II. Évad 13. rész 02/18 D

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Ébred Zoe megjöttünk – állította le a kocsit, és elkezdett bökdösni.

Kinyújtottam a lábam és egy botba akadt meg. – Louis! – hajoltam le érte.

– Igen?

– Mit keres a kocsidba egy bot? – emeltem fel. Ahogy jobban szemügyre vettem fognyomok voltak rajta, meg nagyon ismerős volt.

– Én nem tettem be, Te?

– Nem – szállta ki.

– Akkor ki? – jött utánam.

– Van egy sejtésem – nyitottam ki a csomagtartót.

Ha Louis nem fog meg akkor biztos, hogy seggre ülök.

– Hogy kerül ide? – nézte a fűben hempergő Mollyt akinek Hillsideben kellene lennie.

– Nem tudom – ráztam meg fejem.

Amúgy nem hülye, konkréten elhozta a vizes, kajás tálját a pórázát, hámját, meg a játékát, sőt még a pokrócát is betette.

– Egyáltalán mikor pakolt be?

– Akkor, amikor te bevittél. A csomagtartót nem tudtam lecsukni. Míg aludtunk. Simán bepakolt – csatoltam fel a pórázát.

Mollyra felmászott Whisky, meg Lucifer és így mentünk az ajtóhoz.

– Még mindig nem hiszem el, hogy bepakolt magánka – nevetett Louis miközben csöngetett.

– Nekem is furcsa.

Kinyílt az ajtó ás Louis anyukája azonnal megölelt minket. A fiát körbe csókolgatta. Jaynek még a könnyei is hullatok az örömtől, hogy viszont láthatja fiát.
– Most már igazán elmondhatod, hogy miért kellett nekem kimagyaráznom téged – mondta Jay miközben beterelt minket a házba.

– Azért, mert... – kezdett bele és elmesélte a bulitól a mai napig.

– Nem semmi kis story – mondta Jay.

– Nem – értettem vele egyet.

Segítettem meg teríteni a vacsorához.

– Az apraja nép? – kérdezte Louis miközben leült mellém.

– A barátaiknál vannak.

– Nem hogy holnap iskola – nézett értetlenül Louis.

– De – válaszoltam.

– Csak nem mennek – mondta Jay.

– Miért nem mennek? – nézett furcsán Louis.

– Mert nem tudják, hogy ma jössz haza. Gondoltam legyen nekik meglepetés.

Jay rávette Louist, hogy mosogassanak el, engem meg a nappaliba invitált egy bögre teával, ő is ivott.

– Louis mindent elmesélt és valamit nem értek – törte meg a csendet.

– Mennyire mindent? – néztem.

– Nagyon mindent – mosolygott. – Olyan jól megvoltatok miért nem jöttetek hamarabb össze?

– Ez mind az én hibám. Túl makacs voltam.

– Csak egy kicsit. Kellett neki, hogy küzdjön valakiért. Hat hónap. Megharcolt érted.

– Az nem kifejezés – ült le mellém Louis, majd adott az arcomra egy cuppanós puszit.