II. Évad 68. rész 08/26 L-H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Nekem nagyon nem teszik – morogta Louis, miközben lecsukta a kocsinak a csomagtartóját.

– Vagy apám vagy a vonat. Nem sokkal nyert.

– Amint oda értél azonnal hívj.

– Jó.

– Ígérd meg.

– Jó megígérem, de te meg azt, hogy nem csinálsz jelenetet az esküvőn.

– Megpróbálom – forgatta a szemét, mit figyelmem kívül hagytam és hosszasan megcsókoltam.

Bátyuskám kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Könnyed mozdulattal foglaltam helyet az anyós ülésen.

– Örülök neked – morogta miközben beült hátra. – Nekem kell a szőrcsomó mellett utaznom.
Felmutattam neki a középső ujjam, majd teljes figyelmemet Luciferre szenteltem.

Ahogy apám beszállt én, úgy tettem be a fülest, és bekapcsoltam a zenét. Nem állítottam hangosra, csak kellemes lágy dallamnak hangzott.

– Zoe! – kocogtatta meg apa a vállam, mire a másik irányba fordultam. Jó hosszú út elébe nézünk. Hátra hajtottam a fejem, majd lehunytam a szemem.

– Szerintem még mindig haragszik rád – szólalt meg hátulról Edward.

– Ha nem mondod rá sem jövök magamtól.

– Azóta nem is beszéltél vele?

– Nem, de miből gondolod hogy nem hallja?

– Nő, ráadásul be van sértődve, szóval semmivel nem foglalkozik. Főleg amihez közünk van.

– Szerintem meg pont, hogy figyel.

– Tuti nem akkor megmozdulna az arca.

– Remélem igazad van, de engem akkor is zavar, hogy úgy beszélünk róla, hogy itt ül.

– Ne is foglalkozz vele. Egész idő alatt így fog duzzogni.

– A lányom, nem hagyhatom magára.

– Igaz, őt nem hagyod magára, mikor már felnőtt is meg áll a saját lábán, de amikor én még meg sem születtem akkor elhagytál. Érzem az apai töredékes.

Minden megadtam azért, ha láthattam volna apám arcát. De nem buktathattam le magam, érdekes beszélgetésnek nézünk elébe.

– Szeretem Peggiet.

– Ez nem nagy kifogás, valami eredetibbet is kitalálhatnál.

– Jó akkor mit szólsz ahhoz, hogy anyád egy szajha.

– Nem kell mondanod tudom, nem véletlenül ölték meg.

Miről maradtam le míg duzzogtam és szenvedtem? Nem is volt annyira rossz, hogy nem vonatot választottam.

– Hogy áll a nyomozás?

– Nem találtam semmi nyomot, ami konkrét gyilkosra utalna, de a tippek még mindig meg vannak. Most is folyik a kihallgatás, majd lesz valami.

– Mikor helyeznek át?

– Szeptembert már Londonba kezdem.

Erős érzek arra, hogy felkiáltsak, hogy mi a francról van szó, de most is szerencsére győzött a kíváncsiság.

– Minden lerendeztél a házat is?

– Igen, holnapra lesz teljesen kész, utána mennek a takarítok majd azt is megcsináljak, majd a bútorokat is behordják. Mire megyek vissza már teljesen kész lesz.

– Hol vettél?

– Közel Zoehoz. Rajta akarom tartani a szemem, nem tetszik nekem az az énekes fiúcska, csak kihasználja, majd mikor megunja akkor eldobja.

Kérlek apa, most az egyszer védj meg és akkor nem fogok rád haragudni, csak erre kérlek. Elfejeltem, hogy hazudtál nekem, csak véd meg Louist.

– Peggie teljesen oda van érte, de én nem. Nem az én kislányom életébe való ez a pörgés.

Egy világ tört össze bennem. De próbáltam nem mutatni.

– Amúgy ez a Richard vagy ki, az meg ki nekünk?

– Peggie apjának a testvére és Zoera ő vigyázott nagyon sokáig. Ő mutatta meg neki a lovas tanyát és ő vette rá az apósomat, hogy Zoe nevére íratják a birtokot. Ő adta neki az egyik lovat is, még három vagy öt évesen. Majd se szó se beszéd lelépet. Egészen addig nem hallottunk róla, míg el nem mondtam, az igazat.

– Neki is azt nagyon fontos a családja.

– Az álmait követi. Mead család mindig az álmait követi.

– Tudod még mit nem tudok. Mi volt Zoenak ez a tánc korszaka?

– Ja, nagy álma volt, hogy egyszer híres lesz vele. Sokat is táncolt, versenyekre is kijutott.

– De híres is lett a tánccal.
– Nem ő lett híres, hanem a maszkos páros.
Mintha Lucky megérezte volna, hogy rossz kedvem volt. Bele mászott az ölembe, majd elkezdett össze vissza hadonászni a mancsaival.

– Te sem akartál velük lenni – vakartam meg a fülét. – Valahogy majd csak túl éljük.

Benne maradt az ölembe én meg folyamatosan simogattam. Legalább valamennyire vissza tudtam fogni magam, hogy nem kiabáltak velük. Nem érdekelt, hogy az apám, tőlem aztán az USA elnöke is lehet, de ha bele tiportak a lelkembe azt nem viseltem jól. Főleg ha a saját apám, talán ez fájt a legjobban.

– Hallhatott minket? – kérdezte apa.

Próbáltam vissza tartani a könnyeim, de nagyon nehezen ment. Szorosan szorítottam a szemem.

– Nem. Nem foglalkozik velünk. Vissza térve a kis énekesre – kezdett bele, mire nyeltem egy nagyot.

– Megunja azt ott hagyja, ő meg teljesen össze törik és két évig megint maga alatt lesz.

– Miért két év?

– Mert volt egy barátja akinek a szeme sem állt jól. Pont mint ennek az sztárocskának. Dobta, mire teljesen befordult és két évig maga alatt volta. Sőt titokban adta be a jelentkezési lapját az egyetemre.

– Ahhoz nem kell a szülök aláírása?

– De.

– Hogy csinálta meg?

– Átvert minket. Nem is egyszer. Sokkal többször, mert állítása szerint nem értettük volna meg. De valahogy mindig én tudtam meg légkésőbb. Ott van a táncikálása. Több éve versenyzett, mire megmondták, hogy hova tűnt el mindig. Majd ott van a ficsúr is. Azt is én tudtam meg a legkésőbb. Semmit nem mond el, szinte úgy kell harapó fogóval kihúzni belőle.

– Mindig ilyen volt?

– Nem, miután Leilaval ismerkedett meg, vagy úgy a köröl.

– Lehet, hogy ő volt rá rossz hatással.

Leila a legjobb barátnőm, neki köszönhetem, hogy fel tudtam állni a szakíts után. Csak rá számíthatok. Tudom, hogy volt köztünk vita a terhessége miatt, de így vissza gondolva nem tudnám elképzelni a napokat a keresztfiam miatt. Megbántam, hogy nem akartam ezt a kis csodát. Bár még mindig nem bírom a gyerekeket. Kezd betelni a teli pohár a drága családommal.

– Remélem ő nem lesz terhes.

– Ha igen, akkor magam viszem el abortuszra – mondta apa, mire bele markoltam a az ajtó fogantyújába.

– Nem hiszem, hogy Peggie nem veszi észre, hogy a lányát kihasználják.

– Ő hisz neki, meg úgy van vele, hogy az ő fellángolásuk szerelem.

– Saját kárán tanul az ember.

– Igen ezt anyám tudná a legjobban bebizonyítani, ha nem szúrták volna mellközépen.

– Nem vagy szomorú?

– Nem, sőt örülök, elegem volt belőle, mindig csak bele rontott az életembe, azzal volt elfoglalva, hogy neki jó legyen – szívtelen.

– Hasonlít Zoera.

– Reméljük nem, mert akkor ő is egy kukába végzi tőrrel a mellkasába.

Megváltás volt, amikor kaptam Louistól egy smst.

"Hogy bírod őket?"

"Kielemezték, hogy süket vagyok ezért megbeszélték, hogy te kihasználsz, majd ez is kitárgyalták, hogy Leila rontott el, meg a tánccal csak a maszkos pár hírnevét növeltem, ja meg ha terhes leszek apám személyen visz el abortuszra. De a kedvencem most jön. Ha így élek akkor egy kukába fogom végezni egy tőrrel a mellkasomba. Közel állok ahhoz, hogy kiugorjak a kocsiból."

– Tuti azzal az énekessel beszélget – hajolt közelebb, hogy elolvassa az üzenetet.

– Takarod már anyádba – tettem el a készüléket, majd kivettem a fülest. A vissza pillantóba láttam, hogy szívem ütötte amit mondtam neki.

– Zoe, hogy beszélsz? – akadt ki apa.

– Angolul – fordultam el majd vissza tettem a zsinórt a fülembe, amiből nem is szólt már egy ideje zene.

"Tarts ki, csak két óra és ott vagytok, de még remélem áll az alku, hogy megverhetem Edwardot."

"Csak utánam."

"Tied az elsőbbség."

– Vegyük el tőle a telefonját, mintha azt láttam volna benne, hogy valahol találkozni fognak.

– Ááá nyolc órás az út, a szépfiúnak meg New Yorkba kell mennie.

– Magángépe van, meg tudja oldani.

– Kivétel ha sikerül a tervem.

– Milyen terv?

– Ahogy belép a ház küszöbét Zoe az lesz utolsó alkalom, hogy ki megy. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye az életét megint. Azt iskolát levelezőn elvégzi, mire lediplomázik el is felejti a szépfiút.

Rendben apa, de van egy rossz hírem a terv akkor sem válna volna be, ha nem tudtam volna, de így sokkal nehezebb lesz. Nem baj ezt a játékot ketten játsszák.

Ahogy megérkeztünk a ház elé és már szálltam ki. Nem zavart, hogy a kocsi nem állt meg teljesen és kiugrottam kezembe Luckyval, majd megindultam belé. Anya az ajtóban üdvözölt.
– Add át apának, hogy kapja be. De szóról szóra, és ha kérdi a szobámba leszek, csak viszek valami enni.
Könnyed mozdulattal mentem ki a hátsó ajtón. Az erdőig meg sem álltam. Ahogy beléptem a kis házba azonnal lerogytam a földre. Az önsajnálatomat a telefon hangja zavarta meg.

"Azonnal gyere haza"

Ennyi állt benne, de tudtam, hogy ki küldte és azt is tudom, hogy mit fogok majd csinálni.