémre nem vett észre, mondjuk lehet, hogy az is közre játszót, hogy Louis nyakába bújtam.

– Ki elöl menekültél? – kérdezte mikor elvettem a fejem.

– Senkit – ráztam meg a fejem és lehúztam a maradék italom. – Hozol még? – fordultam felé.

– Nem kapsz többet amíg el nem mondod mi miatt bújtál el.

– Egyezünk meg abban, hogy többet nem iszok.

– Miért nem mondod el?

– Mert bízok benne, hogy rosszul látok, de te valamibe belekezdtél a kocsiba, de nem fejezted be.

– Az, hogy Eleanorral két hete szakítottam és még nem hoztuk nyilvánosságra, majd jövő héten hétfőn, és nem szeretném ha az újságok azzal lennének tele, hogy Louis megcsalja a barátnőjét meg hasonlok – válaszolt.