I. Évad 17. rész 09/03 L

.:: Zoe szemszöge ::.

–  Ez valami eszméletlenül gyönyörű –  mutattam a hőlégballonra teljesen csodálattal. Soha nem láttam ilyen szerkezetet közelről, így még nagyobbnak tűnik.
–  Remélem nem félsz a magasba.
– Nem félek. Ha végig itt leszel mellettem – a másodikat már halkan mondtam, bíztam benne, hogy nem hallja meg.
– Örülök, hogy nyugtató hatással vagyok rád – mosolygott rám önelégülten.
– Nem is tudom, ki fél a horror filmektől?
– Nem féltem volna ha a papagáj nem ijeszt meg.
– Persze, kend Luciferre.
– Azt teszem.
– Jó napot – zavarta meg az értelmes beszélgetésünket egy őszülő alacsony köpcös pasas.
– Jó napot – köszöntünk vissza illedelmesen.
– Jöjjenek fiatalok – nyitotta ki a kosár ajtaját.
Beszálltunk és a pasi elindította a valamit amitől nem sokkal utána már a levegőben is voltunk. Megtámaszkodtam a kosár szélén a könyökömmel és csodáltam a tájat az összekulcsolt kezeimről, a naplemente valami leírhatatlanul gyönyörű volt. Ahogy a nap egyre alacsonyabb és úgy húzza maga utána a narancs különböző árnyalatait. Nagyban csodáltam a tájat, amikor ölelő karokat értem a derekamon.
– Tetszik? – suttogta a fülembe.
– Nagyon szép, köszönöm – dőltem a mellkasának.
– Tőled nem szebb – mondta és utána bele puszilt a nyakamba. Szerencse, hogy háttal álltam neki  és már elég sötét volt így nem láthatta, ahogy elpirulok. 
A ballonnal akkor szálltunk le, mikor már nem láttunk semmit, de nem ugyan ott tett ki minket, mint ahonnan indultunk.
– Hova megyünk? – kérdeztem Louist, miközben felkapott a derekamnál fogva és kiemelt a kosárból.
– Meglepi lesz – tett vissza a biztos talajra.
– Miért olyan nehéz elmondani? – néztem értetlenül rá, nem kellett kitörnöm a nyakam, hogy a szemébe tudja nézni. Talán pár centivel magasabb tőlem.
– Mert szeretném, ha meglepődnél – húzott magához közel a derekamnál fogva.
 Meglepődök csak mond mikor – néztem bele újra gyönyörű kék szemeibe.
 Most – fordított meg.
Egy kis eldugott vendéglő volt előttünk. Régi stílusban épült és a növényzet teljesen befutotta az oldalát csak az ablakok voltak szabadon, így elég fény volt, hogy meg tudjuk csodálni ezt az álcázott kis helyet. Bementünk és a pincér elvezetett minket el elkülönített helyre. Ahol a gyertyák már égtek.
 Hogy tetszik?  kérdezte miközben kihúzta a széket nekem.
 Bámulatos, gyönyörű, nem találok szavakat.
 Örülök, hogy tetszik.
Megjelent a pincér, felvette a rendelésünk és el is tűnt amint megtudta, hogy lasagne meg csokis kelyhet kértünk, rendeltünk hozzá még pezsgőt is. Kérdezősködött az iskola felől és én is a napjáról. Gyorsan meghozták a főételt, ami nagyon finom volt. Sajt szinte lefolyt a villámról, így szeretem.
 Nincs kedved beszélni a(z) One Direction-ról? – kérdeztem, hisz nem vagyok rajongó nem tudok semmit.
Elmesélt mindent, ami hirtelen eszébe jutott, 2010-től mai napig. Rengeteget röhögtem a vicces történeteken. Legjobban az fájt, hogy mennyi örült dolgot ki találnak, hogy ne unatkozzanak amikor a szállodában vagy a buszba kell ülniük. Én is meséltem főleg a vicces történeteket.
Éjfélig elbeszéltük az időt, jobban megismertem a banda bohócát és ő is engem.
 Ideje menni  állt fel, mikor már csak az előttünk lévő pohárból kortyolgattuk az italainkat.
 De hogy?
 Van egy sofőrünk, Harry.
 Éjfélkor még nem alszik?
 Nem, de ha mégis ott van Liam.
Elővette a telefonját, beszélt Harry-vel, hogy jöhet értünk. Louis fizetett addigra meg is érkezett a sofőr.
 Sziasztok  köszönt Harry, ahogy beültünk a kocsiba hátra.
 Szia.
 Na milyen volt a randi?  kérdezte miközben elindította az autót.
 Fantasztikus  válaszoltam egy szóval.
 Tökéletes  puszilta meg az arcom Louis.
 Zoe hol tegyelek ki?  kérdezte Harry.
 Romantikáznak Niallék szóval jön hozzánk  válaszol helyettem Louis.
 Nagyon jó mert a többiek elmentek csajozni.
Az út további része csendben telt az leszámítva hogy amikor a daluk megszólalt a rádióban ők is elkezdték énekelni. Megérkeztünk hozzájuk, bementünk a nappaliba. Közben végre megszabadultam a magassarkúmtól, ami már nyomta a lábam.
– Mit csinálunk? – vágta le magát Harry a hatalmas bőrkanapéra.
– Én kérek egy pólót, meg valaki megmutatná hol van a fürdő.
– Rendben megmutatom, addig Harry keres valami filmet – indult meg felfelé Louis és követtem.
– Horrort választok – kiabált utánunk.
– Louis nem fog majd neki örülni – mondtam mire felkapott "menyasszony stílusba".
– Mit mondtál? – kérdezte és berúgta a szobája ajtaját.
– Azt, hogy tegyél le, mert ha kell majd én megvédelek a gonosz gyilkosoktól.
– Nem kell megvédeni egy filmtől.
– Amúgy nincs kedved letenni?
– Talán van, talán nincs.
– És nincs kedved elmondani mi történt akkor amikor ott voltatok nálam?
– Nincs – rázta meg tagadóan a fejét, közben meg mosolygott.
– Mond el – pislogtam rá hatalmasakat, hátha meghatja.
– Miért mondjam el? – kérdezte és végre letett.
– Mert nagyon élveztem a randit és szépen megkértelek.
– Majd elmondom este.
– De már hajnal van.
Nem válaszolt semmit hanem oda ment a szekrényéhez kivett egy pólót és oda adta.
– Köszönöm, de nem úszod meg a vallatást.
– Megmondom és használhatod az én fürdőmet – nyitotta ki az ajtót.
Bementem, lezuhanyoztam, meg elvégeztem a szokásos teendőimet Felhúztam a fehérneműmet meg Louis pólóját. Szerencsére a térdemig ért. Kivettem a táskából a haj gumim és felkontyoltam a hajam. Lementem a lépcsőn és Louisba ütköztem.
– Jól áll a ruhám rajtad – legeltette a szemét rajtam.
– Nincs idő, hogy egy menetet lenyomjatok, mert kezdődik a film – kiabált fel Harry.
Elröhögtünk magunkat, én megindultam lefele Louis meg elment fürdeni.
– Drága Harry kérdezhetek tőled valamit?
– Persze bármit.
– Mennyire vagy kiéhezve?
– Nagyon, miért?
– Akkor menj el csajozni.
– Miről maradtam le? – huppant le Louis alsógatyában mellém.
– Arról maradtál le, hogy Harryvel megbeszéltük a nő ügyeit – válaszoltam.
– Azokról jobb nem tudni.
– Már késő tud mindent – röhögött Harry, mire elég éretlen fejet vágtam. Louis elfordult és a filmet kezdte nézni, ami ezek szerint beszélgetés közben be lett kapcsolva.
– Louis csak nem vagy féltékeny? – húzogatta a szemöldökét röhögve Harry.
– Nem – vágta rá, utána azonnal bevágta a durcát a film felénél már untam.
– Nem volt semmi, csak kérdeztem tőle valamit – suttogtam a fülébe.
– Biztos – fordult felém
– Igen – pusziltam meg az arcát, mire elmosolyodott.
Rádőltem Louis vállára és onnan néztem tovább a filmet, mondjuk nem emlékszem belőle semmire, mert azonnal be aludtam ahogy rádőltem a vállára. Suttogásra keltem fel.
– Mi volt amíg fent voltam? –  ismertem fel Louis hangját.
– Semmi említésre méltó, csak kérdeztet tőlem valamit – válaszolt Harry.
– Mit?
– Csajokról volt szó! Nyugi haver, nem mozdulok rá mert tudom, hogy tetszik neked – döbbentem le magamba, szerencsére nem tátottam el csodálkozva a számat, mert ekkor lebuktam volna, hogy fent voltam.
– Köszi. Szerintem... – hagyta abba a mondatát mert hallottuk, hogy nyílik az ajtó.
– Hát ti még fent vagytok? – kérdezte valaki szerint Zayn, de nem biztos.
– Shh... Zoe alszik – szólt rá Louis.
– Ezek szerint jól sikerült a randi – mondta még valaki aki lehet, hogy Liam volt.
– Igen, de most felviszem, ne a kanapén aludjon – mondta, majd óvatosan felvett a karjaiba.
– Szép álmokat, ha egyáltalán aludni fogtok – hallottam meg Harry hangját.
Louis erre nem mondott semmit, csak megindult velem felfele. A szobájába vitt, amikor le akart tenni az ágyra megpusziltam az arcát.
– Ébren vagy? – tett le, csodálkozva.
– Nem.
– Mióta nem vagy ébren?
– Harry kedves mondatára keltem fel – mondtam, mire játszódott rajta, hogy meg könnyebbült. Jobb, ha nem tud róla, hogy hallottam a beszélgetést.
– Mondtam én, hogy nem fognak aludni – hallottam meg Harry hangját.
– Kuss! – fő a kedvesség, de mind a ketten ezt gondoltuk.
– Ki vele? – álltam elé.
Megfogta a derekam és még közelebb húzott magához.
– Nem mondom meg – kapcsolta le a villanyt.
– Miért?
– Mert tudok jobbat.
– De azt ígérted, hogy megmondod, ha… – nem bírtam befejezni a monológomat, mert a száját rátapasztotta az enyémre. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. Azonnal felismertem a követelőző nyelvét, és belemosolyogtam a csókunkba erre válaszolva, csak beletűrt a hajamba, a kezeimet a nyaka köré fontam. Az ajkunk csak akkor vált el amikor már nem volt elég az oxigén.
– Ezek szerint te vagy! – néztem a kék szemébe.
– Igen én – csókolt meg, de most sokkal bátrabb volt, először mint ha félt volna, hogy ellökőm magamtól. Pedig nagyon jól csókolt, vétek lenne nem visszacsókolni.
– Holnap be kell menned?
– Igen, de nem lesz első órám.
– Jó éjt szerelmesek, ne legyetek túl hangosak, mert aludni szeretnénk  kiabált be Harry, ugyan ki más csinálta volna ezt.
– Ő mindig ilyen? – forgattam a szemeimet.
– Nem, néha rosszabb.
– Nem akarom akkor hallani.
– Jobban is jársz, de gyere, feküdjünk le.
Ledőltem az ágyra és kényelembe helyeztem magam. Louis hátulról átölelt és bele puszilt a nyakamba.
– Jó éjt szépségem.
– Jó éjt répa imádom.
Szint azonnal elaludtam a karjaiba, rég aludtam ilyen jól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése