I. Évad 19. rész 09/03 L

.:: Zoe szemszöge ::. 

– Öltözz át és megyünk – szólt fel Leila. Mivel nagyon beborult az ég ezért átöltöztem. Felvettem egy sötét kék csőfarmert, meg egy háromnegyedes ujjú rózsaszín és szürke kockás inget, egy fekete csizmát húztam fel és a fejemre tettem egy kalapot is.
– Rendben évek kérdése és kész leszek.

Villám gyorsan felöltöztem (20 perc) és Luciferrel a kezembe mentem le, aki lecsórta a macimról a kalapját a fejére tettet. Feltettem rá a papagáj hámját és mentünk is le.

– Mehetünk – érkeztem meg a nappaliba.

– Azt hittem, hogy már elaludtál.

– Majdnem.

– Ha már sikeresen leértél indulhatnák már – sürgetett.

Hamar oda értünk az állat orvoshoz, de csak mi voltunk ott mert a doki elment valahova.

– Csak nekünk lehet ekkora szerencsénk – mérgelődött Leila.

– Igen egyetértek – kezdtem el fel alá járkálni.

– Most, hogy csak kettesbe vagyunk mesélj csak a randiról.

– Nem volt semmi extra, kiderült, hogy ő csókolt meg amikor nálunk voltak, meg hát Harry-től a falra mászok.

– Nem volt semmi más? – nézett gyanúsan és ravaszul.

– NEM, és nem, de mivel szeretem a változatosságot ezért nem – válaszommal egy időbe, jött be egy szőke lány, kutyájával.

– Sziasztok – köszönt a szőke.

– Szia – köszönünk vissza kórusban.

– A nevem Bont. Soffía Bont. Ő meg a hűséges társam Darky – mutatkozott be, meg a lábánál ülő Husky-t is.

– Titkos küldetésben vagy? Amúgy Zoe Goldenwin – mutatkoztam be.

– Igen úgy nevezik állatorvosi segítő.

– Renden doktor néni én Leila Butter vagyok – mutatkozott be Leila röhögve.

– Milyen kezelésre jöttél? – kérdezte Soffy mire elröhögtem magam.

– Oltásra jöttem, de nem magamnak, hanem a macskának – emelte fel Neji-t.

– Bocsánat a késésért a szomszéd tehene ellik – jött be az orvos.

– Még rá ér nyugodtan vissza mehet – szólalt meg Lucifer.

– Ááá, nem lesz akkora szerencséd – röhögött gonoszul Leila.

– Akkor jöhet is az első – mondta az orvos.

– Menjetek – mondtam Leila-nak.

– Amúgy kérdezhetek valamit? – fordult felénk Soffy.
– Persze.

– Miért van kalap a papagájon?

– Hozzám öltözött – mondtam mintha normális lenne.

– Oké, de megyek – indult meg a rendelőbe.

– Én oda be nem megyek! – rázta a fejét Lucifer.

– Csak bemegyünk megnézzük honnan lógtál meg és kijövünk.

– Akkor sem megyek be.

– Hanem jössz, be foglak rángatni – fenyegettem meg.

– Egy vérmes dán dogot nem tudsz berángatni – károgta pont mikor Soffy jött ki.

– Egy rémes dán dogot nem, de egy papagájt igen – mondta Soffy.

– Én sem mondhattam volna jobba.

Annak lenére, hogy csak egy papagáj több erő volt benne mint kettőnkben. Nagy nehezen végre bevittük a rendelőbe.

– Utálom az orvosokat – kezdett el panaszkodni.

– Én meg a sütni valló madarakat nem bírom – mosolygott gonoszul Soffy.

– Rendben mi a baja a vérmes dán dognak? – kérdezte az orvos.

– Semmi baja, csak azt szeretném megtudni, hogy honnan lógott meg.

– Rendben, akkor Soffy diktáld a számot ami gyűrűn van.

– Azonnal – elkezdte bediktálni a számokat.

– Elmehetek végre – indult meg Lucifer.

– Ülj már le a seggedre – szólt ár Soffy.

– Nem.

– Akkor meg maradj csendben.

– Nem.

– Tudod mit jelent az hogy csend?

– Nem.

– Akkor megkopasztalak és megtanulod egy életre.

– Nem.

– Véged – szinte már vérben forogtak a szemei.

– Állj! – szóltam rá, mikor megindult Lucifer felé.

– De nem bántom, csak egy kicsit megkopasztom – nézett aranyosan, de közben ördögi mosoly volt az arcán.

– Senki nem bántja a szökevényt – vettem fel a kezemre.

– Ha abba hagytátok a vitatkozás, akkor mondanám, hogy Lucifer a közeli menhelyről lógott meg, még csütörtökön.

– Lehet, de hozzám csak szombaton jutott el.

– Pontosan a buli után – drága Lucifer.

– Igen hulla fáradtam mennék aludni erre ott van a szobámba.

– Hát igen, amúgy tudod, hol van a menhely vagy esetleg kísérjünk el? – kérdezte Soffy.

– Azt meg köszönném.

– Rendbe akkor mi megyünk, persze csak ha nem baj? – fordult az orvos felé.

– Persze menj nyugodtan, mára úgy is végeztünk – állt fel az orvos a géptől.

– Mehetünk már? – kérdezte Lucifer.

– Köszönjük, viszlát – köszöntem el az orvostól, Soffy még bent marad beszélni vele. Pár perc múlva kijött. 

Elmentünk a menhelyre közben meséltünk neki vagy őt kapta el a beszélhetnék. Hamar megérkeztünk a menhelyre ott elintéztem a papír munkát, sőt meg is köszönték, hogy megszabadítom őket Lucifertől, de itt csak szimplán Ördögnek hívják. Találó. Miután ezzel is megvoltunk, elmentünk Soffy-hoz, hogy hozzon ruhát magának, mert jön a buliba. Gyorsan megjártuk, még a lányok előtt haza értünk. Beléptem a házba és megcéloztam a kanapét. Úgy dőltem bele, mint ha életem múlna rajta. Kényelmembe helyeztem magam, amikor meghallottam egy idegesítő hangot, mások úgy hívták, hogy csengő.

– Valaki nyissa ki, kérlek – mondtam a párnába, azért remélem valaki meghallotta.

– Rendben, drága lusta húgom, aki nem képes meg tenni 10 lépést.

– Én is szeretlek nővérkém – nyújtózkodtam.

– Testvérek vagytok? – kérdezte Soffy.

– Igen – vágtam rá. Testvérem ként szeretem.

– Nem hasonlítotok.

– Hát igen én MÉG nem estem bele a festékes vödörbe.

– Szia… sztok – köszöntek a lányok, amikor megláttak mindet.

– Soffy ő Grace és Amy. Csajok ő Soffy – mutattam be őket egymásnak.

– Akkor, hogy most mindenki ismer mindenkit. Kezdődhet az elő buli – ült rám Leila a lábamra.

– Én is szeretlek nővérem, de ha akarsz inni akkor, engedj ki a konyhába, mert csak én tudom hol van a dugi pia.

– Nem kell bemenned, csak meg kell mondanod, hol a pia.

– Nem fogom megmondani a jó kis dugi helyemet.

– Rendben akkor menj – szállt le rólam.

– Köszönöm – indultam meg, de még hallottam mit mond. – Örültem, hogy megismerhettelek titeket – mondta Leila.

Nyugodtam indultam meg a konyha felé, de minden békesség elszállt belőlem, amikor megláttam a konyhát.

– LEILA BUTTER – kiabáltam teli torokkal.

Az egész konyha úszott a liszttől, és még éget szag volt bent, hiába voltak kinyitva az ablakok. A padlóból csak annyi látszódott, ahova valamikor léptek.

– Mondtam, hogy ne gyere be a konyhába – jelent meg mögöttem.

– Ez nem konyha ez egy téli táj ahol megégették a havat – mutattam körbe.

– Nem havat égettünk, hanem pizzát sütöttünk – jöttek be a lányok az ingyen sí parkba.

– Itt meg mi történt? – kerekedett ki hatalmas Amy szeme.
– Hát este elvoltunk – vonta meg a vállát Leila.

– Jobban jártam, hogy Louisnál maradtam – fogtam a fejem.

– Amúgy mi az a fekete valami? – bökte meg Soffy a mosogatóba található tepsi tartalmát.

– Pizza – vonta meg a vállát Leila.

– Tényleg én szénnek néztem – kezdte el Grace is bökdösni.

Segítettünk Leilanak összetakarítani, majd a lányok cuccait felvittük a vendégszobába, mert úgy lett megbeszélve, hogy itt alszanak. Nejit Leila bezárta kajával és vízzel a fürdőjébe. Én meg Lucifer ketrecestől-mindenestől is így tettem.

– Akkor, hogy most már rend van, hozom a piát – indultam meg a tiszta konyha felé.

– Nekem tejet hoz – kiabált utánam Soffy.

– Jó – majd kap tejet amibe csokilikőr lesz vagy valami alkohol tartalmú finomság.

Kivettem a eldugott piát a szekrényből. Soffynak meg a tejébe tettem egy kis Whiskyt. Kikevertem különböző koktélokat, majd pofásan ki is díszítettem.

– Hoztam mindent – tettem le az asztalra sorban a piákat.

Mindenki vett magának egyet, Soffy meg a tejért nyúlt.

– Minek tej? – kérdezte Grace.

– Én ezt iszom – vonta meg a vállát Soffy.

– Egy koccintásba nem halsz bele – nyújtottam neki oda az egyik koktélt.

– Maradok a tejnél, akkor tuti emlékezni fogok mi történt a bulin.

– Egytől nem lesz bajod – értett velünk egyet Amy. – Ha én is iszok akkor legalább te is igyál.

– Rendben, de csak egy – fogadta el az inni valót.

– Az új barátságra – emeltem magasba a poharam.

– A barátokra – mondták egy más után, majd koccintottunk.

– Hol tanultál meg koktélt keverni, mert ez isteni. - kérdezte Grace.

– Apa megtanított rá, azzal a feltétellel, hogy a családi összejövetelekre én keverem.

– Nincs kedved nekem is megmutatni.

– Lenne, de titkos családi recept.

– Akkor ezentúl a bulikra te csinálod a koktélt – hozta le a következőt.

Soffy-nak nagyon ízlett a "teje" mert már a második dobozt issza. Az összes koktél elfogyott, meg az többi ital is megcsappant. Bízunk benne, hogy emlékezni fogunk, hogy mi is történt az este folyamán.

– Mi van a pasikkal? – kérdeztem.

– Az én lovagomnak van barátnője és jól meg vannak – panaszkodta Amy.

– Az enyémnek meg több csaja volt mint a barátainak – húzta meg a piát Grace.

– Én meg tanulok, nem érek rá pasizni – vonta meg a vállát Soffy.

– Tényleg Zoe, hogy sikerült a randi? – kérdezte Grace.

– Tökéletes volt.

– Akkor összejöttél vele?

– Nem, nem adom meg magam könnyen – mosolyogtam gonoszul.

– Tényleg Leila veled meg a szőke lovagoddal mi van? – fordult felé Amy.

– Nincsen fehér lova? – kérdeztem.

– Nincs, és elvagyunk.

– Igen látom, bárhol elvagytok.

– Igen ez így igaz.

A társalgást a csengő zavartam meg.

Mind az öten oda mentünk hogy nyissuk ki az ajtót. Az ajtóba Kb. 20-an álltak.

– Kezdődhet a buli! – kiabáltuk el magunkat egyszerre.

Majdnem mindenki hozott valami piát, így tuti nem fogyunk ki. Nyolc órára lettünk vagy 50-60-an. Senki nem volt józan, így be tudtuk majd az embereket etetni  hogy rosszul látnak és nem a(z) One Direction volt itt. Mintha meg érezték volna, hogy rájuk gondolok, mert nyit az ajtó és jöttek is be rajta.