I. Évad 26. rész 09/04 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Minek adtam be a derekam ilyen könnyen? Legalább meg zsarolhattam volna őket.

Másnaposan és nagy lelkesedéssel menetem pon-pon valamire. Az idő szép volt hét ágra sütött a nap és égette a szemem, a madarak csiripeltek és majd megsüketültem tőlük.

Könyörgőm hulla voltam, erre ezek még itt bohóckodtak. Edzés vagy felvétel fogalmam sincs mi, de más bajom is volt, erre menjek el. A végén ki jön a reggelim a sok ugrálástól.

Fogtunk egy taxis, hogy vigyen el a iskolába, mondjuk lehet, hogy jobban jártam volna ha kiugrok. Max eltöröm a nyakam, de legalább nem kell ilyen segg rázós táncolt táncolnom, meg ugrálnom. Nem az én stílusom, de hogy miért nem ütöttek agyon amikor jelentkeztem. Megköszöntem volna annak az illetőnek. Túl hamar oda értünk, így nem volt időm a menekülésre, másnapos aggyal nem ment olyan gyorsan a terc szövögetés.

– Alig várom, hogy nézem ahogy szenvedsz – mosolygott kedvesen Soffy.

– Én meg alig várom, hogy haza mehessek – morogtam.

– Még csak két perce vagyunk itt – nézett értetlenül Amy.

– De már haza mennék – tártam szét a karom.

– Ennyire, nem lehet rossz – nézett kikerekedett szemekkel Leila. 

– Tudod te, hogy majd megvakulok ettől a kurva naptól?

– Mindenki jöjjön a pályára! – kiabálta egy pláza cica.

– Remélem ő lesz a kapitány – néztem Grace-re.

– Menjetek, minél hamarabb röhögjünk – hessegetett Amy.

– Süketek vagytok, gyertek már – pláza cica barátja.

– Ő nagysága megyek már, nem kell itt kiabálni szétszakad a dobhártyám – fogtam a fejem.

Leballagtam Grace-vel a három díva elé, rengetegen voltak a válogatáson. Grace egyszer meg is botlott  meg is érdemelte, megtanulja, hogy ne húzza ki a gyufát nálam, főleg ha másnapos vagyok. 

– Jessica vagyok és én leszek a csapatkapitány – mutatott magára a középen álló.

– Diana vagyok – mutatkozott be a világosabb hajú.

– Viviana a becses nevem, senki nem becézhet – nézett szigorúan a harmadik.

Jobb már csak akkor lehetne ha kiderülni, hogy One Direction rajongok, azokból is az örültebbek.

– Akkor jöjjön a válogatás – tapsolt Jessica.

– Az egyik kedvenc zeneékre kell majd bemutatni mit tudtok – csettintett Diana.

– Remélem meg felel mindenkinek – csapta össze a kezét a harmadik. Minek kell tapsolni hallom elsőre is.

Bekapcsolta a zenét. (♫♪) Imáim nem találtak meghallgatásra, mert Grace ugrált mellettem, mert Harry szólója ment. Hova kerültem, még van időm meglógni? Szép lassan megindultam a lelátok felé. Ha szerencsém van akkor nem vesznek észre és egyszerűen elfutok.

– Ne menekülj, te jössz – mondta Grace.

– Jipijájé! – lelkesedtem.
– Mutasd mit tudsz – indította újra a zenét Viviana.

Bemutattam amit tudok és amitől nem jön ki a gyomor tartalmam, de így utólag inkább ülnöm kellet volna. Nem volt jó öltet két hátra szaltót bemutatni, meg egy levegőben átfordulást. 

– Ennyi viszlát – indultam meg.

– Nagyon jó. Üdvözlünk a csapatba – tapsolt Diana

– Akkor megyek is pápá – intettem.

– Minek sietsz talán randid van? – kérdezte Jessica.

– Igen – indultam meg a lelátóra.

– Akkor jövő héten találkozunk, következő – nyomta be a zenét.

Grace jött, bemutatta a táncát, ami a lányoknak nagyon tetszett, gondolom azért, mert 1D-és lépéseket is bemutatott. Ő is bekerült. Legalább nem egyedül kellett szenvednem. Leült mellénk a lelátóra, de nem figyelt oda, hogy mit mondunk, mert a focicsapat kapusával szemezett, akinek közben ment a meccse, így szegényt nagyon letolták, azért, hogy nem tudott figyelni. Mi lesz itt? Sajnos nem láttam az arcát, mert  messze volt, meg hulla fürgébb nálam.
Amikor vége lett ennek a hülyeségnek én voltam az első aki megindult haza. Gyalog mentem, hogy kiszellőztessem a fejem, a lányok fogtak egy taxi-t. Egy gyönyörű parkban szellőztettem ki a fejem. Séta közben azon gondolkodtam, hogy én minek megyek pom-pom lánynak amikor a kedvenc sportom az olvasás meg az alvás, meg töménytelen mennyiségű csoki evés. Haza értem Leila a kanapén telefonált valakivel és közben Neji-t simogatta, a lányok már haza mentek, vagy csak jól tudtak rejtőzködni. Titokban nindzsák. Felmentem leültem az ágyra és bekapcsoltam a laptopomat és felnéztem a világhálóra. Megnéztem, hogy mi történt Facebook-on meg Twitter-en. Semmi kaptam pár értesítés meg lett pár követőm.

Skype-n fent voltak anyáék. Videó hívást indítottam.

– Sziasztok – köszöntem amikor megláttam őket.

– Szia, miért van rajtad napszemüveg? – kérdezte anya. Miért kell mindent észrevenni? Nem annyira feltűnő, olyan mintha szemüveg lenne rajtam.

– Süt a nap – vontam meg a vállam.

– Szobába? – kerekedett ki apa szeme.

– Igen – mondtam tök nyugodtam, hátha beveszik.

– Vagy esetleg, buli volt tegnap és még másnapos vagy? – húzogatta a szemét apa.

– Ugyan nem vagyok az a bulizós típus – legyintettem.

– Persze, messze az ősöktől ketten egyedül egy nagy házba – nézett szúrósan anya.

– Nem kell rosszra gondolni azonnal.

– Inkább meséld el, hogy mi van az iskolába? – kérdezte anya.

– Még csak két napot voltam.

– Most buktál le – dörzsölte össze apa a kezét.

– Gonosz volt.

– Inkább meséld el mi volt a bulin, meg az iskolába.

– A buli felejtetetlen volt kár, hogy nem emlékszem rá, az iskola meg rossz mert tanulni kell –mondtam mire apa elröhögte magát anya meg csak a szemét forgatta.

Még beszélgettem anyáékkal addig amíg késő este nem lett. Elmentem zuhanyozni. Felvettem a pizsamámat. Lementem csináltam egy bögre forró csokit és a konyhába Leila-val találkoztam.

– Hova mész? – kérdezte Leila.

– Megyek, fel aludni hosszú volt ez a nap – láttam rajta, hogy nem hiszi el, hogy én aludni fogok. Mondjuk igaz, mert sorozat maratont fogók tartani, azon belül is Vámpírnaplókat.
Felmentem leültem a gép elé és néztem a kedvenc sorozatomat.

Miután már hulla fárad voltam ledőltem az ágyra és azonnal elnyomott az álom. Most nem kergettek polipok nem táncoltak répák, nyugodt éjszakám volt.