II. Évad 71. rész 09/01 D

.:: Louis Szemszöge ::.

Magamhoz tértem a kábaságból és a szobámba találtam magam, egyedül voltam a sötétségbe. Az éjjeli szekrényen egy pohár narancslé, meg egy szem gyógyszer fogadott. Bevettem, majd nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról. Azonnal megnéztem a hasam és nagyon meglepett. Sokkal rosszabbra számítottam, amekkora ütéseket kaptam csoda, hogy tudtam járni. De csak annyi az egész, hogy egy foltban lila a gyomrom.

Megtámaszkodtam a falba, majd kimentem, vettem egy gyors zuhanyt. Miközben a forró víz engedtem magamra rájöttem, hogy nem tudtam, hogy kerültem fel a szobámba. Felvettem egy tiszta boxert, meg egy nadrágot és átbújtattam fejem egy pólón. Falat támasztva lebotorkáltam a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az irányt, mert onnan hallottam hangokat.

– Én jól vagyok. Jobban aggódom Louis miatt – hallottam Zoe hangját.

– Jobban tenné, ha néha csöndben maradna – milyen kedves anyám van.

– Nem, az én hibám. Kár volt elrángatnom oda.

– Nem tudhattad előre.
– De ki tudtam volna következtetni.
Oda botorkáltam mögé, majd átöleltem. – Ne hibáztasd magad – suttogtam a fülébe.

Zoe felém fordult és mondani akart valamit, de egy szűzies csókkal elhallgattattam. Leültem a mellette lévő székre, mire anya nekem is adott egy bögre teát.

– Hogy vagy? – fordultak felém.

– Viszonylag jól. Sőt annak ellenére, hogy mekkorákat ütött nagyon jól.

– Akkor tényleg jó a krém – mondta anya.

– Igen, mikor kicsi voltam estem keltem akkor is mindig ezzel kentem be a lila foltokat. Nem fájtak, de ott maradt a nyomuk.

Nem tudom mennyi idő lehetett, de hirtelen kinyílt az ajtó, majd a lányok rontottak be rajta.

– Louis! – sikoltották, majd oda jöttek. Nem öleltek meg, csak egy egy puszit adtak az arcomra.

– Hogy vagy hősszerelmes? – kérdezte Darcy.

– Köszönöm jól – morogtam.

– Gyere hősszerelmes – nyújtotta kezét Zoe.

Morogva elfogadtam, majd a másik kezemmel a székre támaszkodtam és felálltam. Fal fogása nélkül léptem ki a konyhába. Ahogy látóhatáron kívülre értünk azonnal megkapaszkodtam a falba.

– Nem kellene a nagyfiút játszani – veregette meg Zoe a hátam.

Ahogy felértem a szobámba azonnal eldőltem az ágyon. Hátamon feküdtem és áldtam az istent, hogy ide értem. Zoe leült mellém, majd figyelte az hasamat.

– Nem annyira vészes – próbáltam megnyugtatni.

– Most nem is téged féltek hanem Edwardot.

– Miért? – keltem fel azonnal, hogy egy szintbe legyek vele.

– Félek, hogy betörtem a fejét.

– Úgy is ütődött volt. Azt hitte, hogy szétválaszthat minket.

– Soha – feküdt le.

Én is oda feküdtem mellé, majd össze kulcsoltam a kezeinket. Felnézett rám, mire a fájdalommal nem foglalkozva oda húztam magamhoz. Az ajkam azonnal letámadtam az övét. Kezével a hajam markolta, én meg az oldalán tartottam.

– Be kellene kenni – lihegte.

– Rá ér még – adtam egy gyors csókot a hívogató ajkaira.

– Nem – döntött le az ágyra, majd felvett valamit az éjjeli szekrényről.

– Mindig elrontod a mókámat – durcáztam.

– Sajnálom – hajtotta fel a pólómat, majd adott egy csókot a hasamra.

Forró csókjai után hideg krémtől megugrottam, amin csak mosolygott. Ahogy bekente folytattuk ott ahol abba hagytuk.