II. Évad 24. rész 02/24 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Megcsókolhatja a menyasszonyt – mondta a pap.

Tapsvihar közepette elcsattant az ifjú pár első csókja, mint férj és feleség. Grace még könnyezte ezt a megható pillanatot.

Mindenki a templom elé ment. Ott az ifjú párt dobálták rizzsel, meg aki a környékén volt. Én gyorsan elmentem. Nem szerettem volna egy kiló rizzsel a nyakamba haza menni.

Hirtelen minden nő, lány, kislány össze gyűlt a menyasszony mögött. Én a lehető legmesszebb mentem.

– Te nem mész oda? – jött mellém Louis.

– Eltaláltad. Jó vagyok én itt.

Louis rátette a kezét a derekamra, majd magéhoz húzott. A homlokát az enyémnek támasztotta.

– Mit tudtak meg? – kérdezte halkan.

– Annyit, hogy utánam jöttél. Fiúk? – suttogtam.

– Szint úgy.

– Köszönöm a nyakláncot, de mikor tetted fel?

– Reggel míg aludtál.

Átlépte a minimális távolságot, majd megcsókolt. A csókunknak az vetett véget, hogy valami a fejemnek repült. Megfogtam és ijedtem hátra ugrottam, még egy aprót sikítottam is, és eldobtam, neki Louisnak.

– Már a férjed is meg van! – kiabálta az egyik nő.

Mikor észhez tértem a sokkból addigra a többiek is oda jöttek. Louis vissza adta a rózsa csokrot. Én ívesen el akartam hajítani a picsába, de Grace megfogta a kezem.

– Ez nem jelent semmi, csak babona.

– Nem a mi családunkba – szagoltam bele. Csak hatalmas fejű mélyvörös rózsák alkották, annyi volt rajta még a díszítés, hogy a szirmokra gyöngyök voltak ragasztva.

– Mert? – kérdezte Soffy.

– Anya és apa családjába is végig az házasodott, aki elkapta a csokrot. Anyáék esküvőjén apa testvére kapta el. Négy hónap múlva ott volt a lagzi.

– Akkor ezért álltál olyan mesze? – kérdezte Harry.

– Igen. Jobb félni mint megijedne, de most nem jött be.

– Én tervezem az esküvőt – mondta Grace.

– Ne álmodj – tettem fel a kezem.

Fintorgott egyet, majd elment. Harry utána ment, biztos fel akarta vidítani, mert tönkre törtem az álmait, nem annyira hatott meg. Ha lesz is esküvőm én fogom csinálni, úgy ahogy én akarom, nekem senki nem szóljon bele. Talán a jövendőbelimnek megengedem. 

– Milyen az illata? – kérdezte Amy.

– Édes és butító – mondtam. Felhúzták a szemöldöküket és úgy néztek rám.

– Jól vagy? – kérdezte Leila.

– Nem – vontam meg a vállam.

Louis fél karral átölelt, majd adott a fejemre egy puszit és mentünk a következő megállóhoz. Onnan már nem mentünk sehova. Ott lesz a torta, ezt az egyet szeretem, az esküvőkbe.

Viszonylag józan mindenki, nem egy kört ittunk az ifjú pár boldogságára. Amy akarta a legjobban elfejteni, mert ő nem szarozott a pohárral, hanem az üvegből nyakalta. Az anyja nem nézte jól szemmel, de a férje nem engedte, hogy tönkre tegye a boldogságát. Én kaptam egy vázát a csokornak, hogy mindig a szemem előtt legyen, kedvesek.

Éppen a menyasszony húzták be középre, hogy táncoljon amikor csörgött a telefonom. Nagy nehezen előkerestem a táskából, közben mindent az asztalra borítottam.

Ahogy megláttam, hogy kikeres oldalra fordítottam a fejem.

– Louis? – böktem meg.

– Igen.

– Miért hívsz? – mutattam fel neki a telefont ahol egy olyan kép volt róla. amit egy óvatlan pillanatban kaptam le.

– Jó kép.

– Tudom, de miért hívsz?

– Vedd fel. Lehet, hogy fontos dolgot akarok – vonta meg a vállát.

– Ne igyál többet.

– Jó.

Kinyomtam a telefont. Oldalra fordítottam és figyeltem a kezdődő balhét.