II. Évad 22. rész 02/24 L

.:: Soffy szemszöge ::.

– Ébredj Darky és Suzy nem eteti meg magát – jött be anya a szobámba.

– Még öt percet – nyöszörögtem.

– Nem, kelj – húzta le rólam a takarót.

– Anya álmos vagyok.

– Nem kellett volna hajnali 3-ig beszélni Zaynnel.

– De nem tette le – védtem magam.

– A te telefonodon nincs olyan aranyos piros gomb?

– Nem, mert érintő képernyős – védtem magam.

– Akkor meg simogathattad volna a piros csikót.

– Igaz – adtam meg magam.

– Akkor meg miről van szó?

– Semmiről.

– Emlékszel mit mondtam, amikor Zaynnel kezdtél járni?

– Igen, hogy kerüljem a médiát.

– Meg a másik, hogy ne romoljanak a jegyeid. Vesd bele magad a tanulásba.

– Jó, de nem én vagyok a hibás a tanárok rosszul adják le az anyagot.

– Vagy túl nagy a rózsaszín köd és nem látsz ki alóla.

– De... – akartam védeni magam.

– Ezentúl figyelj.

– Jó – adtam meg  magam.

– Én megyek. Jó mulatást az esküvőhöz.

– Nem jövök haza – szóltam utána.

– Csak védekezzetek.

– Zoenál leszünk.

– Lesz abba még két csavar.

– Nem hiszem.

– Én meg tudom. Szia – küldött egy lég puszit, majd elment.
Felkötöttem a hajam, felvettem egy egyszerű pólót meg hozzá egy farmert. Mivel elég hűvös volt kín így felvettem egy jó meleg pulóvert. Ahogy kiléptem az ajtón két szempár szegeződött rám. 
– Gyertek kaja van – mondtam nekik, mire mint az örültek elkezdtek felém rohanni. Ahogy oda értek feldöntöttek. Két 22 kilós kutya, volt rajtam. Csoda, hogy kaptam levegőt. Mikor megunták, hogy végig csókoljanak végre leszálltak rólam. Kezdem érteni, hogy Zayn miért féltékeny rájuk.

– Imádlak titeket – töröltem le a nyálam magamról.

Oda adtam nekik a kaját, majd leporoltam magam. Még kint voltam velük, úgy két vagy talán három órát. Megpróbáltam a lehetetlent és leporoltam magam. Több kevesebb sikerrel, majd bementem  hogy vegyek egy jól megérdemelt zuhanyt. Beálltam alá és elkezdtem énekelni. Ahogy végeztem, magamra csavartam egy törölközött. Léptem ki az ajtón, úgy csengettek. Rápillantottam az órára és tudtam, hogy az én lovagom jött meg. Sőt el vagyok késve.

Megigazítottam az ideiglenes ruhámat, majd kimentem, hogy kizárjam a kaput. Hatalmas szerencsém volt. Suzy és Darky nem jött oda.

– Tetszik a ruhád – húzta perverz mosolyra a száját.

– Akkor nem baj, hogy ha ebbe megyek az esküvőre? – éppen hogy takarja a fenekem.

– De. Nyugodtam menj előre – mondtam miközben megfordított.

– Még egy csókot sem kapok? – cövekeltem le.

– De amint beérünk. A szomszédod már egy ideje a formás fenekeden legelteti a szemét.

– Szóval szerinted formás? – fordultam felé.

– Igen, meg a szomszédod szerint is. Szinte csorog a nyála. Menjünk be – fordított meg és szorosan mögöttem jött.

Szem forgatva bementem a szobámba, majd az orra előtt becsuktam az ajtót.

– Hé! – szólt meg.

– Felöltözök.

– Mi az láttalak már meztelenül.

– Nem baj. Maradj kint.

Így is késésben voltunk. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem. Felvettem a cipőmet  a táskámba beletettem a szükséges dolgaim. A hajam felkötöttem, mivel úgy beszéltük meg hogy a magán fodrászunk, Zoe megcsinálja majd a hajunkat. Ezért oda megyünk és onnan az esküvőre.

– Be jöhetek? – kukucskált be az ajtó résén Zayn.

– Nem! – mondtam miközben kikerülve mentem a kijárat felé.

– Még van egy óránk a találkozóig – fogta meg a kezem és vissza húzott.

– Nem mert úgy lett beszélve, hogy délre megyünk Zhez.

– Itt vagyok. Nem kell menni sehova.

– A másikhoz, aki tuti, hogy még alszik.

Mérgelődve beletörődött  hogy mennünk kellett. Bezártam az ajtókat, Zayn kinyitotta nekem a kocsit. Gyorsan beült mellém, majd adott egy forró csókot az ajkaimra. Mire oda értünk Louis és Limy páros kivételével mindenki ott volt.

– Grace? – csodáltam meg az ismét rózsaszín hajú lányt.

– Igen.

– Mi lett veled? Bele estél a festékes vödörbe? – röhögött Zayn.

– Nem, de be kellene menni, valahogy felkelteni a hét alvót.

– Hívjuk Louis neki van kulcsa – ajánlotta Harry miközben elővette a telefonját.

– Addig én hívom Amyt. Neki is biztos van kulcsa – mondta Leila.

Harry beírta a barátja számát, majd a füléhez emelte. Hirtelen az ajtó felé kapta a fejét. A telefont lejjebb vette a füléről és rátapadt az ajtóra.

– Ti is halljátok vagy csak képzelődök? – fordult felénk.

Oda mentünk és hallottunk ahogy egy telefon csörgött. Ez aztán az évszázad felfedezése, a telefonok csörögnek ha hívják őket, csak tudnám, hogy ez miért is fontos. 

– Egy telefon csörög, mi van akkor? – néztem éretlenül.

– Ez Louis csengő hangja – mondta Niall.

– De hát este még otthon volt?

– De reggel már nem – emlékeztette őket Zayn.

– Mi a faszt keres itt? – akadt ki Harry.

– Inkább örülj neki. A végén nem kell hallgatni a hisztijüket – mondtam neki.

– Mint ha mondanának bármit is – morgott Niall.

– Igaz. Mióta vissza jöttek azóta alig beszélnek. Ha meg felhozzuk nekik a másik nevét, úgy csinálnak mintha életükben először hallották volna – mondta Grace.

– Sziasztok – jött meg Amy és Liam. 

– Helló – mondtuk egyszerre.

– Bocs a késésért – jelent meg Louis.

Értetlenül kapkodtunk a fejünket az ajtó meg Louis között. Bátran ki mertem jelenteni, hogy nem értek ebből semmi. Hogy került ide, amikor a telefonja bent volt?

– Hívtunk – eszmélt fel Niall.

– Bocs, csak elhagytam a telefonomat.

– Hol? – kérte számon Harry.

– Tegnap szerintem még a házba. De miért állunk itt?

– Ezt akartam kérdezni – jött előre Amy, majd kinyitotta az ajtót. Grace előre tört.

– ZOE SAMANTHA GOLDENWIN AJÁNLOM, HOGY KÉSZ LEGYÉL MIRE FELÉREK! – kiabálta.

– Én is – nyögött fel Harry.

Követtük a kiabáló rózsaszínt. Aki Zoe szobája ajtaját verte. Mikor fel értünk szinte berontott. Ki nem hagyhattuk, hogy nézzük mi történik. Zoe az ágyon aludt teljes nyugodtan. Lucifer, meg a szárnyával integetett nekünk.

– Kelj fel. Elkésünk – hozta le róla a takarót.

– Vizet a nyakába – mondta Leila.

Amy hozott egy nagy vödör vizet és egy könnyed csukló mozdulattal Zoen landolt. Két dolgon lepődtem meg. Egy nem kell fel. Kettő nem kiabált. Ezzel annyit értünk el, hogy a jobb oldaláról átfordult a balra.

– Na jó. Következő ötlet? – kérdezte Grace.

– Lökjük le az ágyról – mondta Harry.

– Az nem jó – mondta Louis.

– Miért nem?

– A végén valamiét eltöri. Inkább valami zajt csapjunk.

– Hozom a serpenyőt – ment ki Amy. Fúik még énekeltek miközben mi csapkodtunk, ugráltunk az ágyon.

– Él még egyáltalán? – hajolt oda hozzá Liam. – Van légzése.

– Ha valaki fel ébreszti, fizetek érte – fújtattatott Grace.

Erre a kijelentésre Niall oda ment és megcsikizte Zoe lábát, aki válaszul megrúgta. 

– Próbáltátok kedvesen? – kérdezte Louis.

– Kopogtam – vonta meg a vállát Grace.

Louis oda guggolt Zoe ágyához.

– Jó reggelt. Kész a reggelit. Mit kérsz hozzá kávét vagy forró csokit? – kérdezte lágy hangon.
Zoe nem válaszolt csak a hátára fordult. Valami megcsillant a nyakán. Ahogy közelebb mentem, hogy megnézzem mi a hasára fordult. Közelebb hajoltam és szerencsém volt. Pont kilógott egy fél szív volt rajta egy L betűvel. Louis nyakára néztem. Az övén is pont ugyan ilyen volt csak Z betűvel.
Louis oda hajolt Zoe füléhez és valamit suttogott, mire Z felnevetett. Még mondta a magáét, közben, meg letette Zoe lábait a földre. Adott az orrára egy puszit, mitől felkuncogott. Oda bújtam Zaynhez, aki azonnal átölelte a derekam és körbe néztem. Mindenki döbbent képet vágott. 

Louis oda hajolt Zoehoz és hosszasan megcsókolta, közben felhúzta, ülő helyzetbe.

Zoe arcáról nem lehetett letörölni a mosolyt. Megigazította a rakoncátlan tincseit, közben le sem vette a szemét Louisról. Louis beleharapott az alsó ajkába, majd fél oldalas mosolyra húzta a száját.

– Nem akarok felkelni – akart vissza dőlni, de Louis elkapta derekát. 
– Gyere, mert mindenki a mester fodrászra vár.

Alig várom, hogy minden hímnemű egyed kimenjen a szobából, magyarázattal tartozik nekünk.