II. Évad 53. rész 08/04 H

.:: Soffy szemszöge ::.

Nem hittem, hogy ilyenre voltam képes. Soha nem hazudtam, de mégis azt tettem akkor. Még anyának sem mondtam el, bár hamarosan megtudja, mert bár melyik nap felkerülhet az internetre vagy a lapokban megjelenhet, hogy Perrie és Zayn újra együtt.

– Kedves utasaink kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket.

Én mentem leghátul, mert minél később akartam szembe találkozni vele. Pedig ő kért meg rá, hogy jöjjek el. De minek mentem bele? Miért nem mentem haza, és csak dőltem hátra pihenni? Miért nincs nekem eszem, és minek dőlök be minden pasinak akinek csodás a szeme, meg humora? Miért vagyok gyenge? Ilyenkor irigylem Zt ő tudd egy pasinak nemet mondani, de hogy idióta is miatta. Nincs arany közép út.

Felvettem a csomagjaim, majd a lehető leglassabb módon sétáltam. Egyet előre kettőt hátra, forgás megáll nézelődik. Csodálja a tájat néz a madarakat.

– Soffy – kiáltott fel egy hang, amit nem rég óta ismerek, de azonnal tudtam kié.

– Helló – mentem oda.

– Örülök, hogy eljöttél.

– Remélem tudod, hogy hatalmas bajba vagy.

– Még nem is tudod a részleteket.

– De már érzem.

– Rosszak a megérzéseid.

– Hidd el azok soha.

Elvette a csomagjaim, majd betette a kocsi hátuljába. Kinyitotta nekem az ajtót, majd meg sem álltunk Hillsideig. Nem értem Zoe miért hagyta itt ezt a vidéket, csodás. Sokkal jobb mint a nagy város. Londonba semmi természet nincs csak a parkokba, de azok is rendezettek. Itt olyan mintha senki nem parancsolna a növényeknek.

Meglepetésemre a Goldenwin házhoz érkeztünk.

– Mit keresünk itt?

– Dan, és Peggie elmentek, hogy elvégezzék a papír munkát, így engem kértek meg hogy figyeljek a házra, meg a Lovas tanyára.

– Nem unalmas egész nap egyedül lenni.

– Soha nem vagyok egyedül.

Adott Mollynak meg Lusynak enni, majd az erdőn át megindultunk a titkos helyre.

– Örülök, hogy eljöttél – törte meg a csendet.

– Mondhatni kénytelen voltam, mert ugrott a nyaram.

– Miért mit csináltál volna?

– New York, Los Angeles, Florida, San Diago..... és a többi és a többi.

– Világ körüli utazást szerzetél be?

– Nem, csak a barátomat kísértem volna el, de vége.

– Miért dobott volna egy ilyen csodás lányt.

– Közös megegyezés.

– Értem.

Amikor Zoeval itt hagytuk ezt a kis város akkor valahogy kevesebb ló volt. Annak vagy kettő napja, de az is lehet, hogy egy.

– Hogy-hogy ennyi ló van?

– Mert hamarosan indul egy verseny és arra nevezett be Dan és Peggie.

– Nem is mondta Zoe.

– Nem is fogja, mert ő kimarad belőle.

– Hogy hogy?

– Ez egy családi titok amit nem tudok.

Levette a pólóját, majd bement a karámba. Ahol Merlin meg egy másik hasonló csikó volt.

– Hogy hívják?

– Szultán, az anyja meghalt.

Figyeltem ahogy bánik a lovakkal, közben meg Molly is mellettem termet a hűséges lányával együtt.

– Tudsz lovagolni? – kérdezte Adam.

– Nem nagyon.

– Akkor, megtanítalak.

– Nem kell – ráztam meg a fejem.
– Pedig megfoglak.

Felnyergelt két lovat, majd fel ültem az ő hátasára.

Nem tudom hány órát lehetünk kint, de ő végig gyakorolt. Addig addig mondta a magáét, míg rá nem vett, hogy én is mutassam meg mit tudtam. Kivételesen most szerencsém volt és nem estem el a lóról. Sikerült egy alacsony akadályt átugranom, nagyon büszke voltam magamra.

– Van kedved megnézni az erdőt? – kérdezte miközben mellém vágtatott.

– Igen.

Több órát töltöttünk kint a levegőn, meg a csodás napfénybe. Már imádom ezt a kis város, pedig nem voltam sokat itt. Annyira, csodás a táj, meg amennyi időt a városba töltöttünk. Mindenki ismerte Adamot. Mindenkinek bemutatott. Ha igaz amit Zoe mondott erről a kicsi városról, akkor holnapra már a felesége vagy a menyasszonya leszek. Remélem semmi nem igaz ezekből a pletykákból.

Adam telefonja csörgött, a hirtelen hangtól majdnem lesestem a lóról.

– Helló – vette fel. – Most ez csak valami rossz vicc... Ki fog herélni... Nem vállalom a kockázatot.... Lehet hogy New Yorkba van de hírekben tuti benne lesz... Nem vállalom magamra a felelősséget... Jó benne vagyok, de nem tartom a hátam. Így is okoztam saját magamnak elég problémát... Jó...Viszlát. – tette le a telefont.

– Minden oké? – kérdeztem.

– Nem semmi, főleg amit már rég meg akartam tenni.

– Mit akarsz... – kaptam meg rá a válasz, amikor áthajolt, majd megcsókolt.

– Tudod nem véletlenül akartam, hogy ide gyere. Amikor megtudtam, hogy már nincs barátod, hogy szakítottak tudtam, hogy meg kell hogy próbáljam. Soffy lennél a barátnőm? Tudom, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de ezt tudom kell. Itt maradsz az utazás helyett és jobban megismerjük egymást.

– Adam ezer örömmel – mondtam neki mire megcsókolt.

Visszamentünk hozzájuk, az anyja tudta, hogy jövök ezért Adam szobájába megágyazott nekem. Furcsa, hogy nem rég szakítottam a pasimmal, de már másikat szereztem.