.:: Louis Szemszöge ::.

– Én nem értek már semmi – ült le Leila a földre.
– Én sem, nyugi ezzel nem vagy egyedül – ült le mellé Niall.
Mint valami idióták úgy ültünk a földön és figyeltük az alvó lányt.
– Keltsük fel és kérdezzük meg tőle, hogy vitte véghez ezt – mondta Harry és már meg is indult a fürdő felé.
Egy pohár vízzel tért vissza. Zoe nyakába öntötte, aki egyszerűen fel ült és vérben forgó szemekkel nézte a göndörkét.
– Te tudod, hogy ma milyen fárasztó napom volt, hogy holnap kétszer rosszabb lesz, de nem neked fel kell kelteni. Csak azt nem értem, hogy minek? Mert nem mondok semmi, hogy hol voltam.
– Engem az érdekel, hogy jöttél fel – állta a tekintettét.
– A lábamon – morgott és közben csavarta ki a hajából a vizet.
– De hol, hisz ott álltunk és nem láttuk, hogy jössz – szált be a vitába Zayn is.
– Egyezünk meg abba, hogy ha még egyszer valaki valamilyen kérdést fel tesz, akkor én nem mondom el a titkom. Nem mondom el ami böki a csőrötöket. Soha! – ment be a fürdőbe.
– Beszélj vele – tette a kezét a vállamra Harry, majd kiment.
A többiek is követték kifelé, majd maguk után becsukták az ajtót.
Nem sokkal miután elment Zoe kijött magára csavart törölközővel. Én mentem utána, gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a magammal hozott bokszert és kimentem. Zoe nem volt sehol.
– Hova tűnik el mindig a gazdád – simogattam meg az iszákost, mire elkezdett dorombolni.
Befeküdtem az ágyba és a plafont tanulmányoztam. Nagyon izgalmas volt, tiszta és fehér. Már majdnem bealudtam a tanulmányozásba, amikor megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Oldalra fordulta és Zoe barna igéző szemével találtam magam szembe.
Ahogy belenéztem, mindenre rá jöttem. Hogy nem jutott előbb eszembe.
– Mit szeretnél? – törte meg a csendet a mesés hangjával.
– Tudom, már hol láttam ezek a szemeket? – kérdeztem.
– Gondolom rajtam, mert még nem vitte el senki – mondta komolyan.
– Meg még a táncgálán is láttam egy maszk alatt – mosolyogtam rá.
– A szemem árult el? – könyökölt fel.
– Igen a szemed. Túl jellegzetes – követtem a példáját.
– Meg még mi?
– A mozgásod, az éles válaszod, a határozottságod. Mikor akartad elmondani?
– Denis a páros másik tagja, és amikor eltűntél, akkor végig vele voltál. Igaz? – kérdeztem, mire csak bólintott egyet. – Mi van közöttetek? – tértem a lényegre.
– Semmi – mondta határozottan.
Nem kérdeztem többet. Ő vissza feküdt az oldalára és hamarosan hallottam az egyenletes szuszogását.
Nem bírtam, ki hogy ne öleljem magamhoz. Karjaimba zártam és így nyomott el az álom.
Wáó tetszik a rèsz imádtam csak jöjjenek már össze!!!!!":)
VálaszTörlésMajd kiderül
Törlésimádtam ezt a részt is!! Mikor jönnek össze? minél hamarabb kövit:)
VálaszTörlésMajd egyszer egy szép napom amikor elhagyom a várost ahol élek ahol élek
TörlésMiért kérdezi azt tőlem mindenki, hogy mikor jönnek össze. Ha elárulom, akkor oda a poén.
VálaszTörlés