I. Évad 18. rész 09/03 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel Louis mellkasán ébredtem arra, hogy csörög a telefonom. Kinyomtam az ébresztőt, mert még csak hét óra volt. Meg melyik diák nem késik a második napon? Valószínűleg csak én kések, de nem volt kedvem ezt a szép reggel a sulival elrontani. Már majdnem elaludtam, de Louis nem hagyott. Elkezdte puszilgatni az arcom, a nyakam csókolgatta.
– Hagyj aludjak – fogtam meg az arcom.
– Ha én nem alszok, akkor te se.
– Milyen kedves vagy.
– Köszönöm.
– Ha már fent vagyok, akkor legalább felöltözök – akartam felkelni, de visszahúzott a derekamnál fogva.
– Ne menj, a macim nélkül nem tudok aludni.
– Akkor, ne aludj, hanem kelj fel.
– Korán van még ahhoz.
– Nem halsz bele.
– Jó – engedett el, elkezdett forgolódni a következő pillanatban már a földön volt arccal előre.
– Gratulálok, jól vagy? – hajoltam le az ágyról, hajam miatt csak az arcát láttam.
– Nem beütöttem a számat, kapok rá gyógyító puszit? – csillogtak a szemei.
– Kapsz, ha végeztem – fogtam meg a tegnapi ruháimat, és bementem a fürdőbe.
Elvégeztem a reggeli teendőimet, visszahúztam a tegnapi ruhát, mert egy pólóban csak nem megyek ki az utcára. Mire kijöttem Louis már fel is öltözött. Egy farmer nadrág volt rajta meg egy rövid ujjú fehér póló ami látni engedte a kezén a tetoválásokat.
– Kérem a gyógyító puszim.
– Kapod – mentem oda, és pusziltam meg a száját. Amikor el akartam lépni visszarántott és megcsókolt, közben az ágy felé mentünk. Óvatosan ledöntött és fölém hajolt majd elkezdte csókolgatni a nyakam.
– Keljetek fel szerelmesek, mert Leila már mindenkit felébresztet a hívásával – kopogott be Harry.
– Már készen vagyunk – kiabáltam Louis alól.
– Akkor csináljatok reggelit, persze csak ha rá értek – röhögte el a végét.
– Nem érünk rá – válaszoltam reflexből.
– Akkor nem zavarok.
– Jól is teszed – kiabált Louis.
Hallottuk, ahogy kint valakinek mond valamit, majd felnevetek. Megcsókolt még utoljára, majd leszállt rólam,  és megigazítottam a ruhámat, mert gyűrött volt. Miközben simítottam a ráncokat ballagtam lefelé. 
– Azt mondtátok nem értek rá – nézet ránk Harry.
– Nem is érünk rá – mondtam.
– Többiek? – kérdezte Louis miközben leült a székre.
– Visszaaludtak.
– Mikor lesz kész? – mutattam a rántottára.
– Nem sokára.
Tényleg hamar kész lett a reggeli, ami nagyon finom volt, sőt kaptam hozzá forró csokit.
– Köszönöm a reggelit – öleltem meg Harry-t, ölelés közben a keze „lecsúszott a fenekemre”.
– Harry, a kezed rossz helyen van – szólt rá Louis, majd feljebb is húzta.
– Féltékeny vagy? – kérdezte Harry miután elengedett.
– Nem – vágta rá durcásan.
– Örülök neki, de Louis nem vinnél haza? – zavartam meg a beszélgetésüket.
– Majd én, haza viszlek – ajánlotta magát Harry.
– Vagy Louis, vagy gyaloglók – néztem Louis-ra, kiskutya szemekkel.
– Gyere – vette fel a kocsi kulcsát.
A cipőmet a kezembe vettem a táskával együtt és megindultam mezítláb, még szerencse, hogy jó volt az idő. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk, csendet én törtem meg.
– Louis nincs kedved bemenni nekem boltba? – kérdeztem tőle.
– Megállunk és bemész.
– Ilyen ruhában nem megyek be.
– Vagy be jössz vagy becipellek.
– Vagy bemész és veszel nekem pogácsát – dobtam fel egy harmadik lehetőséget.
– Vagy jössz, vagy cipellek.
– Inkább az első – mondtam miközben leparkolt.
– Parancsolj, tedd fel ne hogy felismerjenek – adott egy napszemüveget.
– Azért azt megvárod, hogy felvegyem a cipőmet – kérdeztem miközben felvettem a napszemüveget.
– Minek, hamarabb végzünk.
– Jó akkor gyerünk – dobtam be a kocsiba a lábbelimet.
Mindenki megfordult vagy megcsodált, hogy mind ketten napszemüvegben, Louison még sapka is volt. Megszereztünk a második reggelit, meg az otthoniaknak is vettem. Beszálltunk és pár perc és már a saját házunknál voltunk. Felkaptam a cipőmet meg a táskámat és megálltam az ajtó előtt.
– Mi az nem mész be? – jött utánam Louis a kajával.
– De, csak biztosra megyek – nyitottam.
Senki nem volt a nappaliban, megindultam felfelé és hallottam hogy a szobában valaki pakol.
– Van rajtatok ruha? – kopogtam be.
– Gyere – mondta Leila és benyitottam.
Niall az ágyon aludt Leila meg pont öltözött full fekete ruhájába. Táskájába bedobált pár cuccot, majd lerakta az ágyra.
– Hoztunk reggelit – mondtam mire a szöszi kipattant az ágyból és jött oda.
– Van kajátok?
– Igen, parancsolj – adtam oda a nekik vásárolt reggelit.
– Köszi – ölelt meg Niall.
– Szívesen.
Bementünk a szobámba. A szekrényembe válogattam, hogy mit is vegyek fel, amint sikerült megindultam a fürdő fele.
– Itt is nyugodtam átöltözhetsz – mondta Louis.
– Nem – mentem be. Gyorsan kész lettem, csak fél órámba telt. Ahogy kiléptem a fürdőből láttam, hogy Lucifer és Louis a reggelimet eszik.
– Nekem akkor mi marad?
– Semmi – válaszolta Lucifer.
– Ezért csináltam magamból örültet?
– Sokáig készülődtél – vonta meg a vállát Loui.
– Ha már, megettétek a felét legalább engedjetek oda – löktem arrébb őket  hogy oda tudjak feküdni az ágyra.
Megettük a reggelit, Louis lement, hogy szerezzen valami inni valót, én meg elterültem az ágyon és becsuktam a szemeimet.
A tegnap estén gondolkoztam, hogy milyen jól is éreztem magam, még soha senki nem volt velem ilyen figyelmes az ellenkező nem tagjai közül, mint Louis, sőt a többiek is kedvesen viselkedtek, meg már adtak becenevet is. Mágus, varázsló. Mi lesz itt még? Bele se merek gondolni, hogy mi lesz majd ma este a bulin, hisz Harry lelkére kötöttem, hogy jöjjenek el. A gondolkozásomat az zavarta, meg hogy valaki meg puszilta az orromat, mire elmosolyogtam.
– Tommo, kérhetek tőled valamit? – néztem bele gyönyörű kék szemébe.
– Persze bármit. Főleg ha kérhetek érte én is valamit.
– Előbb mond, mit kérsz és utána mondom, hogy suliba kell vinni, mert gyalog nem érek be.
– Akkor menjünk – puszilta meg a számat.
Segített felkelni és hozta a táskámat, mert én Luciferrel bajlódtam, aki iskolába akart menni.
– Elmentem – szóltam be Leila-nak.
– Rendben, iskolába találkozunk.
Beszálltunk a kocsiba, a táskámat hátra dobtam, az út csendesen telt, csak a rádió szólt.
– Megérkeztünk – parkolt le.
– Köszönöm a fuvart – fordultam felé.
Volt egy tippem mit a kér a fuvarért, de kitudja. Nem ismerem még annyira jól.
Elmosolyodott, amikor felé fordultam, a mosolyától nekem is görbült felfelé a szám. Mind a kettőnk arcán idióta mosoly volt. 
Oda hajolt hozzám és megcsókolt azonnal gondolkodás nélkül viszonoztam, közben az ölébe húzott, de én nem ellenkeztem. A csóknak az vetet véget, hogy a kormánynak támasztottam a hátam és megnyomtam vele a dudát. Annyira megijedtünk, hogy én a kocsi tetejébe Louis meg a kocsi ablakába verte be a fejét.
Egyszerre röhögtünk fel azon, hogy milyen bénák voltunk. Visszamásztam az anyós ülésre, hátúról kivettem a táskán és indulni készültem.
– Megyek, szia – pusziltam meg az orrát.
– Még búcsú csókot sem kapok? – biggyesztette le a száját.
– Az előbbi az volt.
– Nem az a fuvar ára volt.
– Rajtad sem lehet elmenni – sóhajtottam. Szomorúan nézet mire meg sajnáltam megpusziltam a száját és kiszálltam.
– Ravasz – jött utánam.
– Köszi – dőltem neki a kocsinak. Odajött és megcsókolt. Csak egy rövid csók volt, mert mászkáltak a diákok. Nem akartuk, hogy fel ismerjék és terjedjen a pletyka.
– Megyek, mert elkések.
– Rendben – csókolt meg utoljára.
Az iskolába nem volt semmi említésre méltó azon kívül, hogy találkoztam Amyvel francián. Mivel láttam rajta, hogy nagyon szereti a forró csokit ezért megint kiöntöttem, de most valamivel jobban járt, mert csak a keze lett olyan.
– Zoe, mondok neked valamit, de jól figyelj – röhögött, de közben próbált komoly lenni, nem nagyon sikerült neki.
– Figyelek – fordultam felé.
– Nem szeretem a forró csokit.
– Értettem, azért szoktad inni a bőrödön át?
– Nem, de adok egy tippet, ezen túl ne vegyél forró csokit, ha franciánk lesz.
– Nem is fogok, de attól még a folyóson a nyakadba önthetem.
– Ennyire csak nem lehetek szerencsétlen, hogy minden nap forró csoki fürdőt vegyek.
– Ne kiabáld el.
– Nem fogom.
– Akkor este ötre jöttök Grace-vel? – váltottam témát hirtelen.
– Mindenféleképpen ott leszünk.
– Tökéletes.
Leila meg én is, mindenkinek mondtuk a bulit, akivel megismerkedtünk ez a két nap alatt.
Lányokat ötre hívtuk, míg a többi vendéget hétre rendeltük házunkhoz. A fiúknak nyolc, kilenc lett mondva, hogy addigra úgyis mindenkiben lesz pia, és majd ha kérdezik, hogy az a híres One Direction rá tudjuk majd fogni, hogy csak sokat ivott az illető. Suli után haza mentünk, mert délután megyünk az állatorvoshoz. Hogy veszem rá Lucifer, arra, hogy dokihoz menjen. Jó móka lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése