II. Évad 5. rész 02/16 H

.:: Louis szemszöge ::.

Mikor felébredtem a kanapén feküdtem és Zoe nem volt sehol és rajtam meg egy takaró volt. Biztos felment, mert úgy emlékeztem, hogy valaki rajtam feküdt. Nagy nehezen felkeltem és megindultam a konyhába hol Peggie sürgött, valamit nagyon csinált, de nem láttam.

– Jó reggelt – köszöntem mire megugrott.

– Jaj, Louis megijesztettél. Neked is.

– Mit csinálsz? – kukucskáltam át a válla felelt.

– Reggelit. Kérsz kávét.

– Köszönöm most nem.

– ÁÁÁÁÁÁ! – hallottam meg Zoe sikoltozását.

Peggie és én egyszerre fordultunk a hang irányába. Minden megfordult a fejembe, de semmi értelmes magyarázatot nem találtam rá. Semmi okot, hogy miért kellett sikítania.

– Ez Zoe volt? – kérdezte aggódva, mire én csak egy aprót bólintottam.

Megindultam fel a szobájához nyomomba Peggie.

– Louis nem tudom mit csinálsz a lányommal, de megtiltom  hogy még egyszer találkozzatok ez volt az utolsó alkalom, hogy láthatod! – dörömbölt az ajtón Dan.

– Én itt vagyok – kocogtattam meg a vállam.

– Akkor ki van bent? – kérdezte Peggie aggódva.

– Nem tudom, de nem tetszik – nyitottam meg az ajtót, de zárva volt.

– Zoe engedj be, én vagyok – kopogtam.

– Agrh! – csapódott valami az ajtónak.

– Zoe szívem nyisd ki – kopogott az ajtón kétségbe estetetten Peggie.

– Ha még egyszer hozzám érsz hallott vagy – ismertem fel Zoe hangját.

– Ki van bent? – kérdezte Dan.

– Nyisd ki az ajtót – sziszegte Zoe.

– Nem maradsz, tetszik, hogy ilyen tüzes vagy – ismerős nekem ez a hang de honnan? – Itt maradsz velem. És élvezzük, hogy kettesben vagyunk.

– Hogy hozzuk ki? – kérdezte Peggie.

– Olyat kapsz ha nem nyitod ki az ajtót, hogy egy életre megbánod – morogta Zoe.

– Ne csinálj semmi hülyeséget – dörömbölt az ajtón Dan.

Hatalmas jajveszékelést hallottunk, meg, hogy az ajtón dörömbölnek. Arrébb álltam és húztam magammal Peggiet is meg Dant meglöktem, hogy menjen hátra. A következő pillanatban az ajtó kiszakadt a tokjából. Azonnal bementem és Zoe azt ajtóban találtam.

– Te csináltad? – suttogtam a fülébe.

Válasz képen csak egy aprót bólintott. – Ideges voltam – kezdett el mentegetőzni.

– Nyugi – szorítottam magamhoz.

A kezeit a nyakam köré fonta és az arcát a vállamba fúrta én az egyik kezemmel derekánál húztam közelebb magamhoz, míg a másikat a lapockájára tettem.

Miközben öleltem körbe néztem a szobában, megláttam Bradet (!!) a padlón, ahogy a férfisságát fogja.
– Ügyes voltál – pusziltam meg a feje búbját.
– Te meg mit keresel itt? – kiabált Dan.
Felkaptam Zoet és megindultam vele a konyha felé. Felültetem a pultra, így egy kicsit magasabb volt tőlem, amit mindig is élvezett.

– Mi történt? – kérdeztem tőle miközben oda adtam neki a forrócsokiját.

– Arra keltem, hogy simogassa az oldalam, meg a hasam. Azt hittem, hogy te vagy. Mikor megláttam, hogy ki az sikítottam, meg kiugrottam az ágyból. Először a falnak nyomott neki utána az ajtónak, közben meg megpróbáltam rólam leszedni a ruhát, még a számat is befogta. Próbált megcsókolni. Legvégén megkóstolta a földet – mosolyodott el a végére.

– Legközelebb, ha elmész felébresztesz mindig – néztem a szemébe.

– Jó – forgatta a szemeit.

– Ne forgasd, mert fel akad – pusziltam meg az orrát.

– Nem fog – nyújtotta ki a nyelvét.

– Vigyázz, mert leharapom.

– Visszaharapok – fenyegetőzött.

Lábai közé léptem, mire bele túrt a hajamba.

Azonnal letámadtam az ajkait. Vinni akartam valahova máshova, ahol csak kettesbe leszünk, amikor köhögést hallottam magam mögött.

Zoe apja vetett rám gyilkos pillantásokat. Arrébb léptem, mire Zoe leugrott és valamit az apja fülébe súgott, mire Dannak kikerekedtek a szemei és értetlenül nézett Zoera.

Zoe mint egy ártatlan kislány mosolygott és arrébb lökte a haját, majd lassan megindult az ajtó felé. Nem bírtam ki hogy ne pillantsak le amikor csak egy bugyi takarta a tökéletes fenekét. Az apja megbökött, mire behúztam a nyakam, majd én és Zoe után indultam.

II. Évad 4. rész 02/15-16 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Este Louissal kitaláltuk, hogy nézzük valami filmet. Jó ez így nem igaz, ő azt akarta, hogy mutassam meg neki a várost, de én ehhez túl lusta voltam. Meg nem akarom a pletykákat, még nem.

– Mit nézünk? – ültem le mellé.

– Nekem mindegy – vonta meg a vállát.

– Csak béna romantikus film ne legyen – adtam az egy kritériumot.

– Ilyenkor szeretlek a legjobban – puszilta meg a homlokom.

– Tudom, nézünk valami vígjátékot, rég nevettem.

– Mit szólsz a Két kopper-hez?

– Benne vagyok – kezdtem el enni az asztalra tett kukoricát.

– Legalább várd meg a film kezdetét – vette el tőlem a kajámat.

– Hé-hé – nyújtózkodtam.

Kezem az ágyéka mellett volt, és szinte rajta feküdtem, ahogy meg akartam kaparintani a másik kezében lévő kukoricát. Láttam a szemén, hogy élvezi a helyzetet.

– Nem adom, majd ha kapok érte valamit – suttogta a fülembe.

– Akkor inkább nem eszek – ültem vissza rendesen és összefontam a kezeimet a mellkasom előtt.

– Ne durciz már – bontotta ki a kezem.

– Nem durcázok – fordítottam neki hátat.

– Na Zoe – tette arrébb a hajam, hogy hozzá férjen a nyakamhoz.

Elkezdte csókolgatni, szívni és harapdálni. Nagyon erősen koncentráltam  hogy ne mutassam, hogy mennyire is tetszik. Mikor belátta, hogy ezzel nem ért el semmit a fülem mögötti érzékeny részt kezdte puszilgatni.

– Ilyenkor annyira utáltak – adtam meg a magam.

– Tudom – hozott az ölébe.

Mikor meg akart csókolni elfordítottam a fejem így csak egy arcra puszi lett belőle.

– És még te utálsz engem? – kérdezte.

– Igen – néztem bele a szemébe.

Letámadta az ajkaim. Viszonoztam a csókot. Miközben nem figyelt elvettem tőle a tálát.

Az ölében maradtam és onnan néztem a filmet. Filmre nem nagyon emlékeztem Louis folyamatosan elterelte a figyelmemet. Csókolgatta a nyakam, simogatta a combon vagy a fenekem. Szívogatta a fülem mögötti érzékeny rész. Amikor rá akartam szólni nem engedett szóhoz jutni, mert letámadta az ajkaim. Végén meguntam és egyszerűen nem figyeltem rá. Mikor rá jött, hogy nem zavart a piszkálódása végre abba hagyta és tudtam figyelni a filmre. Mondjuk szinte mindenről lemaradtam, azt sem tudtam kik a fő szereplők, de a távirányító messze volt szóval marad ez.

– Az arcodra tetoválok két baszó unikornist – mondta a filmeben a néger.

– Nem szeretnél olyan tetoválást? – kérdeztem Louistól, mire csúnyán nézett rám.

– Szerinted?

– Jobb ha nem csináltatsz a végén a rajongók olyannal a fejükön mennek végig az utcán.

Amikor kezdtem megérteni, hogy miről is szól a film Louis hirtelen eldőlt és magával  rántott engem is. Őt használtam párnának és matracnak is egyben. A hátán nyomott el az álom.

Mikor fel riadtam valami zajra be voltunk takarva és még mindig Louison aludtam. Óvatosan keltem fel ne, hogy felébresztem. Visszatakartam meg adtam egy puszit az arcára mire elkezdett mozogni. Felmentem a szobámba, hogy ágyban aludjak úgy, hogy oldalamban nincs senki könyöke, nem dalolnak alattam, párnám nem mozog. Ledobtam magamról a ruhát. Csak egy póló meg egy bugyi maradt rajtam. Megváltás volt a bele süppedni a piha-puha ágyba és magamra húzni a takarót és a párnám nem ment arrébb. Amint nyakik betakaróztam már el is nyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy Louis nagyon unatkozik és simogassa az oldalam, mivel lerúgtam magamról a takarót. Az oldalamról a hasamra tért és ott kezdte el simogatni. Mivel fáradt voltam ezért a hasamra feküdtem. Kitartó volt mert most a hátamat kezdte el simogatni. Megfogtam a kezét és levettem a hátamról. Nem vette a célzást mert folytatta. Morogtam egyet Louisra, hogy hátha abba hagyja. Nem lett szerencsém folytatta, sőt még a keze átvándorolt a hátamról a fenekemre. Elegem volt, feltápászkodtam és felkészültem, hogy leoltom. De csak készültem, egy kicsit meglepődtem.

II. Évad 3. rész 02/15 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Miért nem jönnél vissza? – nézett rám Louis, csodálkozva.

– Nem az én világom. Hillsideben sem maradok, mert itt is ismernek. Egy olyan hely kell ahol nem tudják, hogy ki vagyok.

– Ezt te sem gondolhatod komolyan – fogta meg a kezem, majd összekulcsolta az ujjainkat.

– Még nem tudom mi lesz.

– Gyere velem vissza.

– Nem tudom – hajtottam a fejem a mellkasának.

– Mikor fogod tudni? – simogatta a hajam, majd egy tincset az ujjára tekert.

– Idő kell, végig kell gondolnom minden. Annyi mindent történt Londonba. Jó és rossz is – sóhajtottam fel.

– Jó – hajtotta le a fejét.

– Louis el kell mondanom valamit – sóhajtottam fel.

– Mit? – nézett rám, kicsit talán félelemet is megpillantottam benne.

– Hazudtam neked.

– Miről? – tolt el magától, és láttam rajta, a kétségbe esést. 

– Arról, hogy valójában mire emlékszem.

– Miről beszélsz nem értek semmit – rázta meg a fejét.

– Azt mondtam neked, hogy nem emlékszem az estére. A műtét előtti estére.

– Várj. Te végig emlékeztél? – nézett rám döbbenten.

– Igen – hajtottam le a fejem bűnbánóan.

Kár volt titkolnom, mert ezzel csak rontok a helyzetemen. Ha akkor elmondom és nem hazudok, akkor lehet hogy minden másképp történt volna. Akkor most nem itt ülnénk hanem Londonba. Vagy éppen akkor találkoztunk volna utoljára. Vagy ott pusztulok bele a műtétbe. Akármi megtörténhetett volna.

– Igazán elmondhattad volna – adott egy puszit az arcomra. 
– Nem tudtam. Először csak azt hittem hogy álmodtam az egészet, és ezért. Amikor meg tudatosult bennem, hogy mi is történt addigra, már némát kellett játszanom.
– Álmodni? Talán volt már rá példa, hogy azt álmodtad? – emelte fel a szemöldökét, közben mosolygott.

Én elfordítottam a tekintettem és az eget kezdtem el kémleli. Nagyon szép kék volt. Meg szépek voltak a felhők. Közben még fütyültem is.

– Szerinted is szép kék az ég? – tereltem a témát. Nem sokat értem, majd maga felé fordította az arcomat.

– Ne tereld a témát. Válaszolj! – mondta komolyan de a szeme mellett ott voltak a nevető ráncok.

– Nem terelem a témát, csak az égről beszélek.

– Hányszor álmodtál ilyet? – fogta meg a kezem.

– Hetedik után nem számoltam – vontam meg a vállam.

Louis hangosan nevetett, közben egy percre sem engedte el a kezem. Még szerencse, mert különben leesett volna az ágyról.

– Kérdezhetek tőled valamit? – tudakozta miközben letörölte a könnyeit a szeméről.

– Igen – ittam bele az italomba, ezzel próbáltam leplezni mennyire elegem volt már belőle.

– El jössz velem Bora Borára?

– Igen, de mikor akarsz menni?

– Az esküvő után.

– Jaj az esküvő. Koszorús lánynak kell lennem.

– Engem meg melléd osztottak be, csak még nem mondták.

– Akkor legalább nem egyedül kell meglógnom.

– Nem az ifjú pár szokott megszökni? 

– Most én fogok. Nem szeretem az esküvőt.

– Te biztos lány vagy? Lehet hogy beteg vagy – tette a kezét a homlokomra.

– Igen lány vagyok, de ezt te is tudod, és nem vagyok beteg. Az esküvőről meg annyit, hogy nem szeretem a felhajtás, meg a sok fidret-fodrot. Soha nem voltam az az igazi lányos lány.

– És én ezt, szeretem benned – csókolt meg, ma már sokadjára. Ha számolni akarnám sem sikerülne.

II. Évad 2. rész 02/15 H

.:: Zoe szemszöge ::.

– ZOE SAMANTHA GOLDENWIN! – kiabált anyám, nincs jobb dolog mint erre kelni.

– Már megint mit tettem? – kérdeztem a paplan alól.

– Gyere le!

– Alszok – húztam még jobban a fejemre a paplant.

Mivel nem tudtam visszaaludni ezért rá szántam magam, hogy kikeljek az ágyból. Komás fejjel kócos hajjal mentem le. Út közben felvettem egy köntöst, ha már lusta voltam felöltözni. Amúgy is jó mutatnék egy bugyiban meg egy melltartóba.

Miközben csukott szemmel lépkedtem a konyha felé. Bekötöttem a rögtönzött ruhámat és levágtam magam az asztalhoz. Kitámasztottam a fejem és próbáltam visszaaludni.

– Na, végre, hogy lejöttél azt hittem, hogy már soha nem érsz le – tolt le anya.

– Mmmm? –  morogtam.

– Mesélj, miért is jöttél haza, úgy, hogy nem szóltál senkinek? Volt valami Londonba? – kérdezte apa.

– Semmi – feküdtem le az asztalra.

– Valami miatt csak haza jöttél, mi az? – kíváncsiskodott apa.

– Honvágy – motyogtam a hazugságot a kezembe.

– Akkor meg miért nem mesélsz? – kérdezte anya.

– Mi az a kérdez, felelek játék? – emeltem fel a fejem és nyitottam ki a szeme. Mert még nem tudok dühösen nézni csukott szemmel. Amikor kinyitottam a szeme Louissal találtam magam szembe, ahogy nagyban kávézott, és mellé pirítóst evett. Szeme alatt karikák voltak. De nem látszott rajta fáradtság. Sőt boldog volt. A mosoly az arcáról nem lehetett volna törölni.

Mit keres ez itt? Tuti képzelődök vagy csak reggeli fáradságom? Úgy tettem volna, mintha nem lenne különös, hogy Louis, akinek Londonba kellen lenni a mi konyhánkba evett. Mit mondott apáéknak, hogy elkezdtek faggatni?

– Szia – köszöntem neki.

– Jó reggelt – mosolygott.

Nem foglalkoztam velük, hogy mit beszéltek. Elcsoszogtam a hűtőig, kivettem a tejet. A szekrényből kivettem a müzlit. Átléptem a konyha padlón alvó Mollyn és mentem, hogy szerezek tálat. Mikor meglett kiöntöttem a reggelimet. Kanálkeresésbe kezdtem bele, azonnal elmosolyodtam, amikor eszembe jutott Liam, hogy mennyire fél a kanálaktól. Sikeresen meg lett az evőeszközöm. Meg indultam csoszogva apa papucsába az asztalhoz. 39-es lábammal csoda, hogy nem esek fel a 46-os papucsába. De az enyém mindig kámforrá vált. Más néven anya használta, mert a sajátját nem találta, amikor a helyén van.

– Ha nem volt semmi, akkor miért halljuk az, hogy van barátod? – kérdezte anya.

Teljesen lefagytam a tányér kiesett a kezemből szétfolyt a tej a padlón a müzli meg rajta úszott, a kezem úgy maradt mintha még mindig tartanám a tálat. Abba a testtartásba maradtam amiben meghallottam, ezt a pár szót. Nem mondtam semmit, mert egy hang sem jött ki a torkomon a meglepettségtől. Csoda, hogy nem felejtettem el lélegezni. A szememből minden álmosság kiment és hatalmasra tágultak a pupilláim. Nem csak a pupillám tágult ki hanem még tátogtam is hozzá. De annyira minimálisan, hogy észre sem lehetett venni. Sok közeli állapotban voltam, 10-15 percig vagy tovább álltam így, anyámék a kezüket a szemem előtt legyezték.

– Hívjuk a mentőket, sokkot kapott – mondta apa.

– Szerintem csak nyugalomra van szüksége – mondta Louis, mintha olvasott volna a gondolataimba.

– Igaz, mi van, ha nem javul az állapota? – aggódott anya.

– Csak idő kell neki – jött elém Louis.

– Rendben – mondta anya.

Erre a mondata Louis lehajolt és az egyik kezét a hátamra tette a másikkal meg a térdem alá nyúlt. Felkapott az ölébe és így indult meg a szobám fele. Kezemet még mindig úgy tartottam mintha benne lenne a tányér. Mire fel értük már teljesen magamnál voltam. Letett a földre és szerintem a szemeim már vérben forogtak. 

– Mit mondtál anyámék, hogy azt hiszik, hogy van pasim? Miért avatkozol bele az életembe. Egyáltalán kit mondtál ki a barátom. Várj, kitalálom azt mondtad, hogy te… – fojtotta belém a szót egy édes csókkal. Nem tartott hosszú ideig, mert elhajolt tőlem.

– Mert az szeretném, hogy igaz legyen – simította ki a hajam.

– Ezért jöttél utánam? – bújtam hozzá.

– Igen, szeretném, ha a barátnőm lennél, te is benne lennél ebbe a kapcsolatba. Unalmas már a barátság.

– Örömmel – néztem be azokba a csodás szemekbe, aminek már egy ideje rabja voltam.

Átlépte az a minimális távolságot, ami az ajkaink között volt. Most sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előbb. A csókja még mindig ugyan olyan édes volt. Pont mint az együtt töltött éjszakán. Ahogy óvatos volt, vigyázott rám. Minden lepergett a szemem előtt. Egyetlen egy csókjától. Ahogy mohon falta az ajkaim végig perget a szemem előtt az összes közös emlék. A sok hülyeség, ahogy "ápolt", minden. Még a fájdalmas emlékek is.

– Ha tudnád, mióta várok rád – puszilta meg az orromat, majd áttért az arcomra. Mindenhol apró puszikkal lepett el.

Meguntam a finomkodását és sáljánál fogva közelebb húztam magamhoz. Mikor az ajkaink elváltak egymástól hozzá bújtam és élveztem, hogy egyszerűen csak átkarolt. Mindig is ostobának és makacsnak tartottam magam. De semmit nem változtatnék meg azon amit Londonba tettem.

– Na, jobban van? – nyitott be apa.

– Igen – válaszoltam Louis válla felet.

– Még, hogy nem pasizott be – morgott az orra alatt miközben kiment a szobából.

Forgattam a szemeimet majd apa után akartam indulni, de Louis visszahúzott egy csókra meg még egyre és még egyre.

– Gyertek kész az ebéd – kiabált anya.

Lementünk és mint a kis angyal úgy viselkedtem. Csoda, hogy glória nem lett a fejem felett.

Nem csak Louis arcán volt letörölhetetlen mosoly, hanem az enyémen is, átvettem tőle ezt a szokást. Apa gyanúsan nézett összeszűkölt szemekkel, szinte a szemével meg akartam ölni Louist.

Ahogy végeztünk az ebéddel Louissal kimentünk a teraszra, de előtte gyorsan fel öltöztem. Louis a hintaágyban ült én meg a fejem az ölébe pihentettem. Közben folyamatosan a hajam piszkálta. Majdnem aludtam amikor megszólalt a telefonja.

– Szia Harry – vette fel, közben nem hagyta abba a 

– Louis, hol a jó édesanyámba vagy? – mondta annyira hangosan, hogy még én is hallottam.

– Otthon – mondta higgadtan.

– Azt nem hiszem, mert Jayt is hívtuk és azt mondta, hogy nem vagy ott.

– Még nem vagyok ott, mert éppen vezetek.

– Akkor miért nem szóltál neki, hogy mész? – tette fel a következő kérdést.

– Meglepetésnek akartam.

– Persze, valami jobb magyarázatot is kitalálhatnál.

– Ez az igazság, de most leteszlek, mert megérkeztem szia.

– Felhívom, hogy igaz-e – tette le a telefont. Szinte el se vette a fülétől, már is hívta a másik számot.

– Szia fiam, mi van veled? – hallottam egy női hangot

– Segíts! – könyörgött.

– Mibe keveregtél? – hallottam a hangján, hogy aggódik a fia miatt.

– Később elmondom, ha Harry vagy akárki, hív ott vagyok.

– Jó, de várom a magyarázatot.

– Este elmondom. Szia.

– Szia – tette le a telefont.

– Nem fogják bevenni – törtem meg a csendet.

– Bízunk benne, hogy igen, mert külön a lelkemre kötötték, hogy nem megyek a keresésedre, mert lányok akarnak beléd először értelmet verni.

– Amúgy az utolsó pillanatban gondoltam magam, hogy ide jövök. Először arra gondoltam, hogy felülök egy gépre és ahova visz.

– Még szerencse, nehéz lett volna megtalálni. Így hamarosan mehetünk vissza.

– Még nem mondtam, hogy vissza megyek Londonba, sőt lehet hogy el is megyek innen – ültem fel.

II. Évad 1. rész 02/15 L-H

.:: Louis szemszöge ::.

Ahogy mindenki elhagyta a házat, úgy ment ki az élet is. Buli után akartam Zoenak megmondani amit már szeptemberben közölnöm kellet volna vele. De mindig keresztbe húzta a számításaim. Összehozott a volt barátnőmmel. Össze boronálta magát Harryvel. Kiderült, hogy milyen profi táncos. Megjelent az exe. Valakit szeret ezért nem jött össze a táncpartnerével. Amikor New Yorkba a szilveszteri buli után összeszedtem a bátorságom, hogy bevalljam neki az érzelmeimet. Elment a hangja. A tévé össze boronált minket, amit nem nézett jó szemmel. Vissza tértünk Londonba, nem beszélhetett négy hétig. Kibírta, nagy nehezen. Majd felkapott a pletyka, hogy Leila terhes. Mindenki faggatott minket, csak ő nem beszélhetett. Egyes feltételezések szerint az alkoholtól, a másik szerint meg az énekléstől. Nem tudták biztosan. Egy hónapig a némát játszotta. Végig ott voltam vele. Amikor vissza jött a hangja belázasodott. Mint kiderült a hangszálát meg kellett műteni. Az nap este lefeküdtünk, másnap megműtötték. Egy hét némaság várt rá. Ott és akkor kiderült, hogy egy polip vagy valamit hasonló kinövés volt a hangszálán, felépült. Ünnepeljük meg. Ma tartottuk volna az ünnepet, csak hát az ünnepelt a buli közepén lelépett. Bármit akartam keresztebe húzza a számításaim. Amikor Hillsideben voltunk elfelejtettem, hogy mennyi gondunk volt. Vagy amikor New Yorkban kettesbe voltunk. Azokban a pillanatokban, éreztem, hogy nem csak barátság van közöttünk. Amikor ápoltam, ott voltam vele. Akkor azt hittem, hogy egy pár vagyunk. De soha nem volt bátorságom megkérdezni. Most amikor összeszedtem eltűnik. Még viccnek is rossz, nem hogy átélni. Senki nem tudja hol van. A telefont nem veszi fel.
Annyira ideges voltam, hogy beültem a kocsiba és megindultam. Nem tudtam hova csak mentem. Egyszer elhagytam a házakat, dombok és völgyek vették át a helyüket. Egyre sötétebb lett és a végén már nem láttam semmit. Csak az útra figyeltem, közben a gondolataimba Zoeval töltött percek játszódtak le a fejembe. Egész este vezettem, amikor hajnalodott, leálltam, egy kicsit pihenni. Ahogy kiszálltam a kocsiból megpillantottam egy táblát azonnal egy kedves pillanat ugrott be.

" – Nincs kedved segíteni? – kezdett el ficánkolni.

– Legyen.

– Megköszönöm – fújta ki a haját a szeméből.

– Talán ha megnyugszol akkor könnyebb lenne.

Nagyából letekertem róla, de eldőlt így kezdhetem elölről az egészet.

– Kapaszkodj belém, mert nem kezdem újra – fogtam meg a kézét, hogy ne ölelje meg újra a földet.

– Köszi – mondta meg megfogta a vállam. Felemelte a lábát, majd elvesztette az egyensúlyát és rám borult, én nem voltam felkészülve, így vele borultam.

– Nem az én hibám – mondta miközben arrébb vitte a kezével az égőt, hogy lásson. Pont bele nézett a szembe. Rabul ejtett a barna szempára."

Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számot. Nem lehet, az hogy valami baja esik. Miért nem veszi fel.

Kicsöng, kicsöng, kicsöng. Remélem felveszi, mert ha nem olyan hisztit fogok csapni amit még ő is megirigyel.

– Helló – köszönt bele Lucifer.

– Lucifer, hol van Zoe?

– Alszik.

– Melyik városba? 

– Domboldalon. 

– Hol? 

– Itt.

– Konkrétabban?

– Ágyba.

– Hillside vagytok:

– Nem házba, de gyere mert szeret.

– Zoe?

– Igen, te vagy akit szeret. Rég óta.

– Megyek – tettem le a telefont.

Beszálltam a kocsiba, majd irány Hillside. Ha még sincs ott, akkor meg valahogy kinyomozom. Ha igaz amit Lucifer mond akkor nem adom fel. De ha nem igaz, akkor is megszerzem, Ő az enyém. CSAK az enyém. Bele pusztulnék a tudatba, hogy valaki mást ölelhet vagy csókolhat.

Ahogy megérkeztem a házhoz. Azonnal bekopogtam, remélem fent lesz valaki, hogy ki tudja nekem nyitni az ajtót, nem akarom betörni.

– Jó reggelt – köszöntem Dannak.

– Neked is. Louis? – kérdezett vissza álmosan, de annyira kinyitotta a szemét, hogy látszódjon rajta az értetlenség.

– Igen. Zoe ott van?

– Londonba kellene lennie.

– Ott nincs. Őt keresem. Gondoltam haza jött.

– Peggie haza jött Zoe? – kiabált Dan miközben beengedett engem is.

– Hogy jött volna már haza. Londonba van.

– Pedig Londonba tuti nincs – mondtam.

– Louis? – kerekedett el Peggie szeme.

– Igen.

– Mit keresel itt?

– Zoet.

– ZOE SAMANTHA GOLDENWIN.

– Már megint mit tettem? – hallottam a választ.

– Gyere le.

– Alszok.

– Mikor jött haza, hogy miért nem keltett fel? – tette fel sorban a kérdéseket Dan.

– Majd válaszol rá, gyere Louis, kérsz kávét.

– Megköszönném.

Leültünk az asztalhoz. Az egyik asztalfőhöz én ültem és Dan a szemben lévőt foglalta el. Peggie megfőzte a kávét.

– Louis véletlenül nem tudod miért jött haza? – kérdezte aggódva Peggie.

– Feltettünk neki egy kérdést és elviharzott. Nem akart rá válaszolni.

– Milyen kérdést?

– Hogy mi nyomja a lelkét.

– Óóó szóval pasizott – gondolkozott hangosan Peggie.

Egyszer csak Zoe jelent meg a lépcsőn egy melltartóba meg bugyiba. Köntös volt rajta csak nem volt bekötve, így szabad belátást biztosított. Mély levegő. Mély levegő. Nem szabad letámadni. Dan így sem bír. Nem adunk neki még több okot.

Apró búcsú beszéd

Itt a búcsú ideje!   

Nem happy end lett, mint mindenki várta.

Soha nem szeretem azokat a történeteket, amit úgy kezdődnek  hogy első három részben már együtt vannak, utána meg csalják egymást, össze vissza és gyorsan megbocsátanak. Abba mi az izgalom? Semmi.

Megfordult a fejembe a második éved gondolata, még nem vettetem, el. Akkor mindenféleképpen bele kezdek, ha többen akarjátok. 

Két okból gondoltam, hogy folytatom. Alapjában véve romantikus típus vagyok és a Happy Endet szeretem. Erre pont én írok, egy Deppy Endet. Meg is lepődtem magamon. 

Másik ok, meg a szívemhez nőt ez a blog. Furcsa lenni, hogy nem írok naponta négy vagy esetleg ha jó kedvembe vagyok hat rész. Utána meg egy hétig azt sem tudom hányadikát írok itt, vagy, hogy kik  mit csinálnak éppen. Már külön naptárat vezetek amibe mindig írom hogy hányadika van, és mit csinálnak. Még így sem tudom. Hatvan piszkozat volt, ha nem több, most meg furcsa azt olvasni, hogy nulla. Szinte az életemmé vált.

Ha nem lenne második évad, akkor, mindenfélképpen elszeretném mondani ennek a blognak a történetét, keletkezését.

Ahogy megismertem a fiúkat és elkezdtem róluk olvasni, megjött a kedvem, hogy írjak blogot. Nem volt különösebb tervem csak egy story ami a sajátom. Nem éreztem magam jónak, hogy belekezdjek. A barátnőm is belekezdtek egy-egy történetbe. Ahogy olvastam a történetet nekem is megjött a kedvem az alkotáshoz. Először csak egy egyszerű történetet akartam. Tipikus sablon story. Egy lány aki a barátnőjével Londonba költözik. Megismerkedik a fiúkkal és nem soká - az az a bulin - össze jön Louis-sal. Majd rá jöttem, hogy az nem én vagyok. Imádom a szálakat kuszálni, és az emberek idegére menni. Szeretem, hogy ha én iránytok  Talán az a legfőbb oka, hogy írni kezdtem.

Ha meg én irányítok akkor meg szeretem hogy ha semmi sem egyszerű.

Ezért is nem hoztam őket össze. Ezért is jött be a képbe Eleanor, majd a némaság. A rengeteg félre értés, majd a végén a hiszti, meg hogy konkrétan Zoe nem mondja el Louis-nak, hogy emlékszik az estére. Ezek az elemek adták meg a történet lényegét, meg a viccek. Lehet, hogy ha egy sablon történet lett volna, hogy össze jönnek agyon csalják egymás megbocsátanak, nem is olvasták volna sokan, csak egy párán, Nem lett volna benne semmi egyedi. Bárki tud egy olyan blogot írni, hogy találkoznak, össze jönnek megcsalják egymást. De a régi titkok, amik még mindig vannak - valami még van Zoe életében, amit senki nem tud. Meg egy titok amit még ő sem tud. Egy régi családi rejtély.- a rengeteg próbálkozás  hogy Louis szerelmet vall, de nem sikerül. Vagy össze jönnek csak nem emlékeznek rá, sőt le is feküdnek. Ezek mind töredéke, ami még felbukkanhat a következő évadba. Annak ellenére, hogy nincs idő - kb számítások alapján év eleje lesz, mikorra ezt a részt kiteszem - mindig írni a fejembe jobbnál jobb ötletek vannak amit meg kell osztanom a világgal.

Szóval arra kérlek titeket, hogy ha érdekel, mit ad ki az agyam, akkor egy kommentet mindenféleképpen hagyatok, hogy ha szeretnétek, hogy folytassam, ha nem azt is.

Az igazi csavarok csak most jönnek. Hisz ez csak a bevezetés volt. 

Dátum: 2013.06.09.

Zoe Goldenwin

I. Évad 100. rész 02/14 H

.:: Zoe szemszöge ::.

Indulj meg éjszak közepén haza. Gratulálok Zoe Samantha Goldenwin. Nem csalódtam benned. Ilyen ostoba is csak te lehetsz, hogy ha valamit kérdeznek, amire nem akarsz válaszolni akkor megfogod magad és haza mész. Nem, hogy elmondanád. Nem az túl egyszerű. Ilyen vicces gondolatok futottak át az agyamon miközben a vonaton ültem. Lucifert és Whiskyt hoztam magammal, mert még nem tudtam mi lesz. Lucifer meg képes bármit elkotyogni.

Reggel volt mire leszálltam a vonatról. Nem hoztam magammal semmit, mivel a fele cuccom itt hagytam amikor elmentem.

Ahogy kinyitottam a kaput Molly felkapta a fejét és mint az örült elkezdett felém rohanni.

– Nyugi – mondtam miközben rám ugrott.
Amikor Londonba költöztem Mollyt nem akartam itt hagyni. Hisz ő az én kicsi lányom. Legszívesebben magammal vittem volna. De nem zárhatom be a házba, mert hatalmas a mozgás igénye. Ki nem engedhetem mert elütik. Neki itt van helye. Az egész város ismeri, mert majdnem minden nap értem jött az iskola elé. Egyszerűen nem lehet bezárni. Mindig megszökik. Végén már nem is próbáltuk. Miután végre eltudtam szakadni tőle.
Lucifer a fűben pihent. Szerencsém, hogy Molly megszokta már a madarakat, mert volt ez előtte jó pár papagájom, bár akik kicsik voltak. Whisky Molly füleivel játszott. Csodáltam, hogy Szívi nem nyeli le egyben, mert utálja a macskákat.

Lucifer felültettem a kezemre és megindultam befele. Nem lepődtem meg azon, hogy anyáék még alszanak.

Felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és gondolkoztam.

Nem tudom, hogy lehetek olyan hülye, hogy ha szembe jön velem egy probléma fülem farkam behúzva menekülök. Egyszerűen gyenge vagyok ha az érzéseimről kell beszélni.

Gratulálni tudok neked Zoe Samantha Goldenwin, csak te lehetsz ilyen hülye. Hiába rágódok azon amit csináltam már vissza nem fordíthatom. Senki nem tudta miért jöttem el. Remélem nem jön senki utánam. Kell most a tiszta levegő. Hiába lakik itt az ősellenségem, nekem most a nyugodt csendes otthon kell. A szobám védelme. Az egyszerű falak amin fel volt függesztve az égősorral amin képek lógnak. A fal tele van rajszögekkel, amik fonalak pókhálóként díszelegnek a falon. Mindegyikben képek voltak. Újságból kivágott, előhívót. Kedvenc sorozatom, vagy éppen bandáim. (Green Day, Bruno Mars, Taylor Swift, Vámpír naplók. Pretty Little Liars). 

A képek amit elő vannak hívatva azokon fölég Leila meg én vagyunk. Volt pár családi kép, meg egy pár Mollyról. Na jó Mollyról rengeteg volt. Kicsi korától kezdve egészen nagy mamlasz korszakáig.

Voltak képeim a régi barátaimmal. Akkor még minden jól volt. Nem tudtam miért lett rossz a kapcsolatom velük. Akkor még Leilat nem ismertem. Nem sokkal az után költött a városba a családjával amikor nekem minden tönkre ment.

Ő segített talpra állni.

London még többet segített, most már tudtam mit kell csinálnom ha valaki olyan jön szembe velem akit utálok. A képébe mosolygok és ott hagyom. Most már nem tudnak meghatni.

Mivel már nagyon fáradt voltam, ezért befeküdtem az ágyba, de mégsem tudtam aludni. Végre a kényelmes ágyamba, Molly meg a saját ágyában pihen. Figyelt, hogy mikor megyek el, és nem jövök vissza.

Hiába nem aludtam az út alatt kavarogtak a gondolatok az agyamba és nem tudtam piheni, legalább.

Minden második gondolatom az volt, hogy Louis vajon most mit csinált. Minden harmadik meg az, hogy-hogy fogom megölni ha valaki eljött ide. Molly észre vette hogy sehogy sem tudok aludni ezért oda feküdt mellém.

Egy biztos.

London, ég veled.

Örökre!

Túl sok mindent tett velem.

Sok jót, de annál több rosszat.

I. Évad 99. rész 02/14 L

.:: Grace szemszöge ::.

Leila és Zoe vitája még teljesen nem oldódott meg. Mind a kettővel egyet értek, de egyiket sem tartom jónak.

Végül egy később négyszem közt "megbeszélik"-kel lezárták. Fiúk kitalálták, hogy ünnepeljük meg, hogy végre mindenki makk egészséges, ezért elmentünk egy közeli szórakozó helyre.

Harry és Louis valamit nagyon magyaráztak miközben ott haladtunk el mellettük.

– Mit mondtam mit csinálj? – kérdezte Harry.

– Jó, majd buli után –  hagyta ott Louis

Nem foglalkoztunk velük hanem tovább mentünk. Láttuk, hogy Zoe egyedül ül a bárpultnál és a felesek issza.

– Neked szabadna alkoholt innod? – kérdeztem tőle.

– Nem tudom – vonta meg a vállát, majd vissza fordult.

Pislogtam, hogy ennyire nem érdeki, hogy mi történik vele. Még soha nem láttam ilyennek.

Harry ott termett mellettem és felkért táncolni.

– Mit beszéltél Louissal? – kérdeztem tőle.
– Semmi különöset – legyintett, majd visszatette a kezét a csípőmre.

Még egy ideig táncoltunk. Mikor elfáradtunk oda ültünk Zoehoz aki előre nézett a semmibe, közben meg a haját piszkálta. Arra fordítottam a fejem, hogy tudni akartam mit nézett, de csak egy üveg piát láttam.

– Mi az Zoe? Letörtnek tűnsz – ült le mellé Harry.

– Nem is – rázta meg a fejét, de nem nézett ránk.

– Akkor mi nyomja a lelked?

– Gondolkozok – ivott bele a poharába.

– Min? – kérdeztem.

– Az életen, meg azon, hogy mit basztam el idáig. Túl sok mindent – sóhajtott fel.

– Mond el hátha tudunk segíteni – ajánlottam fel, közben megérkezett Leill, meg Limy párosunk is.

– Vissza tudjátok tekerni az időt?

– Nem.

– Akkor nem tudtok segíteni.

– Nem lehet olyan nagy baj, hogy ne tud megoldani – mondta Leila.

– Hatalmas bajban vagyok. Mind lelkileg meg testileg.
Innentől nem szólalt meg csak az italát itta és a fejéből nézett ki. Louis meg Zaffy párosunk is megérkezett.

– Mi van vele? – kérdezte Zayn.

– Nem mondja csak annyit, hogy hatalmas bajba van és nem tudja megoldani – válaszolt Harry.

Zoe kiitta a pohara tartalmát, majd letette az asztalra.

– Sziasztok – ennyit mondott és megindult komótosan és extra lassan.

– Menjünk utána? – kérdezte Soffy.

– Szerintem hagyjuk magára – mondta Harry.

– Én utána megyek – állt fel Louis.

– Ne menj. Csak rontasz a helyzeten. Ha megoldódik a gondja visszajön – mondta Leila.

Louis levágta magát a székre és rendelt egy italt. Egy kortya lehúzta.

– Szerintetek mi lehet a baja? – tette fel a kérdést Soffy.

– Fogalmam sincs – rázta meg a fejét Harry.

– Ki tudja? – néztem körbe.

– Louis? – fordult felé egy emberként mindenki.

– Nem tudom. Azért akartam utána menni és megtudni, hogy mi is a gond – akadt ki.

– Nyugi Louis! – csitítgatta Harry.

– Te könnyen beszélsz – támadta le.

– Louis mi a baj? – kérdezte tőle Leila.

– Az a baj, hogy Zoe nincs itt. Olyan jó alakultak a dolgok közöttünk. Mindent megtettem, hogy a kedvében járjak. Ma akartam elmondani neki, hogy valójában mit is érzek iránta. Erre elment, mielőtt megragadhattam volna az alkalmat. Pedig a műtét előtt már el is hittem, hogy egy pár vagyunk. Erre elfelejtett mindent. Mindent! – akadt ki teljesen.

– Nyugi Louis. Vissza megyünk Zoe házához és beszélsz vele – ajánlotta Leila.

– Jó – már fel is állt, kiitta az utolsó kortyot, a poharat oda csapta a pultra és indulásra készen állt.

Leila és Liam Zoehoz szállított minket. Zárt ajtók és sötétség fogadott minket. Ahogy beléptünk a házba olyan érzetem volt, hogy soha senki nem lakott itt. Többségbe ha nyílik az ajtó a macska rohant ide, hogy megsimogassák, vagy Lucifer üdvözölt minket. Zoe hajnali egyig vagy tovább fent szokott lenni és égeti a villanyokat. Most még egy lámpa sem égett. Nem üdvözölt minket senki. Csend volt, furcsa volt ezt az egész.

Leila azonnal elővette a telefonját és tárcsázta a számot. Hatszor egymás után megpróbálta de semmi. Louis is hívta, én is. Mindenki minimum hatszor. De mindig csak a hangposta kapcsolt be.

– El sem hiszem, hogy csak szó nélkül lelép. Ilyet sem csinált még. Annyit mindig mondott, hogy elmegy, majd jön, de most még megszólalni sem tud. A pia elvette az eszét – akadt ki Leila.

– Nyugi, kincsem. Nem tesz jót nektek, hogy aggódtok – simogatta a hasát Niall.

– Kerítsd elő valahonnan Zoet.

– Hívjuk fel Dan vagy Peggie, hogy ott van – adta az ötletet Louis.

– Nem ért oda. Nyolc óra az út. Mivel még nem tud vezetni ezért csak vonattal vagy busszal mehetett. Azoknak a csotrogányoknak meg kel kilenc óra.

– Jó akkor várjunk. Mást nem tehetünk. Ha szerencsénk van jelentkezik – sóhajtott fel Harry.

– Miért hallgattam rátok – motyogta magában Louis.

– Pihenjünk le. Senkinek nem tesz jót, hogy ha itt marad és várja a csodát – mondta Liam.

– Jó – sóhajtott fel Leila.
Liam haza vitte Zaffy páros. Leila meg felajánlotta, hogy elvisz minket, de Harry nemet mondott. Harry tudta, hogy ha egy kicsit a friss levegőn vagyok akkor megnyugszok. Elvitt a kedvenc helyemre. Imádom London éjszakai oldalát, főleg, hogy ha a szerelmem karjai közt lehettek.

Felkönyököltem a korlátra és csodáltam a tájat.
Még sokáig csodálkoztam London éjszakai életében, közben Harry mellkasának dőltem. A kapcsolatunkon gondolkoztam. Ahogy egyre jobban megismertem úgy szerettem bele még jobban. Találkozás előtt csak rajongás éreztem iránta, de ahogy megmutatta, hogy ki is az igaz Harold Edward Styles bele szerettem.

Amekkora szerencsénk volt eleredt az eső. Harry megfogta a kezem és futottunk utána behúzódtunk

egy busz megálló alá.

– Min gondolkozol? – kérdezte mert látta, hogy figyelem az eső cseppeket.

– Még soha nem csókolóztam esőben.

– Én sem – húzott ki az esőbe.

Nem lehet szavakkal önteni, hogy mennyire jól csókol.

Mivel már eláztunk ezért kézen fogva indultunk meg.

Csendben sétáltunk csak az eső kopogást lehetett hallani. Megérkeztünk egy házhoz, Harry egy kulcsot húzott elő a farzsebéből és kitárta előttem az ajtót.

– Zuhanyozz le, mert megfázol – mondta Harry miközben arrébb csapta a haját.

– Menj be nyugodtam, majd mindjárt viszek valami száraz ruhát – mondta és már köddé is vált.

Bementem a fürdőben megszabadultam az ázott ruháimtól. Beléptem a zuhanyzóba. Jól esett a bőrömnek a meleg víz. Hirtelen megcsapott a hideg szél amitől libabőrös lettem.

– Jöhetek én is? – kérdezte Harry a függöny mögül.

– Gyere – léptem arrébb, hogy be tudjon férni.

A szemével végig mérte a testem és folyamatosan mosolygott.

Megfordított és megmosta a hátam meg a hasam a melleimnél elég sok időt töltött. Mikor tiszta hab voltam, elvettem tőle a tusfürdőt és én is alaposan megmostam. Fürdés közben elcsattant néhány csók de semmi több nem volt. Mikor végeztünk felvettem a Harry által hozott ruhákat, ő egy bokszerrel takarta csak magát. Megfogta a kezem és elvezetett a szobájáig.

– Jó éjt kicsi lány – hozta ránk a takarót.

– Jó éjt neked is – mondtam mosolyogva.

Az ölelő karjai között aludtam el. Néha még mindig nem hittem el, hogy valóban jártunk. Sokat köszönhetek a vörös tincsű barátnőmnek aki több tervet is kieszelt, hogy szakítsak Jakevel, meg még többet hogy Haylornak végleg vége legyen. Mindenkivel jó tett és közben magát kihagyta. Direkt vagy véletlenül? Ezt nem tudom, de ha vissza jön megkérdem tőle.