II. Évad 14. rész 02/19 D

.:: Zoe Szemszöge ::.

– LOUIS! – sikongott négy hang a szobába.

– Mi van? – kérdezte.

Engem nem vettek észre, mert a fejem volt a takaró és az ágy szélén feküdtem Mollyt párnának használva.

– Mikor jöttél haza? - a hangján lehetett hallani hogy a legfiatalabb. Szóval valamelyik az ikrek közül.

– Tegnap, de hagyatok aludni?

– Nem, gyere – jöttek oda és szó szoros értelembe kiráncigálták.

– Szóval Lucifer mit is mondtál Louisnak? – könyököltem fel.

– Az igazat – ment egy kicsit messzebb.

– Miért is?

– Mert te nem mondtad volna el soha – rázta meg magát.

– Ez igaz – legyőzött egy madár, szégyen.

Éppen kelni akartam amikor Louis jött vissza. Bedőlt az ágyba, majd magára húzott és megcsókolt.

– Jó reggelt – mosolygott.

– Neked is – könyököltem fel.

– Fel kellene öltözni és lemenni, mert a lányok nem tudják mi a meglepetésem.

– Vidd le Mollyt, én alszok.

– Nem, nem, te jössz, még anya is ragaszkodik hozzá, hogy mindenki ott legyen a reggelinél. A lányok nem értenek semmit. Azt hiszik hogy van egy új kis testvérük – ült fel.

Magamhoz öleltem hátulról és az arcom a hátába temettem, közben meg apró csókokkal borítottam a csupasz hátát.

– Miért nehezíted meg az életem? – sóhajtott fel, majd elkezdte a lábam simogatni.

Én csókolgattam a hátát meg a nyakát. Aprókat sóhajtott minden érintésem után.

– Jaj ne már megint kezditek – mérgelődött Lucifer.

– Még menekülhetsz – mondtam neki, mire kiment az ajtón.

Louist elengedtem, mire elment felöltözni. Én az ágyon maradtam és figyeltem a mozdulatait.

– Nem kellene neked is öltöznöd.

– De – nyújtózkodtam.

Nagy nehezen feltudtam kelni az ágyból, majd felvettem valami egyszerű ruhát. Ami egy fekete farmerből és a jó idő miatt egy fehér fekete kiolvashatatlan mintájú pólóból állt. Egy pulcsit a derekamra kötöttem, és készen álltam a reggelire.

– Mik mára a terveid? – kérdeztem.

– Megmutatom a várost. Persze, hogy ha neked jó.

– Nekem tetszik az ötlet – fésülködtem.

– Miért vörös?

– Mert feltűnő szín, meg az egyik kedvenc színem a vér vörös.

 Felkötöttem lófarokba, addigra Louis már lement.

– Anya nekünk mióta van macskánk – hallottam egy magas hangot ahogy mentem le a lépcsőn.

– Amióta Louis haza jött – mondta Jay.

– Louis hoztál nekünk egy macskát? – kérdezte szinte ugyan az a hang. – Mi a neve. Megtarthatjuk?

– Kérdezd a gazdáját – mondta Louis.

– Attól megtarthatjuk. Anya kérlek.

– Nem láttad, hogy mi fekszik a nappaliba? – kérdezte Jay.

– Nem miért? – kérdezte Daisy vagy Phoele.

– Jaj már megint kezdik – totyogott be előttem Lucifer.

– Jó reggelt – léptem be a nagy káoszba.

– Neked is – húzta ki Louis a mellette lévő széket.

A lányok csodálkoztak amikor leültem. A legkisebb csodálkozott a legjobban, majd ahogy figyeltem őket az öregebbek felé érve már kisebb volt a szájuk a csodálattól.

– Lányok bemutatom a barátnőmet, és a macska gazdáját, Zoet – törte meg a csendet Louis.

– Én már azt hittem hogy lesz kistestvérünk – szontyolodott el Phoele. Asszem.

Mindenki felnevetett, majd Jay az asztalra tette a reggelit.