II. Évad 48. rész 08/01 N

.:: Zoe Szemszöge ::. 

Hajnalok hajnalán érkeztünk meg. Mivel nem lett sehol sem közzé téve, hogy mikor utaztunk így nyugodtam mehetünk végig a reptéren, Paul kijött elénk. Bepakolt a kocsiba, mi meg beültünk hátra.
Mivel anyáék illetlenségnek tartották volna ha otthon hagyom az utó húsvéti ajándékom ezért Lucy is jött velem.
Viszonylag jól viselte az utat. Ha Lucifer meg ott hagyom akkor ki tör a harmadik világháború.
A hotelnél volt pár rajongó, de mint kiderült egész nap itt álltak. Soffy felhúzott a fejére egy kalapot meg egy napszemüveg és hátul ment be Lucyval.
Ahogy megláttak a rajongók elkezdtek sikoltozni.
Hirtelen a semmiből pár riporter tűnt fel. Ha tudtam volna, hogy itt lesznek akkor én is álcázva közelítem meg a terepet. Kommandóztam volna egyet.
Amikor a kamera vett küldtem egy légpuszit, majd a riporter felé fordultam.
– Zoe mi szél hozott New Yorkba?
– Meglátogatom az egyik régi barátom.
– Nem a(z) One Directionhoz mész véletlenül?
– Most nem, de majd hozzájuk is benézek.
– Hogy-hogy most jöttél?
– A családommal töltöttem egy kis időt.
Lucifer szinte bele esett a kamerába annyira nézte.
Nem válaszoltam több kérdésükre hanem bementem. Közben pár rajongó kért aláírást. Adtam nekik, majd nagy nehezen bejutottam a szállodába, azt hittem ez soha nem fog elérkezni.
Bent Paul és Richard várt.
– Kedves voltál velük? – köszönt Richard.
– Igen, nem küldtem el őket a büdös picsába.
– Hála istennek – sóhajtott fel.
Paul megmutatta, hogy melyik szoba lett miénk. Első ok. A többiek nem tudták, hogy ma jöttünk azt hitték hogy csak másnap érünk ide. Második ok. Hajnali egy óra senkit nem akartunk felkelteni. Harmadik ok. Másik szállodába kellett menni és oda először én mentem lefoglalni. Mivel Richard kijelentette, hogy nekem kell csinálnom.
Lucy lefeküdt a padlóra és onnan figyelte ahogy mint egy mérgezett egér rohangáltam. Sehol nem találtam a telefonom pedig csörgött. Hiába mentem a hang irányába csak rosszabb lett. Megnéztem mindenhol.
Egyre hangosabban szólt csengő hangom lehet, hogy még a szomszéd szobában is hallották. Egyszerűen fel adtam. Nem találom. Füleltem és vártam, hogy valami isteni csapás vagy akármi megmondta, hogy hol a telefon.
– Meg van – mondta Lucifer mire azonnal felpattantam, de csak az láttam, hogy Lucy előtt állt.
Oda mentem és egyre közelebbről hallottam a zenét. Hirtelen Lucy felugrott, majd megláttam, hogy végig a telefonom feküdt.
– Imádlak – morogtam miközben megnyomta a zöld gombot.
– Szia – köszöntek a vonal másik végén.
– Helló.
– Milyen napod volt?
– Jó, neked?
– Fárasztó, sok volt a fotózás meg az interjú.
– Nehéz a sztár élet.
– Igazad van – láttam magam előtt ahogy forgassa a szemét meg a kezével mutogat, hogy mennyire is vagyok dilis.
Kihangosítottam és miközben mesélt, hogy milyen volt a napja részletesebben addig én előkerestem a laptopomat. Mikor meglett. Persze, hogy a táska legalján volt a helye, hogy még véletlenül se találjam meg.
Felhívtam Louist Skypen majd ott folytattuk a beszélgetést.
Egy órácskát beszélgetünk, majd lementem fürdeni és ahogy felvettem a piszim beálltam az ággyal szembe és beledőltem. Puha párnák között, meg a puha szőrmók mellett azonnal elnyomott az álom, meg talán az is sok szerepet játszott, hogy szinte alig álltam a lábamon. Majdnem eldőltem a zuhanyzóba miközben engedtem magamra a forró vizet. Nem baj, pihe puha ágy már várt rám.

2 megjegyzés: