.:: Zoe Szemszöge ::.
Reggel a kanapén ébredtem Louissal ölelkezve. Harry szemközti kanakép feküdt ruha nélkül, az egyetlen
szerencsém volt, hogy a hasán feküdt. Kikerekedett szemekkel néztem.
– Hol vagyok? – kérdezte miközben fogta a fejét.
– Nálunk – másztam át rajta, hogy eljussak a konyhába, ahol a
fájdalom csillapító van.
– Hogy kerültünk ide? – kérdezte Louis.
– Ne tőlem kérdezd – segítettem fel az ágyról, mert nem tudott lábra állni. Harryt hagytuk aludni. Elmentünk a konyhába és egy fájdalom
csillapító meg egy pohár víz mellett gondolkoztunk azon, hogy mi is történt.
– Hogy kerültünk vissza? – kérdeztem
már sokadszorra.
– Nem tudom, Harrynek van
valami tippje szerinted? – kérdezte tőlem.
– Szerintem azt sem tudja, hol vannak
a ruhái.
– Miért nincsenek rajta?
– Nincsenek rajta, csak letakartam – kezdtem el gondolkodni, hogy mi is történt a bulin meg úgy mindenen, mire hirtelen minden beugrott.
”– Azt, hogy Eleanorral két hete
szakítottam és még nem hoztuk nyilvánosságra, majd jövő héten hétfőn, és nem
szeretném ha az újságok azzal lennének tele, hogy Louis megcsalja a barátnőjét
meg hasonlok – válaszolt.
– Szívás lehet sztárnak lenni, nincs
magán életed, meg minden hova követnek – néztem
rá.
– Szerencsénk van, akkor nem vesznek
észre. Megyünk táncolni? – nyújtott a kezét.
– Mehetünk – fogadtam el.
Behúzott a táncberket közepére és elkezdtünk táncolni.
Kifáradtunk a mozgásba ezért vissza akartunk menni a helyünkre, de Harry ott
csókolózott egy lánnyal. Nem akartuk zavarni a smárolásukat ezért kerestünk egy
másik asztalt. Louis hozott innivalót, de alkohol mentes volt mindkettőnknek.
– Nem úgy volt, hogy elmennek? – kérdeztem miközben megittam a koktélomat.
– De nem is értem, miért vannak még
itt.
– Mindegy engem nem zavar – vontam
meg a vállam.
Mivel fáradtak voltunk nem mentünk
vissza táncolni hanem ott maradtunk beszélgetni.
– Nem értem minek hagytuk magunkat
rábeszélni arra, hogy ide jöjjünk – intettem le a pincért, most nem alkohol menteset rendeltünk.
– Holnap majd csodálhatjuk a
címlapokat ahogy Harry kavar egy lánnyal, csodálatos lesz Paul leszedi a
fejünket – rázta a fejét Louis.
– Nekem szerencsém van Leila nincs
otthon így senki nem tol le, hogy mit csináltam.
– Mázlista. Nem megyünk, mert nekem
nincs kedvem nézni ahogy Harry ott nyáladzik a csajjal.
– Egyet értek, de
azért szóljunk neki, hogy ne keressen mert elmegyünk – indultam meg.
Oda értem és egy kicsit rosszul lettem
a csajtól akit kinézett magának.
– Harry drága ez a kis ribanc ki aki
idejött – mutatott rám a csajszi.
– Ki? – fordult meg. – Zoe.
– Ismered? – nyávogta.
– Igen a barátom.
– Akkor én itt sem vagyok – kelt fel Harry öléből és seggét rázva tovább ment.
– Csak jöttem szólni, hogy mi
megyünk, mert unjuk magunkat – mondtam a hoppon maradt Rómeónak.
– Rendben, majd megyek. Sziasztok! – már indult is meg a cicababa után.
Visszasétáltam Louishoz és mondtam
neki, hogy hívjon taxit. Kint vártuk a taxit és
Tommo szórakoztatott a fárasztó vicceivel amitől már a
hajamat téptem. Megváltás volt amikor a taxi megérkezett. Beszálltunk,
lediktáltuk a címet és már indította is a sofőr a
motort. Kiszálltam Louis fizetett, addig én kinyitottam az ajtót.
Bementünk a nappaliba és befészkeltük magunkat a kanapéra.
– Mit csinálunk? – kérdezte.
– Semmit pihenjünk fárad vagyok.
– Én elmegyek és
átöltözök – szólaltam meg pár perc után.
– Kell segítség? – kérdezte.
– Nem – felmentem, ledobtam magamról a ruhát majd felvettem egy
pólót meg egy rövid nadrágot és vissza mentem a nappaliba.
– Gyors voltál – mondta miközben
eldőlt a kanapén és a fejét az ölembe ejtette.
– Harryt megvárjuk? – csukta be a
szemét.
– Jobb ha megvárjuk ki tudja mit csinál, főleg, hogy be
van rúgva.
– Milyen anyáskodó lettél.
– Valakinek muszáj.
– Kapok jó éjt puszit? – nézett kisfiúsan.
– Majd meglátom, hogy jól viselkedsz-e? – mosolyogtam gonoszul.
– Én jól viselkedem – ült fel, hogy a szemembe nézzen.
– Persze, kivétel a mindig – álltam fel és indultam meg a
konyhába.
– Hova megyünk? – jött szorosan mellettem Louis.
– Igen.
Megcsináltam az kakaót tele
pillecukorral, meg tejszínhabbal. Oda adtam Louisnak majd felültem a pultra és ott szürcsöltem az
italomat, szembe velem Louis foglalat helyet a széken. Csendben ittuk meg az
italunkat.
Leakartam szállni a pultról, hogy elmossam a poharakat, de Louis
nem engedte.
– Tommo engedj le – kérleltem szépen.
– Még nem kaptam jó éjt puszit – mosolygott.
– Ha nem engedsz le akkor nem is kapsz – fenyegettem.
– Én tudok jobbat – lépet a lábaim közé.
– Miben sántikálsz Tomlinson? – kérdeztem tőle.
– Semmi rosszban.
– Ismerem azt a nézés, szóval ez nem jött be.
– De még bejöhet – jött közelebb egészen addig amíg a konyha pult
engedte.
– Mit tervezel? – néztem rá.
– Jó éjt puszimat kérem.
– Persze, csak puszi – húztam össze a szememet. Részegen
elviselhetetlen vagyok, mindenbe beleköttök, meg minden hülyeséget megcsinálok,
jobb, ha erről senki nem tud.
– Nem, de attól kérem – hajolt oda az arcomhoz és a homlokát neki
támasztotta az enyémnek.
Hagytam magam a kísértésnek és egy apró puszit nyomtam a szájára.
De neki nem volt elég. Megfogta a lábamat, a másikat simogatta. A kezemmel a
nyakát meg a haját kezdetem el birizgálni. Az ajkain még éreztem a
forró csokit mitől mosolyognom kellet. Nyelvével megnyalta az alsó ajkam,
bejutásért könyörgött. Mivel elég makacs vagyok alapból is, meg részegen még
rosszabb vagyok ezért nem engedtem meg neki, hanem jobban idegeire mentem
azzal, hogy az ajkába haraptam. Erre a lépésemre lemordult. Belátta, hogy
nehéz engem meggyőzni ezért az ajkaimról áttért a nyakamra. Hátra hajtottam a
fejem és élveztem a pillanatot, ami nem tarot sokáig, mert megszólalt a csengő.

Leugrottam a pultról, majd nyitottam az ajtót a gatyában álló
Stylesnek.
– Mi az Hazza annyira jó volt a csaj, hogy még a ruháidat is
letépte? – kérdeztem tőle.
– Nem, hanem egyszerűen kivágott – szomorodott el.
– Semmi baj, majd keresel másikat – vigasztalta Louis.
A válasz hallatán megforgattam a szemem majd röhögve bementem a
nappaliba, hogy lefeküdjek. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy még
lépcsőzzek, egyszerűen ledőltem az első kanapéra. Onnantól minden
elsötétült.”
Minden beugrott tegnap estével kapcsolatba, most már tudom hol van
Hazza ruhája legalább.
– Mire jutottál? – kérdezi Louis.
– Beugrott minden.
– Nekem is.
– Jössz? – kérdeztem miközben megindultam fele, hogy végre a saját
ágyamba aludjak egy jót és ne ébredjek meztelen pasi mellett.
– Hova megyünk? – jött utánam.
– Magára hagyjuk Harry, de miután elaludtam mi volt? – nyitottam a
szobám ajtaját.
– Nem sokkal utánad én is aludtam és csak Harry maradt fent
egyedül. Amikor lefeküdtem még volt rajta alsó gatya.
Ledobtam magamról a pólót meg a rövidnadrágot, amit Louis
kikerekedett szemekkel nézett, majd befészkeltem magam az ágyba.
– Nem hiszem, hogy még nem láttál melltartóban meg bugyiban szóval
ne vágj ilyen képet – szóltam rá a takaró alól.
– Csak váratlanul ért.
Éreztem, hogy mellettem besüpped a matrac, ezek szerint végre fel
tudta fogni amit látott. Hátulról átölelte a derekam és az arcát
belefúrta a nyakamba.
– Édes álmokat – motyogta a hajamba.
– Neked is – válaszoltam már fél komásan.
Nem értem mi van, közöttünk az egyik pillanatban mintha barátok
lennénk, a másikba csókolózunk. Ha így halad a végén bele szeretek és én is
beleesek a gödörbe, amiből már egyszer kimásztam. Meg kell húzni a határokat
mielőtt csak rosszabb lesz a helyzet. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
IMÁDOM hamar a kövit.
VálaszTörlésKöszönöm és ha szerdán megint tudok a szomszéd Wifijére csatlakozni akkor hozom :D
Törlés