II. évad 17. rész 02/21 D-L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Hogy tudtok így aludni? – kérdezte Felicite.

– Miért? – ültem fel. Lehet hogy nyaka tekert pózban alszunk, de attól még kimondottan kényelmes, ahogy Louis a hasán feküdt kitekert lábakkal, én meg félig rajta görbe gerinccel. 

– Nem fáj a hátatok?

– Nem – válaszolt helyettem Louis.

Felicite kiment a testvéreivel. Ezért jöttek be, hogy megkérdezzék, hogy fáj-e a hátunk.

– Jó reggelt – csókolt meg Louis.

– Neked is – mosolyogtam.

– Mi ez a jó kedv?

– Nem szabad, hogy jó kedvem legyen?

– De. Csak érdekel, hogy kitől van?

– Nem hiszem, hogy ismered.

– Tényleg? Mesélj róla.

– Hat hónapja ismerem. Nagyon figyelmes, de néha a fejét is elhagyná. Nagyon jó hangja van. Tánctudását, még fejleszteni kell. Hatalmas szíve van. És szeretem.

– Én is szeretlek – puszilta meg az orrom.

Mivel ma megyünk vissza Londonba a lányok kiharcolták, hogy maradjanak és elköszönjenek tőlünk. Mondjuk nem értem minek nem kellett menniük iskolába mikor későn indulunk. Vérbeli iskola kerülök.

– Hívj, hogy ha megérkeztetek – mondta Jay, majd adott egy puszit az arcára.

– Mindenféleképpen – ölelte meg Louis.

Lányok is kiszorították belőle a szuszt, meg engem is megszeretgettek.

– Figyelj rá – suttogta a fülembe miközben megölelt. Egy aprót bólintottam, majd kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját, hogy az utasok beszálljanak.

Louis is bepattant mellém, majd irány London.
Vaksötét volt mire a város határhoz értünk. Minden  fényben úszott. Tele volt élettel. Lehet hogy most forgalmasabb mint nappal. De London ilyenkor a legszebb.

Louis segített becipelni a cuccokat a házban, majd ment is, mert a fiúk már keresték, hogy hol volt ilyen sokáig.

Ahogy leültem a kanapéra elővettem a telefont megkerestem hozzá a töltőt. Ahogy áramot kapott a készülék újra életre kelt. 10 hangposta, 32 nem fogadott hívás, 63 üzenet. Mind a lányoktól, meg a fiúktól.

Csoportos hívást indítottam, a lányokkal.

– Sziasztok – vettem egy mély levegőt.

– Hol vagy? – kérdezte azonnal Grace.

– Otthon.

– Vissza mentél Hillsidebe? – kérdezte Leila.

– Igen, de most Londonban vagyok.

– Mindjárt ott leszünk – tették le a telefont.

Oda mentem az ajtóhoz, és amint hallottam a lépteket kinyitottam az ajtót. Bejöttek rajta a lányok és készültem a legrosszabbra. Leila nyakon csapott, Soffy megölelt. Grace 10 perces szentbeszédet tartott arról, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Amy meg afelől érdeklődött, hogy milyen volt az utam. Mit csináltam oda haza?

Mindent elmondtam neki. Louis kivételével. Ő úgy is a családjával volt. Majd egyszer megmondjuk nekik. Így is szarul érzem magam, hogy nem mondhatom el mitől vagyok ennyire boldog.

– Jót tett neked az otthoni levegő – jegyezte meg Leila.

– Igen – bólogattam.

Beszéltünk egy kicsit, majd hirtelen megjelentek a fiúk az ajtóban. Fiúk körbe csókolgatták a lányokat.