I. Évad 62. rész 12/18 N

.:: Harry szemszöge ::.

– Na jó Harry add ide azt a telefont – jött közelebb hozzám Louis.

– Nem adom – vágtam a zsebemre.

– Még mindig a telefonját nézi? – kérdezte Zayn.

– Igen, nem tudom milyen csaj van a dologba, de tuti, hogy nem Taylor – nevetett Louis.

– Te se szólalj meg – nem tudtam befejezni mert kopogtak az ajtón.

– Niall te rendeltél kaját? – kérdezte Louis miközben megindult az ajtó felé.

– Én nem – kiabált ki.

– Akkor ki keres? – tette fel a költői kérdést, majd ment ajtót nyitni.

– Inkább melyik ex – nevetett Zayn, figyelmen kívül hagyva a többieket.

– Én is örülök neked, de engedj el – sipákolt valaki az ajtóba –, nem kapok levegőt!

– Nézzétek kit hoztam – jött be Louis hátán egy lánnyal.

– Tudod drága Louis fáj a lábam, de attól tudok járni – mondta Zoe.

– Zoe. Azt hittem, hogy soha nem érsz ide – mondtam majd oda mentem, Louis letette és szorosan megöleltem.

– Te tudtál róla, hogy hamarabb jön? – kérdezte Louis.

– Amikor is arról beszélgetettek, hogy Harry a bátyám, akkor említettem neki, de nektek is mondtam csak éppen siránkoztatok.

– Tényleg mondta, hogy jön – gondolkozott hangosan Liam.

– Mi szél hozott New Yorkba? – kérdezte Louis.

– Leilaval mi van? – kérdezte Niall.

– Amy, hogy van? – támadta le Liam.

– Soffy él még? – ugort elé Zayn.

Zoe elbicegett a kanapéig, kényelembe helyezte magát. Lábát feltette az asztalra és hátra dőlt a kezeit meg összekulcsolta a nyaka mögött.

– Nem mondom miért jöttem, az titok. Soffy nyugodt, Amy részeg ha nem másnapos, Leila meg nyugtatja Gracet.

– Miért ideges? – kérdeztem.

– Amikor eljöttem éppen siránkoztak, én mondtam nekik, hogy hol találkozunk mikor, de nem fogták fel, csak akkor esett le nekik amikor a gépen ültem. Már most aggodnak értem, hogy valami bajom esik. Csak fölöslegesen, mert öt éve majd nem minden negyedik hónapot itt töltöm. Már névről ismernek a hotelba, sőt meg van a saját szobám is. Pont a szemközti.

– Tényleg, de miért jársz ide öt éve folyamatosan? – kérdezte Louis.

– Ha elmondtam meg kell, hogy öljelek titeket.

– Ugyan nekünk elmondhatod, hogy milyen pasi van a dologba – cukkolta Zayn.

– Nem pasi, de nem fogom elmondani, a lányok is faggattak, ők sem tudják.

Értetlenül néztünk rá mind az öten. Mi az a titok amit még a lányoknak sem mond el? Talán van egy gyereke? Ezen kívül nincs semmi tippem, hogy mit titkolt ennyire. 

– Azért ennyire nem kell meglepődni, anyáék sem voltak teljesen beavatva, csak annyira amennyire kellett.

– Négy évig úgy jártál, hogy nem tudták, hogy mit csinálsz? – döbbentem le.

– Jó vagyok mi – húzta ki magát.

– Kísérteties – szólalt meg Louis.

– Én tudom titkolni, hol vagyok, de ti?

– Detektívek a rajongók – vonta meg a vállát Zayn.

– Nagyon jó, de én megyek mert várnak rám a szobámba – akart fel kelni, csak Louis megfogta a kezét.

– Ki vár? – kérdezte.

– Whisky – mosolygott.

– Az meg ki? – kérdezte Zayn.

– Áthívjam? – görbült felfelé szúnyin a szája.

– Igen – vágtam rá.

Felkelt és bicegve megindult.

– Nem kelen orvoshoz menni – kérdezte aggódva Louis.

– Nem már hozzá szoktam, figyelmetlen voltam, holnapra semmi bajom. Nem ez az első esett – mondta és már el is tűnt. Nem kellett sok és egy kiscicával tért vissza. – Bemutatom Whiskyt – mondta majd letette. 

Megindult majd eldőlt. Amikor újra fel állt görbén ment. Mint egy részeg, találó nevet adott neki.

– Honnan kapta a nevét? – kérdeztem miközben felvettem.

– Egy Whiskys üveget nyalogatott. Nem vagyok oda a macskákért, de egy alkoholista társamat nem hagyhatom ott – nevetett, miközben vissza ült a kanapéra.

Estig beszélgetünk mind az öten. Faggattuk hogy mi történt még oda voltunk. Zayn meg Liam hamar kidőlt mert fáradtak voltak. Niall is velük tartott.

– Ne mond azt, hogy nem vagyok király – mondta Zoe miközben kihúzta magát.

– Mit csináltál? – kérdezte Louis.

– Menjünk át hozzám, ott nyugodtam tudom beszélgetni – mondta Zoe.

– Vigyelek? – kérdezte Louis miközben felhúzta Zoet, majd felvette mint ha a menyasszonya lenne.

– Tudok járni – mondta, de Louis nem tette le. Felvettem Whiskyt majd követtem őket.

Ahogy beléptünk egy tipikus lány szoba fogadott, rengeteg ruha volt, sok attól is több.

– Ez mind a te ruhád?

– Igen, sokat vagyok itt, ez a szoba csak az enyém. Két okból jó. Nem kell előre bejelentkezni, meg nem kell sokat cipelnem.

– Jaj te szegény.

– Gondolj bele minimum 5 bőröndöt kellene hoznom és tuti valami otthon maradna. Ez a legjobb megoldás.

– Minek öt bőrönd? – kérdeztem.

– Ruháknak, de mondhatom, hogy milyen ügyes vagyok?

– Mond, remélem valami jó hírrel állsz elő.

– Sikerült a tervem. Neked?

– Mindkettő – mosolyogtam.

– Akkor mesélem, hogy valósítottam meg – dörzsölte össze a tenyerét.