II. Évad 33. rész 03/03 B - L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel nagy félelmem nem igazolódott be. Egyikünk sem esett le az ágyról. Annak ellenére, hogy milyen jó volt az idő napközben, este egy kicsit nagyon is lehűlt. Szerencsére Louis használta az a csöppnyi eszét és hozott ki még este takarókat. Ahogy fel ültem megcsapott a hideg. Azonnal vissza bújtam az ágyba.

– Mi az? – fordult felém.

– Hideg van.

– Londonba meg tél.

– Tényleg – szomorodtam el.

Gyorsan felültem, majd magamra csavartam egy pokrócot. Beleléptem a papucsomba, majd elcsoszogtam a tengerig. Ahogy néztem egy nagy puffanást hallottam. Oda fordultam és látta ahogy Louis éppen öleli a földet.

– Segítsek? – kérdeztem.

– Nem kell meg vagyok – porolta le magát.

Felnéztem az égre, mert éreztem az arcomon egy vízcseppet. Ahogy felnéztem úgy kezdett szakadnia eső. Felkaptuk a ágyneműt, majd berohantunk.

Annak ellenére, hogy 5 percig voltunk kint, szét áztunk, így kiterítettem a pokrócokat, majd bementem, hogy vegyek egy forró fürdőt. Louis befészkelte magát mellém. Nem maradtunk bent sokáig, mert délután egykor indul a gép és most van 11 óra. Össze pakoltuk ami elmaradt, majd leültünk és vártuk, hogy el álljon az eső. Már éppen csak szemerkélt. Fogott egy esernyőt, majd a fejünk főlé tartotta. Így mentünk kijelentkezni. Mindent elintéztünk, majd utunkat a repülő tér felé vettük.

Hirtelen Louis megállított. Majd közelebb húzott magához. Kíváncsi turisták figyeltek minket. Eltakart minket az esernyővel, majd adott egy hosszú és forró csókot. Mire magamhoz tértem a kábulatból már a nap is kisütött.

– Ha tudom, hogy ki süt a nap – nézett fel az égre.

Én csak a fejem forgattam, majd össze csuktam az ernyőt.
Repülőtéren becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elsőnek Louis aludt be, ahogy bekapcsolta a fülébe a zenét. Miközben egyenletesen szuszogott mellettem engem is elnyomott az álom.

Az idegesítő hangra ébredtem aki kéri, hogy kapcsoljuk be az öveinket. Ahogy tettem amit mondott, majd kihúzta Louis  füléből a fülest, mire megugrott.

– Mi az?

– Mindjárt ott vagyunk.

– Jó.

– Amúgy beszéltél valakivel, hogy jöjjön ki értünk?

– Igen. Mondtam a fiúknak, hogy szóljanak Paulnak.

– Jó. Előbb megyek én, utána te.

– Nem hiszem, hogy lennének kint rajongok.

– Hidd el, hogy lesznek.

Ahogy megérkezett a gép kinéztem az ablakon és először a Louis szeretlek táblákkal találtam szembe magam. De a kedvencem az amint az a felírtat volt: Milyen kurvával voltál? Legalább jól keresek.

– Nincsenek kint senki – mondtam neki miközben elképedve nézett ki az ablakon.

– Néha már félek. Honnan tudták, hogy melyik géppel jövök haza?

– Egyszerű. Reggel kijöttek, vagy még tegnap és várnak. Csomagokat viszem én. Csak verekedd át magad rajtuk.

– Sok szerencsét nekem.

Felvettem a kalapomat, meg egy napszemüveget tettem fel, majd elsőnek hagytam el a gépet. Felvettem a csomagjait, majd kimentem. Ott megpillantottam Pault.

– Louis? – kérdezte miközben elvette a csomagokat.

– Rajongóknál van – dobtam be az utolsó.

– Észrevettek?

– Nem.

– Akkor ülj be. Kihozom – indult meg.

Beültem az anyós ülésre, majd írtam egy smst, hogy haza értem, menjenek hozzám.

Mivel a reptérnek volt wifije felnéztem Facebookra meg Twitterre. Nem jött semmi fenyegetés. Nyugalom volt, mind a két oldalon.

– Végre – ült be Louis.

– Az egyik lány egy hete van itt. Sátrat vert – szörnyülködött Paul.

– Hidd el nem csak egy – mondtam miközben indította a kocsit.

Paul kitett engem meg a csomagjaim, majd segített becipelni. Bent szerencsére nem várt, isten hozott tábla, vagy felrobban ház. Minden ugyan úgy volt mind régen.

– Drágaságaim? – indultam meg befelé.
– Én is örülök neked – ölelt meg Amy.

– Én is, de apró népség? – néztem körbe.

– Felpakoltunk a szobádba, mert nem akartam, hogy valami bajuk legyen.

– Lányok?

– Még nem jöttek.

Felmentem a szobámba először szívit néztem meg kölykeit. – Nem aranyosak? – dédelgettem meg a Lucyt.

– Molly nem – mondta Amy.

– Mert? – fordultam felé miközben felvettem Lusyt

– Soffy elterelte a figyelmét. Harry bezárta a konyhába. Én meg felvittem a kölyköket. Utána csak Leila maradt és engedte ki.

– Jól megoldtátok.

– Igen. Nappaliba amíg lent volt nem lehetett semmi olyan csinálni ami ő felségének nem tetszik – mutatott Mollyra.

– Kicsi el van kényeztettetve.

– Nagyon.

– Hiányoztál – repült nekem Lucifer.

– Te is nekem – dédelgettem meg őt is.

Visszaült a helyére, majd folytatta a vacsorája elfogyasztását.

– Részeg? – néztem körbe.

– Valahol itt kell lennie – nézett körbe.

Hirtelen fejbe csapta magát, mire oda fordultam.

– Adtatok neki valamit ami nem víz? – kérdeztem, de közben fogtam a fejem.

– Igen. Tejet.

– Megártott neki az is.

Lépteket hallottam ezért megindultunk a nappaliba. Ott voltak a lányok.

– Szóval... – köszönt Soffy.

– Mi szóval? – kérdeztem vissza.

– Ülj le és kezdheted a mese estét – mutatott a kanapéra Grace.

– Szaftos részletektől se kímélj meg – mondta Leila.

– Az egész úgy kezdődött, hogy felültünk a repülőre... – kezdtem az elején.