II. Évad 60. rész 08/19 L

.:: Louis Szemszöge ::. 

– Anya – jött be Amy.

– Mi van? – kelt fel halál komásan.

– Van itt egy fura fazon aki magával akar vinni isten tudja hova.

– Mond meg neki, hogy anyád halott – húzta a fejére a takarót.

– De itt áll az ajtóba.

– Akkor üzenem neki, hogy a kicsi húgával nem érdemes kötözködni – kelt fel, majd bement a fürdőbe és jó hangosan bevágta maga után az ajtót.

– Mi a baja apa? – kérdezte Amy, mire azonnal oda kaptam a fejem.

– Mi van? – akadtam ki.

– Mi a baja anyának? – gondolkozz, gondolkozz. Áh hagyjuk nem megyek vele semmire.

– Megjött neki – bólogattam.

– Ja akkor értem – ment ki.

Hirtelen bejött az ajtón Edward. Szinte vörös volt a feje a dühtől.

– Összepakolt már? – kérdezte.

Itt fogyott el a türelmen, kikeltem az ágyból, majd oda álltam elé.

– Nem és nem is fog – emeltem fel a hangom.

– Ki vagy te neki, egy senkije. Miért hallgatna pont rád?

– Tudod mit nem értek, minek toltad ide a segged, tökéltessen el voltunk nélküled. Igazán maradhattál volna ott ahol voltál.

– Fiúk elég – állt közénk Zoe.

– Indulhatunk? – kérdezte tőle Edward.

– Te most halál komoly azt hiszed, hogy hátra hagyom az életem, mert te az egyik napról a másikra feltűnsz? – kerekedett el a szeme.

– Ez nem élet – morogta.

– Mert a te életed mi? Valami unalmas semmit nem érő – vágtam hozzá élesen a szavakat.

– Te neked ehhez semmi közöd, szóval hozzál innen, te kis pénz sóvár....

– Kuss! – kiáltotta el magát, mire Edward kénytelen volt csendben hallgatni. – Válasz. Vagy magadtól mész ki, vagy kirugdoslak, de úgy, hogy a saját anyád nem ismer meg – dobott felé egy ördögi mosolyt.

– Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd az életed.

– Nem, hogy örülnél, akkor több részed lesz az öröklésből. Várj nem, mert te nem vagy a rokonom, hiába akarod velem elhitetni.

– Mit érek el azzal, hogy hazudok neked?
– Na erre inkább nem válaszolok, de kérlek menj el – mondta közben meg az ajtó felé mutogatott.
Ahogy Edward kilépet a karjaimba vetette, magát, mire elkezdtem simogatni a hátát és a hajába adtam puszikat, még lehetett érezni rajta a tojást, de annyira puha lett tőle.

– Elegem van – nyöszörögte.

– Nyugi, már elment – emeltem fel az állát két ujjammal.

– De mi van ha igaza van?

– Akkor is miért nem keresett fel hamarabb.

– Lehet, hogy csak most tudta, meg hogy van egy húga.

– Kérdezd meg Dant.

– De nem akarok velük beszélni.

Megforgattam a szemem, majd adtam neki egy gyors csókot. Vagy is nem így terveztem el, de a csengő megszólalt.

– Nyitom – morogta, majd szinte füstölgő fejjel ment el ajtót nyitni. – Te még itt vagy, tudod mit nem érdekelsz – ennyit hallottam. Magamra vettem egy melegítő nadrágot, majd úgy mentem ki. Lent a fiúkkal találtam szembe magam meg a lányokkal. Majd hirtelen megjelent az ajtóban Perrie is, mögötte meg Soffy jött meg egy számomra nem kedves emberrel.

– Sziasztok – köszöntem nekik.

– Végre felkeltél – pacsiztam le a fiúkkal.

– Te Zoenak mi a baja? – kérdezte Soffy.

– Beütött nála a ménkő, ja amúgy az a pasi aki itt rontja a levegőt. Edward – mutattam a falat támasztóra.

Hirtelen megint csengettek. Richard állt kint az ajtóba.

– Zoe?

– Nem tudom – vontam meg a vállam, majd beengedtem.

Mire vissza ültem a kanapéra, újra megszólalt a vendég jelző. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót és Dannal és Peggievel találtam szembe magam.

– Zoe?

– Nem tudom – vontam meg a vállam, majd beengedtem őket. Elégé szép kis csapat gyűlt össze a nappaliba.

– Ki tudja hol van Z? – kérdezte Leila.

– Szerintem senki – válaszolt Niall miközben átvette a fiát.

Amúgy az egész szobába érezhető volt a feszültség. Először is köztem meg Edward között, Perrie és Soffy között, Zayn és Adam között, végül Richard és Dan között. Fiúk meg alapból feszülten érezték magukat, mert volt három idegen a társaságukba és nem tudtak feloldódni, mert szinte érezhető volt, hogy itt vér fog folyni.

– Nyálas herceg, hol a húgom? – kérdezte tőlem Edward.

– Na ide figyelj, fogd meg magad és most azonnal menj el, még szépen mondom, vagy olyat teszek amit megbánok – mondtam a szavakat gondolkozás nélkül.

– Senkit nem érdekel, a véleményed... – akarta folytatni, de a feje mellett elrepült egy pohár, majd a falon szét tört.

– Kuss! – mondta Zoe. – Igaz vagy nem igaz? – fordult Dan felé.

– Igaz.

– Köszönöm – ennyit, mondott, majd megindult a konyha felé.

Gondolkozás nélkül utána mentem. Még mielőtt kitudott volna menni szorosan magamhoz öleltem hátulról, mire éreztem, hogy remegett a válla.