I. Évad 74. rész 12/27 N

  .:: Louis Szemszöge ::.

Zoe ott aludt az ágyon Whiskyvel. Hogy jutott fel amikor végig az ajtóban álltunk. Láttam ahogy kimegy. Kettő volt belőle, vagy tudott teleportálni. Esetleg titkos hátsó ajtó. Másik lépcső vagy lift? HOGY?

– Ez meg hogy? – bökött az alvó lány felé Harry.

– Én nem értek már semmi – ült le Leila a földre.

– Én sem, nyugi ezzel nem vagy egyedül – ült le mellé Niall.

Mint valami idióták úgy ültünk a földön és figyeltük az alvó lányt.

– Keltsük fel és kérdezzük meg tőle, hogy vitte véghez ezt – mondta Harry és már meg is indult a fürdő felé.

Egy pohár vízzel tért vissza. Zoe nyakába öntötte, aki egyszerűen fel ült és vérben forgó szemekkel nézte a göndörkét.

– Te tudod, hogy ma milyen fárasztó napom volt, hogy holnap kétszer rosszabb lesz, de nem neked fel kell kelteni. Csak azt nem értem, hogy minek? Mert nem mondok semmi, hogy hol voltam.

– Engem az érdekel, hogy jöttél fel – állta a tekintettét.

– A lábamon – morgott és közben csavarta ki a hajából a vizet.

– De hol, hisz ott álltunk és nem láttuk, hogy jössz – szált be a vitába Zayn is.

– Egyezünk meg abba, hogy ha még egyszer valaki valamilyen kérdést fel tesz, akkor én nem mondom el a titkom. Nem mondom el ami böki a csőrötöket. Soha! – ment be a fürdőbe.

– Beszélj vele – tette a kezét a vállamra Harry, majd kiment.

A többiek is követték kifelé, majd maguk után becsukták az ajtót.

Nem sokkal miután elment Zoe kijött magára csavart törölközővel. Én mentem utána, gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a magammal hozott bokszert és kimentem. Zoe nem volt sehol.

– Hova tűnik el mindig a gazdád – simogattam meg az iszákost, mire elkezdett dorombolni.

Befeküdtem az ágyba és a plafont tanulmányoztam. Nagyon izgalmas volt, tiszta és fehér. Már majdnem bealudtam a tanulmányozásba, amikor megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Oldalra fordulta és Zoe barna igéző szemével találtam magam szembe.

Ahogy belenéztem, mindenre rá jöttem. Hogy nem jutott előbb eszembe.

– Mit szeretnél? – törte meg a csendet a mesés hangjával.

– Tudom, már hol láttam ezek a szemeket? – kérdeztem.

– Gondolom rajtam, mert még nem vitte el senki – mondta komolyan.

– Meg még a táncgálán is láttam egy maszk alatt – mosolyogtam rá.

– A szemem árult el? – könyökölt fel.

– Igen a szemed. Túl jellegzetes – követtem a példáját.

– Meg még mi?

– A mozgásod, az éles válaszod, a határozottságod. Mikor akartad elmondani?

– Akkor akartam elmondani, hogy ha nyerünk.

– Denis a páros másik tagja, és amikor eltűntél, akkor végig vele voltál. Igaz? – kérdeztem, mire csak bólintott egyet. – Mi van közöttetek? – tértem a lényegre.

– Semmi – mondta határozottan.

Nem kérdeztem többet. Ő vissza feküdt az oldalára és hamarosan hallottam az egyenletes szuszogását.

Nem bírtam, ki hogy ne öleljem magamhoz. Karjaimba zártam és így nyomott el az álom.