II. Évad 21. rész 02/24 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kivágom azt az ember aki kitalálta a telefont. Meg azt a hülyét is aki hajnali hatkor ír egy smst. Nagy nehezen megkerestem a telefont a vak sötétben elég nehéz volt. Mikor meg képernyő fénye kiégette a szemem pöttyöket láttam magam előtt. Sokat pislogtam, majd visszanyertem a látásom.

Szia, eltudnál jönni, fontos dolgot kell mondanom, nem várhat reggelig. XxX Louis.

Kikerestem a telefon számát és vártam, hogy felvegye, el tudja mondani telefonba is.

– Igen? – kérdezte álmos hangon.
– Mit szeretnél mondani ami nem ér rá reggelig? – tértem a lényegre

– Én semmit.

– Akkor miért kaptam smst?

– Tőlem nem. Miért gondoltad, hogy én küldtem.

– Szia, eltudnál jönni, fontos dolgot kell mondanom, nem várhat reggelig. XxX Louis – olvastam fel.

– Akkor valaki a nevembe akart veled beszélni – hallottam ahogy csukódik egy ajtó.

– Jó éjt – nyomtam ki a telefont.

Visszadőltem az ágyba és figyeltem a fekete semmiséget. Nagyon megnyugtató volt, de nem altató.

Vajon ki akart velem beszélni Louis nevébe, vagy ki akarta, hogy beszéljek Louissal? Lányok azok elráncigáltak volna hozzá nem üzeneteket küldözgetnének a nevébe, hogy menjek. Sőt inkább Louisnak mondanák, hogy menj már. Akkor meg csak a fiúk maradtak. De melyik találta ki, hogy beszéljünk? Niall teljesen el volt havazva a gyerekkel. Zayn meg ilyenkor alszudt. Liamnél meg ott van Amy, lelki támogatást kap, mint hogy ha ő házasodna. Harryt megkértem hogy ne avatkozzon bele. Szóval meg is van ki a hunyó.

Elővettem a telefont. Kikerestem a gyanúsított számát, ahogy megnyomtam a zöld gombot a fülemhez vettem.

– Mi az? – szólt bele álmod hangon Grace.

– Add az urad – mondtam kicsit sem nyugodtan.

– Alszik.

– Akkor keltsd fel.

– Jó – halottam, hogy Harry nyöszörög.

– Mit akarsz? – kérdezte, hallottam hogy egy ajtó csukódik.

– Mit beszéltünk meg? Nem avatkozol bele.

– Ha én nem avatkozok bele akkor soha nem beszéltek – láttam a szemem előtt ahogy megrázza a fejét.

– Szoktunk beszélni.

– Jó, akkor másképp fogalmazok. Mind a ketten annyira makacsak vagytok, hogy soha az életbe nem mondjátok el egymásnak, hogy mit is éreztek.

– Miért vagy ebbe olyan biztos?

– Mert mind a kettőtöket ismerlek azért. Most leteszem és te átmész és beszélsz vele, vagy ő megy át, nekem mindegy, csak ne kelljen a hisztiteket hallgatnom.

– Nem. Jó éjt – tettem le a telefont.

Visszadőltem az ágyba és vártam, de hogy mire azt nem tudtam. Ha egyszer be alszok akkor innen csak erőszakkal tudnak vagy azzal sem kirángatni az ágyból.

– Jó reggelt – ugrott be valaki az ágyamba.

– Alszok – húztam a fejemre a takarót.

– Akkor aludjunk együtt – ölelt magához.

– Mit keresel itt? – fordultam felé.

– Gondoltam átugrok. Nincs senki sem, aki le tud buktatni.

– De én – szólalt meg Lucifer.

– Repülsz ha egy rossz szót is szólsz – vágtam hozzá egy párnát.

– Nem tudom miről van szó – csukta be a kalitkája ajtaját.

– Szerintem is – fordultam vissza Louis felé.

– Mit csináltál este, hogy nem aludtál? – húzott magára.

– Jó pasikat nézegettem a neten.

– Találtál valaki?

– Igen, valami bandában énekel és Williamnak hívják.

– Ki az? – tolt el magától.

– Te – bújtam vissza hozzá.

– Már megijedtem, hogy találtál valaki mást.

– Attól nem kell tartanod. Kérdezhetek valamit?

– Akármit – ölelte át a derekam.

– Mikor kezdődik az esküvő?

– Kettőkor, nekünk egyre ott kell lenni.

– Tökély, de miért is?

– Koszorús lány vagy, én meg a kiserőd.

– Tényleg – csaptam magam fejbe.

– Aludj, majd ha hallom, hogy jönnek átmegyek a másik szobába.

– Jó éjt.

Louis karjai közt gyorsan elnyomott az álom, remélem azért fel tudok kelni reggel anélkül hogy egy hulla módjára járkáljak.