II. Évad 27. rész 02/25 B

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Ébred, itt volt a légiutas kísérő – adott egy puszit az arcomra.

Nyújtózkodtam egyet, majd kinéztem az ablakon. Csodás volt a táj, vagy víz.

Ahogy leszálltunk, mi voltunk az elsők akik elhagyták a gépet. Felvettük a csomagunkat, majd gyalog megindultunk a szálloda felé, vagy házak felé, fogalmam sincs ez minek minősül.

Ahogy lesétáltunk a három percet. Oda értünk a szállodába, nem házakhoz soha nem fogom megérteni.

– Jó napot Goldenwin néven nem foglalás – mentem oda a recepcióhoz.
– Még szerencse, hogy magammal hoztalak. A végén nem jutok be – ölelte át a derekam Louis.

– De, mert akkor átíratom a nevet.

Aláírtuk a papírokat, majd megkaptuk a ház kulcsát. Ahogy benyitottunk, az állunk leesett. A döbbenettől.

– Miért van két egy személyes ágy bent? – kérdezte Louis.

– Két perc és nem lesz – zártam vissza.

– Én megyek – vette el tőlem a kulcsot, majd ott hagyott a csomagokkal.

Küldtem a többieknek egy smst, hogy épségben megérkeztünk. Mire végig mentem mindenkin addigra Louis is vissza ért.

– Miénk a nászutas lakosztály – forgatta a kulcsot az ujján.

– Hogy harcoltad ki?

– Egyszerűen azt mondtam, hogy tegnap volt az esküvőnk.

– Gratulálok – veregettem vállba.

Kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. Nagy szép nappaliba léptünk be. Minden csodás volt, csak egy valami hiányzott.

– Hol az ágy? – kérdezte Louis.

– Nem itt lakom, nem tudom – tettem le a csomagokat.

Körbe jártam a helyett, majd találtam egy lépcsőt ami lefelé vezetett. A lépcsőnek antik hangulata volt a sötét fa borítástól meg a fa falakba beépített apró égőktől.

– Zoe? – kiabált Louis.

– Mindjárt.

A lépcső végén egy fa ajtóba ütköztem. Koppant is a fejem. Kinyitottam és megtaláltam háló szobát.

Leültem az ágyra és figyeltem a halakat, meg a rájákat. Nagyon megnyugtató volt nézni, ahogy nem csináltak semmi. Színek egyszerűek voltak, nagyon feldobta a szobának a hangulatát, hogy az egyik fala akvárium volt, ami mögött a csodálatos kékségben színes halak uszkáltak. A szobába semmi sem volt csak az ágy, meg a lámpák. Meg egy ajtó ami szinte elveszett a falba. Mögötte volt a fürdő.

Visszamentem az földszintre ahol Louis éppen a kanapén helyezte magát kényelembe és kapcsolgatta a tévét. Mögé mentem és elkezdtem a vállát masszírozni.

– Mit találtál? – kérdezte.

– A hálót.

– Ott lent?

– Igen.

– Ezt megnézem – ugrott fel és teljes gőzzel megindult lefelé.

Kikapcsoltam a tévét majd megindultam utána. Tátot szájjal nézte a halakat.

– Szerinted meg lehet őket simogatni? – fordult felém.

– Nem, rája farkában méreg van. A halak elúsznak, a cápák meg megesznek. Ha halakat akarsz simogatni akkor vegyél a kisállat kereskedésbe  aranyhalat és otthon simogathatod őket.

– Kár, pedig olyan aranyosak, meg akartam őket simogatni.

Szétterült az ágyon, hassal előre. Felhúztam a pólóját, majd a fejére akasztottam. Óvatosan elkezdtem masszírozni a hátát, majd egyre erősebben. Mire végeztem elaludt. Oda feküdtem mellé, és puszikat adtam az arcára, vagy éppen a nyakára.

– Hé, ébredj.

– Hol vagyok? – nyitotta ki az egyik szemét.

– Bora Borán a nászutas lakosztályon az ágyba.

– Jó – ült fel. Megfordult, majd befeküdt az ágyba. Nyakik magára húzta a takarót.

Felmentem a bőröndjeimért. Lehoztam, majd kivettem belőle a pizsamámat. A fürdőben a barna különböző árnyalatai domináltak. De a szemem azonnal megakadt a hatalmas kádon a sarokba.

Gyorsan lezuhanyoztam. Felvettem a piszimet ami egy pólót volt, amit még Louistól csórtam be. Lekapcsolgattam a villanyokat, majd én is kényelembe helyeztem magam az ágyba. Teljes figyelmemet a falnak szenteltem és néztem ahogy egyre több és több hal fajta jelenik meg rajta. Talán a legjobb az volt amikor közel jött egy hatalmas rája. A halak bámulása közben be aludtam.

Álomba egy hatalmas rája meg egy cápa kergetett a földön.