II. Évad 54. rész 08/04 N

.:: Amy szemszöge ::.

Reggel amikor felkeltem akkor vettem észre, hogy este annyira fáradt voltam, hogy nem öltöztem át, de az alattam fekvő is lusta volt hozzá.

– Jó reggel édesem – suttogta az imádni való hangján.

– Neked is – könyököltem fel, majd adtam egy lágy csókot az ajkára. – Mi a mai programotok?

– Reggeli után megyünk egy interjúra, majd esténk meg szabad, mert holnap lesz a koncert.

– Hánykor lesz az interjú?

– 11 körül, de majd ha Richard és Zoe kiabál akkor elég elkezdeni készülődnünk.

– Szerinted miért vitatkoznak folyton?

– Szerintem még ők sem tudják, de kérdezd meg Zoetól.

– Miért pont Ztől?

– Mert Richard nem bírja a csajainkat így ha teheti kerül titeket.

– Milyen kedves.

– Ez van, mást nem tehetünk. Köt a szerződés. Még egy évig ő boldogít minket.

– Egy évig el kell viselni a diktatúrát?

– Nem, mellékesen csak akkor ilyen ha itt vagytok. Múltkor amikor elmentetek, együtt ittunk.

– Richard ivott és nem vizet? – szaladt fel a szemöldököm.
– Pontosan, változnak az idők, bár szerintem csak azért ívott, mert nem voltatok ott.

– Szerintem tuti – keltem fel. – Te Liam mióta van nekünk egy kutyánk? – kérdeztem.

– Mink van? – ült fel ő is.

Az ágynál ott ült és figyelt minket egy kiskutya. Nem volt olyan kicsi, de a póráz meg a nyakörv rajta volt. A következő gondot az okozta, hogy be volt zárva az ajtó. De akkor hogy jutott be? Vagy megint balfaszok voltunk és nem zártuk be?
– Hát te ki vagy? – kérdeztem miközben meg emeltem a két mellső lábánál fogva. Akart adni nekem egy puszit, éppen, hogy nem csókolt képen.

– Szállj le a csajomról – szólalt meg mögöttem Liam.

– Ne legyél féltékeny egy kutyára – mondtam nevetve.

– Majd ha nem csókolgat akkor nem leszek – kelt fel, majd megindult a fürdő felé.

Ott hagytam a vendégünket, majd én is követtem az uram. Miközben zuhanyzott én megmostam a fogam, majd váltottam a tusolásba.

Kiléptem a zuhany alól, majd megindultam be a szobába Liammel magam mögött.

– Kurva életbe – káromkodott, mikor meglátta a szobát. Gyorsan ott akartam lenni, de seggre estem. De ebből a szögből sokkal jobban láttam mindent.

Az ágy szét volt túrva, a ruháink szét voltak szórva. Az egyik asztalnak hiányzott a lába. Fel volt borítva az éjjeli szekrény. Egy párna szét volt rágva.

– Ha megtalálom saját kezűleg fogom kiherélni és utána te jössz – mondta egy ideges hang az ajtó másik oldaláról.

– Nem tehetek arról, hogy a legkisebb lyukon kiszökik – védekezett egy férfi.

– Ne tetesd a hülyét, mert vagy ezerszer elmondtam, hogy annyira tökkel ütött mint te.

– Miért hozzám hasonlítod?

– Mert te kedvenced nem az enyém.

– Persze kenj rám mindent, igazán megnevelhetted volna és le a gond.

Hirtelen kopogtak az ajtón. Liam átlépte a szoba maradványait, majd kitárta. Zoe állt gyilkos pillantással az ajtóba.

– Azonnal ide jössz – sziszegte a fogai között, mire a bűnöző fölét farkát behúzva ment oda Zoe lábához. Louis megfogta a pórázát, mire mintha kicserélték volna újra kapott élet kedved.

– Nektek mióta is van kutyátok? – kérdezte Liam miközben elhessegetett egy tollpihét az orra elől.

– Még Susan esküvőjén születtek meg.

– Ez Molly kölyke? – csodálkoztam.

– Igen – sóhajtotta Z.

– Egy cseppet sem hasonlít az anyjára.

– Nem csinált volna semmit, ha... – fordult oda Louis felé, csak addigra ő már kámforrá vált – Nem engedi ki – fordult meg és követte az ura nyomdokait és eltűnt.

– Nem lennék Louis helyében – mondta Liam, miközben becsukta az ajtót.

– Én meg a mi helyünkbe. Ki fogja ezt feltakarítani?

– Majd a takarítónő, megmondjuk, hogy valami állat beszabadult.

– Szerinted elhiszi?

– Kénytelen lesz – vonta meg a vállát, majd tárcsázta a takarítónő számát.

Mivel a mi szobánk takarítás alatt áll ezért a lakosztály nappali részébe kértük a reggelinket. Mivel a civakodó pár mindenkit felkeltett így együtt fogyasztottuk el a reggelit Tv nézés közben.

– Jó az én hibám, csak hagyjuk már – érkezett meg a kedvenc párunk.

– Köszönöm – mondta, majd levágta magát az egyik fotelbe, mire Louis a tőle lehető legmesszebbre.

– Ha nem lennétek unalmasak lennének a napjaink. Meg persze békések – mondta Harry, mire mindkettőtől kapott egy gyilkos pillantást.

Felnevettünk Harry viccén, majd jött a következő isten csapás. Leo és az édes hangja. Fizikai képtelenség, hogy egy ilyen kicsi gyerek ennyit kiabáljon. Leila bevitte a szobájukba és próbálta elhallgattatni. 10 perc folyamatos sírás után végre beállt a csend és nyugalom. Utálom, hogy elkiabálom a dolgokat.

– ZOE! – jött be Richard.

– Igen? – kérdezte normális hangerővel.

– Kedves nézőink élő közvetítésből jelentkezünk az idei Horse-Races díjugrató verseny elődöntőjéről – kezdett bele az egyik riporter a szövegébe.

– Izgalmas verseny elé nézünk, mert ebben az évben a Golden... mai várható időjárás – kapcsolta át a tévét Harry.

– Kapcsold vissza – ugrott a távirányítóért egyszerre Richard és Zoe. Közben engem Zoe tarkón vágott, mire én Harryhez vágtam egy párnát. Én kaptam azért amit ő csinált, fő a demokrácia.

– Több éves kihagyás után végre újra megmutatja magát Hillside leghíresebb tenyészete. A zsoké Adam McQueen. Lova meg Diablo – mondta a riporter, majd hirtelen elhalkult minden és valami béna zene kezdődött el.
– Ez? – csodálkozott Louis.

– Pszt – szólt rá egyszerre Z és R.
Míg végig futott a ló meg sem szabadott szólalnunk. Azt csodáltam, hogy levegőt vehetünk. Mikor fel lélegeztünk, hogy végre beszélhetünk, nem engedték, mert meg kellett várni az eredmény hirdetést. Azt hittem, hogy ott fogunk meghalni az unalomtól.

– A nyertes Diablo és zsokéja Adam McQueen.

– Ez felháborító – szólalt meg Zoe.

– Mit képzelnek magukról – folytatta Richard.

– Kérdezhetek valamit – tettem fel a kezem.

– Igen?

– Nem hogy jó, hogy nyertek?

– Nem, mert nem tudtam róla – mondta Zoe.

– Ki érti? – nézett körbe Leila.

– Szerintem senki – szólalt fel Grace.

– Mindegy, de fiúk interjúra kell menni – csapta össze a kezét Richard.

Fiúk elmentek én meg azonnal a gép elé vágtam magam. Lehető legtöbb oldalon voltam egyszerre fent.

– Mit csinálsz? – jött be Grace.

– Nyomozok.

– Miután?

– Zoe, meg a kis titka.

– Sok szerencsét egy félélet kell, hogy megértsd ami a fejében játszódik – veregette meg a vállam, majd kiment. Visszafordultam a géphez és bele vetettem magam a a betűk világába.

Nem tudtam hány órája keresgéltem, de sok mindent találtam, sőt szűkítettem a kört, hogy mi igaz és mi nem.

– Mit csinálsz cica? – búgta egy mély hang a fülembe.

– Nyomozok – fordultam felé.

– Miután?

– Louis asszonya után.

– Mire jutottál?

– 16 évesen megkapta a bírtok teljes tulajdon jogát. Akkor hagyta abba a díjugratást, és tűnt el a Goldenwin lovas tanya a térképről. Mostaniról meg annyit írnak, hogy valami gikszer van, mert a tulajdonossal nem lett aláíratva a versenyszerződés.

– Szóval akkor meg van miért ideges, de nem értem Richard miért zavarja.

– Mert Richard és Zoe nagyapja testvérek és közösen örökölték a lovas tanyát, de mivel Richardnak nem lehet gyereke ezért mindent Zoe nevére írattak.

– Hány órát ültél a gép előtt?

– Sokat – kerültem ki, majd megindultam Louisék szobája felé.

Résnyire nyitva volt az ajtó. Így láttam és hallottam mindent.

– Nem érdekel apa, hogy mit találtál ki. Nekem van csak beleszólási jogom. Nélkülem semmilyen döntést nem hozhattok – mondta elég mérgesen Zoe.

– Nyugi – lépett mögé Louis majd az oldalát simította, meg a nyakára adott csókot.

Viszonylag be jött a terve, mert normális hangon meg tudták beszélni.

– Elegem van – dobta el a telefont.

– Figyelj. Zárj ki mindent a fejedből. Felejtsd el, hogy mit hagytál magad mögött.

– Nem olyan könnyű. Tudod milyen nehéz, ha a saját apád hátba szűr.

– Majd én segítek – mondta Louis.

Nem hallgatóztam tovább, lassan elkezdtem hátrálni közben meg elég hülye fejeket vágtam, vissza mentem a szobámba, majd észrevettem, hogy Lucifer az ablakba ül.

– Hogy kerültél ide?

– Meglógtam.

– Liam? – kiáltottam el magam.

– Fürdő – jött a válasz.

– Csak ne csinálj semmi hülyeséget – mondtam a madárnak, majd bementem Liamhez.

– Bírtál beszélni vele?

– Nem, mert tiszta ideg.

– Majd holnap.

– Az lesz.

– Már most szólok. Reggel megyünk a partra úgy készülj – adott a fejemre egy puszit, majd kiment. – Mit keres itt Lucifer?
– Nem tudom – vontam meg a vállam, csak ő nem látta.

Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam, majd a hajam kiengedtem. Kontaktlencsét kivettem a szememből, majd kikerülve a bőröndöket befeküdtem az ágyba. Ahogy besüpped alattam a takaró Liam úgy ölelt magához.

– Jó éjt – suttogta a fülembe.

– Jó éjt – motyogtam a mellkasába.

– Jó éjt – mondta a vendünk is. Legalább illedelmes.

II. Évad 53. rész 08/04 H

.:: Soffy szemszöge ::.

Nem hittem, hogy ilyenre voltam képes. Soha nem hazudtam, de mégis azt tettem akkor. Még anyának sem mondtam el, bár hamarosan megtudja, mert bár melyik nap felkerülhet az internetre vagy a lapokban megjelenhet, hogy Perrie és Zayn újra együtt.

– Kedves utasaink kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket.

Én mentem leghátul, mert minél később akartam szembe találkozni vele. Pedig ő kért meg rá, hogy jöjjek el. De minek mentem bele? Miért nem mentem haza, és csak dőltem hátra pihenni? Miért nincs nekem eszem, és minek dőlök be minden pasinak akinek csodás a szeme, meg humora? Miért vagyok gyenge? Ilyenkor irigylem Zt ő tudd egy pasinak nemet mondani, de hogy idióta is miatta. Nincs arany közép út.

Felvettem a csomagjaim, majd a lehető leglassabb módon sétáltam. Egyet előre kettőt hátra, forgás megáll nézelődik. Csodálja a tájat néz a madarakat.

– Soffy – kiáltott fel egy hang, amit nem rég óta ismerek, de azonnal tudtam kié.

– Helló – mentem oda.

– Örülök, hogy eljöttél.

– Remélem tudod, hogy hatalmas bajba vagy.

– Még nem is tudod a részleteket.

– De már érzem.

– Rosszak a megérzéseid.

– Hidd el azok soha.

Elvette a csomagjaim, majd betette a kocsi hátuljába. Kinyitotta nekem az ajtót, majd meg sem álltunk Hillsideig. Nem értem Zoe miért hagyta itt ezt a vidéket, csodás. Sokkal jobb mint a nagy város. Londonba semmi természet nincs csak a parkokba, de azok is rendezettek. Itt olyan mintha senki nem parancsolna a növényeknek.

Meglepetésemre a Goldenwin házhoz érkeztünk.

– Mit keresünk itt?

– Dan, és Peggie elmentek, hogy elvégezzék a papír munkát, így engem kértek meg hogy figyeljek a házra, meg a Lovas tanyára.

– Nem unalmas egész nap egyedül lenni.

– Soha nem vagyok egyedül.

Adott Mollynak meg Lusynak enni, majd az erdőn át megindultunk a titkos helyre.

– Örülök, hogy eljöttél – törte meg a csendet.

– Mondhatni kénytelen voltam, mert ugrott a nyaram.

– Miért mit csináltál volna?

– New York, Los Angeles, Florida, San Diago..... és a többi és a többi.

– Világ körüli utazást szerzetél be?

– Nem, csak a barátomat kísértem volna el, de vége.

– Miért dobott volna egy ilyen csodás lányt.

– Közös megegyezés.

– Értem.

Amikor Zoeval itt hagytuk ezt a kis város akkor valahogy kevesebb ló volt. Annak vagy kettő napja, de az is lehet, hogy egy.

– Hogy-hogy ennyi ló van?

– Mert hamarosan indul egy verseny és arra nevezett be Dan és Peggie.

– Nem is mondta Zoe.

– Nem is fogja, mert ő kimarad belőle.

– Hogy hogy?

– Ez egy családi titok amit nem tudok.

Levette a pólóját, majd bement a karámba. Ahol Merlin meg egy másik hasonló csikó volt.

– Hogy hívják?

– Szultán, az anyja meghalt.

Figyeltem ahogy bánik a lovakkal, közben meg Molly is mellettem termet a hűséges lányával együtt.

– Tudsz lovagolni? – kérdezte Adam.

– Nem nagyon.

– Akkor, megtanítalak.

– Nem kell – ráztam meg a fejem.
– Pedig megfoglak.

Felnyergelt két lovat, majd fel ültem az ő hátasára.

Nem tudom hány órát lehetünk kint, de ő végig gyakorolt. Addig addig mondta a magáét, míg rá nem vett, hogy én is mutassam meg mit tudtam. Kivételesen most szerencsém volt és nem estem el a lóról. Sikerült egy alacsony akadályt átugranom, nagyon büszke voltam magamra.

– Van kedved megnézni az erdőt? – kérdezte miközben mellém vágtatott.

– Igen.

Több órát töltöttünk kint a levegőn, meg a csodás napfénybe. Már imádom ezt a kis város, pedig nem voltam sokat itt. Annyira, csodás a táj, meg amennyi időt a városba töltöttünk. Mindenki ismerte Adamot. Mindenkinek bemutatott. Ha igaz amit Zoe mondott erről a kicsi városról, akkor holnapra már a felesége vagy a menyasszonya leszek. Remélem semmi nem igaz ezekből a pletykákból.

Adam telefonja csörgött, a hirtelen hangtól majdnem lesestem a lóról.

– Helló – vette fel. – Most ez csak valami rossz vicc... Ki fog herélni... Nem vállalom a kockázatot.... Lehet hogy New Yorkba van de hírekben tuti benne lesz... Nem vállalom magamra a felelősséget... Jó benne vagyok, de nem tartom a hátam. Így is okoztam saját magamnak elég problémát... Jó...Viszlát. – tette le a telefont.

– Minden oké? – kérdeztem.

– Nem semmi, főleg amit már rég meg akartam tenni.

– Mit akarsz... – kaptam meg rá a válasz, amikor áthajolt, majd megcsókolt.

– Tudod nem véletlenül akartam, hogy ide gyere. Amikor megtudtam, hogy már nincs barátod, hogy szakítottak tudtam, hogy meg kell hogy próbáljam. Soffy lennél a barátnőm? Tudom, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de ezt tudom kell. Itt maradsz az utazás helyett és jobban megismerjük egymást.

– Adam ezer örömmel – mondtam neki mire megcsókolt.

Visszamentünk hozzájuk, az anyja tudta, hogy jövök ezért Adam szobájába megágyazott nekem. Furcsa, hogy nem rég szakítottam a pasimmal, de már másikat szereztem.

II. Évad 52. rész 08/03 N

.:: Louis szemszöge ::.

Ma pakoltunk át az új szállodába. Oda ahol az a Steven kölyök dolgozott, meg a másik ficsúr szokott járni. Pont oda kellett mennünk. Volt vagy ezer hotel New Yorkba, de mi pont azt az egyet fogtunk ki. Mi ez ha nem balszerencse?

– Kész vagy? – jött ki Zoe felöltözve a fürdőből.

– Nem – fordultam be a fal felé.

– Mi a baj? – jött oda mögém, meg megpuszilta az arcom.

– Biztos, hogy oda abba a szállodába kell mennünk? – keltem ki az ágyból, mire ő eldőlt.

– Igen, mert oda van foglalás, de nem értem, hogy mi a baj a szállodával.

– Az alkalmazottal.

– Á értem, szóval féltékeny vagy – mosolygott.

– Nem – mentem be a fürdőbe.

Folyattam magamra a forró vizet, de nem maradhattam bent örökre. Amikor kiléptem azt hittem, hogy Z bealudt, de nem volt ekkora szerencsém.

– Szóval kire vagy féltékeny? – nyitotta ki a szemét.

– Tényleg soroljam fel?

– Nem kell, mert felesleges az aggodalmad – tápászkodott fel, majd adott egy gyors csókot a számra. – Öltözz, mert a többiek csak rád várnak.

Nagy nehezen magamra kaptam valamit ruhát, majd mosoly nélkül megindultam lefelé. Soffyt elvittük a reptérre, mert haza kellett menni. Valami olyasmit magyarázott, hogy szül valaki.

Ahogy megérkeztünk a szállodába kivettük a csomagjainkat, majd indultunk a folyosó felé. Ott Zoe egy hatalmas öleléssel üdvözölte Steventet, majd megindultak a lift felé.

– Féltékenység, te nem mész? – kérdezte tőlem Harry.

– De megyek – léptem be melléjük.

– Örülök, hogy látlak – mondta Steven.

– Én is, már hiányzott a nyüzsgés – válaszolta boldogan Zoe.

– Soha nem tudsz nyugton maradni.

– Nem.

Nem vettek rólam tudomást. Valahogy fájt.

– Hidd el én vagyok a legboldogabb – mondta Zoe majd össze kulcsolta a kezeinket. Meglepett a hirtelen gesztus. Azt hittem azt sem tudta, hogy itt voltam.

A másik kezével átölelte a felkarom, majd teljesen hozzám simult. Nem bírtam ki, hogy ne adjak a feje búbjára egy puszit.

– Lennék a helyedben – sóhajtott fel Steven, majd jelzett a lift, hogy megérkeztünk.

– Mi az, hogy lenne a helyembe – akadtam ki a szobámba.

– Ki mondta, hogy a te helyedben lenne? – kérdezte miközben kinyitotta a bőröndöt.

– Mi? – ugrottam hátra.

– Remélem most már megnyugodtál.

– Meg – forgattam a szemem.

Neki kezdünk a kipakolásnak. Pár óra alatt kész is lettünk vele, rendeltünk vacsorát, majd miközben a tévét néztünk, el is fogyasztottuk a gombás csirkémet, még Zoe valami tengeri halat evett,

– Emlékszel amikor ugyan ebben a szobában reggeliztünk? – kérdeztem.

– Igen.

– Akkor tudod mi volt a desszert?

– Igen.

– Kérek belőle újra – simítottam végig a száján.

– Csak akkor, ha fel hagysz az üldözési mániáddal – jött közelebb.

– Felhagyok.

Törökülésben ültem, majd bele húztam az ölembe. Lassal csókoltam, ki akartam élvezni minden percet hisz ismertem a bandát. Tökéletes élveztük, hogy végre kettesbe voltunk, mikor berontanak.

– Harry hozhatod is a kaját – mondta Niall.

– Nem hiszem el, hogy megint vesztettem – mérgelődött, majd csukódott az ajtó.

– Gerle pár van egy rossz hírem hozzátok – kezdett bele Liam.

– Louis velünk jön egy fotózásra – fejezte be Zayn

Zoe kiszállt az ölemből, majd magára húzott egy pólót. Miközben figyeltem ahogy öltözik azon gondolkodtam, hogy mikor került le róla. Mit művelt velem? Már azt sem tudtam mikor mit csináltam.

A fotózás sokáig elhúzódott, majd a fiúkkal beültünk egy közeli pizzériába.

– Teljesen hulla vagyok – nyögött fel Niall. – Több napja nem alszok. Ha nem éppen dalokat veszünk fel este vagy lépünk fel akkor meg Leotól nem tudok aludni.

– Ez semmi. Amikor megyünk fel a lifttel Zoe fejére adtam egy puszit, mire megszólalt Steven, hogy lennék a helyedben – kezdtem bele.

– Hát ebből nem jössz jól ki, a végén lecsapja a kezedről.

– De nem az én helyembe akart lenni – mondtam ki mire Liam torkán meg akadt a falat.

– Mik ki nem derülnek – gondolkozott hangosan Zayn.

– Tényleg Zayn itt az ideje, hogy kibeszéljük a csajokat, akkor most, hogy is van ez a Perrie és Soffy ügy? – kezdett bele Harry.

– Tudod Soffy szép lány, meg jó az ágyba, de Perriet sokkal jobban szeretem.

– Nem hogy jobb az ágyba – lökte meg Niall.

– Nem, Perriet szeretem, csak haragudtam rá, szóval Perrie a legjobb az ágyba.

– Tuti, hogy Grace ezerszer jobb nála. Rúdtáncos – védte Harry a kedvesét.

– Tévedésben éltek. Zoe a legjobb. Több mint öt éves tánc múlttal maga mögött. Neki van a legjobb csípő mozgása, egyik csaj sem tudja felül múlni azt amit ő tud.

– Leila a legjobb minden be vállal – vágta rá azonnal Niall.

– Amy egy kiéhezett vadállat, szinte olvas a gondolataimba.

Egy elégi hangos vita alakult ki arról, hogy melyik csaj jobb az ágyba. A körülöttünk ülök meg fogyatkoztak. Ők nem voltak kíváncsiak az intim részekre, pedig szaftosak voltak, simán el leheett volna adni az újságnak, de hála a magasságosnak nem tették.

– Tudjátok ti milyen csípő mozgást mutatott be nekem Hillsidebe, már attól elmentem ahogy néztem – fokoztam a vitát, nekem kell nyerni.

– Grace showja a legjobb.

– Leila meg csak nekem add sztriptíz számot elő.

– Perrie annyira ki volt éhezve, hogy nem szórakozott olyannal, hogy elő játék.

– Ne tudd meg mit csinált Amy, amikor egy hét után találkoztunk. Tépte rólam a ruhát, kedvenc ingem veszett oda, nincs meg az ujja, eltűnt. Mai napig nem találom.

Kellően kibeszéltük a lányokat, hogy milyenek az ágyba ha vadak vagy érzékiek. Esetleg mivel védik ki az esti hancúrozást. Meg ettük a pizza utolsó falatjait is, majd mindenki rendelt még egy kört estére fel a hotelba.

– Jó éjt – mondtam miközben a kulcsainkat kerestünk.

– Jó hancúrozást – mondta féloldalas mosollyal Niall.

– Perverz estét – fordult körbe Harry.

– Édes álmokat – mondta Liam.

– Ne legyetek túl hangosak. Holnap korán kell kelni – lépet le Zayn.

Mindenki vissza vonult a saját szobájába. Szomorúan vettem tudomásul, hogy annyira késő volt, hogy Zoe már aludt

Vettem egy gyors zuhanyt, majd bebújtam mellé. Adta az arcára egy puszit, majd felé fordulva kezdtem el számolni a bárányokat. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő .......... ezerhuszonkilenc, ezerharminc.

II. Évad 51. rész 08/02 N

.:: Zoe szemszöge ::.
(+18)

– Zoffynak vége – jelentette ki.

– Ez csak valami vicc. Még csak most kelhetnek fel.

– Nem. Zayn fen van és Perrie hívta telefonom. Nem tűnt fel neki, de már tudtok, hogy van valami megint közöttük, még Jesy, Jade és Leigh-Anne is tudták.

– Mikor?

– Találkoztak az utcán, majd minden jött magától.

– Mióta?

– Egy hónapja, ahogy Amerikába értünk. De már tudja, hogy tudom.

– Hadd nyírjam ki – indultam meg az ajtó felé.

– Zayn sokkal jobban érdekel mint én? – görbült lefelé a szája. Sőt még a kezeit is össze fonta mellkasa előtt.

– Jobban, mert őt herélés várja.

– Jó az csinálhatod Zaynnel. Velem nem akarsz ilyen csinálni, ugye? – mondtam miközben be állt közém és az ajtó közé.

– Nem állt szándékomban – kerültem ki.

– Semmit nem kapok. Még egy köszönöm puszit sem amiért megosztottam veled ezek az infókat? – fogta meg a derekam és az állát a vállamra támasztotta.

– Ennyire véded Zayn? – tettem rá a kezeim az övéire.

– Ha megölnéd a rajongók merényleteket szerveznének a számodra – nyomott egy apró csókot az ajkaimra.

– Kivétel, ha nem derül ki, hogy én voltam. Csak te tudnál róla. Amúgy is nem ölném meg, csak megleckéztetném.

– Inkább maradj velem. Olyan rég voltunk kettesbe – simogatta a hasam.

– Egy feltétellel! – tartottam fel az ujjam. – Ha kiderítesz nekem valamit.

– Mit szeretnél egyetlenem? – csókolgatta a nyakam.

– Azt majd később megtudod.

– Lécci. Mond el – fordított meg majd felemelt a combomnál fogva.

Rákulcsoltam a lábaim a derekára, majd adtam egy rövid csókot az ajkára.

– Mond el szépségem.

– Deríts ki nekem, hogy Amy emlékszik-e még arra, hogy megígértette velem, hogy tanítsam meg táncolni.

– Rendben, majd Liam nyomoz – tett le.

Ahogy el engedett én úgy löktem őt az ágyra. Arrébb túrtam a hajam, majd hosszasan megcsókoltam.

– Akarlak most – húzta felfelé a felsőm szélét. Végig csókoltam a nyakán, majd lehúztam róla a pólóját. Vad csókcsatába kezdtünk, de valaki megköszörülte a torkát.

– Örvendek Zoe. Nem is tudtam, hogy beugrasz ma – mondta a vendégünk.

– Én is neked – morogtam Louis vállának támasztva a homlokom.

– Nem úgy volt, hogy csak este jössz?

– Már tegnap este megérkeztem – mosolyogtam.

– És nem jöttél át? – akadt ki Louis.

– Nem, hisz akkor most nem durcáznál itt nekem, meg különben is éjfélkor ért be a gép. És akkor aludhatok.

– Hát pont nem – morogta Louis.

– Jaj akkor majd veled külön pótolom! – néztem rá.

– Tudott mit hagylak titeket, majd ha kiéltétek perverz vágyaitokat egymáson akkor gyertek le reggelizni – mondta Harry.

– Jaaaj, mert benned egy csöppnyi perverzség sincs Harry – mondtuk Louisszal együtt.

– Jól mondtátok nincs – ment ki az ajtón.

– Lemenjünk, most vagy majd később? – kérdezett Louis.

– Ráér később is. Hol is tartottunk? – löktem el az ágyra.

Magára húzott, majd megszabadított a ruháimtól. Én is leszedtem róla az utolsó darabokat. Felgörgetett magának egy gumit, majd maga alá fordított és belém vezette méretét. Befogtam a száját, nehogy valaki meghaljon minket. Ő is hasonló képen tett, fő az óvatosság. Nem akartuk, hogy Harry vagy valamelyik másik fiú ránk nyisson.

Miután mind a ketten a csúcsra jutottunk, Louis kidobta a kotont, majd mellém feküdt és figyeltük a plafont.

– Tényleg tegnap este megjöttetek és nem mondtad el?

– Nem akartalak felébreszteni, mert koncertetek volt. Gondoltam pihensz.

– Rád mindig van időm.

– Ezt én tudom, de nem viselném el ha miattam lenne a csodás szemeid alatt karikák – könyököltem fel.

– Pedig mennyivel jobb lett volna ha itt vagy mellettem.

– Sokkal – mosolyodtam el, majd adtam neki egy csókot.

– Le kéne menni – könyökölt fel ő is.

– Menjünk – fogtam magam elé a takarót, majd felkeltem.

– Csodás tested van – mondtam miközben megcsókolta a hátam.

Szembe fordultam velem, majd adtam egy lágy csókot az ajkára. Felvettem a ledobált ruháim. Louis meg az alsóját kereste.

– Ezt keresed? – emeltem fel a darabot.
– Köszi – vette ki a kezemből, majd bele is lépet.

Gyorsan felöltözött addig én meg rendbe szedtem magam. Ne látszódjon, hogy mit csináltunk amíg a többiek lent voltak.

– Sziasztok – köszöntem bandának meg a Little Mixnek.

– Zoe – ölelt meg Perrie. – Régen nemnyire vágtatok át? – kérdezte, mire Harryvel össze nevettünk. – Ezek szerinte nagyon.

– Eltaláltad – mondta a göndörke.

– Az isten verjen meg hol vagy te lány?

– Nem kell kiabálni itt vagyok – mondtam Richardnak.

– Kész?

– Kész – bólintottam, majd elment.

Mindenki a reggelijével volt elfoglalva. Hirtelen Soffy felkelt, majd motyogott valamit és lelépett. Ahogy Soffy lelépet az anyuka és az apuka ment megetetni a gyereküket. Grace, meg ment segíteni. Mivel ő imádja az olyan gyerekeket akik még nem tudnak menni. Liam és Amy meg csak elmentek. Zayn megérkezett és egy csókkal köszöntötte Perriet. Majd a kaja végén faggatni fogom. Be is következet amikor leléptek a lányok, hogy interjúra menjenek.

– Hallgatom Mr. Malik – mondtam neki.

– Hát úgy volt, hogy egy hónapja összefutottam Perrievel, majd meghívtam egy kávéra.

– Zayn – húzta fel a szemöldökét Louis. – Az igazat.

– Komolyan akarjátok tudni jó – ült le velünk szembe. – Az igaz az, hogy Soffy eléggé elkerülte a közös együttlétünket. Aztán összefutottam Perrievel és hát az ágyba kötöttünk ki.

– Más? – kérdeztem.

– Szerintem ennyi – indult kifelé.

– Szóval akkor ideje nyomoznod – veregettem meg Louis vállát.

– Igen is Miss Goldenwin – hátrált kifelé Louis.

Felmentem a szobánkba és ott az eleven barátaim fogadtak.

– Milyen volt a napotok? – ültem le Grace és Leila mellé.

– Titokzatos kisasszony, mikor akartad közölni, hogy megjössz?

– Most. Megjöttem.

– De esetleg nem reggelikor kiabálva jönnél be – tolt le Grace.

– Jobb, mintha suttogva, köszöntem volna, vagy esetleg elmegy a hangom és tátogok.

– Attól függ.

– Mitől? Naptól vagy a reggelitől? – kérdeztem, miközben Lucifer fel szállt a vállamra.

– Naptól – forgatta meg a szemét.

– Jó, ha le megy akkor szólok, hogy megjöttem – miközben mondta Lucifer vadul bólogatott.

Még maradtak pár percig, majd mindenki ment vissza a szobájába. Leila futva, mert Leo hiányolta az anyját.

– Kiderítettem. Emlékszik – mondta Louis miközben bedőlt az ágyba.

A nap többi részében, mindenki pihent és pihent. Ki nem tudtunk menni, mert ellepték az ajtót a rajongók. 

II. Évad 50. rész 08/02 N

.:: Zayn szemszöge ::.

Olyan csináltam amit megvetek. Amit senkitől semmilyen kifogással nem orvosolható, vagy magyarázható. Beláttam pár dolgot amíg, külön voltam Soffyval. Nem szeretettem, soha nem szeretettem tiszta szívemből. Vigaszt kerestem benne Perrie elvesztése miatt. Egy eszköznek használtam fel.

Teljes káosz volt a fejembe. Azt hittem, hogy ha szétválunk tudok gondolkodni, de nem mentem semmire és megjelent egy híres lány banda.

Little Mix. Milyen ironikus, hogy pont nekik is New Yorkban volt koncertjük és pár szállodával arrébb volt a szállásuk. Még véletlenül se gondolkodjak. Kapjak egy kis időt.

Perrie meglátogatott amiből az lett, hogy az újra együtt vagyunk alkalmával fel avattuk az új szállodába az ágyat. Nem mondtam neki, hogy Soffyval még nem szakítottam. Pedig mennyiszer beírtam a telefonba és már csak meg kellet nyomni a küldés gombot. De nem voltam ennyire gyáva, hogy megmondjam neki így.

Ennyi minden érdekesség futott végig rajtam miközben zuhanyoztam. Nem akartam kijönni soha. Valahogy itt biztonságba voltam.

– Zayn – kiabált Louis.

– Mi az?

– Keresnek telefonom – ordította.

– Vedd fel és mond meg, hogy hamarosan megyek – emeltem fel a hangom.

Elzártam a vizet, majd a derekamra csavartam egy törölközött.

– Van mit meg magyaráznod – mondta Louis miközben oda dobta nekem a telefont.

Megnéztem, hogy ki hívott, mert még vonalba van. Perrie. Ebből nem jövök ki jól.

– Majd vissza hívlak – mondtam, majd letettem a telefont.

– Hallgatlak – tette csípőre a kezét.

– Szeretem.

– Soffy?

– Szakítok vele.

– Minél hamarabb, mert mind a kettőnek hazudtál.

– Tudom.

– Hozd helyre – ment el.

Gyorsan felöltöztem, majd megigazítottam a hajam és irány a reggeli. Ahogy leértem a hallba, már hallottam Richard dallamos kiabálást.

– Az isten verjen meg hol vagy te lány?

– Nem kell kiabálni itt vagyok – mondta egy női hang.

Beléptem az étkezőben, hat első pillantásra számomra idegen ült az asztalnál, de ahogy közelebb értem észre vettem őket. Jade, Jesy, Leigh-Anne egy kiabáló Zoe, egy pohárral a fejét megtámasztó Soffy és Perrie aki a telefonját nyomkodta. Richard meg folyamatosan magyarázott Zoenak.

– Remélem elintézted, mert ha nem... – kezdett bele Richard.

– Könyörgöm, meg tudom csinálni, nem hagynál békén? – fojtotta bele a szót Zoe.

Néztek még pár percig farkasszemet, majd Richard kapott egy telefont és kámforrá vált. Soffynak küldtem egy smst, hogy jöjjön fel a szobámba, fontos dologról akartam vele beszélni.

Nem jött válasz, de láttam, hogy felkelt az asztaltól. Felmentem az egyik lifttel, majd beléptem a szobámba. Ahogy leültem az ágyra úgy nyílt az ajtó.

– Jó, hogy jössz. Valami fontosat kell elmondanom – kezdtem bele.

– Nekem is – húzta a száját.

– Kezd te – adtam meg az elsőbbséget.

– Tudod minden szép és jó volt, de... – akadt meg.

– Már nem szeretsz, mert találtál mást? – kérdeztem mire bólintott – Én is.

– Perrie?

– Pontosan – haraptam bele az alsó ajkamba.

– Barátok? – kérdeztem mire kitártam a karom és megöleltem.

– Amúgy ki az aki elcsavarta a fejed?

– Nem ismered, nem Londoni.

– Nevét azért megtudhatom.

– Hívjuk csak úgy, hogy Életem Szerelme, mert még senki nem tud róla.

– Tőlem nem tudják meg.

Soffy átment egy másik szobába, én meg lementem az étkezőben. Louis, Zoe, Jade, Jesy, Liegh-Anne és Perrie voltak már csak ott.

Oda hajoltam Perriehez és adtam neki egy gyors csókot.

Meglepetésemre akitől legjobban tartottam nem csinált semmit. Csak a tojást szúrta fel a villájára. Majd azt rágcsálta. Valami még volt a tarsolyába.

Reggeli után a lányok elmentek. De amikor fel akartam kelni, hogy vissza menjek a szobámba Louis megfogta a kezem és vissza ültetett.

– Hallgatom Mr. Malik – mondta az asszonya.

II. Évad 49. rész 08/02 N

.:: Zoe Szemszöge ::.

Ha nem lett volna elég, hogy az eső is esik ráadásul akkora volt a köd, hogy csoda, nem mentem neki az irányjelző oszlopnak.

Összességében egy évet töltöttem New Yorkba, de ilyen szar időt még soha nem fogtam ki. Eset már a hó, de az szép meg romantikus, ha azt nem vettük figyelembe, hogy egyedül sétáltam a táskába egy maszkkal meg egy forró csokival a kezembe. Vagy esetleg egy könyv volt nálam, esetleg magassarkúban egyensúlyoztam, hogy ne a seggemen csússzak végig az utcán.

Nagy nehezen épségben eljutottam a hotelhoz.

– Végre – ölelt meg Steven. – Már azt hittem, hogy soha nem érsz ide.

– Én is. Még ilyen szar időt soha nem láttam – csuktam össze az ernyőm.

– Pedig nyár mindig ilyen főleg az augusztus.

Beállt a pult mögé én meg oda húztam egy bár széket, majd elővettem egy papír kötöget amik a fiúk igényeiről volt benne. Volt jó pár furcsaság benne. Harry például olyan szobát szeretne aminek extra vastag a fala. Nem akartam tudni, hogy mit terveztek. Ahhoz még én is kiskorú vagyok.

– Hogy-hogy te rendezed a szobákat az öt dalos pacsirtának?

– Kettő ok vagy három.

– Mik azok?

– A menedzserük az én nagy-nagy bácsikám, én érek rá, meg én is a dalos pacsirtákkal fogok lakni.

– Ki az a nagy-nagy bácsi?

– Anyai ágról öregapám testvére.

– Melyik dalos pacsirta az urad?

– Louis.

– Az melyik?

– A kék szemű barna hajú, szexi pasi, kidolgozott mellizmokkal – mondtam kicsit tettet csodálattal.

– Biztos – fordult a géphez.

Miközben a gépen pötyögött valamit addig én megritkítottam a karamellás cukorka készletet. Mikor üres volt a tál vissza tettem a papír, pont mit az első nap. Akkor az idegesség miatt ettem, most meg az unalom miatt. Kis repülőt hajtogattam az egyik cukorkás papírból, majd annak a röppályáját próbáltam ki. Hát nem ment messzire, Steven orrának repült. Rám kapta a tekintetét mire fütyülni kezdtem és a plafont néztem.

Mire vissza fordultam egy teli tál karamell várt. Megettem egyet, majd megint hajtogattam, csak most egy csónakot, hajót amennyikre jobban hasonlít. A következő papírjából egy repülő lett. Hajtogattam még egy nyulat, szívet meg hat pillangót. Kiállítás volt a pulton. Ahogy elmentek mellettem az emberek hátra hőköltek.

– Kész is – fordulta oda Steven, majd neki is felszaladt a szemöldöke.

– Ne nézz így, olyan lassan csináltad, valamivel le kellett kötnöm magam – védekeztem.

– Itt van mind a hét kulcs – adta oda sorban őket. – Más valami?

– Nem, köszi, majd találkozunk még.

– Rendben – intett.

Kinyitottam az ernyőt és gyalog indultam meg a szakadó esőben. 10 perc séta után meg is érkeztem. Az ajtóban nem volt senki. Szóval nyugodtan tudtam belépni. Felmentem a hatodik emeletre, majd megkerestem a 253 szobát.

– Gyere – kiabált ki.

Ahogy beléptem az ajtón oda kapta a fejét. Először nem lehetett semmit leolvasni az arcáról, majd hirtelen döbbenetet. Mikor tudatosult benne, hogy mi is történt körülötte a mosolyát le sem lehetett törölni.

Oda lépet hozzá majd egy édes csókkal köszöntött.

– Hogy kerülsz ide? – kérdezte miközben leült az ágyra és az ölébe húzott.

– A repülő hozott.

– De nem úgy volt, hogy csak későn értek ide. Éjfél tájba.

– De, csak meggondoltuk magunkat.

– Te vagy Soffy?

– Közös döntés, de miért kérded?

– Nem tudod?

– Mit nem tudok?

– Hogy mi volt reggel?

– Louis érthetően beszélj – teremtettem le.

– Zoffynak vége.

II. Évad 48. rész 08/01 N

.:: Zoe Szemszöge ::. 

Hajnalok hajnalán érkeztünk meg. Mivel nem lett sehol sem közzé téve, hogy mikor utaztunk így nyugodtam mehetünk végig a reptéren, Paul kijött elénk. Bepakolt a kocsiba, mi meg beültünk hátra.

Mivel anyáék illetlenségnek tartották volna ha otthon hagyom az utó húsvéti ajándékom ezért Lucy is jött velem.

Viszonylag jól viselte az utat. Ha Lucifer meg ott hagyom akkor ki tör a harmadik világháború.

A hotelnél volt pár rajongó, de mint kiderült egész nap itt álltak. Soffy felhúzott a fejére egy kalapot meg egy napszemüveg és hátul ment be Lucyval.

Ahogy megláttak a rajongók elkezdtek sikoltozni.
Hirtelen a semmiből pár riporter tűnt fel. Ha tudtam volna, hogy itt lesznek akkor én is álcázva közelítem meg a terepet. Kommandóztam volna egyet.

Amikor a kamera vett küldtem egy légpuszit, majd a riporter felé fordultam.

– Zoe mi szél hozott New Yorkba?

– Meglátogatom az egyik régi barátom.

– Nem a(z) One Directionhoz mész véletlenül?

– Most nem, de majd hozzájuk is benézek.

– Hogy-hogy most jöttél?

– A családommal töltöttem egy kis időt.

Lucifer szinte bele esett a kamerába annyira nézte.

Nem válaszoltam több kérdésükre hanem bementem. Közben pár rajongó kért aláírást. Adtam nekik, majd nagy nehezen bejutottam a szállodába, azt hittem ez soha nem fog elérkezni.

Bent Paul és Richard várt.

– Kedves voltál velük? – köszönt Richard.

– Igen, nem küldtem el őket a büdös picsába.

– Hála istennek – sóhajtott fel.

Paul megmutatta, hogy melyik szoba lett miénk. Első ok. A többiek nem tudták, hogy ma jöttünk azt hitték hogy csak másnap érünk ide. Második ok. Hajnali egy óra senkit nem akartunk felkelteni. Harmadik ok. Másik szállodába kellett menni és oda először én mentem lefoglalni. Mivel Richard kijelentette, hogy nekem kell csinálnom.
Lucy lefeküdt a padlóra és onnan figyelte ahogy mint egy mérgezett egér rohangáltam. Sehol nem találtam a telefonom pedig csörgött. Hiába mentem a hang irányába csak rosszabb lett. Megnéztem mindenhol.

Egyre hangosabban szólt csengő hangom lehet, hogy még a szomszéd szobában is hallották. Egyszerűen fel adtam. Nem találom. Füleltem és vártam, hogy valami isteni csapás vagy akármi megmondta, hogy hol a telefon.

– Meg van – mondta Lucifer mire azonnal felpattantam, de csak az láttam, hogy Lucy előtt állt.

Oda mentem és egyre közelebbről hallottam a zenét. Hirtelen Lucy felugrott, majd megláttam, hogy végig a telefonom feküdt.

– Imádlak – morogtam miközben megnyomta a zöld gombot.

– Szia – köszöntek a vonal másik végén.

– Helló.

– Milyen napod volt?

– Jó, neked?

– Fárasztó, sok volt a fotózás meg az interjú.

– Nehéz a sztár élet.

– Igazad van – láttam magam előtt ahogy forgassa a szemét meg a kezével mutogat, hogy mennyire is vagyok dilis.

Kihangosítottam és miközben mesélt, hogy milyen volt a napja részletesebben addig én előkerestem a laptopomat. Mikor meglett. Persze, hogy a táska legalján volt a helye, hogy még véletlenül se találjam meg.

Felhívtam Louist Skypen majd ott folytattuk a beszélgetést.

Egy órácskát beszélgetünk, majd lementem fürdeni és ahogy felvettem a piszim beálltam az ággyal szembe és beledőltem. Puha párnák között, meg a puha szőrmók mellett azonnal elnyomott az álom, meg talán az is sok szerepet játszott, hogy szinte alig álltam a lábamon. Majdnem eldőltem a zuhanyzóba miközben engedtem magamra a forró vizet. Nem baj, pihe puha ágy már várt rám.