I. Évad 100. rész 02/14 H

.:: Zoe szemszöge ::.

Indulj meg éjszak közepén haza. Gratulálok Zoe Samantha Goldenwin. Nem csalódtam benned. Ilyen ostoba is csak te lehetsz, hogy ha valamit kérdeznek, amire nem akarsz válaszolni akkor megfogod magad és haza mész. Nem, hogy elmondanád. Nem az túl egyszerű. Ilyen vicces gondolatok futottak át az agyamon miközben a vonaton ültem. Lucifert és Whiskyt hoztam magammal, mert még nem tudtam mi lesz. Lucifer meg képes bármit elkotyogni.
Reggel volt mire leszálltam a vonatról. Nem hoztam magammal semmit, mivel a fele cuccom itt hagytam amikor elmentem.
Ahogy kinyitottam a kaput Molly felkapta a fejét és mint az örült elkezdett felém rohanni.
 Nyugi  mondtam miközben rám ugrott.
Amikor Londonba költöztem Mollyt nem akartam itt hagyni. Hisz ő az én kicsi lányom. Legszívesebben magammal vittem volna. De nem zárhatom be a házba, mert hatalmas a mozgás igénye. Ki nem engedhetem mert elütik. Neki itt van helye. Az egész város ismeri, mert majdnem minden nap értem jött az iskola elé. Egyszerűen nem lehet bezárni. Mindig megszökik. Végén már nem is próbáltuk. Miután végre eltudtam szakadni tőle.
Lucifer a fűben pihent. Szerencsém, hogy Molly megszokta már a madarakat, mert volt ez előtte jó pár papagájom, bár akik kicsik voltak. Whisky Molly füleivel játszott. Csodáltam, hogy Szívi nem nyeli le egyben, mert utálja a macskákat.
Lucifer felültettem a kezemre és megindultam befele. Nem lepődtem meg azon, hogy anyáék még alszanak.
Felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és gondolkoztam.
Nem tudom, hogy lehetek olyan hülye, hogy ha szembe jön velem egy probléma fülem farkam behúzva menekülök. Egyszerűen gyenge vagyok ha az érzéseimről kell beszélni.
Gratulálni tudok neked Zoe Samantha Goldenwin, csak te lehetsz ilyen hülye. Hiába rágódok azon amit csináltam már vissza nem fordíthatom. Senki nem tudta miért jöttem el. Remélem nem jön senki utánam. Kell most a tiszta levegő. Hiába lakik itt az ősellenségem, nekem most a nyugodt csendes otthon kell. A szobám védelme. Az egyszerű falak amin fel volt függesztve az égősorral amin képek lógnak. A fal tele van rajszögekkel, amik fonalak pókhálóként díszelegnek a falon. Mindegyikben képek voltak. Újságból kivágott, előhívót. Kedvenc sorozatom, vagy éppen bandáim. (Green Day, Bruno Mars, Taylor Swift, Vámpír naplók. Pretty Little Liars). 
A képek amit elő vannak hívatva azokon fölég Leila meg én vagyunk. Volt pár családi kép, meg egy pár Mollyról. Na jó Mollyról rengeteg volt. Kicsi korától kezdve egészen nagy mamlasz korszakáig.
Voltak képeim a régi barátaimmal. Akkor még minden jól volt. Nem tudtam miért lett rossz a kapcsolatom velük. Akkor még Leilat nem ismertem. Nem sokkal az után költött a városba a családjával amikor nekem minden tönkre ment.
Ő segített talpra állni.
London még többet segített, most már tudtam mit kell csinálnom ha valaki olyan jön szembe velem akit utálok. A képébe mosolygok és ott hagyom. Most már nem tudnak meghatni.
Mivel már nagyon fáradt voltam, ezért befeküdtem az ágyba, de mégsem tudtam aludni. Végre a kényelmes ágyamba, Molly meg a saját ágyában pihen. Figyelt, hogy mikor megyek el, és nem jövök vissza.
Hiába nem aludtam az út alatt kavarogtak a gondolatok az agyamba és nem tudtam piheni, legalább.
Minden második gondolatom az volt, hogy Louis vajon most mit csinált. Minden harmadik meg az, hogy-hogy fogom megölni ha valaki eljött ide. Molly észre vette hogy sehogy sem tudok aludni ezért oda feküdt mellém.
Egy biztos.
London, ég veled.
Örökre!
Túl sok mindent tett velem.
Sok jót, de annál több rosszat.

4 megjegyzés: