I. Évad 94. rész 02/01 L

.:: Zoe szemszöge ::.
(+18)

 Ahogy vissza értünk a házba bezárkóztam szobámba, egy tábla csokival. Nekem akkor nem kellett semmi más, az édesség meg tud vigasztalni, meg az alkohol, de azt csak a legvégső esetbe.

– Zoe engedj be – kopogott Louis.

 Nem reagáltam semmit. Hátra dőltem az ágyon és kapcsolgattam a tévét.

– Ugye tudod, hogy nem zártad be az ajtót – ülte le mellém Louis.

– Nem is akartalak kizárni – vontam meg vállam.

Louis mellém fészkelte magát, majd a mellkasára húzott. Beszívtam az illatát, majd teljes figyelmemet a Tvnek szenteltem. Amikor meguntam a laptopot az ölembe vettem és felnéztem a világhálóra. Semmi különös nem volt fent. Louis végig fogta a derekam, vagy simogatta a hajam.
Louis egyszer csak kicsúszott a hátam mögül, majd kivett a szekrényből egy bokszert majd bement a fürdőbe.

Hát igen egy hónap alatt majdnem fél ruhatára átközölt hozzám. Szekrényem egyik felében az ő ruhái voltak. Lehet, hogy több ruhája volt neki mint nekem.

Gondolkoztam, hogy tudnék meglépni, de rá jöttem, hogy nem  tudok menekülni a végzetem elől.

Louis törte meg a gondolkozásom. Ahogy kijött egy szál bokszerbe, meg nedves hajjal, és a mellkasán is csorgott a víz.

– Tetszik a látvány? – húzogatta a szemét.

Megforgattam a szemem, majd kikerülve bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd magamra csavartam egy törölközőt és úgy mentem ki. Louis az ágyon feküdt és a laptopomnak szentelte a figyelmét.

Ahogy elhaladtam mellette rám kapta a szemét, és minden mozdulatomat végig kísérte. Szinte a szemével vetkőztetett. Felkaptam a pizsamámat, majd mielőtt beléptem volna a fürdőbe megszólalt.

– Az a francia nem megy ahhoz a pólóhoz.

– De csak te látod. Nem terveztem, hogy bugyiba meg pólóban végig rohanok a fél városon.

– Nekem nem tetszik, inkább az a fekete – mutatott a fiókomból kilógó darabra.

Megfogtam, mire Louis kiment a szobából. Felöltöztem, a hajam kiengedtem és megindultam Louis után. Egy kicsit remegtem a félelemtől.

Lent a konyhában találtam meg Louist, valamit a szekrényben matatott.

– Mennyire vagy ideges? – kérdezte egy üveg piával a kezében.

– Nagyon – öltem fel mellé a pultra.

Öntött nekem is meg magának is egy keveset. Lehúztam a pohár tartalmát, majd öntöttem magamnak megint egy teli pohárral.

– Azért nem lenne jó ha másnapos lennél holnap – vette el tőlem Louis.

– Csak még egy pohárral – néztem kiskutya szemekkel.

Megforgatta a szemeit majd töltött nekem még egy pohárral. Míg nem figyelt öntöttem hozzá még egy kicsit. Louis eltette az italt mielőtt még teljesen elfogy. Majd vissza kísért a szobámba, hogy biztos ne igyak megint.

– Valamit csináljunk – ültem fel törökülésbe.

– Megbántam, hogy adtam neked egy kortyot is – sóhajtott fel.

– Miért?

Nem mondott semmit lekapcsolta a villanyt és befeküdt az ágyba. Magával húzott engem is, és így kénytelen voltam lenyugodni.

A mellkasára húzott, ő meg egyszerűen bealudt. Én nem tudtam aludni, nem találtam a helyem. Folyamatosan forgolódtam, meg mocorogtam. Addig-addig csináltam, hogy kicsúsztam Louis védelmező karjai közül. Lementem a konyhába és felültem a pultra. Bámultam ki a fejemből, de nem jutottam semmire. Az ablak tiszta pára volt és lehetett egy kicsit látni, hogy szakad az eső.

– Miért nem alszol? – tette a kezét a vállamra.

– Nem tudok. Valahogy túl sok az energia, meg mondandóm van – forgattam a kezem között egy poharat.

– Mit csináljak veled, hogy megnyugodj? – tette fel a költői kérdést.

– Ha tudnám a választ megmondanám – ugrottam le.

Nem foglalkoztam a tiltással, öntöttem magamnak egy poharat, meg Louisnak is.

Nem tudtam meddig maradhattam lent, de egyedül meg ittam egy fél üveg piát. Louis megunta, hogy fogyasztom az italt, így visszahúzott a szobámba. Ő hassal előre bedőlt az ágyba. A hátát használtam párnának, csak aludni nem tudtam. Még mindig forgolódtam.

Louis egyszerűen megfordult és lenyomott az ágyra, majd a derekamra ült.

– Mit csináljak veled, hogy végre nyugodt maradj – nézett bele a szemembe, mélyen.

– Bármit – kapálóztam a kezemmel, hogy kiszabaduljak.

A kezével lefogott és a fejem főlé emelte.

– Bármit? – hajolt hozzám közelebb, valami felismerhetetlen csillogással a szemében.

– Igen. Nem fogok holnap semmire sem emlékezni.

Elengedte a kezem, majd megtámaszkodott a fejem mellett. Egy sunyi mosoly suhant végig az arcán, majd megcsókolt. De ez a csók sokkal vadabb volt mint, amit valaha tapasztaltam. Az egyik kezével támaszkodott a másikkal meg az oldalamat simogatta. Én meg a hajába meg a nyakába kapaszkodtam. Egy kicsit felhúzta a pólóm, majd egyszer csak hirtelen fel ült. Leszállt rólam és az ágy szélére ült.

– Tízen nyolcas karika. Még kiskorú vagyok – mondta a magáét Lucifer.

Pillanatok alatt kitettem a szűrét, majd vissza fordultam Louishoz.

Nem tudtam mi a baja, de nem is tudtam józanul gondolkodni. Túl sokat ittam. Vagy csak ez amit akarok?

– Mi a baj? – csókolgattam a nyakát.

– Nem szabadna, csak kihasználnálak – motyogta a szavakat.

– Az nem kihasználás, hogy ha én is akarom. Nem akarok szűzen meghalni – ültem fel.

– Azt sem tudod, hogy hol vagy. Sokat ittál is a pia beszél belőled.

– Nem, a pia soha nem beszél belőlem. Ez én akarom nem más – tettem a kezem a térdén pihenő hatalmas tenyerére.

Felnézett rám, majd bele húzott az ölébe.
– Ezt még megfogom bánni – mondta, közben simogatta a hátam, meg a hasam.

Nem válaszoltam neki, megcsókoltam. Fel állt és közben engem az ölébe tartott, ahogy biztosan állt a földön engem is letett. Levette a pólómat, majd újra megcsókolt.

A nyelvünk a dominanciáért küzdött. Nyert. Neki nyomott a falnak, és úgy csókolta végig a nyakam, még néhol meg is szívta. Ahogy egy kicsit elhajolt és szabadon hagyta a nyakát én sem kíméltem. Ott szívtam ahol tudtam. Apró nyögések hagyták el a száját.

– Tudtam, hogy a feketét kell felvenned – suttogta Louis a fülembe.

– Nem is tudtam, hogy látod előre a jövőt – akasztottam be az ujjaim a bokszere szélébe.

– Biztos akarod? – fogta meg a melltartókapcsom.

– Nem, csak szeretem szívatni az emberek – le az utolsó anyagot róla.

Ahogy kilépett belőle, úgy kapcsolta ki az én melltartómat, nem dobta messzire, csak kiejtette a kezéből és a hüvelykujját beakasztottam a bugyimba. Lassan hátra fele araszolt és egyre lejjebb húzta rajtam a ruhát. Ahogy az ágy sarkához ért, úgy löktem le. A bugyimnál fogva magára rántott, majd egyszerűen lehúzta rólam az utolsó ruha darabot.

Végig fektetett az ágyon, bepozicionálta magát.

– Várj! – tettem a kezem a mellkasára – Nem felejtettél el valamit?

– Nem hoztam gumit – ült fel és láttam rajta, hogy kétségbe esett, mert elszalasztott egy ilyen alkalmat.

Végig túrtam az éjjeli szekrényem és elővettem a szülinapi ajándékom, amit még a lányok adtak nekem, akkor szemközt röhögtem őket, hogy ez itt fog megrohadni, hát egyszer elmondom nekik, hogy köszönöm.

– Nem is kell. Van szülinapi ajándékom – bontottam ki.

Felgörgettem Louis büszkeségére, ami hatalmas volt. Végig döntött az ágyon, közben egy percre sem vált el az ajakamtól. Csókolózás közben belém vezette magát. Egy könnycsepp végig folyt az arcomon amit lecsókolt.

Kiakart belőlem szállni, de nem engedtem neki. A lábaimat a dereka köré fontam. Várt egy kicsit, hogy megszokjam a méretettét. Leengedtem a lábaim, majd lassan mozogni kezdett bennem. Fokozatosan gyorsított. Simogatta az oldalam, én meg a hajába túrtam. Figyelmes volt végig velem. Ha fájt, akkor elterelte a figyelmemet, az édes csókjaival, vagy a simogató kezeivel. Tökéletes volt, pedig azt hittem az első lesz a legrosszabb, de itt derült ki, hogy a személytől függ, hogy milyen lesz az alkalom.
Az egyenletes mozgása hamar a csúcsra juttatott. Nem kellett neki sem sok és a gumi köré élvezett. Lökött még párat, majd kihúzta belőlem magát. Várt egy kicsit és kidobta a gumit. Én felvettem a ruhám, és oda adtam Louisnak az alsóját.

Befeküdtünk az ágyba. Louis közelebb húzott magához, majd adott a fejem búbjára egy puszit.

– Jó éjt szépségem – simított végig a fenekemen.

– Neked is.

Belefúrtam az arcom a vállába, és hagytam, hogy az álom teljesen kiüssön.