II. Évad 60. rész 08/19 L

.:: Louis Szemszöge ::. 

– Anya – jött be Amy.

– Mi van? – kelt fel halál komásan.

– Van itt egy fura fazon aki magával akar vinni isten tudja hova.

– Mond meg neki, hogy anyád halott – húzta a fejére a takarót.

– De itt áll az ajtóba.

– Akkor üzenem neki, hogy a kicsi húgával nem érdemes kötözködni – kelt fel, majd bement a fürdőbe és jó hangosan bevágta maga után az ajtót.

– Mi a baja apa? – kérdezte Amy, mire azonnal oda kaptam a fejem.

– Mi van? – akadtam ki.

– Mi a baja anyának? – gondolkozz, gondolkozz. Áh hagyjuk nem megyek vele semmire.

– Megjött neki – bólogattam.

– Ja akkor értem – ment ki.

Hirtelen bejött az ajtón Edward. Szinte vörös volt a feje a dühtől.

– Összepakolt már? – kérdezte.

Itt fogyott el a türelmen, kikeltem az ágyból, majd oda álltam elé.

– Nem és nem is fog – emeltem fel a hangom.

– Ki vagy te neki, egy senkije. Miért hallgatna pont rád?

– Tudod mit nem értek, minek toltad ide a segged, tökéltessen el voltunk nélküled. Igazán maradhattál volna ott ahol voltál.

– Fiúk elég – állt közénk Zoe.

– Indulhatunk? – kérdezte tőle Edward.

– Te most halál komoly azt hiszed, hogy hátra hagyom az életem, mert te az egyik napról a másikra feltűnsz? – kerekedett el a szeme.

– Ez nem élet – morogta.

– Mert a te életed mi? Valami unalmas semmit nem érő – vágtam hozzá élesen a szavakat.

– Te neked ehhez semmi közöd, szóval hozzál innen, te kis pénz sóvár....

– Kuss! – kiáltotta el magát, mire Edward kénytelen volt csendben hallgatni. – Válasz. Vagy magadtól mész ki, vagy kirugdoslak, de úgy, hogy a saját anyád nem ismer meg – dobott felé egy ördögi mosolyt.

– Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd az életed.

– Nem, hogy örülnél, akkor több részed lesz az öröklésből. Várj nem, mert te nem vagy a rokonom, hiába akarod velem elhitetni.

– Mit érek el azzal, hogy hazudok neked?
– Na erre inkább nem válaszolok, de kérlek menj el – mondta közben meg az ajtó felé mutogatott.
Ahogy Edward kilépet a karjaimba vetette, magát, mire elkezdtem simogatni a hátát és a hajába adtam puszikat, még lehetett érezni rajta a tojást, de annyira puha lett tőle.

– Elegem van – nyöszörögte.

– Nyugi, már elment – emeltem fel az állát két ujjammal.

– De mi van ha igaza van?

– Akkor is miért nem keresett fel hamarabb.

– Lehet, hogy csak most tudta, meg hogy van egy húga.

– Kérdezd meg Dant.

– De nem akarok velük beszélni.

Megforgattam a szemem, majd adtam neki egy gyors csókot. Vagy is nem így terveztem el, de a csengő megszólalt.

– Nyitom – morogta, majd szinte füstölgő fejjel ment el ajtót nyitni. – Te még itt vagy, tudod mit nem érdekelsz – ennyit hallottam. Magamra vettem egy melegítő nadrágot, majd úgy mentem ki. Lent a fiúkkal találtam szembe magam meg a lányokkal. Majd hirtelen megjelent az ajtóban Perrie is, mögötte meg Soffy jött meg egy számomra nem kedves emberrel.

– Sziasztok – köszöntem nekik.

– Végre felkeltél – pacsiztam le a fiúkkal.

– Te Zoenak mi a baja? – kérdezte Soffy.

– Beütött nála a ménkő, ja amúgy az a pasi aki itt rontja a levegőt. Edward – mutattam a falat támasztóra.

Hirtelen megint csengettek. Richard állt kint az ajtóba.

– Zoe?

– Nem tudom – vontam meg a vállam, majd beengedtem.

Mire vissza ültem a kanapéra, újra megszólalt a vendég jelző. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót és Dannal és Peggievel találtam szembe magam.

– Zoe?

– Nem tudom – vontam meg a vállam, majd beengedtem őket. Elégé szép kis csapat gyűlt össze a nappaliba.

– Ki tudja hol van Z? – kérdezte Leila.

– Szerintem senki – válaszolt Niall miközben átvette a fiát.

Amúgy az egész szobába érezhető volt a feszültség. Először is köztem meg Edward között, Perrie és Soffy között, Zayn és Adam között, végül Richard és Dan között. Fiúk meg alapból feszülten érezték magukat, mert volt három idegen a társaságukba és nem tudtak feloldódni, mert szinte érezhető volt, hogy itt vér fog folyni.

– Nyálas herceg, hol a húgom? – kérdezte tőlem Edward.

– Na ide figyelj, fogd meg magad és most azonnal menj el, még szépen mondom, vagy olyat teszek amit megbánok – mondtam a szavakat gondolkozás nélkül.

– Senkit nem érdekel, a véleményed... – akarta folytatni, de a feje mellett elrepült egy pohár, majd a falon szét tört.

– Kuss! – mondta Zoe. – Igaz vagy nem igaz? – fordult Dan felé.

– Igaz.

– Köszönöm – ennyit, mondott, majd megindult a konyha felé.

Gondolkozás nélkül utána mentem. Még mielőtt kitudott volna menni szorosan magamhoz öleltem hátulról, mire éreztem, hogy remegett a válla.

II. Évad 59. rész 08/18 L

.:: Louis Szemszög ::.

– Te mész – motyogta a nyakamba.

– Miért?

– Mert rajtam csak törölköző van.

– Oké – keltem fel, de semmi kedvem nem volt hozzá.

Nem volt arról szó, hogy valaki is jön fog. Sőt megbeszéltük, hogy mindenki egyedül marad, mert a turné alatt úgy sem tudtunk normálisan "beszélni".

Kitártam az ajtót, majd egy teljesen idegen állt velem szembe.

– Üdvözöllek szőke herceg fehér lovon, de hol a húgom? – köszönt kicsit sem barátságosan.

– Miben segíthetek? – dőltem neki az ajtónak.
– Mondtam a húgom keresem.
Próbálj meggondolkodj normális ember módjára. Vagy összekevert Nialllal a szőke hajra utalva. De Gracenek is lehet a testvére mivel neki is van bátya, de Harry nem szőke. De lehet, hogy csak gúny miatt mondta, szóval fogalmam sem volt, hogy ki keresett itt. Próba szerencse.

– Leila már rég elköltözött – első tipp.

– Nem őt keresem.

– Grace meg nincs itthon.

– Nem így hívják.

– Amynek meg öccse van szóval passz kit keresel.

– Samanthat keresem – lépett előrébb.
– Nem ismerek semmilyen Samanthat.

– Itt lakik.

– Itt nem lakik semmilyen Samantha, biztos, hogy rossz helyre csengettél be, de ha nem haragszol akkor én megyek, a barátnőm vár rám fent a hálóba, pápá – akartam becsukni az ajtót.

– SAMANTHA! – kiáltotta el magát.

– Értsd már meg hogy nincs itt semmilyen Samantha.

Hirtelen éreztem kettő ölölelő kezet a derekamon, majd Z a vállamra tette a fejét. Hirtelen beugrott, hogy a második neve Samantha. Átkozottul beégtem, szégyen hogy nem tudtam a barátnőm középső nevét.

– Samantha a második nevem az első Zoe.

– Szemét, tudtam valahogy keresztbe akart húzni – morogta nekem.

– Ki vagy? – kérdeztem.

– Edward Jonhson Goldenwin.

Én hatalmasakat pislogtam és tátott szájjal néztem.

– Hallgatlak – fordultam Zoe felé.

Mikor megláttam az arcát amiről kb annyit olvastam le, hogy ő sem tudott semmit, kicsit megnyugodtam, mert ezek szerintem ezt nem titkolta előlem.

Z kényszerében felnevetett, majd leült az egyik fotelre.

– Most tényleg ki vagy? – kérdeztem tőle.

– A bátyja és elegem van belőle, hogy folyamatosan lejáratja a családot. Szóval Samantha pakolj össze, haza viszlek.

– Jó – bólogatott, mire Edward elment.

– Te képes vagy elmenni egy idegennel aki azt mondja, hogy a bátyád? – akadtam ki.

– Mi van? – ugrott fel.

– Mi az, hogy mi van. Bele egyeztél, hogy elmész.

– Én nem megyek sehova – rázta meg a fejét. – De te is láttad?

– Ez most meg hogy jön ide?

– Megkergültem – bólogatott.

Szerencsétlen azt sem tudta, hogy hol volt. Én is ki voltam akadva, de én arra, hogy csak úgy rávágta, hogy haza megy. Lehet hogy nem tudta mit kérdezett, de engem nem érdekelt. Idegesít, hogy egy vad idegen, aki azt mondta, hogy Goldenwin már megy is vele. Mi van ha valami pedofil állat, vagy csak az egyik utca sarkon meg akarja erőszakolni, majd elvágja a torkát? Azt biztos míg ez a csávó Londonba lesz, Z csak felügyelettel teheti ki a lábát.

Mire fel eszméltem a gondolkozásból, már csak Lucy társaságát élveztem a nappaliba. A konyhába nem volt, szóval megindultam a szobája felé, ott benyitottam és láttam, hogy az ágyba fekszik.

– Mikor jöttél fel? – bújtam be mellé a takaró alá.

– Pár perce – vonta meg a vállát.

– Mi a baj? – kérdeztem, majd felemeltem a kezem mire a vállamra hajtotta a fejét.

– Kiderült, hogy van egy bátyám, bár nem biztos, apa még nem válaszolt, sem anya, meg fáj a hasam.

Rátettem a kezem a hasára, majd simogatni kezdtem.

– Ezért voltam manapság akkor olyan hisztis.

– Nem vagyok hisztis – húzta el az orrát.

– Pedig ez vagy ilyenkor, higgy nekem – adtam egy puszit a feje búbjára.

Laptopot levettem az éjjeli szekrényről, miközben betöltött a rendszer megbeszéltük, hogy melyik filmet nézzük meg, Terminálra esett a választásunk.

A film közepe tájékán bealudt. Ahogy vége lett a filmnek én az interneten bogarásztam.

II. Évad 58. rész 08/18 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel arra ébredtem hogy valami égett. Azt a leírhatatlan bűzt nem tudtam hová tenni, mint a villám úgy pattantam fel én indultam meg a szag irányába. Minden reményem elvesztettem amikor megláttam a konyhát.

– Van fogalmatok róla, hogy mit csináltatok? – akadtam ki amikor megláttam, hogy a tűzhely tiszta fekete.

– Most nem tudjuk megsütni – sajnálkozott Grace.

– Oda éget a sütő! – akadtam ki.

– ZOE! – jött be kiabálva Amy. – Itt meg mi történt? – kérdezte.

– Tegnap este jöttünk haza San Franciscoból, de már a konyha oda van – ültem le a legközelebbi székre.

– Milyen esküvőre vagy te hivatalos? – lóbálta  meg a lapot.

– Ja, Adam nővére házasodik és hivatalos vagyok... – vettem el tőle, majd bele olvastam –. meg vihetek magammal egy kísérőt is – dobtam le az asztalra.

– Mikor lesz? – vette le Grace.

– Inkább foglalkozzunk azzal, hogy mi lesz a gáztűzhellyel – szerintem ez csak engem zavart?

– Egyél sütit utána, majd megbeszéljük – adott oda egyet Grace.
– Ha nem a süti éget bent akkor mi?

– Konyharuha – vonta meg a vállát, majd tanulmányozta tovább.

Nem foglalkoztam a továbbiakkal a tűzhellyel hanem a sütinek szentem minden figyelmem.

– Szeptember lesz az esküvő – mondta Grace.

– Tudom, de augusztusba akarták, csak nem jött össze nekik – vettem még egy falatott a sütiből.

– Már első héten hiányozni akarsz?

– Pontosan, úgy is csak a szaktárgyak maradtak azokhoz meg ott a könyv.

– Kit viszel magaddal? – kérdezte Amy.

– Senkit – legyintettem.

– Hogy-hogy? Louis még itt lesz.

– Lehet, de egy héttel hamarabb kell mennem, meg később is jönnék haza neki meg ott van a turné és a többi és a többi – fogtam rövidre.

– Mi a titok? – kérdezte Amy.

– Én vagyok a szerencsétlen aki valóra váltja egy ara álmát.

– Mit akar?

– Lovas esküvőt – kerestem elő a telefonkönyvet. – Kit hívjak hogy elvigyék a sütőt?

– Majd mi elintézzük – mondta Grace.

– Köszönöm – vettem még egy sütit, majd vissza mentem a szobámba.

Délelőtt nem csináltam semmi említésre méltót, csak olvastam. Délután mindenki lelépetek így csak egyedül maradtam a hatalmas házban. Gondoltam egyet, majd megindulta a fürdő felé. Ott tettem fel egy pakolást az arcomra, meg a hajamat is bekentem valami csoda trutyival, így ne hullott annyira, nem akarok kopasz lenni. Engedtem egy nagy kád vizet, majd belecsúsztam. Magammal hoztam egy könyvet aminek neki is kezdtem. Teljen bele merültem a lapokra, arra eszméltem fel hogy valaki bele csókolt a hajamba. Ijedtembe elengedtem a könyvet, de Louis az utolsó pillanatban fogta meg.

– Tojás ízed van – mondta a látogatom.

– Pakolás van rajta.

– Meg az arcodon is? – hunyorított.

– Igen. Adsz egy törölközőt? – adtam neki a könyvet.

Oda dobta az említett darabot, majd kiment a fürdőből. Magamra csavartam, majd kimostam a hajamból a pakolást, és az arcom megmostam. A hajam megszárítottam, mire végeztem kimentem Louis éppen Lucynak próbálta megtanítani olvasni. Nem tűnt értelmesebbnek a kutya, attól hogy egy könyv volt előtte, meg a fején egy szemüveg volt.

– Gratulálok – ráztam a fejem nevetve.

Elvettem tőle a szemüveget, majd feltette a fejére. Fel kelt az ágyról, majd oda lépett elém.

– Mondtam már, hogy sokkal jobban áll a szemüveg? – haraptam bele a számba.

– Még nem, de azt én tuti, hogy mondtam, hogy ilyet előttem soha ne csinálj – kacsintott.

Közelebb húzott magához, majd lassan végig puszilta az arcom, majd megcsókolt lassan és érzékien. Egyre vadabbul csókolt, mire lelöktem az ágyra. Hallottunk egy nyakviolást, majd kinyitottam az ajtót, így Lucy le tudott lépni.

Vissza másztam Louishoz majd leszedtem róla a felsőjét.

Hirtelen megszólt a csengő.

– Te mész – motyogtam a nyakába.

– Miért?

– Mert rajtam csak törölköző van.

– Oké – kelt fel.

Ahogy kilépet én úgy kezdtem el ruhák után kutakodni. Mivel még nyirkos volt a hajam ezért húztam rá egy sapkát, majd kivettem egy pólót a szerkényből, és nyakig betakaróztam, mert nem volt valami nyári kánikula.

– SAMANTHA! – kiabálta egy ismeretlen hang.

II. Évad 57 rész 08/05-07 N-H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Zoe! – jött utánam Louis.

– Igen – álltam meg kellő távolságba a többiektől.

– Megkaptad a jegyet?

– Igen, most hívtak, ma megyek és a holnapután esti géppel már jövök is vissza.

– Segítsek pakolni?

– Azt megköszönném.

Mikor vissza értünk a hotelbe nem nagy meglepetésemre Richard állt az ajtóba.

– Többiek? – kérdezte miközben kinyitotta.

– Még a strandon vannak.

– Hogy-hogy nem jönnek? – amúgy Richard szinte soha nem kiabált, ha kettesbe voltunk, sőt Louis jelenléte sem zavarta. Én már megszoktam, hogy normális hangnembe is lehet vele beszélni, de Louisnak felszaladt a szemöldöke.

– Én megyek, vissza Hillsidebe lerendezem a családomat.

– Most úgy hangzott mintha bérgyilkos volnál, de hánykor megy a gép?

– Két óra múlva.

– Hívatok taxit, és sok szerencsét hozzájuk.

– Köszi kell is.

Mivel kettő napra mentem, meg ott voltak a cuccaim fele ezért csak egy kisebb táskába pakoltam be amit a gépre is magammal vihettem. Meg átvettem a másik ruhámat, egy kalapot is felvettem hátha később észre vesznek a rajongók.

– Szóval el tudsz velük bánni? – kérdeztem idegesen, miközben az ujjaim tördeltem.

– Nyugi én elrendezem őket, de te elbírsz a családoddal?

– Nem – rogytam le az ágyra.

Most már nem az ujjaim tördeltem hanem a lábam remegett.

Kettő okból volt rosszabb magassarkú volt rajtam aminek a kopogása irritáló volt, meg a lábam is elzsibbadt.

Louis nem bírta sokáig az idegességem, mert lefogta a lábam, mikor meg a másik kezdett el remegni azt fogta le. Ahogy lefogta a lábaim úgy nézett a szemembe.

– Bele fogok örülni – dőltem el.

– Most olyat fogok tenni, amit még soha – motyogta Louis.

Hirtelen felállított a derekamnál fogva, majd megcsókolt. Csók közben folyamatosan hátrált velem, majd valamit szórakozott a hátam mögött. Hirtelen megcsapta a hajam a szél, majd a hátam egy korlátnak nyomódott.

– Mire készülsz? – motyogtam a szájába.

– Semmi jóra – emelte fel a combom.

Egyre jobban hajolt kifelé, én meg a lábaim és a dereka köré kulcsoltam. Már nem csókoltam hanem a nyakába kapaszkodtam görcsösen.

– Le fogok esni – csuktam be a szemem –, nem akarom tízen mit tudom én hányadik emeltről megkóstolni a földet.

– Bízz bennem, ne kapálóddz, akkor nem lesz semmi.

Rátette a kezét a szememre – Csukd be! – suttogta a fülembe.

Remegtem a félelmemtől. Louis felemelt, majd éreztem hogy megfordít. Kezei a derekamon pihentek, a hátamat meg a mellkasának döntöttem. Meglóbáltam a lábam, majd tudatosult bennem, hogy hol is vagyok.

– Élvezd egy kicsit a látványt – suttogta a fülembe.

– Nem élvezhetném inkább az erkélyen belül? – szorítottam össze még jobban a szemem.

– Nem – vágta rá azonnal.

Nagy nehezen kinyitottam az egyik szemem, majd másikat is vonakodva. Csodás New York, de valahogy biztonságba érezném magam, ha a korlát köztem meg az ég között lenne.

– Vissza mehetek? – kérdeztem miközben görcsösen kapaszkodtam a korlátba.

– Csak egy kicsit lazulj el – adta az utasítást.

– Hadd lazuljak úgy el, hogy van valami a lábam alatt – könyörögtem.

– Nyugodj meg.

Át adtam magam a tájnak és csak élveztem a látványt, megfelejtkeztem arról, hogy hova is készültem, vagy hogy éppen nincs a lábam alatt semmi.

Miközben a lábam lóbáltam, hirtelen Louis felkapott és letett maga mellé. Ahogy a talpam a biztos talajt érte Louis átkarolta a vállam, majd adott a fejemre egy puszit. Én térden rúgtam.

– Jó ezt megérdemeltem – mondta egy kicsit eltorzult arccal.

– Nem vagy normális! – akadtam ki.

– Szokták mondani – vonta meg a vállát.

– Mi van ha kiesek, ott mentem eltöröm a nyakam, bár az nem lenne rossz – gondolkodtam tovább. – Nem kellene családi kupaktanácsot tartani.

– Verd ki a fejedből – szólt rám.

– De most nem lenne jó. Megkímélném a világot a titkaimtól. Nem kellene a rajongóknak összeesküvés elméletet forralni ellenem, és Richardnak is épp maradni a hangszála.

– Velem mi lesz.

– Szerinted le tudnák innen ugrani? – kérdeztem vissza.

– Őszintén?

– Igen.

– Nem.

– Akkor ezt megbeszéltük – hagytam ott, majd felvettem a táskámat és megindultam lefelé. Ki is jutottam az épületből, ott szerencsére nem volt senki.
– Hova-hova? – fogta meg a jobb csuklom.

– Vitatkozni-vitatkozni – ujjongtam.

– El sem köszönsz.

Vettem egy mély levegőt és nem mondtam ki amit először gondoltam. Elégi hülyén jött volna le ha azt mondtam, hogy örülj, hogy nem szurkáltalak meg kiskéssel.

Nem mondtam semmit, csak szembe fordultam vele, majd megcsókoltam.

– Kérdezhetek valamit? – váltam el az ajakitól.

– Attól függ, mennyire fog fájni.

– Kicsit.

– Akkor igen.

– Mire volt jó ez az egész? Halálra akartál rémíteni?

– Nem, de szerintem bejött – mosolygott gonoszul.

– Mi? Ha azt akartad, hogy halál félelmem legyen akkor sikerült.

– Én egy zseni vagyok – húzta ki magát.

– Kezdek aggódni.

Adtam neki egy gyors csókot, majd megindultam a taxi felé. A sofőr kivitt a reptére, szerencsére nem kellett sokat várnom a becsekkolással. Egy óra múlva már a gépen ültem és arra vártam, hogy elinduljon. Emlékszem amikor először utaztam attól féltem, hogy le fogok majd zuhanni, de nem történt meg, se akkor se az utána lévőkön, így megnyugodtam. Bekapcsoltam egy zenét, majd hátra dőltem az ülésen, lehunytam a szemem, és üdvözöltem álomország kapuőrét.

– Ébredjen kisasszony megérkeztünk – rázta meg a vállam egy légiutas kísérő.

– Köszönöm – tápászkodtam fel. Megkerestem a táskám, majd azzal a kezembe indultam meg. Felszálltam egy vonatra. Az út csendben telt, körülbelül 10 perc alatt ott volt. Össze szedtem minden erőm, majd megindultam az első úti célom felé. Nem ért nagy meglepetés amikor öregapámhoz elmentem és nem volt otthon. Mentem a kettő házzal arrébb, hisz a kisasszonynál van, érzem. Meg hülye sem voltam, de nagyapa ott sem volt. Most vagy össze esküdött ellenem a családom vagy megint buliba ment. Több buliba volt nyugdíjas létére mint én.

Össze csaptam a kezem majd kiszültem a legrosszabbra.
Mikor megérkeztem, csak zárt ajtókkal találtam szembe magam. Bent meg senkit nem találtam, még Mollyt sem pedig nem szokott nagyon elmenni. Felrohantam a szobámba majd felvettem egy ruhát amiben jobban lehet vitatkozni. Megindultam a birtok felé. Hátulról mentem, okot nem tudtam pontosan megmondani, itt lyukadtam ki. Az istállóban nem volt senki akit keresek. Hirtelen megpillantottam Mollyt.

– Szia Szívi – guggoltam le, mire oda futott hozzám. Agyon dédelgettem, majd arra lettem figyelmes, hogy leveszik a kalapom.

– Aszték – fordultam meg, majd megöleltem a nyakát.

Felnyergeltem, majd a hátáról kémleletem a világot. Molly kiment az udvarra és láttam, hogy a kis család (apa, anya, nagyapa) ott állnak a kerítés mellett és valamit nagyon figyeltek. Arra irányítottam a hátast, majd belehallgattam egy kicsit a beszélgetésükbe.

– Túl lassú – mondta apa.

– Szerintem meg szép eredmény – védte anya.

– Többet is tudna – mondta nagyapa.

Bementem a pályára, majd végig ugrattam az akadályokon az utolsó után meg megálltam a kis család előtt.

– Még mindig a legjobb – mondta papa.

– Hallgatlak titeket – ültem fel a kerítésre.

– Nekem ez kínos. Lányom vagy, közben meg ez az egész birtok a te tulajdonod? Hogy beszéljek meg veled bármit is – mondta apa.

– Telefon elmondod, hogy mit találtál ki. Ennyivel le lehetett volna rendezni nem kellett volna haza jönnöm.

– Nem csak ez az ok amiért haza akartunk csalni – vallotta be anya.

– Hallgatlak – tettem csípőre a kezem.

– Adammal kellene megbeszélned ő az érintett.

– Hol van?

– Most söpörted le a pályáról szóval nem tudom – vontam meg a vállát papa.

– Akkor megkeresem – ültem vissza Asztékra.

– Mennyit beszéltél Soffyval az elmúlt időbe? – kérdezte anya.

– Mióta haza mentem nem beszéltem vele, csak szólt, hogy megérkezett.

– Értem – bólintott.

– Miről maradtam le?

– Majd meglátod – veregette meg a vállam apa.

– Dan – hallottam egy ismerős hangot. – Igaz a hír hogy haza jött Miss méregzsák?

Egy emberként fordultunk a hang felé. Én megpillantottam egy ismerős testmagasságot, de a naptól nem láttam az arcát rendesen, de magam elé tudtam képzelni a szőke barátomat, akinek Londonba kellett volna lennie.

– Milyen jó becenevem van – morogtam.

– Tényleg haza jött? – érkezett meg Adam is, majd átölelte a szőkét.

– Mit nem tudok még? – néztem körbe.

– Augusztusba haza kellene jönnöd pár napra, mert Adamnak megígértük, hogy valóra váltjuk a nővére álmát. Lovas esküvőt akar.

Akkorákat pislogtam, hogy világbajnokságot is simán megnyertem volna. Oké, hogy a családom össze szűri a levet a hátam mögött. Az is rendben volt, hogy a barátnőm össze jött a lovászfiúval, na de esküvő?

– Jó vicc – mondtam majd felnevettem erőltetetten.

– Nem az volt – húzta a száját Soffy.

– Kérlek Zoe a nővérem minden vágya, hogy lóháton lovagoljon az esküvőjén. Családom azzal nyaggat, hogy teljesítsem – könyörgött Adam.

– Sorba – tettem fel a kezem. – Miért indultatok a versenyen?

– Unatkoztunk, meg a Goldenwin név régen szerepelt az sportújságokba – válaszolta apa.

– Mikor jöttetek össze?

– Az nap amikor haza indultam itt kötöttem ki – mondta Soffy.

– Miért kellek én az esküvőre?

– Mert te értesz a lovakhoz a legjobban – mondta anya. – Más kérdés?

– Igen elmentem – szálltam le a lóról, majd bementem az istállóba ott felvettem a táskám majd megindultam az erdő felé.

Reggel nagyon rosszul keltem, Molly kitúrt az ágyamból. Nem is értem miért tanítottam meg létrát mászni. De legalább már mehettem vissza New Yorkba. Minden lerendeztem elvállaltam minden hülyeséget, mert én erről voltam híres.

Összeszedtem azt a kevés cuccom, majd bezártam az ajtót. A kulcsot a helyére tettem, majd megindultam haza, otthon anya várt reggelivel. Egész nap otthon szenvedtem, majd apa kivitt a reptérre. Elbúcsúztam tőlük.

A repülő út eseménytelenül telet. Nem volt semmi, csak aludtam. Mikor megérkeztem New Yorkba megpillantottam egy ismerős arcot.

– Louis – rohantam oda, majd megöleltem.

– Hiányoztál – súgta a fülembe.

– Te is nekem – mondtam miközben elengedtem, majd adtam egy puszit az arcára.

Mivel nem egy kíváncsi szempár figyelt minket ezért kézen fogva indultunk meg a kocsija felé.

Ahogy beültem azonnal magához húzott egy hosszasan csókolt.

– Eltűntél, semmit nem hallottam rólad három napon keresztül, azért válaszolhattál volna az smsre, hogy köszi jól vagyok de hagyjál – mondta sértődötten.

– Tudtad hogy Adam és Soffy együtt vannak? – hagytam figyelmem kívül?

– Mi van?

– Az is tudtad, hogy ez az egész cirkusz azért volt, mert unatkoznak?

– Én nem értek semmit.

– Várj a legjobb most jön. Felcsaptam lovas esküvő tervezőnek.

– MI VAN? – ráncolta a szemöldökét.

Mire haza értünk elmeséltem neki mindent,őŐt is annyira meglepte mint engem. Ezeket az infókat még én sem dolgoztam fel, pedig három napja tudtam.

Fáradt voltam a repülő úttól ezért vettem egy gyors zuhanyt, majd befeküdtem Louis mellé aki a laptopját nyomogatta. Adott a fejemre egy puszit, majd vissza fordult a géphez.

II. Évad 56. rész 08/05 N

.:: Leila szemszöge ::.

Reggel Leo sírására keltem. Niallt addig-addig piszkáltam amíg fel nem kellet.

– Etesd meg! – mondtam.

– De nekem nincsen tejem.

– Menj el a boltba.

– De neked van tejed etesd meg és utána feküdjünk vissza.

– Nem, fáj a mellem, szóval irány – böktem meg.

– Jól van megyek – sóhajtott fel.

Felkeltem majd Leot ringattam. Nem kellett sok és megjelent Niall egy adag tápszerrel. Oda adtam neki a fiát, mire megcsinálta neki a kajáját, majd hozzá vágtam a cumis üveget. Ahogy megetette utána megbüfiztette, majd vissza tette aludni. Mivel már úgy is ébren voltam ezért elmentem zuhanyozni. Ahogy végeztem utánam Niall jött be.

– Van mára valami terv? – kérdeztem az ajtóba.

– Nem tudom lehet hogy lemegyünk a partra, minden attól függ, hogy Richard leenged minket vagy nem.

– Majd Zoe kiharcolja.

– Ki, de hogy akkor mi rosszabbul járunk az is biztos.

– Ne legyél ilyen negatív, amúgy meg szerintem nem fogtok rosszul járni. Egyetlen aki rosszul jár az Zoe lesz.

Felöltöztem, majd megindulta megkérdezni a többiek a mai nappal kapcsolatba. Először Amyékhez kopogtam be. De mivel semmi válasz nem érkezett ezért megindultam Graceék szobája felé.

Ott amikor kopogni akartam megjelent Richard.

– Jó reggel – köszönt mosolyogva, majd oda lépet Zoe ajtaja elé és bele verte az öklét. – Gyere ki?

– Kedvesebben is lehetne – támaszkodott neki az ajtónak Zoe.

– Mondom a ma tervet.

– Elmegyünk strandra, délután meg az lesz amit akarsz.

– Legkésőbb délre legyetek itt.

– Rendben – csukta be az ajtót.

Megkaptam a választ, szóval vissza mentem a szobába.

– Megyünk?

– Délig el vagyunk engedve.

– Tényleg, Richard hogy ment bele?

– Könnyen – vontam meg a vállam, majd a táskába kezdtem pakolni a gyerek holmit.

Mire végeztem már Grace is átjött, hogy elmondja megyünk strandra. Még egy óra és sikeresen elindultunk. Majd egy fél óra tolongás az ajtóba és még egy fél óra várakozás hogy a Little Mix is jöjjön. Tízre nagy nehezen oda értünk a partra. Ott kettő részre oszlott a csapat. Fiúk a vízbe, lányok a partra. Mi kifeküdtünk és élveztük ahogy nap süti a hasunkat, vagy a hátunkat, ki hogy fekszik.

Zoe hozott magának egy könyvet ha jó láttam a borítóján valami vigyázz meg leszek volt. Nem tudtam mit jelenthetett, de szerintem semmit sem tudtunk egyhamar. Lány maga a megérhetetlen rejtély, még egy nyomozó sem ment volna el rajta.
Lányokkal nagyon össze barátkoztunk, Little Mixes csajok sokkal jobb fejek mint a tévé állítja be őket.

– Grace hova tűnt? – néztem körbe.

– Ott van – bökött a part felé Amy.

– Ezek nem tudnak elszakadni egymástól – rázta a fejét Zoe.

– Te mondod? – kérte számon Amy.

– Nem tudom kik voltak teljesen maguk alatt karácsonykor, mert nem volt itthon az uruk.

– Könnyen beszélsz, akkor még nem voltatok együtt – vágtam hozzá.

– Igaz annyira bele vesztetek a hiányukba, hogy észre sem vettétek amikor elköszöntem – ebből háború lesz.

– Ja az nap szólsz, hogy elmentem, majd találkozunk, esetleg előtte, hogy bocs már, de én öt éve versenyzek, most is lesz egy, elmegyek rá, majd ott találkozunk. Tényleg a mi hibánk – emeltem fel a hangom.

– Senki nem mondta, hogy a ti hibátok, de minek kell mindent az orrotok alá dörgölnöm.

– Tényleg kedves Goldenwin lovarda tulajdonos, mikor akartad elmondani azt, hogy Richard meg a nagyapád akik történetesen testvérek közös megegyezés alapján neked ítélték a birtokot? – kérdezte Amy. Zoenak el állt a szava.

– Lányok elég – teremtek ott a fiúk.

– Szóval kinyomoztad, mire jutottál vele? – kérdezte csípőre tett kézzel.

– Már tudom miért voltál felháborodva.

Nem tudtam, hogy Zoe még miket titkolt, de szerintem senkinek sem mondta el. De mit ért el vele, bár az ő fejjé senki nem látott bele.

Éppen valamit mondani akarta amikor megszólalt a telefonja, rá sem pillantva felvette.

– Igen... nem oda-vissza jegy.... Montrose... Köszönöm – tettem le a telefont.

– Hova lesz az út? – kérdeztem.

– Montrose, két nap és jövök addig lerendezek egy régi családi vitát.

– Micsoda meglepetés nem szóltál.

– Ma derült ki most, szóval nem késtem semmi – mosolygott azzal a tipikus mosolyával, amiről tudtad hogy titkolt valamit, de soha nem szedted ki belőle mit is.

Felállt, majd össze szedte a cuccait.

– Megyek, majd jövök – indult meg, Louis meg utána.

Elégé messze mentek így nem lehetett hallani, hogy mit mondtak.

– Zoe – vágtam rá.

– Louis – mondta szinte velem egyszerre Grace.

– Hova mész? – kezdte Grace.

– Elmegyek, majd jövök.

– Minek mész el?

– Mert csak – ahogy kimondta Zoe már ment is el, Louis meg ment vele.

– Hát őszinte leszek hozzátok érdekes egy társaság vagytok – mondta Jade.

– Hát igen – értett vele egyet Niall, majd adott egy csókot.

II. Évad 55. rész 08/05 N

.:: Grace szemszöge ::.

Reggel rosszullét miatt ugrottam ki az ágyból. Egyedül voltam a szobába, mikor erről meggyőződtem amilyen gyorsan csak tudtam berohantam a fürdőbe. Ott kiadtam a gyomrom tartalmát, majd megmostam az arcom, meg a fogam. Minden lehetőség leperget a szemem előtt, hogy mi lehetett az ok, hogy rosszul lettem. Este nem ettem semmit, csak egy szelet pizzat. Reggelizni még nem reggeliztem. Akkor meg mitől vagyok rosszul?

Gyorsan felöltöztem, majd a legközelebbi patikához indultam.

– Kérlek szépen csak ne legyen igazam – imádkoztam, miközben futottam.
Ahogy beértem azonnal kértem két terhességi tesztet, majd mint fizettem szinte futottam. A halban láttam, hogy Amy detektívruhában mászkált, nagyítóval vizsgált mindent. Meg akartam kérdezni, de nem volt rá időm.

Rá se mertem gondolni mi fog akkor történik ha terhes leszek, akkor ki fog derülni mit vétettem három hónapja.

Azt sem tudtam hogy jutott ilyen hülyeség az eszembe. Én megcsaltam Harryt, amikor örültem szeretem. Ráadásul a barátjával. Teljesen őrült vagyok, soha nem lennék képes ilyenre, még is megtettem.

Hirtelen egy hatalmas csapódást hallottam.

Azonnal a hang irányába indultam meg. Zoe szobájából jött.

– Zoe jól vagy? – kopogtam az ajtón.

Nem jött válasz, az ajtó nyitva volt ezért bementem.

Elégé érdekes látvány tárult elém. Zoe amint a falnak támasztva aludt. Ilyet már láttam nem egyszer. De hogy egy vérvörös térdig érő fellépő ruha legyen rajt, meg maszk és mindezt megkoronázta, hogy egy jó 10 centis magassarkú volt a lábán. Sőt a hajába bele volt fonva. Pont mit a fellépéseken. De ahogy a takaró lógott a kezén inkább tűnt egy álmos kisgyereknek mint egy profi táncosnak.

Ellökte magát a faltól, majd megindult az ajtó felé. Nem jutott messzire, a lába feladta, majd össze eset. Azonnal ott teremtem, majd megfogtam, hogy nehogy beverje a fejét. Az ágy felé löktem meg egy kicsit, mire teljes erejével bedőlt. Elvettem tőle a pokrócot, majd azzal betakartam. Rácsuktam az ajtót, majd mentem vissza, hogy megnézzem az eredményt.

Ahogy lehaladtam Leila szobája mellett elkeseredett sírást hallottam. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg mi történik a szobába. Leo egyedül volt bent, Leila sehol. Felvettem a csöppséget, majd ringatni kezdtem mire abba hagyta a sírást és elkezdte az ujját szopni. Vissza tettem az ágyába, majd beljebb mentem a szobába.

Sikítottam amikor megpillantottam a padlón egy véres kést.

– LEILA! – kiabáltam.

– Igen – jött ki szekrényből.

– Mi történt itt? – fogtam a fejem.

– Ja semmi – vonta meg a vállát.

– Akkor mit keres itt egy véres kés? – mutattam rá.

– Ja, hogy az? Levesnek valót vágtam – vonta meg a vállát, majd egy másik ajtón ment el.

– Remélem csak csirke – imádkoztam miközben kifelé mentem.

Amy még mindig nagyítóval kémlelte a világot.

– Mit keresel? – kérdeztem tőle.

– Nyomokat ami elvezet a gyilkoshoz.

– Kit öltek meg?

– Nem akárkit fontos személy volt, és a galád meg fog fizetni amiért ezt tette.

– De kit öltek meg?

– Az egyetlen és hamisítatlan Lucifer.

– A papagájt?

– Pontosan, megfizet aki ezt tette – indult meg Leila szobája felé.

Istenem legyek terhes és kerüljek ki ebből a diliházból. Az sem baj ha Josh az apa, csak még egy ilyen reggelt ne kelljen átélnem. Beléptem a fürdőbe és már láttam a tesztet. Féltem és izgultam egyszerre.

Hirtelen kipattant a szemem majd Harry mellett találtam magam a szobánkba.

– Hol vagyok? – kérdeztem.

– Ágyba.

– Megölték Lucifert? – kérdeztem, mire feltápászkodott és egy őrült vagy pillantással díjazott meg.

– Honnan szedted? – ráncolta a szemöldökét.

– Azonnal jövök – ugrottam ki az ágyból, majd nem foglalkozva hány óra megindultam kifelé.

– Hajnali három van, kit akarsz felverni?

– Mindenkit – kiabáltam, majd be is csaptam magam után az ajtót.

Addig kopogtam az ajtón míg valaki ajtót nem nyitott.

– Louis hol van Lucifer?

– Amynél éjszakázik. Vissza mehetek? – kérdezte.

Nem válaszoltam neki, csak mentem a következő szobába. Ott is addig dörömböltem amíg ki nem jött rajta a detektív.

– Itt van Lucifer?

– Igen, de mit akarsz vele, azt hittem, hogy nem bírod.

– Hála istennek – sóhajtottam fel, majd ott hagytam értetlen tekintettel.

Visszamentem a szobánkba, majd befeküdtem már alvó Harry mellé. Vagy is azt hittem, hogy alszik.

– Szóval mi volt ez az örült papagáj keresés?

– Csak azt álmodtam, hogy Leila meggyilkolja ezért Amy nyomozó lesz, Zoe meg egy élő maszkos hulla.

– Veled mi lett.

– Lehet hogy terhes voltam.

– Nem tudod?

– Nem, pont akkor keltem fel.

– Nem tudom mit ettél, de ezentúl soha többet nem kapsz lefekvés előtt.

– Jó – forgattam a szeme.

– Most már aludj, de ne álmodj – adott a fejemre egy apró puszit.

– Persze, azonnal.

Gyorsan vissza aludtam és szerencsére nem álmodtam tovább.