I. Évad 72. rész 12/27 N

.:: Louis szemszöge ::.

26.-a eseménytelenül telt. Ha azt nem nézzük, hogy Soffy próbálta elmagyarázni, hogy milyen fajta táncok vannak – még videókat is mutatott nekem –, a végén fel adta. Mivel én csak a rúd táncot jegyeztem meg.

Ma reggel amikor fel keltem, nem volt a szobába senki. Átmentem a többiekhez, de Zoet ott sem találtam.

– Zoe? – kérdezte Harry, miközben kikapcsolta a TVt.

– Nem tudom, őt keresem – vontam meg a vállam.

– Biztos elment a rokonához – mondta Grace, miközben befészkelte magát Harry mellé.

– Ahhoz a Denis kölyökhöz.

– Óóó, már neve is van – nevetett fel Harry.

– Nem vicces – morogtam, majd magukra hagytam őket és bementem a szobába.

Ott Whisky fogadott, ahogy simogattam a nyakörvénél valamibe bele akadt a kezem. Egy papír volt rajta.

Elmentem, nem akartalak felkeneti titeket, ma még látjuk egymás, sokszor. Z

Ez meg mit akar jelenteni? Nem értettem belőle semmit. Mindegy jobb ha elkezdek készülődni vagy leharapja a fejem Richard. Asszem igaza lett Zoenak, még nem mutatta ki a foga fehérjét.

Ahogy készletem már meg is jelent. A Hotel előtt szerencsére nem volt egyetlen rajongó sem. Így gondtalanul tudtunk elmenni.

– Ki tud valamit Zoe-ról? – kérdezte Leila, miközben eltette a telefonját.

– Én találtam egy üzenetet Whiskyn – mondtam.

– Már reggel iszol? – kérdezte Leila.

– Nem. A nyakán volt.

– Minek iszol reggel? – kíváncsiskodott Soffy.

A fiúk meg én értetlenül nézzük, hogy mit nem értenek azon, hogy a macska nyakán volt az üzenet, ez teljesen egyértelmű. 

– Basszus, ők nem tudják – csapta fejbe magát Liam.

– Mit nem tudunk? – akadt ki Amy.

– Azt, hogy ki az a Whisky – mondta Niall.

– Na ki az? – font össze a kézét a mellkasa előtt Soffy.

– Egy macska – mondtam nevetve.

– Zoe és a macskák, nem szereti őket – vágta rá azonnal Leila.

– A részegeket igen – mondta Harry.

Végül elmagyaráztuk neki, mire csak a fejüket fogták. A lányok azt hitték, hogy iszok reggel, mert nem akarok a táncon zsűritag lenni. Mondjuk ez igaz. Jobban átgondolva miért is nem csináltam?

Egy hatalmas csarnokba volt megrendezve ez az egész. Leültettek a zsűriasztalhoz, ahol egy velem egy idős nő ült meg két öregebb férfi, akik árgus szemekkel nézték az ajtót, hogy kijöjjön az első táncos.

– Szia, Candice Morgan vagyok – mutatkozott be a mellettem ülő fiatal szőke mosolygó nő.

– Helló Louis Tomlinson – csak a formaiság kedvéért mutatkoztam be.

– Mit tudsz a táncról? – kérdezte.

– Őszintén, semmit – válaszoltam őszintén, mire felnevetett.

– Akkor meg figyeld az összhangot a párok között. Meg hogy mennyire szeretik csinálni.

– Az talán menni fog – gondolkoztam hangosan.

– Show Time – dőlt hátra.

A szememmel a fiúkat kerestem és meg is találtam legelöl őket. Soffy izgatottan nézte a műsorvezetőt vagy kit. Minden szavát leste és értelmezte, vagy is az arcáról ezt tudtam elolvasni.

Az egész úgy zajlott le, hogy 27.-én mindenki fellépett és másnap csak a kategória két legjobbja. Azok fognak majd meg küzdeni a kupáért. Ezt is ezért tudtam, mert mellettem Candi súgta.

Végül is a végére belejöttem. Csak idáig az volt a baj, hogy azt mondták, hogy a párok közötti harmóniára figyeljek, de ha egyedül lépnek fel akkor mit nézzek. Magát jól tudja irányítani, és jó is az összhang.

Az utolsó kategória jött. Amikor bejelentették, hogy a társas táncosok jönnek Soffy fel ugrott és úgy figyelt. Mivel volt pár perc szünet, addig oda mentem a többiekhez.

– Kedves zsűri, hogy megy? – veregette meg a vállam Harry.

– Nagyon jó – húztam ki magam.

– Mikor jönnek már a társas táncosok? – kérdezte Soffy.

– Pár perc és kezdenek – mondtam.

– Az sok idő – fújta ki a levegőt, majd lehuppant a székre.

– Mit tud az a páros, hogy ennyire szereted őket? – kérdeztem.

– Majd megtudod.

– Nehéz lenne elmondani? – kérdeztem.

– Nem lehet elmondani, csak nézni kell.

Ott hagytam őket és leültem a helyre, összefontam a kezem, hátra dőltem és várakoztam mikor kezdődik már nagyon érdekelt mit tud ez a titokzatos pár.

– Most jöjjön az utolsó fellépőnk és egyben a legesélyesebbek. A vándor kupát négy éve senki nem tudta elnyerni tülök, ha most nyernek akkor örökre az övék. Nagy tapssal és sikongatással köszöntsük az álarcos párost.

Ahogy kimondta már indult is a zene. Valami csodás táncot mutattak be. Még szerintem is pedig semmit nem tudtam erről az egészről.

– Csodás volt – mondta az egyik férfi.

– Nem csalódtam bennetek – mondta mellette lévő.

– A ruha valami eszméletlen és hajad is passzol hozzá. Még mindig le tudsz nyűgözni. Mi van még a tarsolyodba? – áradozott Candice.
– Egy maszk levétel, valamikor – mondta a lány, aki furcsán ismerős volt számomra.

– Én nem találok szavakat, csak egy kérdés, honnan ismerlek  Nagyon ismerős vagy nekem – mondtam miközben felkönyököltem és figyeltem a lányt.

– Nem tudhatod, hogy ki vagyok, amíg én nem akarom. Köszönöm – hajolt meg és lementek a párjával.

Kihirdették, hogy holnap kinek kell megmérkőzni. Nem volt csoda, hogy az álarcos páros is bejutott. Senki nem lepődött meg.