II. Évad 11. rész 02/17 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

A reggeli ebéd után leültünk a nappaliba és élveztük egymás társaságát. Kulturált keretek között, mert apa szabad napot vett ki.

– Elmegyünk sétálni? – kérdeztem két csók között.

– Mehetünk – ült fel.

Louist magára hagytam és elmentem, hogy átöltözzek. Felvettem egy napszemüveget, meg a hajam felkötöttem. Louisnak is vittem egy szemüveget.

– És hova megyünk? – fogta meg a kezem.

– A kedvenc helyemre – adtam neki a tömör választ.

Felnevetett, majd nem kérdezett többet, csak jött mellettem. Befordultam egy sötét utcára.

– Ez a kedvenc helyed?

– Nem, ez – nyitottam ki az ajtót.

Ahogy beléptem megcsapott a fagyi meg a frissen sült süti illata. Oda léptem a kemencéhez, hogy megnézzem mikor sül ki a kedvenc édességem.

– Egyáltalán szabadna itt lennünk? – aggódott Louis.

– Mit keresel itt huligán? – hallottam meg egy számomra kedves hangot.

– A huligán velem van – veregettem meg a rémült barátom vállát.

– Zoe, hát te? Mit keresel itthon?

– Fagyit – vágtam rá azonnal.

– Ugyan ott van mint mindig – mondta a nagyi.

Oda álltam az unoka testvérem mellé két kehellyel.

– Téged mi szél hozott erre? – engedett oda a helyére.

– Haza jöttem és meg kell látogatni a kedvenc cukrászdámat. Londonba nincsenek ilyen fonom fagyik. Louis milyet kérsz? – kérdeztem a mögöttem állótól.

– Fehér csoki, zöld alma meg legyen málna – ahogy mondta úgy tettem rá a kehelyre.

Magamnak vettem ki két csokit, két málnát, mivel nem tudtam dönteni ezért még egy citromot meg egy narancsot is tettem. Mind a kettőre öntöttem csoki szirupot, meg tejszínhabot. Elmentünk az épület háta mögött lévő kis teraszra. Itt nyugodtan tudunk beszélni.

– Holnap mikor indulunk? – kérdeztem.

– Reggel ahogy felkeltünk.

– Rendben – oda hajoltam hozzá és lecsókoltam a tejszínhabot.

Ahogy telezabáltam magam finomabbnál finomabb édességekkel elmentem, hogy meglátogassam a nagyapámat, anyai ágon. Ott, nem maradtam sokáig, mert valami találkozóra kellett mennie.

Kezd elegem lenni. Amint kiteszem a lábam a város elcsábul. Öt éve halt meg mama, papa nálunk lakott, mert nem tudta rendesen feldolgozni, meg egyedül nem találta a helyét. Nekem kapóra jött, mert sokat segített a tanulásba. Vagy írt helyettem vagy diktált miközben gépeltem. Majd haza költözött. Minden nap benéztem, hogy jól van, nem kell neki semmi. Mindig azt mondogatta, hogy soha nem találok magamnak egy legényt, mert nem kellek korán, és lusta vagy. Hát igen ezért jó ha családod nem tudja, hogy hány bajnokságot is nyertél. De most nem ez a fontos. Megmondtam, hogy elköltözök, mintha öröm láttam volna az arcán, majd később kiderült nem azért örült, hogy jó legyen nekem, hanem mert már nem megyek hozzá. Úgy viselkedik mint egy kisfiú. Mind egy nőért. Anya meg én egyre gondolunk. Le azzal a nővel. Van bennem egy kis Mead vér is, le sem tagadhattam.

Nem tudom mennyire látszik, de meg kellett örökítenem. Nincs mindig ilyen. Mikor kitettem az előző rész akkor láttam meg. Nagyon szépen köszönöm ezt a sok oldal megjelenítést :D Meg oldat ne felejtsetek el szavazni, bár a százalék találó. 69%