I. Évad 33. rész 09/08 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Arra keltem, hogy nyílt az ajtó és láttam, hogy Harry sétált be rajta alsóba. Legalább megtalálta. Bár még kicsit zavart, hogy nem takarta semmi a szálkás testét.

– Shhh – tettem a kezem a szám elé.

Nagy nehezen kimásztam Louis ölelő karjai közül és oda mentem Harryhez.

– Mit szeretnél? – kérdeztem tőle miközben lökdöstem kifele a szobából.

– Hogy hol van fájdalomcsillapító, meg, hogy mi történt az este, mért nem volt rajtam semmi – mondta nyöszörögve, közben a fejét fogta a szabad kezével meg magára mutatott.

– Még szerencse, hogy megtaláltad, mert én aludtam amikor te vetkőztél.

Lesegítettem a lépcsőn, mert rossz volt nézni ahogy ott szenvedett. Vajon, hogy jutott fel? Jobb ha nem tudom meg, nem akarom elképzelni ahogy négykézláb próbál feljutni. Máshogy nem tudtam elképzelni a feljutását. Nagy nehezen lejutottunk és oda adtam neki a gyógyszert. Azonnal bevette és lehuppant a székre. Csináltam neki reggelit meg kávét, mert én ilyen átkozottul kedves vagyok.

– Köszönöm – mondta pislákolva. Elmosogattam az edényeket és leültem vele szembe és figyeltem ahogy alszik a pirítóson.

– Jó reggelt – kiabált Louis miközben be jött a konyhába.

– Ki az, mi az? – ugrott fel Harry.

– Ne már éppen most kezdett el vicces lenni – mondtam szomorúan.

– Mi? – kérdezte Harry.

– Vártam, hogy mikor kezdesz el horkolni egy pirítóson.

– Én meg jöttem, hogy Paul hívott, idézem: "Azonnal toltátok haza a seggeteket, és Harry ruhában jöjjön, mert a címlapon van egy csaj és Harry ruhái vannak a kezében, és Niall hol a picsába van?" – mondta szinte üvöltve.

– Nem tudja, hogy Niall vissza ment Írországba? – néztem értetlenül rájuk.

– Mondtuk neki, de azt mondta nem mehet – vonta meg a vállát Louis unottan.

– Sok szerencsét – veregettem meg a vállát.

– Kell is, de Hazza drága, te hogy jutsz haza? – fordult Louis felé.

– Még nem tudom ki kell találni – kezdett el gondolkozni.

– Beálltok a garázsba Hazza beszáll elhajtatok ott is beálltok a garázsba és nem látja senki alsóba – mondtam az ötletem.

– Köszi az öletett – mondta Louis majd eltűnt.

– Hova ment? – kérdeztem.

– Kocsival áll be – indult meg a garázshoz.

– Baj van – jött be Louis lihegve.

– Mi az? – pánikholtam be, talán kigyullad a ház vagy őrült terrorista van a ház előtt. – Mond már – sürgettem.

– Rajongók – mondta mire megkönnyebbültem.

– Hála istennek.

– Várj még nem fejeztem be itt vannak az újságírók is.

– Jó majd elküldöm őket, szólj Paulnak vagy valakinek, hogy jöjjön értetek.

– Ki ne menj élve megnyúznak, kiforgassák minden szavad.

– Nyugi megoldom, csak átöltözök.

Felszaladtam eltettem a táskába a telefonomat meg pénz, mert úgy is akartam venni Lucifernek kaját. Megettem Nejit is aki a lábam körül mászkált, hogy felhívja magára a figyelmemet.

Visszamentem a konyhában siránkozókhoz.

– Tényleg ki fogsz menni? – kérdezte Harry.

– Persze, majd ha küldök smst akkor induljatok meg a hátsó ajtón – adtam ki a parancsot.

– De te mit fogsz mondani? – kérdezte Louis.

– Csak bízd rám – rejtettem a hajam a kalap alá.

– Sok szerencsét – veregette meg a vállam Harry.

– Ti meg nem megsértődni – fordultam az ajtó felé.

– Ha kimentesz minket innen akkor nem fogunk megsértődni, sőt inkább istenítünk – ölelt meg Louis.

Felvettem a napszemüvegem és kisétáltam a vakuk kereszt tűzébe.

– One Direction tagjai bent vannak? Hogy ismerte meg a fiúkat? Mi a neved? – záporoztak a kérdések felém. Hirtelen azt se tudtam hova kapjam a fejem.

– Hé-hé egyszerre csak egy – emeltem fel a kezem.

Az összes újságíró és rajongó egyszerre te fel a kérdést.

– Mennyire süketek? – kérdeztem.

Nem is vették észre, hogy megszólaltam mert azzal voltak elfoglalva, hogy hangosabban beszéljenek.

Még szerencse, hogy nem messze az ajtótól volt egy pad. Oda sétáltam és leültem és követtek, mint a pincsikutyák. Küldtem egy sms-t a fiúknak hogy menjenek. Mikor már rájöttek az újságírók  hogy nem érnek el semmit elkezdett fogyatkozni a számuk.

– Hogy hívnak? – kérdezte az egyik, míg a többi várta a választ.

– Zoe – végre megértették.

– Hogy ismerted meg One Direction-t? – kérdezte a másik.

– Nem tudom merre akarnak menni, és azt sem, hogy minek van itt ekkora felhajtás, szóval most szereper cserélünk én kérdeztek maguk válaszolnak – csaptam össze a tenyerem. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett.

– Ilyen nem szokás – szólalt meg egy rajongó.

– Elhiszem, csak nem tudom, hogy mit keresnek itt így ezt szeretném kideríteni – válaszoltam kedvesen.

– One Direction van bent a házadba? - kérdezte az egyik riporter.

– Nem tudom, hogy milyen irányról beszél, bent csak Edward meg William van – vontam meg a vállam.

– Akkor nem Louis Tomlinson jött ki előbb az ajtón – nyomta az arcomba a mikrofont.

Egy kicsit arrébb toltam majd válaszoltam – Azt sem tudom, hogy ki az – vontam meg a vállam.

– Rendben köszönjük – ment el a maradék népség is.

Elmentem bevásárolni. Vettem fájdalomcsillapítót mert nem is tudom miért, de valahogy elfogytak. Megvettem mindent amit kellet. Louisék megköszönték, hogy kimentettem őket.

Vasárnap lévén egész nap csak pihentem. 

Következő hét kínszenvedés volt. Lányok tanultak vagy nem értek rá. Én kitakarítottam meg a változatosság kedvért tanultam. Meg akartam Lucifer tanítani, hogy játszón posta galambot, mert a fiúkat sem értem el telefonom.
Nejit hogy hozza ide valakit akivel tudok beszélni vagy szenvedni. Most így vissza nézve elég sok hülyeséget csináltam. Takarítás meg tanulás, talán beteg vagyok.
Telefonon beszéltem Leilaval, de nem sokat, mert vagy én voltam hulla a semmit tevésben vagy ő fáradt el, jobb ha nem tudom miben. Még ami történt ebben a lassan telő hétköznapokban, hogy végre láttam Grace kiszemeltjét. Aki már nem is annyira kiszemelt, mert láttam őket csókolózva bemenni a biosz szertárba. Nem akarom tudni, hogy ott mi lesz. Azt is kinyomoztam hogy Jake-nek hívják és kettővel jár felettünk.

Szertárról jut eszembe a szerda. Hivatalosan is egy gyűlölt nap lesz. Volt a sulinak egy kabalaállata, ami egy kecske... Elégé idegesítő egy jószág.  Gracet háromszor lökte fel, miközben gyakoroltunk. Nekem csak egyszer akart jönni, de én szépen hárítottam és 10 percig azt játszottuk, hogy én fogom a szarvát, ő meg nekem akar jönni.

Amúgy Rihannaous a neve. Amikor meghallottam egy kicsit fulladoztam a röhögéstől. Sajnáltam szerencsétlen, hogy ezzel a névvel kell élnie míg pörkölt nem lesz belőle. Amúgy szerencsés egy kecske. Egész nap az iskola udvarjában mászkál és neki megy az embereknek. Rájöttem miért, megbosszulja amiért Rihannaous-nak nevezték el. A jelmezes ipse is bemutatkozott a próbán mert konkrétan leöntött vízzel. Se baj, rájöttem, hogy a kecskék utálnak, de kölcsönös az érzés. Megkaptuk még a ruhánkat amiben szurkolni kell. 

Kaptunk alap képzést. Hát nekem nem alapnak tűnt. Az én szintem az alap olyan, hogy egyet jobbra egyet balra. De ezzel csak én voltam így. Jó leszek én ülő szurkolónak is.

De a szurkoló szövegek tetszetek a legjobban.

Első:

Hajrá kecskék mekeke, mekeke. 

Győzni kell, győzni kell

A kecskének győzni kell.

A kecskék a legjobb csapat.

A kecskéknek győzni kell.

Hajrá, hajrá mekeke, mekeke.

Másik:

Kék az ég, kemény a pálya

A kecskéknek nincsen párja

Itt vagyunk és szorkolunk

Messze száll szép dalunk

Hajrá kecskék mekeke, mekeke.

Harmadik:

Élesebb legyél a késnél!

Harcosabb a szenvedésnél!

Már az egész világ tudja:

A kecskéknél nincsen jobb jobb!

Hajrá kecskék mekeke, mekeke.

Negyedik:

Mindenki jobbra, olé.

Mindenki balra olé.

Mindenki előre olé.

Hajrá kecskék mekeke mekeke.

Nem tudom ki találta ki, de nehezen tartottam vissza a röhögést. Mondjuk találó az biztos, meg tuti nem megy ki soha a fejemből.

Kínszenvedés volt ez a hét, de túl éltem. Mivel hétfőn jön majd haza Leila ezért nem fogok menni iskolába, mert nem tudom mikor érkezik meg. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le és vártam, hogy haza jöjjön az én nővérem.