.:: Soffy szemszöge ::.
– Szőke – kiabálta Zoe, teli torokból.
– Mit akarsz? – jöttem le a lépcsőn.
– Vár a lovagod – mondta és már el is tűnt.
Kimentem az elő szobába és láttam, hogy a titkos lovagomnak le volt hajtva a feje. Talán kicsit szomorú is volt, de rendesen nem láttam.
– Szia – köszöntem neki, mire azonnal felkapta a fejét, de még mindig gyászos képet vágott.
– Szia.
– Mi ez a gyászos hangulat? – kérdeztem tőle.
– Semmi, parancsolj – nyújtotta oda nekem a rózsát, amit annyira szorongatott, csodálom hogy képes volt megválni tőle.
– Köszönöm, Zayn.
– Mehetünk? – nyújtotta a karját, hogy karoljak bele.
– Persze – mondta mire felkapta a napszemüvegét. Minek alig sütött a nap? Mindegy nem kérdezek inkább rá.
– Zoe mondta, hogy kiesett a buli.
– Igen, amúgy ő vett rá, hogy jöjjek el.
– Akkor tartozok neki.
Séta közben elmesélte, hogy mi volt a bulin, a fejemet fogtam attól, amit csináltam. Most az egyszer szerencsém volt hogy nem emlékeztem semmire. Ezért még Zoe kapni fog.
– Mit nézünk? – kérdeztem a mozi előtt.
– Legyen meglepetés.
– Csak horrort ne legyen.
– Akkor van egy rossz hírem, hogy az lesz.
– Ne, bármit csak azt ne, mert tegnap hivataloson is megutáltam Zoe miatt, a szívinfarktus hozta ránk az idióta papagájával.
– Mit csináltak? – kérdezte kíváncsian.
– Elég annyi, hogy kikergettünk az utca végiig.
– Gratulálok, majd én megvédelek – húzott magához a derekamnál fogva.
– Vagy egyszerűen egy másik filmet nézünk.
– Nem – vágta rá azonnal a választ és már húzott is befele. Innen nincs ki út. Vett pattogatott kukoricát és beültünk arra a rohadt horrora. Az első perctől kezdve hozzá bújtam, vagy a fejemet fúrtam bele a vállába. Miért jó a pasiknak ha félünk? Ne így érjék el, hogy oda bújjunk hozzá. A szép szóval bármit el lehet élni.
Fellélegeztem a amikor vége lett a filmnek. Felvette a szemüvegét ahogy kapcsolódtak fel a lámpák. Rákulcsolta az ujjait az enyémre, így mentünk ki a moziból az étterem felé.
– Miért húzod fel... – a mondandómat nem tudtam befejezni, mert egy kocsi lecsapott egy jó nagy adag sáros vízzel – szemüveget amikor nem süt a nap – fejeztem be a mondatott mintha mi sem történt volna.
– Rajongok miatt – szinte már fulladozott a röhögéstől.
– Nem vicces.
– De egy kicsit ismerd el, amúgy jól vagy? – vette komolyra a figurát.
– Igen, de előbb átmegyünk hozzánk, hogy át tudjak öltözni – kezdtem el húzni az ellenkező irányba.
Az út további részében azon röhögtünk, hogy milyen szerencsés volt. Hála az istennek gyorsan haza értünk. Anya nem volt otthon, Draky is ki volt csukva a helyére. Így minden akadály nélkül bementünk a a nappaliba.
– Várj meg itt mindjárt jövök – ültettem le a kanapéra.
Felmentem a lépcsőn be a szobámba Levettem a ruhámat a legközelebbi sarokba dobtam a cipővel együtt.
Melltartóban és bugyiban álltam a szekrény előtt és vacilláltam két ruha közt. Nagyon szemeztem az egyikkel amikor egy hideg kezet éreztem a derekamon.
– Nem tudod mit jelent az, hogy lent várj? – fordultam felé.
– Ha már itt vagy akkor segítsz választani melyiket vegyem fel? – emeltem fel két ruhát.
– Szerintem így pont jó vagy – mutatott a ruhámra.
– Viccen kívül melyik legyen.
– A második.
Felhúztam a türkizruhát, Zayn segített a cipzárnál mert nem értem el a hátam közepénél. Nem vagyok én annyira hajlékony. Húztam fel hozzá pár türkiz kiegészítőt is, meg egy elég magas sarkú cipőt.
Végre eltudtunk indulni az étterembe. Szerencsék volt nem úgy mint amikor lecsapott a kocsi, mert az éterem közel van, így hamar oda értünk.
– Malik névre van foglalás – mondta a partnerem.
A pincér elvezett az asztalunk hoz és oda adta az étlapot. Rajta két gyertya éget. Rendeltünk, majd miközben vártuk a kajára Zayn rengeteg vicces storyt mesélt amin nagyon sokat röhögtem. A jókedvnek a pincér vetett véget amikor hozta az ételt. Hamar megettük a főételt ami rizses hús volt. Desszertnek csoki tortát rendeltünk. Isteni volt minden.
Zayn rendezte a számlát majd haza kísért.
– Nagyon jól éreztem magam – fordultam vele szembe.
– Tőlem nem jobban, de a legjobb az volt amikor segíteni kellet neked ruhát választani.
– Haha – bokszoltam bele a vállába.
Elkapta a kezem és közelebb húzott magához ezután az ajkait az enyémre tapasztotta. Sajnos nem tartott sokáig az a varázslatos pillanat, mert anya kilépet az ajtón, majd becsukta maga után.
– Mikor érsz rá újra? – kérdezte.
– Ezen a héten nem, mert gyakorlatra kell mennem – mondtam szomorúan.
– Akkor jövőhetén mindenféleképpen megismételjük.
– Benne vagyok – pusziltam meg az arcát.
– Szia – adott egy apró csókot majd megindult.
– Szia – intetem, majd bementem és anyával találtam magam szembe.
– Na milyen volt a randi?
– Fantasztikus – mosolyogtam mint a vadalma.
Elmeséltem mind apró részlete, anyuci is jót röhögött azon, hogy lecsapott a kocsi. A esti mese után elmentem lezuhanyozni, majd hulla fáradtam dőltem be az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése