II. Évad 23. rész 02/24 L

 .:: Zoe szemszöge ::.

– Jó reggelt. Jobban jársz ha fel kelsz, mert még tudom magam türtőztetni, de nem sokáig. Nem mindig látlak vizes ruhába, főleg, hogy nincs rajtad melltartó – suttogta lágy hangon Louis.

Nem akartam felkeni. A hátamra fordultam, és próbáltam visszaaludni. Miközben forgolódtam észrevettem, hogy vizes az ágy. Jól mélyed aludhattam.

– Jobb ha felkelsz, vagy kirángatlak az ágyból – suttogta a fülembe. Felnevettem, de nem kellek fel.

– Olyat teszek amit egy életre megbánok. Addig ébredj fel, amíg nem hozom a forró csokit. Kicsim ébred. Hasadra süt a nap – suttogta a fülembe, majd a lábaimat levette az ágyról. Adott az orromra egy puszit.

Azt hittem, hogy végre fel adta, de tévedtem. Megfogta a derekam, majd megcsókolt. Csók közben felhúzott ülő helyzetbe. Megigazítottam a hajam, közben végig a száját rágó Louis néztem. Oda hajolt és hosszasan megcsókolta, közben felhúzott, ülő helyzetbe.

– Nem akarok felkelni – akartam vissza dőlni, de Louis elkapta csípőm.

– Gyere, mert mindenki a mester fodrászra várja.

– Tudnak egyedül is fésülködni – hunytam le a szemem és rá dőltem a vállára.

– Tudod, hogy itt vannak a szobába? – suttogta.

– Attól tudok aludni – mondtam, mire felnevetett.

– Nem fogják hagyni. Hidd el – adott a fejem búbjára egy puszit, majd lazított a szorításán. – Eléggé csúnyán néznek ránk – suttogta.

Elengedtem Louis majd szembe néztem a négy gyilkossal plusz a négy őrjöngőnek.

– Nagyon jó fiúk ti menjetek akárhova, csak kifelé – mondta nekik Leila.

– Ne már akkor nem tudjuk meg mi van köztük – nyavalygott Niall.

– Mert szerinted Louis marad?

– Ja. Akkor pápá csajok – húzta ki Louist az ajtón.

– Most elmész. Varázsolsz magadra valami elfogadható külsőt, felveszed a ruhát, miközben meg a hajakat csinálod elmeséled, hogy mi is van most pontosan – mondta Amy.

– Igen is – mentem be a fürdőbe.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a fehérneműmet, meg egy köntöst rá. A hajamat meg hagytam, had száradjon meg.

– Ki lesz az első? – nyitottam ki az ajtót.

– Majd én – mondta Grace, majd helyet foglalt a széken amit behozott.

Kimentem és hoztam be pár könyvet, mert túl alacsonyan volt.

– Szóval mi óta is vagy te rózsaszín? – fogtam a kezem közé a haját.

– Tegnap este mentem le fodrászhoz és ő csinálta.

– Megcsaltál? – háborodtam fel, majd két részletbe szedtem a haját, és elkezdtem befonni.

– Szerintem nem értér rá este.

– Miért mit csináltam?

– Nem volt itt Louis.

– Nem.

– Végre a témánál vagyok. Szóval hallgatlak – mondta Amy.

– Mit mondjak? – fordítottam meg Gracet, hogy elől is megigazítsam a tincseit, majd a tegnap elhúzott virágos csatot bele tettem a hajába.

– Az igazsággal beelégszek – mondta Leila.

– Könnyebbet nem tudtok kérdezni? – dobtam le a könyveket a földre és a székbe be ült Soffy.

– Mi olyan nehéz az igazságba?

– Akár mit mondok szarul jövök ki – kezdtem fonni a szőke haját.

– Nem hiszem – tette karba a kezeit Grace.

– Én meg tudom.

– Zoe, így nem lesz jó, fel kellett volna kontyolni – mondta Grace.

– Előbb nem tudtad volna mondani? – kezdtem el szétszedni.

– Te, meg hogy össze jöttetek? – vágta rá Leila.

– Meddig fogtok ezen lovagolni? – fogtam egybe a haját, majd lent megkötöttem, és elkezdtem tincsenként felcsavarni az ujjaimra, majd úgy oda tűzni.

– Sokáig – vágták rá egyszerre.

– Miért jönnék ki szarul, hogy ha elmondod, mikor jöttetek össze? - kérdezte Soffy.

– Mert hazudni nem akarok az igazságot meg nem tudom – húztam ki pár szálat, hogy rendezetlen legyen, majd neki is tettem a csatot.

– Ennyire feledékeny te sem lehetsz – húzta fel a szemöldökét Grace.

- Nem feledékeny vagyok, de éppen nem naptárral a kezemen rohangálok – végeztem el a szőke tincseknél az utolsó simításokat is.

– Van a telefon – mondta Amy.

– Ami lemerült – fújtam lakkot a kontyra.

Soffy fel állt és Leila ült le a helyére. Elővettem az ollót, majd annak is neki estem, még tegnap mondta, hogy vágni kell a végéből, mert nagyon töredezik, és nem akart a fodrásznál senkivel találkozni ezért megkért, hogy én csináljam meg.

– Tudod mit azt mond el hogy jöttetek össze – ajánlotta Grace.

– Igen.

– Hogy? – kíváncsiskodott Soffy.

– Szépen – fejeztem be Leila haját.

– Nem akarlak elkeseríteni, de úgy beszéltük meg, hogy göndörnek kellene lennie – mondta Grace.

– Mély levegő – dugtam vissza a hajvasalót, majd minden tincsen újra átmentem, de úgy, hogy őfelsége kívánságát teljesítsem.

– Azon kívül, hogy szépen még hogy.

– Utánam jött és Lucifernek hála elmondta,a hogy mit érez. Pont.

– Hova ment utánad? – nézett éretlenül Soffy.

– Amikor eltűntem, akkor haza mentem. Louis meg eljött.

– Várjál egy perce – tette fel a kezét Leila.

– Várok.

Leila miközben vadul gondolkodott addig Amy vette át a helyét.

– Milyen legyen?

– Fonott – mondta Grace.

– Nem akarsz véletlenül esküvő szervezőnek elmenni? – ugrattam.

– Megfordult a fejembe.

– Szóval – jött oda Leila. – Louis azt hazudta nekünk, hogy otthon van, de az anyja is elismerte, sőt még a húgi is ujjongtak, hogy ott van. De végig veled volt.

– Nem – vágtam rá.

– Fel adtam. Várom a magyarázatot.

– Valameddig Hillsideban voltunk, majd onnan átmentünk  Doncasterbe.

– Nem mondták volna, hogy ott van valaki.

– Mert megkértük rá őket.

– A nyakláncot mikor kaptad? – kérdezte Soffy.

– Milyen nyaklánc? – néztem értetlenül.

– Ami a nyakadban lóg.

Elvégeztem az utolsó simítást, majd oda kaptam a nyakamhoz. Az ujjaim beakadtak egy lánca. Feljebb emeltem, hogy megnézzem, mi volt rajta. Egy ezüst fél szív volt és egy L betű volt bele gravírozva.

– Szóval mikor kaptad? – kérdezte Amy.

– Este amikor lefeküdtem még nem volt rajtam. Sőt reggel amikor Louis át jött akkor sem.

– Miért reggel jött át? – nézett furcsán Grace.

– Az urad smssel keltett fel, én meg Louist, és átjött.

– Többit később, most öltözz, mert így is késésben vagyunk.

Felvettem a ruhát, majd a cipőt is. A táskámat a vállamra kaptam és indulásra készen voltam.

– Akkor ki részegedik le velem? – kérdeztem a fiúktól.

– Én – mondta Harry és Louis egyszerre.

– Senki, ez esküvő nem kocsma.

– Átmegyünk – vágta rá Louis.
– Nem – rontotta el a kedvünket Grace.

Beszálltunk a kocsikba, majd a megbeszélt helyre hajtottunk. Mindenki ott volt. Annak ellenére, hogy egy óra múlva kezdődik. Gyorsan letelt az idő, majd Louisba karolva mentem a menyasszony után. Akinek sellő fazonú ruhája volt, ami szerintem eszméletlenül ronda volt.