.:: Zoe szemszöge ::.
– Remélem nem félsz a magasba.
– Nem félek. Ha végig itt leszel mellettem – a másodikat már halkan mondtam, bíztam benne, hogy nem hallja meg.
– Örülök, hogy nyugtató hatással vagyok rád – mosolygott rám önelégülten.
– Nem is tudom, ki fél a horror filmektől?
– Nem féltem volna ha a papagáj nem ijeszt meg.
– Persze, kend Luciferre.
– Azt teszem.
– Jó napot – zavarta meg az értelmes beszélgetésünket egy őszülő alacsony köpcös pasas.
– Jó napot – köszöntünk vissza illedelmesen.
– Jöjjenek fiatalok – nyitotta ki a kosár ajtaját.
Beszálltunk és a pasi elindította a valamit amitől nem sokkal utána már a levegőben is voltunk. Megtámaszkodtam a kosár szélén a könyökömmel és csodáltam a tájat az összekulcsolt kezeimről, a naplemente valami leírhatatlanul gyönyörű volt. Ahogy a nap egyre alacsonyabb és úgy húzza maga utána a narancs különböző árnyalatait. Nagyban csodáltam a tájat, amikor ölelő karokat értem a derekamon.
– Tetszik? – suttogta a fülembe.
– Nagyon szép, köszönöm – dőltem a mellkasának.
– Tőled nem szebb – mondta és utána bele puszilt a nyakamba. Szerencse, hogy háttal álltam neki és már elég sötét volt így nem láthatta, ahogy elpirulok.
A ballonnal akkor szálltunk le, mikor már nem láttunk semmit, de nem ugyan ott tett ki minket, mint ahonnan indultunk.
– Hova megyünk? – kérdeztem Louist, miközben felkapott a derekamnál fogva és kiemelt a kosárból.
– Meglepi lesz – tett vissza a biztos talajra.
– Miért olyan nehéz elmondani? – néztem értetlenül rá, nem kellett kitörnöm a nyakam, hogy a szemébe tudja nézni. Talán pár centivel magasabb tőlem.
– Mert szeretném, ha meglepődnél – húzott magához közel a derekamnál fogva.
– Meglepődök csak mond mikor – néztem bele újra gyönyörű kék szemeibe.
– Most – fordított meg.
Egy kis eldugott vendéglő volt előttünk. Régi stílusban épült és a növényzet teljesen befutotta az oldalát csak az ablakok voltak szabadon, így elég fény volt, hogy meg tudjuk csodálni ezt az álcázott kis helyet. Bementünk és a pincér elvezetett minket el elkülönített helyre. Ahol a gyertyák már égtek.
– Most – fordított meg.
Egy kis eldugott vendéglő volt előttünk. Régi stílusban épült és a növényzet teljesen befutotta az oldalát csak az ablakok voltak szabadon, így elég fény volt, hogy meg tudjuk csodálni ezt az álcázott kis helyet. Bementünk és a pincér elvezetett minket el elkülönített helyre. Ahol a gyertyák már égtek.
– Hogy tetszik? – kérdezte miközben kihúzta a széket nekem.
– Bámulatos, gyönyörű, nem találok szavakat.
– Örülök, hogy tetszik.
Megjelent a pincér, felvette a rendelésünk és el is tűnt amint megtudta, hogy lasagne meg csokis kelyhet kértünk, rendeltünk hozzá még pezsgőt is. Kérdezősködött az iskola felől és én is a napjáról. Gyorsan meghozták a főételt, ami nagyon finom volt. Sajt szinte lefolyt a villámról, így szeretem.
– Nincs kedved beszélni a(z) One Direction-ról? – kérdeztem, hisz nem vagyok rajongó nem tudok semmit.
Elmesélt mindent, ami hirtelen eszébe jutott, 2010-től mai napig. Rengeteget röhögtem a vicces történeteken. Legjobban az fájt, hogy mennyi örült dolgot ki találnak, hogy ne unatkozzanak amikor a szállodában vagy a buszba kell ülniük. Én is meséltem főleg a vicces történeteket.
Éjfélig elbeszéltük az időt, jobban megismertem a banda bohócát és ő is engem.
– Ideje menni – állt fel, mikor már csak az előttünk lévő pohárból kortyolgattuk az italainkat.
– De hogy?
– Van egy sofőrünk, Harry.
– Éjfélkor még nem alszik?
– Nem, de ha mégis ott van Liam.
Elővette a telefonját, beszélt Harry-vel, hogy jöhet értünk. Louis fizetett addigra meg is érkezett a sofőr.
– Sziasztok – köszönt Harry, ahogy beültünk a kocsiba hátra.
– Szia.
– Na milyen volt a randi? – kérdezte miközben elindította az autót.
– Fantasztikus – válaszoltam egy szóval.
– Tökéletes – puszilta meg az arcom Louis.
– Zoe hol tegyelek ki? – kérdezte Harry.
– Romantikáznak Niallék szóval jön hozzánk – válaszol helyettem Louis.
– Nagyon jó mert a többiek elmentek csajozni.
Az út további része csendben telt az leszámítva hogy amikor a daluk megszólalt a rádióban ők is elkezdték énekelni. Megérkeztünk hozzájuk, bementünk a nappaliba. Közben végre megszabadultam a magassarkúmtól, ami már nyomta a lábam.
– Mit csinálunk? – vágta le magát Harry a hatalmas bőrkanapéra.
– Én kérek egy pólót, meg valaki megmutatná hol van a fürdő.
– Rendben megmutatom, addig Harry keres valami filmet – indult meg felfelé Louis és követtem.
– Horrort választok – kiabált utánunk.
– Louis nem fog majd neki örülni – mondtam mire felkapott "menyasszony stílusba".
– Mit mondtál? – kérdezte és berúgta a szobája ajtaját.
– Azt, hogy tegyél le, mert ha kell majd én megvédelek a gonosz gyilkosoktól.
– Nem kell megvédeni egy filmtől.
– Amúgy nincs kedved letenni?
– Talán van, talán nincs.
– És nincs kedved elmondani mi történt akkor amikor ott voltatok nálam?
– Nincs – rázta meg tagadóan a fejét, közben meg mosolygott.
– Mond el – pislogtam rá hatalmasakat, hátha meghatja.
– Miért mondjam el? – kérdezte és végre letett.
– Mert nagyon élveztem a randit és szépen megkértelek.
– Majd elmondom este.
– De már hajnal van.
Nem válaszolt semmit hanem oda ment a szekrényéhez kivett egy pólót és oda adta.
– Köszönöm, de nem úszod meg a vallatást.
– Megmondom és használhatod az én fürdőmet – nyitotta ki az ajtót.
Bementem, lezuhanyoztam, meg elvégeztem a szokásos teendőimet Felhúztam a fehérneműmet meg Louis pólóját. Szerencsére a térdemig ért. Kivettem a táskából a haj gumim és felkontyoltam a hajam. Lementem a lépcsőn és Louisba ütköztem.
– Jól áll a ruhám rajtad – legeltette a szemét rajtam.
– Nincs idő, hogy egy menetet lenyomjatok, mert kezdődik a film – kiabált fel Harry.
Elröhögtünk magunkat, én megindultam lefele Louis meg elment fürdeni.
– Drága Harry kérdezhetek tőled valamit?
– Persze bármit.
– Mennyire vagy kiéhezve?
– Nagyon, miért?
– Akkor menj el csajozni.
– Miről maradtam le? – huppant le Louis alsógatyában mellém.
– Arról maradtál le, hogy Harryvel megbeszéltük a nő ügyeit – válaszoltam.
– Azokról jobb nem tudni.
– Már késő tud mindent – röhögött Harry, mire elég éretlen fejet vágtam. Louis elfordult és a filmet kezdte nézni, ami ezek szerint beszélgetés közben be lett kapcsolva.
– Louis csak nem vagy féltékeny? – húzogatta a szemöldökét röhögve Harry.
– Nem – vágta rá, utána azonnal bevágta a durcát a film felénél már untam.
– Nem volt semmi, csak kérdeztem tőle valamit – suttogtam a fülébe.
– Biztos – fordult felém
– Igen – pusziltam meg az arcát, mire elmosolyodott.
Rádőltem Louis vállára és onnan néztem tovább a filmet, mondjuk nem emlékszem belőle semmire, mert azonnal be aludtam ahogy rádőltem a vállára. Suttogásra keltem fel.
– Mi volt amíg fent voltam? – ismertem fel Louis hangját.
– Semmi említésre méltó, csak kérdeztet tőlem valamit – válaszolt Harry.
– Mit?
– Csajokról volt szó! Nyugi haver, nem mozdulok rá mert tudom, hogy tetszik neked – döbbentem le magamba, szerencsére nem tátottam el csodálkozva a számat, mert ekkor lebuktam volna, hogy fent voltam.
– Köszi. Szerintem... – hagyta abba a mondatát mert hallottuk, hogy nyílik az ajtó.
– Hát ti még fent vagytok? – kérdezte valaki szerint Zayn, de nem biztos.
– Shh... Zoe alszik – szólt rá Louis.
– Ezek szerint jól sikerült a randi – mondta még valaki aki lehet, hogy Liam volt.
– Igen, de most felviszem, ne a kanapén aludjon – mondta, majd óvatosan felvett a karjaiba.
– Szép álmokat, ha egyáltalán aludni fogtok – hallottam meg Harry hangját.
Louis erre nem mondott semmit, csak megindult velem felfele. A szobájába vitt, amikor le akart tenni az ágyra megpusziltam az
arcát.
– Ébren vagy? – tett le, csodálkozva.
– Nem.
– Mióta nem vagy ébren?
– Harry kedves mondatára keltem fel – mondtam, mire játszódott
rajta, hogy meg könnyebbült. Jobb, ha nem tud róla, hogy hallottam a
beszélgetést.
– Mondtam én, hogy nem fognak aludni – hallottam meg Harry
hangját.
– Kuss! – fő a kedvesség, de mind a ketten ezt gondoltuk.
– Ki vele? – álltam elé.
Megfogta a derekam és még közelebb húzott magához.
– Nem mondom meg – kapcsolta le a villanyt.
– Miért?
– Mert tudok jobbat.
– De azt ígérted, hogy megmondod, ha… – nem bírtam befejezni a
monológomat, mert a száját rátapasztotta az enyémre. Gondolkodás nélkül
visszacsókoltam. Azonnal felismertem a követelőző nyelvét, és belemosolyogtam a csókunkba erre
válaszolva, csak beletűrt a hajamba, a kezeimet a nyaka köré fontam. Az ajkunk
csak akkor vált el amikor már nem volt elég az oxigén.
– Ezek szerint te vagy! – néztem a kék szemébe.
– Igen én – csókolt meg, de most sokkal bátrabb volt, először mint ha
félt volna, hogy ellökőm magamtól. Pedig nagyon jól csókolt, vétek
lenne nem visszacsókolni.
– Holnap be kell menned?
– Igen, de nem lesz első órám.
– Jó éjt szerelmesek, ne legyetek túl hangosak, mert aludni
szeretnénk – kiabált be Harry, ugyan ki más csinálta volna ezt.
– Ő mindig ilyen? – forgattam a szemeimet.
– Nem, néha rosszabb.
– Jobban is jársz, de gyere, feküdjünk le.
Ledőltem az ágyra és kényelembe helyeztem magam. Louis hátulról átölelt és bele puszilt a nyakamba.
– Jó éjt szépségem.
– Jó éjt répa imádom.
Szint azonnal elaludtam a karjaiba, rég aludtam ilyen jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése