.:: Louis Szemszöge ::.
Először arra riadtam fel, hogy egy ajtó becsapódik, következő amikor magamhoz tértem hangos léptekkel közeledett valaki felém. De amikor ténylegesen felébredtem, amikor a fülembe kiabáltak.
– Ébredj Louis.
– Mit akarsz Leila, hagyj aludni – húztam magamra a takarót és elfordultam.
– Zoe mondta, hogy nézzem meg, hogy élsz-e még, ha meg jól vagy – tette a kezét a homlokomra –, akkor meg mondjam meg, hogy tedd át a ruhákat a szárítóba és figyelj rá, hogy mikor jár le.
– Hol van Zoe? – ültem fel és dörzsöltem közbe a szemem.
– Gondolom mint minden szombaton a szomszédba. Most már jobb a viszonya a testvérével, de úgy vannak vele, hogy hetente egyszer látni is bőségesen sok. Szerencsétlenre még jobban rájárnak, mert az egyetlen kedves ara nem tud választani két szinte ugyan olyan betűtípus között. Természetesen őt nézték ki arra, hogy mindent amit megtud csinálni azt intézze is el. Múlt héten a virágosnál éjszakázok az arával, mivel nem tudott választani a kék apró virágok, meg a vörös apró virágok között. Zoenak elege lett és egyszerűen otthagyta.
– Miért nem jön át egyszerűen? – nyújtózkodtam, majd a fejem vakarva felálltam.
– Próbált, de egyszerűen nem engedték haza.
– Jó, majd megcsinálom. De gyere ide, olyan régen láttalak – tártam ki a karom, hogy meg tudjam ölelni.
– Mi van Nialllal, alig beszélünk. Mindig fáradt.
– Mint mindannyian, olyan jól jött ez a pár nap, de ma este kénytelen vagyok vissza menni. De karácsonykor kapunk egy kis pihenést egy hetet, majd ahogy vége a turnénak keresünk egy másik menedzsert, az majd remélhetőleg nem fog minket ennyire leterhelni. A mostani elfelejti, hogy mi is emberek vagyunk nem csak gépek.
– Úgy legyen, de megyek mert még be kell mennem Leoért az bölcsibe. Nem tudod milyen hisztit le tud csapni ha késni merek.
– Akkor siess, egy Horant nem illik megvárakoztatni.
– Már itt sem vagyok, ne felejtsd el amit mondta, és hívd fel Zoet – hagyott magamra.
Elővettem a laptopot, majd foglaltam egy jegyet az este induló gépre. A fiúknak küldtem egy smst, hogy nem kell sokáig nélkülözni engem hajnalba már ott is leszek, hogy szórakoztassam őket.
Áttettem a ruhákat a szárítóba ahogy a drága asszony kérte, mindezek utána beálltam a zuhanyzóba. Megmostam a hajam, egy törölközővel megszárítottam nagyjából. Fogaimat megtisztítottam, majd a telefonom kikerestem Zoe számát. Feltettem egy adag kávét, és vártam hogy felvegye.
– Ments meg – szólt bele suttogva.
– Mond, hogy rosszul vagyok ezért haza kell jönnöd. Találj ki valamit, mond hogy megyek el az este azt karácsonyig nem is látsz. Légy ügyes, ha sietsz, akkor lesz friss kávé.
– Két perc és otthon vagyok – szakította meg a vonalat.
Megcsináltam a saját kávémat, majd a maradékot bele tettem egy termoszba. Vissza másztam a szobába, majd felvettem egy farmert, meg egy pólót. Kávén kíséretével felültem a mosógépre és figyeltem a szárított, miközben kortyolgattam az italt.
– Hol vagy? – kiabált Zoe.
– Mosógépen – válaszoltam a kérdésre.
Meglepett volt az arccal jött be. Oda állt elém, majd a karjával átölelte a nyakam.
– Miért is vagy itt?
– Figyelek a szárítóra – vontam meg a vállam, majd közelebb húztam a derekánál fogva.
– Öt perc és lejár a műszakod, utána mit fogsz figyelni?
– Téged, míg nem kell mennem.
– Mikor indulsz? – adott egy rövid csókot.
– Hatkor és beelőzöm őket. Reggel hatra úgy a hotelbe is leszek. Ők meg délre jönnek. Legalább tudok aludni.
Elővettem a laptopot, majd foglaltam egy jegyet az este induló gépre. A fiúknak küldtem egy smst, hogy nem kell sokáig nélkülözni engem hajnalba már ott is leszek, hogy szórakoztassam őket.
Áttettem a ruhákat a szárítóba ahogy a drága asszony kérte, mindezek utána beálltam a zuhanyzóba. Megmostam a hajam, egy törölközővel megszárítottam nagyjából. Fogaimat megtisztítottam, majd a telefonom kikerestem Zoe számát. Feltettem egy adag kávét, és vártam hogy felvegye.
– Ments meg – szólt bele suttogva.
– Mond, hogy rosszul vagyok ezért haza kell jönnöd. Találj ki valamit, mond hogy megyek el az este azt karácsonyig nem is látsz. Légy ügyes, ha sietsz, akkor lesz friss kávé.
– Két perc és otthon vagyok – szakította meg a vonalat.
Megcsináltam a saját kávémat, majd a maradékot bele tettem egy termoszba. Vissza másztam a szobába, majd felvettem egy farmert, meg egy pólót. Kávén kíséretével felültem a mosógépre és figyeltem a szárított, miközben kortyolgattam az italt.
– Hol vagy? – kiabált Zoe.
– Mosógépen – válaszoltam a kérdésre.
Meglepett volt az arccal jött be. Oda állt elém, majd a karjával átölelte a nyakam.
– Miért is vagy itt?
– Figyelek a szárítóra – vontam meg a vállam, majd közelebb húztam a derekánál fogva.
– Öt perc és lejár a műszakod, utána mit fogsz figyelni?
– Téged, míg nem kell mennem.
– Mikor indulsz? – adott egy rövid csókot.
– Hatkor és beelőzöm őket. Reggel hatra úgy a hotelbe is leszek. Ők meg délre jönnek. Legalább tudok aludni.
Lejárt a program, kiráztam a ruhákat, Zoe meg össze hajtogatta őket. Ezután én tartottam míg bepakolta a szekrénybe. A konyhába vett magához egy adat kávét, én meg az ágyra feküdtem fel és vártam hogy felérjen.
Amíg nem kellett indulnom az ágyon összebújva feküdtünk és apró semmiségekről beszéltünk. Főleg, hogy mennyire utálta az egész esküvősdit. Én meg mennyire vártam, hogy karácsony legyen, és legyen egy kis pihenés. De megbeszéltük, hogy majd nyáron, amikor szünetünk lesz akkor egy hétre el fogunk tűnni a világ szeme elől.
Könnyes búcsút azért nem vettünk egymástól, de rossz volt tőle el köszöni.
Amíg nem kellett indulnom az ágyon összebújva feküdtünk és apró semmiségekről beszéltünk. Főleg, hogy mennyire utálta az egész esküvősdit. Én meg mennyire vártam, hogy karácsony legyen, és legyen egy kis pihenés. De megbeszéltük, hogy majd nyáron, amikor szünetünk lesz akkor egy hétre el fogunk tűnni a világ szeme elől.
Könnyes búcsút azért nem vettünk egymástól, de rossz volt tőle el köszöni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése