II. Évad 59. rész 08/18 L

.:: Louis Szemszög ::.

– Te mész – motyogta a nyakamba.

– Miért?

– Mert rajtam csak törölköző van.

– Oké – keltem fel, de semmi kedvem nem volt hozzá.

Nem volt arról szó, hogy valaki is jön fog. Sőt megbeszéltük, hogy mindenki egyedül marad, mert a turné alatt úgy sem tudtunk normálisan "beszélni".

Kitártam az ajtót, majd egy teljesen idegen állt velem szembe.

– Üdvözöllek szőke herceg fehér lovon, de hol a húgom? – köszönt kicsit sem barátságosan.

– Miben segíthetek? – dőltem neki az ajtónak.
– Mondtam a húgom keresem.
Próbálj meggondolkodj normális ember módjára. Vagy összekevert Nialllal a szőke hajra utalva. De Gracenek is lehet a testvére mivel neki is van bátya, de Harry nem szőke. De lehet, hogy csak gúny miatt mondta, szóval fogalmam sem volt, hogy ki keresett itt. Próba szerencse.

– Leila már rég elköltözött – első tipp.

– Nem őt keresem.

– Grace meg nincs itthon.

– Nem így hívják.

– Amynek meg öccse van szóval passz kit keresel.

– Samanthat keresem – lépett előrébb.
– Nem ismerek semmilyen Samanthat.

– Itt lakik.

– Itt nem lakik semmilyen Samantha, biztos, hogy rossz helyre csengettél be, de ha nem haragszol akkor én megyek, a barátnőm vár rám fent a hálóba, pápá – akartam becsukni az ajtót.

– SAMANTHA! – kiáltotta el magát.

– Értsd már meg hogy nincs itt semmilyen Samantha.

Hirtelen éreztem kettő ölölelő kezet a derekamon, majd Z a vállamra tette a fejét. Hirtelen beugrott, hogy a második neve Samantha. Átkozottul beégtem, szégyen hogy nem tudtam a barátnőm középső nevét.

– Samantha a második nevem az első Zoe.

– Szemét, tudtam valahogy keresztbe akart húzni – morogta nekem.

– Ki vagy? – kérdeztem.

– Edward Jonhson Goldenwin.

Én hatalmasakat pislogtam és tátott szájjal néztem.

– Hallgatlak – fordultam Zoe felé.

Mikor megláttam az arcát amiről kb annyit olvastam le, hogy ő sem tudott semmit, kicsit megnyugodtam, mert ezek szerintem ezt nem titkolta előlem.

Z kényszerében felnevetett, majd leült az egyik fotelre.

– Most tényleg ki vagy? – kérdeztem tőle.

– A bátyja és elegem van belőle, hogy folyamatosan lejáratja a családot. Szóval Samantha pakolj össze, haza viszlek.

– Jó – bólogatott, mire Edward elment.

– Te képes vagy elmenni egy idegennel aki azt mondja, hogy a bátyád? – akadtam ki.

– Mi van? – ugrott fel.

– Mi az, hogy mi van. Bele egyeztél, hogy elmész.

– Én nem megyek sehova – rázta meg a fejét. – De te is láttad?

– Ez most meg hogy jön ide?

– Megkergültem – bólogatott.

Szerencsétlen azt sem tudta, hogy hol volt. Én is ki voltam akadva, de én arra, hogy csak úgy rávágta, hogy haza megy. Lehet hogy nem tudta mit kérdezett, de engem nem érdekelt. Idegesít, hogy egy vad idegen, aki azt mondta, hogy Goldenwin már megy is vele. Mi van ha valami pedofil állat, vagy csak az egyik utca sarkon meg akarja erőszakolni, majd elvágja a torkát? Azt biztos míg ez a csávó Londonba lesz, Z csak felügyelettel teheti ki a lábát.

Mire fel eszméltem a gondolkozásból, már csak Lucy társaságát élveztem a nappaliba. A konyhába nem volt, szóval megindultam a szobája felé, ott benyitottam és láttam, hogy az ágyba fekszik.

– Mikor jöttél fel? – bújtam be mellé a takaró alá.

– Pár perce – vonta meg a vállát.

– Mi a baj? – kérdeztem, majd felemeltem a kezem mire a vállamra hajtotta a fejét.

– Kiderült, hogy van egy bátyám, bár nem biztos, apa még nem válaszolt, sem anya, meg fáj a hasam.

Rátettem a kezem a hasára, majd simogatni kezdtem.

– Ezért voltam manapság akkor olyan hisztis.

– Nem vagyok hisztis – húzta el az orrát.

– Pedig ez vagy ilyenkor, higgy nekem – adtam egy puszit a feje búbjára.

Laptopot levettem az éjjeli szekrényről, miközben betöltött a rendszer megbeszéltük, hogy melyik filmet nézzük meg, Terminálra esett a választásunk.

A film közepe tájékán bealudt. Ahogy vége lett a filmnek én az interneten bogarásztam.