I. Évad 51. rész 10/24 H

.:: Louis szemszög ::.

Miután Zoet betettem a kocsi, beszálltam és indítottam a motort. Egy hatalmas szürke házhoz értünk, ami előtt kavicsos ágyon parkoltam le, a formára nyírt bokrok előtt. Leállítottam a motort, majd felkaptam Zoet és a kulcsok segítségével bejutottam. A hatalmas házban nem tudtam mi merre találok. Letettem Zoe a kanapéra és körbe jártam az épületet. Mikor megtaláltam  hogy melyik lehet a szobája. A fal tele volt olyan képekkel amin ő is rajta volt, meg Leila. Vissza mentem érte és felvittem az ágyába.

Amikor letettem hirtelen kipattan az szeme és felugrott.

– Hol vagyok? – nézett szét.

– Szobádba – ültem le mellé.

– Hogy kerültem ide?

– Apukád beszélt egy orvossal, hogy tegyen altatót az italodba.

– Ezért még megfizet – mérgelődött.

– Pihenj jót fog tenni.

– Nekem most egy séta kell – kelt fel és indult meg a kifele.

– Zoe állj meg – szóltam utána mert mire kiértem a szobából eltűnt. Bolyongtam a házba, hogy megtaláljam.

– Itt vagyok nem kell kiabálni – jött ki egy bögrével a kezébe, gondolom én a konyhából.

– Hova tűntél? – kértem számon.

– Csináltam teát – vonta meg a vállát és indult meg kifele.

Halkan követtem, miután bezártam az ajtót és figyeltem, hogy merre ment. Bement egy erdőbe ahol alig lehetett valamit látni.

– Gyere mert eltévedsz – fogta meg a kezem és elkezdett beljebb húzni.

– Hova megyünk? – kérdeztem.

– Meglepetés – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Követtem őt az erdőben, bár nem tudom hova akart vinni.

Kezdett tisztulni és láttam, hogy hova tartunk. Egy kis rét közepén egy ház volt. Fából készült szinte bele olvadt a környezetbe. Leakasztotta az elrejtett kulcsot és besétál magával húzva engem is.

Nagyon otthonosan volt berendezve ez a kis lakás. Minden volt benne ami egy rendes házba is lenne, csak mini változatban. körben néztem és láttam családi képeket meg könyveket. Voltak képek Leilaról is. Volt magason egy polc amin díjjak sorakoztak, túl magason volt, hogy letudjam olvasni miért kapta őket. Miközben én nézelődtem ő leült a kanapéra és folytatta a teája szürcsölését. 

– Furcsa – szólalt meg hirtelen mire felé kaptam a fejem. Várt pár percet majd folytatta. – Erről a helyről még Leila sem tud, ide szoktam a világ elől menekülni – le ültem mellé. – Emlékszem még apáéknak mondtam, hogy szeretnék egy helyet amiről csak én tudok, olyan helyen legyen amit soha senki nem keresne. Ők mondták, hogy az erdőben van egy régi ház amit csak fel kell újítana. Mint egy kis gyerek akinek új játékot adnak. Azonnal indultam meg, hogy meg keressem. Mikor sikerült megtalálnom felmértem a terepet, hogy mennyire is rongálódott meg. Nagyon őröltem, hogy alig kellet rajta valamit csinálni. Mikor a renoválás kész lett elkezdtem berendezni. Majdnem egy évig minden szombat vasárnap ezt csináltam. Nagyon büszke voltam a kis kuckómra amikor kész lett. Hisz egyedül csináltam. Mindig ide menekültem a gondok elől. Itt jöttem rá, hogy mit kell csinálnom. Most tanácstalan vagyok két dologban is – sóhajtott fel.

– Miben vagy tanácstalan?

– Az érzéseimben meg anyában – gördült le egy könny csepp az arcán.

– Nyugi minden rendben lesz, ha anyukád fele olyan makacs és kitartó, mint te akkor nincs mitől tartani – öleltem magamhoz. Az érzéseimmel meg én sem voltam tisztában. Szeretem de Eleanort is vagy csak az testi vonzalom? Nem tudom mit éreztem, de Richard megmondta, hogy nem szakíthatok Eleanorral mert árt a hírnevünknek. Ha Zoe szoba került szinte lángolt a szeme. A nem régi vitájukból kiderült, hogy nem puszi pajtások.

– Gyere menjünk vissza – mondtam neki, mire megrázta a fejét.

– Nem maradunk, majd reggel, utálok este kint sétálni – mondta nyugodt hangon.

– Rendben – adtam magam.

Felmászott a létrán, majd várta, hogy én is utána menjek. Vonakodva de végül követtem. Mikor felértem egy szépen megágyazott ágy fogadott, rajta rengeteg párnával meg mellette egy halom takaróval.

Zoe az ágyon elterült és a plafont nézte. Befeküdtem mellé, majd közelebb hoztam magamhoz. Nem bírt aludni, folyamatosan forgolódott. Elkezdtem halkan énekelni neki They Don't Know About Us-t. Mire a végére értem már egyenletesen szuszogott.

– Bár csak tudnám, hogy mit érzek! – simítottam meg a haját.

Nem kellet sok és már én is az igazak álmát aludtam.