II. Évad 71. rész 09/01 D

.:: Louis Szemszöge ::.

Magamhoz tértem a kábaságból és a szobámba találtam magam, egyedül voltam a sötétségbe. Az éjjeli szekrényen egy pohár narancslé, meg egy szem gyógyszer fogadott. Bevettem, majd nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról. Azonnal megnéztem a hasam és nagyon meglepett. Sokkal rosszabbra számítottam, amekkora ütéseket kaptam csoda, hogy tudtam járni. De csak annyi az egész, hogy egy foltban lila a gyomrom.

Megtámaszkodtam a falba, majd kimentem, vettem egy gyors zuhanyt. Miközben a forró víz engedtem magamra rájöttem, hogy nem tudtam, hogy kerültem fel a szobámba. Felvettem egy tiszta boxert, meg egy nadrágot és átbújtattam fejem egy pólón. Falat támasztva lebotorkáltam a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az irányt, mert onnan hallottam hangokat.

– Én jól vagyok. Jobban aggódom Louis miatt – hallottam Zoe hangját.

– Jobban tenné, ha néha csöndben maradna – milyen kedves anyám van.

– Nem, az én hibám. Kár volt elrángatnom oda.

– Nem tudhattad előre.
– De ki tudtam volna következtetni.
Oda botorkáltam mögé, majd átöleltem. – Ne hibáztasd magad – suttogtam a fülébe.

Zoe felém fordult és mondani akart valamit, de egy szűzies csókkal elhallgattattam. Leültem a mellette lévő székre, mire anya nekem is adott egy bögre teát.

– Hogy vagy? – fordultak felém.

– Viszonylag jól. Sőt annak ellenére, hogy mekkorákat ütött nagyon jól.

– Akkor tényleg jó a krém – mondta anya.

– Igen, mikor kicsi voltam estem keltem akkor is mindig ezzel kentem be a lila foltokat. Nem fájtak, de ott maradt a nyomuk.

Nem tudom mennyi idő lehetett, de hirtelen kinyílt az ajtó, majd a lányok rontottak be rajta.

– Louis! – sikoltották, majd oda jöttek. Nem öleltek meg, csak egy egy puszit adtak az arcomra.

– Hogy vagy hősszerelmes? – kérdezte Darcy.

– Köszönöm jól – morogtam.

– Gyere hősszerelmes – nyújtotta kezét Zoe.

Morogva elfogadtam, majd a másik kezemmel a székre támaszkodtam és felálltam. Fal fogása nélkül léptem ki a konyhába. Ahogy látóhatáron kívülre értünk azonnal megkapaszkodtam a falba.

– Nem kellene a nagyfiút játszani – veregette meg Zoe a hátam.

Ahogy felértem a szobámba azonnal eldőltem az ágyon. Hátamon feküdtem és áldtam az istent, hogy ide értem. Zoe leült mellém, majd figyelte az hasamat.

– Nem annyira vészes – próbáltam megnyugtatni.

– Most nem is téged féltek hanem Edwardot.

– Miért? – keltem fel azonnal, hogy egy szintbe legyek vele.

– Félek, hogy betörtem a fejét.

– Úgy is ütődött volt. Azt hitte, hogy szétválaszthat minket.

– Soha – feküdt le.

Én is oda feküdtem mellé, majd össze kulcsoltam a kezeinket. Felnézett rám, mire a fájdalommal nem foglalkozva oda húztam magamhoz. Az ajkam azonnal letámadtam az övét. Kezével a hajam markolta, én meg az oldalán tartottam.

– Be kellene kenni – lihegte.

– Rá ér még – adtam egy gyors csókot a hívogató ajkaira.

– Nem – döntött le az ágyra, majd felvett valamit az éjjeli szekrényről.

– Mindig elrontod a mókámat – durcáztam.

– Sajnálom – hajtotta fel a pólómat, majd adott egy csókot a hasamra.

Forró csókjai után hideg krémtől megugrottam, amin csak mosolygott. Ahogy bekente folytattuk ott ahol abba hagytuk.

II. Évad 70. rész 09/01 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Nem tudtam hány óra lehetett, mert sötét volt mindenhol, de nem is érdekelt. Zoe itt feküdt mellettem, csak csodáltam.

Ahogy a párnára omlott a haja, meg a csupasz válla kandikál ki paplan alól.

– Szia – hallottam egy dallamos hangot.

– Szia – hajoltam le, majd magamra húztam és hosszasan megcsókoltam. – Már hiányzott ez – öleltem magamhoz.

Ráfeküdt a mellkasomra, mire elkezdtem simogatni a haját.

– Haza jössz velem? – pusziltam meg a fejét.

– Igen – adott egy csókot mellkasomra, nagy nehezen felkeltünk, majd elmentem készülődni.

– Kész vagy? – kérdeztem, mire bólintott.

A kezem nyújtottam neki, majd így mentünk az esküvő helyszínére. Ahogy oda értünk az apja meg Edward azonnal ott termet előtte.

– Ha megbocsátotok – kerülte ki őket, én meg szorosan tartottam a kezét.

Leültünk az asztalhoz, mire Soffy és Adam ültek le mellénk.

– Hogy vagy? – kérdezi Soffy.

– Jól köszi – mondta Zoe, mire magamhoz húztam és adtam az arcára egy puszit.

Zoe Soffyval beszélgetett arról, hogy mikor jön majd vissza Londonba. Én meg szememmel tartottam a családját.

Az esküvő valami csodálatos volt, után meg a fotózás jött. Zoe meg Adam tényleg kitette a lelkét, hogy minden úgy sikerüljön ahogy akarták.

Nem lehet könnyű, de minden fáradságot megért.

Vissza mentünk a kiinduló helyhez. Ami a lovas tanya hatalmas füves területe volt. Itt voltak felállítva sátrak és tele voltak fehér rózsa füzérekkel.

– Hogy vagy? – ült le Peggie, Z mellé.

– Ki oldalán állsz? – kérdezte.

– Egyiken sem, mert mind a kettőt hülyeségnek tartom. Semmin acsarkodtok, mind a hárman.

– Semmin? – emelte fel a szemöldökét Zoe.

Megszorítottam a combját, mire megnyugodott.

– Igen, de ez csak az én véleményem. Amúgy meg tudom milyen érzés, de most nem ez miatt jöttem, hanem valamit szeretnék neked adni. Úgy volt, hogy utolsó nap amikor vissza mész átadjuk, de van egy olyan erős érzetem, hogy amint vége lesz mész. Szóval boldog szülinapot – nyújtott át neki egy kis dobot.

– Köszönöm – ölelte meg Zoe az anyját.

A kis dobozkában egy kocsi kulcs volt. Mikor Z meglátta azonnal megölelte az anyját. A semmiből ott termet Denis. Azt hittem, hogy megszabadultam tőle, de tévedtem.

– Hölgyem? – kérte fel Zoet egy táncra.

Rám pillantott, mire én bólintottam. Azonnal fel állt, majd megszorította a vállam és megfogta Denis kezét.

– Különben ő mit keres itt? – kérdeztem Peggiet.

– Adam bátya – vonta meg a vállát, majd elment.

Figyeltem ahogy Z és Denis elfoglalták a parkettet. Zenészek is őket figyelték, azonnal magukra vonták a figyeltem.

Valaki erősen megragadta a ruhám nyakát, majd elkezdett hátra felé húzni. Senki nem figyelt minket, így könnyen be tudott rángatni az egyik boxba.

– Figyelj szépfiú. Egyszer elmondom mit akarok. Leszállsz a húgomról örökre. Most oda mész és megmondod neki, hogy már nem szereted és elhúzol a francba – szorított neki a falnak Edward.

– Soha – mondtam határozottan, s próbáltam kiszabadulni a szorításából.

– Mit mondtál? – vágott bele a hasamba.

Belevágott még egyet a gyomorszájamba, mire hangosan felnyögtem. Ha nem szorított volna neki a falnak akkor össze estem volna. Több ütést mér még az oldalaimra, meg a gyomromra. Amikor felkészültem egy újabb ütésre, behunytam a szemem. Az ütés nem jött, de a kezem kiszabadult a szorításából. Azonnal a hasamhoz kaptam, majd a földre csúsztam. Mikor kinyitottam a szemem Adammal, Zoevel, Denissal és Soffyval találtam szembe magam. Zoe ott térdelt előttem és kétségbe esett arccal figyelt.

– Jól vagyok – nyögtem fájdalmasan.

– Tudsz járni? – kérdezte, miközben a hajába túrt idegesen.

Adam és Denis segített fel állni, majd két oldalról megtámasztottak.

– Vigyétek el a házhoz, én lerendezem Mr. Goldenwint – mondta Zoe ördögi vigyorral.

Soffynak dobta a kulcsot, majd mind a négyen megindult Goldenwin rezidencia felé.

– Piszok szerencsés vagy ugye tudod? – kérdezte Denis.

– Nem, de miért? – néztem felé.

– Táncba az a fontos, hogy mindig tud mi a lépés meg, hogy a pároddal fel vedd a szemkontaktus. Akkor tűnik csak igazán szépnek az egész. Z végig téged figyelt. Ahogy eltűntél azonnal ott hagyott mindent és megindult a keresésedre. Folyamatosan aggódott, sőt Edwardot fejbe vágta egy lapáttal – mondta, mire mosolyognom kellet. – Az elején szét akartalak szedni titeket, mert azt hittem Zoe az igazi, de ahogy néztem az aggódó arcát tudtam, hogy neki, csak te kellesz. Szóval össze ne törd s szívét, mert én is behúzok neked párat – nevetett, de tudtam, hogy komolyan gondolja.

– Régóta ismerem Z-t és tudom, hogy milyen makacs tud lenni, de ez semmi ahhoz képes, hogy mennyire szeret titkolózni. Ez a legnagyobb baja, de emiatt is az apja a hibás, mert neki semmi nem felelt meg amit csinált. Így kénytelen volt titokba, megszokta és ezért nem mond el soha semmit – mondta Adam.

– Kísérteties, hogy ti többet tudtok róla, mint én.

– Csak a megfigyelések miatt – sóhajtott fel Denis. – Sokáig nem értettem miért akar titokban táncolni. Amikor átmentem hozzájuk és az apja lehordta a táncot megérettem. De nem tudja mai napig, szóval ha lehet ez a kis beszélgetés maradjon közöttünk.

– Persze – bólintottunk rá mind a hárman.

Ahogy megérkeztünk Soffy azonnal nyitotta ki az ajtót, majd felvittek Zoe szobájába, ami inkább hasonlított egy vendég szobára. Régebben tele volt képpel, most meg frissen festett falak.

– Szóval a terv – ült le az ágyra Soffy.

– Elmegyek a kis házhoz, elhozom a cuccaitokat – csapta össze kezét Denis.

– Én meg keresem Dant és feltartom – ajánlotta fel magát Soffy.

– Én meg készítem a kocsit – mondta Adam.

Magamra hagytak a kavargó gondolataimmal. Nem hiszem, hogy voltam valaha ilyen esküvőn, de nem is akarok ilyeneken még egyszer részt venni.

– Hogy vagy? – jött be Zoe, valamivel a kezében.

– Szarul – nyögtem fel.

Oda jött az ágyhoz, majd felhúzta a pólómat, mire az arca eltorzult.

– Ennyire?

– Igen, ez hideg lesz és fájni is fog – mondta miközben elővette egy krémet.

Ahogy hozzám ért megugrottam a fájdalomtól, de a hideg jót tett neki. Miközben a krémet masszírozta bele eltűnt a fájdalom.

– Ezt vedd be – adott egy pohár vizet meg egy szem gyógyszert.

Szót fogadtam neki, mire eltűnt a fürdőbe. Pár perc múlva vissza jött, majd leült mellém az ágyra.

– Sajnálom – kezdte el simogatni a hajam.

– Nem te tehetsz róla – ültem fel, mire újra elő jött a fájdalom, ez az arcomon meg is látszott.

– Feküdj vissza – tette a kézét a mellkasomra.

– Majd akkor amikor a barátnőm belátja, hogy nem ő tehet róla.

– Jó igazad van, csak feküdj vissza – tolt vissza az ágyra. A fejemet bele tettem ez ölébe, mire lekezdte a hajam piszkálni.

– Mennyire tudsz utazni? – törte meg a békés csendet.

– Nem tudom, mennyit kellene kibírnom.

– Olyan röpke nyolc órát – ahogy kimondta felnyögtem.

– Nem lehetne kevesebb, nem Londonba mennénk hanem haza.

– Ha beszélsz anyukáddal, akkor nekem az is jó.

– De hogy megyünk?

– Adam jön le Londonba, mert ott fog tanulni. Így neki is jó, mert nem kell vonatozni. Soffynak is, mert neki sem kell. Nekünk meg nem kell megvárni míg lábra állsz.

Kocsiba felhívtam anyát, hogy meglátogatnánk olyan öt óra múlva. Az okot nem mondtam el neki. Elköszöntünk Denistől aki megígérte, hogy fedez minket. Adam meg Soffy ült elől. Z meg én hátul. Mellettem meg Lucky és Lucifer ültek. Fejem Zoe vállra dőlt, mire azonnal elnyomott az álom.

II. Évad 69. rész 08/31 H

.:: Louis szemszöge ::.

Közeledett a vasútállomást, a vonat lassan siklót be. Néztem a peront hátha látok rajta egy ismerős alakot. Fék csikorgatva megállt a vonat, majd rajtam kívül még egy öreg nő szállt le róla. Nem volt nálam csak egy válltáska, szóval cipekednem nem kellett, de segítettem levenni az öreg nő hatalmas bőröndjeit. Feltettem a fejemre a napszemüveget, majd úgy kémleltem a messzeséget. Zoeval mióta megjött csak pár szót váltottunk akkor is csak arról volt szó, hogy mikor jövök.

Leparkolt egy kocsi és Edward szállt ki belőle. Zoe nem mondta, hogy ő jön értem, szóval nem mozdultam sőt a hátam mutattam neki.

Valaki elkapta a ruhám nyakát, majd behúzott a női mosdóba.

– Mi... – akartam megszólalni, de rá tette a mutató ujját a számra.

– Shhh – mutatott a fejével az egyik ajtóra.

Mind a ketten bementünk, majd hallottam, hogy nyitódott az ajtó. 

– Ki elöl menekülünk? – suttogtam a fülébe, majd a fenekére tettem a kezem és ösztönöztem, hogy ugorjon fel az ölelembe.

– Apám és Edward elől menekülök úgy kb. mióta kiszálltam a kocsiba – motyogta a fülembe.

– Egyik sincs itt – morogta Edward. – Tuti, hogy ezt mondta a telefonba... Ne kérdőjelezd meg az embereim, inkább örülj, hogy le tudják hallgatni a telefonját, bár nem használja a GPS meg nincs rajta így kinyomozni nem tudjuk... Tudom, hogy azt mondta Peggie, hogy egy hotelbe van, de szerintem már rég vissza ment... Ki tudja lehet, hogy van egy terve, hogy elvonja a figyelmünket... Nem, megyek haza, majd ott megtudjuk beszélni, hogy mi legyen modern Júliával és Rómeóval – ez volt a végszava, majd megfogta magát és lelépet.

– Júlia miről maradtam el?

– Elég sok mindenről, de útközben mindent elmesélek – adott egy puszit az arcomra, majd leszállt rólam.

Ahogy kiértünk a mosdóból azonnal körül nézett, majd mikor tiszta volt a levegőt hatalmasat sóhajtott.

Megfogtam a kezét, majd közelebb húztam magamhoz. Belemarkoltam a formás fenekébe, mire a lábait össze kulcsolta a derekam körül, majd megcsókoltam. Nyelveink vad táncot jártak és dominanciáért küzdöttek. Derekánál fogva tartottam őt, majd az arcomat simogatta, vagy a hajam markolta.

– Annyira hiányoztál – hajtotta rá a fejét a vállamra.

– Te is nekem – adtam egy puszit a hajába.

Megfogta a kezem, majd elkezdett húzni az erdő felé. Ott két rég látott ismerős vált. Egy ág mellett álltak, hogy én is fel tudjak szállni rájuk.

– Remélem nem baj, de ha igen akkor gyalogolhatsz – fordult felém.

– Miért a feketét hoztad? – kérdeztem miközben nagy nehezen felmásztam rá.

– Fehér a te szavaiddal élve a menyasszony lova, szóval csillognia villognia kell holnapra.

– Értem. 
– Menjünk – fordította menet irányba a lovam, valami kézjellel.

Lucifer a semmiből jelent meg és szállt le velem szembe. A zöld lombok közül nagyon jól kirajzolódott az rikító sárga tollai.

– Helló – fordította oldalra a fejét.

– Neked is – ráncoltam a homlokom. – Mennyi mindenről maradtam le?

– Majd mindent elmondok, de most kapaszkodj – mondta, majd mutatott valamit a kezével, mire megindult alatt a paripa.

– Mik ezek a kézjelek? – kérdeztem, mire homlok ráncolva felém néz. – Meg emeled a kisujjad és azonnal indulnak.

– Adam tanított be őket, mert a drága nővére lovas esküvőt akar, de életében kétszer ült lovon. Még te is jobb vagy nála – kacsint rám

Az út alatt elmeséltem neki, hogy milyen volt a filmbemutató, meg a többiekkel mi történt. Amikor beértünk az erdőbe a kis házhoz lepattant a lóról, majd kikötötte az egyik oszlophoz. Meglepett, hogy az enyém beállt a lépcsőhöz.

Be akartam mutatni neki mennyire voltam fasza gyerek és le tudok szállni segítség nélkül is. Átlendítettem a lábam és ahogy előre akartam dőlni, hogy majd leugrottam a pázsitra hátra estem. Nem volt valami felejthetetlen érzés találkozni a terasszal. Fájdalmamba lehunytam a szemem.

– Jól vagy? – halottam egy dallamos hangot, mire kinyitottam az egyik szemem, majd egy aggódó arccal találtam szembe magam.

– Igen – nyögtem fel.

– Biztos? – hajolt közelebb az arcomhoz, mire a haja fátyolként eltakart minket.

Megfogtam az arcát, majd közelebb húztam magamhoz, majd letámadtam az ajkait. A kezére támaszkodott, hogy ne dőljön rám.

– Akarlak – motyogtam az ajkába.

Rátettem a kezem a derekára, majd végig húztam a kezem a combján és bele markoltam a formás valagába. Felültem mire lehúzta rólam a pólót. Én meg szenvedtem az ingével. Kuncogott az ügyetlenségemen, de a ruhát nem akartam leszakítani róla, mert tudtam, hogy ez a kedvence. Engem is mosolyra késztetett az ügyetlenségem, de amikor lekerült róla az utolsó gomb is felálltam, majd magam után húztam. Egy lábon ugrálva húzta le a csizmája cipzárját, közben én a sarkamra lépve szabadítottam meg a cipőmtől. Közben Zoe derekát folyamatosan fogta, vagy éppen a nadrágja övével vacakoltam.

– Minek öltöztél fel ennyire – morogtam a nyakába, majd fogammal meghúztam rajta a bőrt.

– Nem számítottam rá, hogy ennyire kanos vagy – markolt bele a hajamba, majd hátra húzta és nyakamnak esik.

– Ne hagy egyedül sokáig, akkor nem leszek ilyen.

Nagy nehezen le tudtam róla szedni a nadrágot, közben ő az enyémet pillanatok alatt lerántotta.

– Kezdesz kijönni a formádból Tomlinson.

– Akkor a mai napot a gyakorlásnak szánjuk – emeltem fel, mire össze kulcsolta a lábát a derekamon.

– Menjünk be – ahogy kimondta oda léptem az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset, de zárva volt.

– Zárva – motyogta az ajkaiba.

– A kulcsa a csizmámba van – karmolta a hátam.

Oldalra fordítottam a fejem, majd láttam, hogy a csizmái szét voltak dobálva. Ezzel nem lett volna baj ha nem lett volna tele levéllel minden.

– Maradunk kint – csatoltam ki a melltartóját.

– Tényleg a terasz padlóján feküdtünk össze – tette fel az állát a szegcsontomra.

– Tanuld már meg, hogy veled nem össze fekszek hanem szeretkezek – öleltem magamhoz Zoet.

Megforgatta a szemét, majd felült, és a ruhái után nyúlt.

– Hova mész? – fogtam meg a kezét.

– A teraszon vagyunk, szóval inkább bemennék.

– Jó öltözz fel. Úgy is gyakorolnom kell ruha levételt – kacsintottam rá, majd elfogadtam a kezét és felhúzott.

Felhúztam a boxerem, majd megkerestem a nadrágom, és átdobtam a vállamon, pólót meg a cipőt a kezembe hagytam. Zoe megtalálta a kulcsot, majd fehérneműbe benyitott.

– Amúgy szégyen, hogy mestert legyőzte a tanítványa – nyomtam neki a falnak

– Majd megtanítalak – kacsintott, hatalmas dörrent az ég.

Azonnal megugrott, majd felvette a ruháit bele lépett a csizmájába.

– Négy perc és itt leszek – adott egy csókot, majd kilépet.
– Lucky – szóltam mire lesett a feje az asztalról.

Felvettem a földről, majd az ölembe ültettem és úgy simogattam.

Megjelent Zoe az ajtóba, a hajából csöpögött a víz, de a ruhája száraz volt.

– Hogy csináltad?

– Titok – kacsintott.

– Gyere zuhanyozzunk le, mert megfázol.

– Második menet Tomlinson?

– Pontosan Goldenwin – kaptam fel a karjaimba.

II. Évad 68. rész 08/26 L-H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Nekem nagyon nem teszik – morogta Louis, miközben lecsukta a kocsinak a csomagtartóját.

– Vagy apám vagy a vonat. Nem sokkal nyert.

– Amint oda értél azonnal hívj.

– Jó.

– Ígérd meg.

– Jó megígérem, de te meg azt, hogy nem csinálsz jelenetet az esküvőn.

– Megpróbálom – forgatta a szemét, mit figyelmem kívül hagytam és hosszasan megcsókoltam.

Bátyuskám kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Könnyed mozdulattal foglaltam helyet az anyós ülésen.

– Örülök neked – morogta miközben beült hátra. – Nekem kell a szőrcsomó mellett utaznom.
Felmutattam neki a középső ujjam, majd teljes figyelmemet Luciferre szenteltem.

Ahogy apám beszállt én, úgy tettem be a fülest, és bekapcsoltam a zenét. Nem állítottam hangosra, csak kellemes lágy dallamnak hangzott.

– Zoe! – kocogtatta meg apa a vállam, mire a másik irányba fordultam. Jó hosszú út elébe nézünk. Hátra hajtottam a fejem, majd lehunytam a szemem.

– Szerintem még mindig haragszik rád – szólalt meg hátulról Edward.

– Ha nem mondod rá sem jövök magamtól.

– Azóta nem is beszéltél vele?

– Nem, de miből gondolod hogy nem hallja?

– Nő, ráadásul be van sértődve, szóval semmivel nem foglalkozik. Főleg amihez közünk van.

– Szerintem meg pont, hogy figyel.

– Tuti nem akkor megmozdulna az arca.

– Remélem igazad van, de engem akkor is zavar, hogy úgy beszélünk róla, hogy itt ül.

– Ne is foglalkozz vele. Egész idő alatt így fog duzzogni.

– A lányom, nem hagyhatom magára.

– Igaz, őt nem hagyod magára, mikor már felnőtt is meg áll a saját lábán, de amikor én még meg sem születtem akkor elhagytál. Érzem az apai töredékes.

Minden megadtam azért, ha láthattam volna apám arcát. De nem buktathattam le magam, érdekes beszélgetésnek nézünk elébe.

– Szeretem Peggiet.

– Ez nem nagy kifogás, valami eredetibbet is kitalálhatnál.

– Jó akkor mit szólsz ahhoz, hogy anyád egy szajha.

– Nem kell mondanod tudom, nem véletlenül ölték meg.

Miről maradtam le míg duzzogtam és szenvedtem? Nem is volt annyira rossz, hogy nem vonatot választottam.

– Hogy áll a nyomozás?

– Nem találtam semmi nyomot, ami konkrét gyilkosra utalna, de a tippek még mindig meg vannak. Most is folyik a kihallgatás, majd lesz valami.

– Mikor helyeznek át?

– Szeptembert már Londonba kezdem.

Erős érzek arra, hogy felkiáltsak, hogy mi a francról van szó, de most is szerencsére győzött a kíváncsiság.

– Minden lerendeztél a házat is?

– Igen, holnapra lesz teljesen kész, utána mennek a takarítok majd azt is megcsináljak, majd a bútorokat is behordják. Mire megyek vissza már teljesen kész lesz.

– Hol vettél?

– Közel Zoehoz. Rajta akarom tartani a szemem, nem tetszik nekem az az énekes fiúcska, csak kihasználja, majd mikor megunja akkor eldobja.

Kérlek apa, most az egyszer védj meg és akkor nem fogok rád haragudni, csak erre kérlek. Elfejeltem, hogy hazudtál nekem, csak véd meg Louist.

– Peggie teljesen oda van érte, de én nem. Nem az én kislányom életébe való ez a pörgés.

Egy világ tört össze bennem. De próbáltam nem mutatni.

– Amúgy ez a Richard vagy ki, az meg ki nekünk?

– Peggie apjának a testvére és Zoera ő vigyázott nagyon sokáig. Ő mutatta meg neki a lovas tanyát és ő vette rá az apósomat, hogy Zoe nevére íratják a birtokot. Ő adta neki az egyik lovat is, még három vagy öt évesen. Majd se szó se beszéd lelépet. Egészen addig nem hallottunk róla, míg el nem mondtam, az igazat.

– Neki is azt nagyon fontos a családja.

– Az álmait követi. Mead család mindig az álmait követi.

– Tudod még mit nem tudok. Mi volt Zoenak ez a tánc korszaka?

– Ja, nagy álma volt, hogy egyszer híres lesz vele. Sokat is táncolt, versenyekre is kijutott.

– De híres is lett a tánccal.
– Nem ő lett híres, hanem a maszkos páros.
Mintha Lucky megérezte volna, hogy rossz kedvem volt. Bele mászott az ölembe, majd elkezdett össze vissza hadonászni a mancsaival.

– Te sem akartál velük lenni – vakartam meg a fülét. – Valahogy majd csak túl éljük.

Benne maradt az ölembe én meg folyamatosan simogattam. Legalább valamennyire vissza tudtam fogni magam, hogy nem kiabáltak velük. Nem érdekelt, hogy az apám, tőlem aztán az USA elnöke is lehet, de ha bele tiportak a lelkembe azt nem viseltem jól. Főleg ha a saját apám, talán ez fájt a legjobban.

– Hallhatott minket? – kérdezte apa.

Próbáltam vissza tartani a könnyeim, de nagyon nehezen ment. Szorosan szorítottam a szemem.

– Nem. Nem foglalkozik velünk. Vissza térve a kis énekesre – kezdett bele, mire nyeltem egy nagyot.

– Megunja azt ott hagyja, ő meg teljesen össze törik és két évig megint maga alatt lesz.

– Miért két év?

– Mert volt egy barátja akinek a szeme sem állt jól. Pont mint ennek az sztárocskának. Dobta, mire teljesen befordult és két évig maga alatt volta. Sőt titokban adta be a jelentkezési lapját az egyetemre.

– Ahhoz nem kell a szülök aláírása?

– De.

– Hogy csinálta meg?

– Átvert minket. Nem is egyszer. Sokkal többször, mert állítása szerint nem értettük volna meg. De valahogy mindig én tudtam meg légkésőbb. Ott van a táncikálása. Több éve versenyzett, mire megmondták, hogy hova tűnt el mindig. Majd ott van a ficsúr is. Azt is én tudtam meg a legkésőbb. Semmit nem mond el, szinte úgy kell harapó fogóval kihúzni belőle.

– Mindig ilyen volt?

– Nem, miután Leilaval ismerkedett meg, vagy úgy a köröl.

– Lehet, hogy ő volt rá rossz hatással.

Leila a legjobb barátnőm, neki köszönhetem, hogy fel tudtam állni a szakíts után. Csak rá számíthatok. Tudom, hogy volt köztünk vita a terhessége miatt, de így vissza gondolva nem tudnám elképzelni a napokat a keresztfiam miatt. Megbántam, hogy nem akartam ezt a kis csodát. Bár még mindig nem bírom a gyerekeket. Kezd betelni a teli pohár a drága családommal.

– Remélem ő nem lesz terhes.

– Ha igen, akkor magam viszem el abortuszra – mondta apa, mire bele markoltam a az ajtó fogantyújába.

– Nem hiszem, hogy Peggie nem veszi észre, hogy a lányát kihasználják.

– Ő hisz neki, meg úgy van vele, hogy az ő fellángolásuk szerelem.

– Saját kárán tanul az ember.

– Igen ezt anyám tudná a legjobban bebizonyítani, ha nem szúrták volna mellközépen.

– Nem vagy szomorú?

– Nem, sőt örülök, elegem volt belőle, mindig csak bele rontott az életembe, azzal volt elfoglalva, hogy neki jó legyen – szívtelen.

– Hasonlít Zoera.

– Reméljük nem, mert akkor ő is egy kukába végzi tőrrel a mellkasába.

Megváltás volt, amikor kaptam Louistól egy smst.

"Hogy bírod őket?"

"Kielemezték, hogy süket vagyok ezért megbeszélték, hogy te kihasználsz, majd ez is kitárgyalták, hogy Leila rontott el, meg a tánccal csak a maszkos pár hírnevét növeltem, ja meg ha terhes leszek apám személyen visz el abortuszra. De a kedvencem most jön. Ha így élek akkor egy kukába fogom végezni egy tőrrel a mellkasomba. Közel állok ahhoz, hogy kiugorjak a kocsiból."

– Tuti azzal az énekessel beszélget – hajolt közelebb, hogy elolvassa az üzenetet.

– Takarod már anyádba – tettem el a készüléket, majd kivettem a fülest. A vissza pillantóba láttam, hogy szívem ütötte amit mondtam neki.

– Zoe, hogy beszélsz? – akadt ki apa.

– Angolul – fordultam el majd vissza tettem a zsinórt a fülembe, amiből nem is szólt már egy ideje zene.

"Tarts ki, csak két óra és ott vagytok, de még remélem áll az alku, hogy megverhetem Edwardot."

"Csak utánam."

"Tied az elsőbbség."

– Vegyük el tőle a telefonját, mintha azt láttam volna benne, hogy valahol találkozni fognak.

– Ááá nyolc órás az út, a szépfiúnak meg New Yorkba kell mennie.

– Magángépe van, meg tudja oldani.

– Kivétel ha sikerül a tervem.

– Milyen terv?

– Ahogy belép a ház küszöbét Zoe az lesz utolsó alkalom, hogy ki megy. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye az életét megint. Azt iskolát levelezőn elvégzi, mire lediplomázik el is felejti a szépfiút.

Rendben apa, de van egy rossz hírem a terv akkor sem válna volna be, ha nem tudtam volna, de így sokkal nehezebb lesz. Nem baj ezt a játékot ketten játsszák.

Ahogy megérkeztünk a ház elé és már szálltam ki. Nem zavart, hogy a kocsi nem állt meg teljesen és kiugrottam kezembe Luckyval, majd megindultam belé. Anya az ajtóban üdvözölt.
– Add át apának, hogy kapja be. De szóról szóra, és ha kérdi a szobámba leszek, csak viszek valami enni.
Könnyed mozdulattal mentem ki a hátsó ajtón. Az erdőig meg sem álltam. Ahogy beléptem a kis házba azonnal lerogytam a földre. Az önsajnálatomat a telefon hangja zavarta meg.

"Azonnal gyere haza"

Ennyi állt benne, de tudtam, hogy ki küldte és azt is tudom, hogy mit fogok majd csinálni.

II. Évad 67. rész 08/22 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Amikor meg akartam fordulni, hirtelen szörnyű fájdalom nyilallt bele a hátamba.

– Jó reggelt – ölelt át Louis, mire felnyögtem.

Még jobban magához szorított, mire fájdalmasan felsikoltottam. Azonnal elengedett és fel ült az ágyon.

– Mi a baj? Valami rosszat tettem – mondta aggódó hanggal.

– Itt meg mi történik? – rontott be az ajtón Harry.

– Halkabban – húztam nagy nehezen a fülemre egy párnát.

– Louis mit csináltál Zoeval? – kérdezte Zayn.

– Nem tudom.

– Elhiszem, hogy hamarosan megyünk, de nem kell szerencsétlent halálra dugni – mondta Harry.

Minden erőmet össze szedtem, majd felültem és megfogtam a párnát és eldobtam. Ment vagy pár métert, a fiúk meg röhögtek.

– Jól van, hagyd szerencsétlent most egy kicsit pihenj – lépett ki Harry mellette meg Zayn ment.

– Miért sikoltottál? – ült le mellém.

– Izomlázam van.

– A bowlingozás?

– Igen – nyögtem fel, majd vissza estem az ágyra.

– Mondtam, hogy hagyd regenerálódni – kiabálta Harry.

– Jó kiherélem – indult meg Louis.

Összeszedtem az összes erőmet, majd elvánszorogtam a fürdőig. Jót tett a fáradt izmaimnak a zuhany. Felvettem Louis egyik pólóját és vissza fekszek az ágyba.

– Hoztam neked forró csokit – ült le mellém, majd oda adta nekem az italt.

– Köszönöm – ültem fel, majd elvettem az italt.

Még megittam az italom közben meg beszéltünk. Főleg a közelgő esküvőről volt szó. Addig-addig könyörgött még bele nem mentem, hogy utána jöhet. Lementünk a kanapéra és ott figyeltük a tévét amiben semmi nem volt.

– Sziasztok – vágta le magát mellém Liam.

– Helló – fordultam fel. Louis átölelt én meg a vállara hajtottam a fejem.

– Jobban vagy? – kérdezte.

– Kicsit, csak izom lázam van a tegnapi bowlingozástól.

– Tudod én is ezt mondanám.

– Nézd meg Twitter vannak fényképes bizonyítékok.

– Megyek is – hagyott magunkra Liam.

– Nézzenek oda, még éltek is – ült le a szemben lévő fotelre Harry.

– Kapd be Styles – mutattam fel a középső ujjam.

– Te kapod be Louisét.

Megfogtam a távirányított és teljes erőmből neki vágtam a férfiasságának. Miközben a lába közét fogta lassan vánszorgott felfelé. Zayn jót röhögött rajta, de megszólalni nem mert. Nap további részében én fájlalom a kezem vagy a lában, néha a hátam, Louis meg fel ajánlotta, hogy megmasszíroz.

– Maradsz? – kérdezte miközben éppen a nyakam nyomkodta.

– Igen – ásítottam.

Bementem a fürdőbe és Louis jött szorosan mögöttem.

– Meg kellene mosni a hajam – gondolkodtam hangosan, miközben megengedtem a vizet.

– Majd én megmosom – csókolt bele a nyakamba.

Végül megengedtem neki, hogy kezelésbe vegye. Mikor végzet a köntöst magamra vettem, ő meg egy töröközőt csavart a derekára. Valamennyire megszárította a hajam. Felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Louis felém fordult, mire mellkasára hajtottam a fejem.

– Nem is tudtam, hogy papucs lettél – motyogtam a mellkasába.

– Csak egyszeri alkalom, szóval ne szokj hozzá – puszit bele a hajamba.

– Pedig hozzá tudnék – adtam egy gyors puszit a szájára.

– Csak ennyi? Ezért mostam a hajad? – mondta tetetett felháborodással.

Feltápászkodtam, majd hosszasan megcsókoltam, mire bele markolt a frissen mosott hajamba, majd maga alá gyűrt.

II. Évad 66. rész 08/21 L

.:: Liam szemszöge ::.

Zoe kámforrá vált, mi meg folytattuk az evést. Leot végre megtudtuk tömni, így ő már a hordozójában aludt békésen.

– Zoe hova szaladt? – kérdeztem Louis.

– Nem tudom – vonta meg a vállát.

– Nem is zavar? – csodálkozott Harry.

– Nem lóghatok mindig a nyakán – vonta meg a vállát, majd vissza fordult a törölgetéshez. 

Mindenki besegített a takarításba és így pillanatok alatt kész lettünk. Ahogy végeztünk leültünk a kanapéra és élveztük a csendet, ami kettő pillanatig tartott, mert Leo felriadt.

Leila felvette és azonnal csendben maradt. Az apró kezeivel nyújtózkodott, mire Leila adott neki egy puszit és felkacagott. Tündéri egy gyerek az egyszer biztos. Niall elvette tőle és feldobta, mire Leila szívinfarktus kapott a lányokkal karon fogva, de a kis Horan csak tovább röhögött. 

– Add ide szerencsétlen gyereket – vette le tőle Leila.

– Mi elmegyünk – kelt fel Zayn meg Perrie.

– Rendben.

Ők leléptek mi meg a nappaliba mentünk és beszélgettünk. Leo meg Niallnal volt és folyamatosan gügyögött neki. Még nekünk is, ha kérdeztünk valamit. Harry meg Grace elmentek valahova, nem mondták meg. Én felmentem a szobámba, Amy meg lent maradt a konyhába, valamit ügyködött. Louis meg a szobájába szétterülve horkolt.

Lefeküdtem az ágyra, majd benyomtam a tévét és a híreket figyeltem.

Amy oda ült velem szembe, majd adott egy apró csókot a számra, majd lefeküdt mellém.

– Mi lenne ha elmennénk valahova? – öleltem magamhoz.

– Hova?

– Állatkertbe.

– Minek? Van itt elég majom – nevetett fel.

– Mit mondtál asszony – tornyosultam felé.

– Jól hallatod – nyújtotta rám a nyelvét.

– Vigyáz, mert leharapom – hajoltam közel az arcához.

Hosszasan megcsókoltam, a nyelvem dominanciáért küzdött, de piszkos módon belemarkolt a fenekembe, így elvesztettem a koncentrációmat.

– Te kis csaló – morogtam a nyakába, majd elkezdtem kiszívni.

– Mi lenne ha elmehetnék valahová? – kezdtem el piszkálni a haját.

– Hova? – fogta maga elé a takarót.

– Állatkertbe – húztam vissza magamhoz.

– Jó, csak menjünk haza, hogy ne ebbe a ruhába kelljen mennem – mutatott a székre ahol a kék koktél ruhája volt.

– Miért nem jó az ami rajtad volt reggel? – mutattam a padlóra.

– Igaz nem lennék feltűnő, hogy a te ruháid vannak rajtam.

– Nekem tetszik – csókoltam meg a homlokát.

Nagy nehezen elengedtem magamtól, majd a takarót maga elé fogva gyorsan felvette a ruháimat a földről. Mire kikeltem én is az ágyból már felöltözött. Gyorsan magamra kaptam egy kényelmes ruha viseletet, majd Amyvel a jobbomon megindultam lefelé. Louis az ajtóban tömte magába a csokit miközben valami után kutakodott.

– Liam, nem láttad a kocsi kulcsom – fordult felém teli szájjal.

– Nem – vontam meg a vállam. – De hova akarsz menni, elvihetünk?

– Megnézem, hogy otthon van-e az asszony a telefonját itt hagyta, így nem tudom elérni.

– Mi is oda megyünk – mondta Amy.

Mind a hárman beszálltunk a kocsiba, majd gázt adtam neki. 5 perc alatt ott voltunk. Amy kizárta az ajtót és ahogy beléptük megcsapott minket az isteni illat. Ahogy megéreztem a sült krumpli meg a húsok illatát a nyálam össze futott a számba. Mind a hárman egy emberként mentünk a konyha felé.

A konyhába egy eléggé érdekes látvány tárult a szemünk elé.

Zoe ült középen és figyelt minket. Mellette Lucifer figyelt a szárnya alól. A másik oldaláról meg a széken ülve Lucy nézett ránk. Eddig még nem is annyira kísérteties hanem, hogy Lucy és Zoe egyszerre rágtak. Ennél a pontnál futkosott hideg a hátamon.

– Sziasztok – köszönt nekünk. – Többiek?

– Mit főztél asszony? – ült le Louis Zoeval szembe.

– Mit mondtál? – húzta fel a szemöldökét.

– Mit finomat csináltál – vetette be angyali mosolyát.

– Megjegyeztem – mondta Zoe, de a további beszélgetést nem halottunk, mert felhúzott Amy a szobájába.

– Nem akarok hallani azt, hogy összevesznek – rázta a fejét, majd oda sétált a szekrényéhez.
– Valami csinosat vegyél fel – kacsintottam, mire megrázta a fejét.
Gyorsan felöltözött egy fekete farmerbe, meg egy szürke V kivágású pólót, majd elköszöntünk a civakodó pártól. Közben az asztalról felkaptunk pár muffint, ilyen alkalmat nem volt szabad elszalasztani.

Miközben elmentünk a pláza mellett kikönyörögte tőlem, hogy menjünk be, mert akart pár új ruhát. Amilyen kölyök kutya szemekkel nézet rám nem tudtam neki ellen állni. Végig rángatott az összes bolton. Az én kezemen fejenként 10 szatyor lógott, nála is volt kettő.
– Köszönöm – mondta, majd oda hajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra.

– Csak ennyit kapok? – görbült lefelé a szám.

Oda hajolt hozzám és egy hosszú csókot kaptam, megérte ezért vásárolni. Végre eljutottunk az úti célunkhoz. A szatyrokat a kocsiban hagyva kézen fogva léptünk be az állatkertbe. Elmentünk az fehér tigris mellet, majd folytattuk az utunkat Nagyon élveztem, a társaságát, bár mikor nem. Volt rajongó akik kértek tőlem autógrammot, volt pár lány aki még tőle is kért képet. A mosolyogva vártam, hogy végezzenek.

– Hogy van az én szupersztárom – öleltem magamhoz.

– Jól – bújt oda az oldalamhoz.

Elmentünk a tigris ketrec mellett, mire hatalmasat sikítva a karjaimba vetette magát. Oldalra pillantottam és láttam, hogy attól ijedt meg, hogy a tigris kiugrott a vízből.

– Nyugi cica a nagy cica el van kerítve – nevettem.

– Ez nem vicces – hajtotta le a fejét.

– Ez nagyon, cica – adtam egy puszit a feje búbjára.

Be volt sértődve, mert meg ijedt egy bezárt macskától. Az út alatt nem szólt hozzám, nagyon jól játssza a sértődöttet. Haza vittem, majd követtem a szobájába. Ott neki nyomtam a falnak.

– Nem kell félned cica. Megvédelek minden más macskától – csókoltam meg.