.:: Zoe Szemszöge ::.
– Foglaljuk össze a bajainkat. Beleestél a barátnőmbe, én meg a legjobb barátodba – mondtam röviden és tömören.
– Igen bele estem azokba a rózsaszín fürtökbe, amik most már barnák – mondta nagy sóhajjal.
– Nekem meg a répa imádó csavarta el a fejem.
– Szerencsétlenek vagyunk mind a ketten.
– Nem én sokkal, össze hoztam a volt barátnőjével – mutattam rájuk.
– Igen, tényleg szerencsétlenebb vagy.
– Ezt már tudom. Jössz táncolni? – tettem fel a kérdést amelyet már a buliba érkezésemkor megakartam kérdezni.
– Igen.
– Mennyire tudsz táncolni? – kérdeztem tőle már a táncparkett közepén.
– Nem vagyok verseny táncos.
Felajánlotta a kezét amit elfogadtam. Már nagyon rég táncoltam és magamnak is nehéz bevallani, de hiányzott. Az az adrenalin ami a vérembe volt ilyenkor felpörgetett. Harry is csodálkozott a mozdulataimon. Pedig nem csináltam semmi különöset.
– Harry nem láttad Zoet? – jött oda Soffy és Zayn.
– Igen, miért? – rázta meg a fejét.
– Mert én sehol sem találom. Ha látod, szólj nem tudjuk elérni telefonom aggódok érte.
– Persze, Soffy de élvezd a bulit, szerintem tuti itt van csak jól rejtőzködik – mosolygott.
– Remélem igazad van, hányra is beszéltük meg találkát? – kérdezte Zayn.
– Éjfél – válaszoltam, mire oda kapták a fejüket.
– Rendben, remélem addigra meglesz.
– Nyugi élvezd a bulit – tette szét a kezét Harry.
– Nehéz ha valaki hiányzik – mondta Soffy.
– Amint látom Harry te élvezed.
– Milyen ruhában jött a ti elveszett emberkétek? – kérdeztem egy kicsit elváltoztatott hangom.
– Sötét kék, olyan várású, mint az a narancs – mutatott Soffy Leilara.
– Mélyvörös csíkok voltak a hajában? Mert ha igen akkor őt a bárpultnál láttam nem olyan rég – válaszoltam.
– Igen. Meg is nézem hátha ott van – ment el Soffy és húzta magával Zaynt.
Előkerestem a telefonom és bepötyögtem Soffy számát. Első kicsöngésre felvette.
– Hol a picsába vagy minden felkutatunk utánad.
– A bulin, láttalak titeket.
– Mi miért nem láttunk?
– Nem tudom nem figyeltettek, de leteszlek, mert a partneremet nem akarom megvárakoztatni.
– Jó ne feled élfélre, legyél a fiúknál.
– Nyugi nem feledem. Szia – tettem le a telefont.
Megnéztem menni az idő és kikerekedett a szemem.
– Mi a baj? – nézett Harry rám.
– Fél óra és éjfél.
– Akkor menjünk – fogta meg a kezem és kiverekedtünk a tömegen.
Harry leintett egy taxit bediktálta a címet és már száguldottunk is. Amint megérkeztünk én már szálltam is ki. Mire beértem már cipő nem volt rajtam. Be dobtam a cipős szekrénybe, mire fel értem a lépcsőn a maszkot meg a hajam is szét szedtem. Levettem a ruhám felakasztottam. Vissza vettem a másikat, mivel nem értem el a cipzárt ezért nem szenvedtem vele hanem lementem úgy, hogy nem volt felhúzva. Cipőmet a kezembe kaptam a maszkot meg felhúztam a homlokomra.
– Felhúzod? – álltam háttal Harrynek.
– Persze.
Kirázott a hideg és liba bőrös lettem amikor a hideg ujjaival hozzá ért a rohanástól felhevült bőrömhöz. Amint felhúzta megnéztem mennyi az idő. Még van 15 percünk oda érni. Mivel a nagy rohangálásba megszomjaztam. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, Harrynek meg felkínáltam a sütit.
– Ez isteni – nyalta le tejszín habot a szájról.
– Köszönöm, de jobb ha indulunk, mert soha nem érünk oda.
– Csak még egyet – tömte be a szájába.
Végre megindultunk. Mivel volt 5 percünk oda érni és a fúik 7 percre laktak tőlünk gyalog, ezért nem fogtunk taxit.
– Szerinted van esélyem Gracenél? – kérdezte hirtelen.
– Amint nem lesz barátja mond el mit érzel – veregettem meg a vállát.
– Köszi, neked meg sok szerencsét Louishoz.
– Ugyan, én szerencsétlen vagyok a szerelemhez, ezt már rég beláttam.
– Üdvözöllek a klubba – nyújtotta a kezét, amit én nevetve ráztam meg.
Röhögve érkeztünk meg. Az ajtónak kellett támaszkodnom, vagy különbem elestem volna. Harry már a földön volt a sok nevetéstől. Nem tudom min kezdtünk el nevetni. Egyszerűen csak jött.
Komoly arcot erőltetem magamra, majd rá néztem Harryre és megint ki tört belőlem a nevetés. Túl sokat ittunk a bulin vagy azon nevetünk, hogy szerencsétlenek vagyunk a szerelemhez.
Nem tudtam mióta röhöghetek az ajtónak dőlve, de már kezdett elfogyni a levegőm. Kezemmel ütögettem az ajtót. A hátam neki támasztottam, hátha abba tudom hagyni, de nem ment, mert megint meg láttam Harryt.
Nem láttam sokáig, mert bedőltem a házba. Amikor földet értem tovább röhögtem.
– Mi olyan vicces? – hajolt fölém Louis.
– Szerencsétlen vagyok – röhögtem tovább.
Louis kiment és besegítette Harryt majd engem is a földről. Betessékelt minket a kanapéra. Mikor Harryvel találkozott a tekintetünk egyszerre nevetünk el magunkat.
– Nem tudom így találtam rájuk – vonta meg a vállát Louis majd elkezdett nevetni, szerintem rajtunk.
Amikor meghallottam, hogy röhögött még jobban fulladoztam.
Amikor meghallottam, hogy röhögött még jobban fulladoztam.
Vettem egy mély levegőt, fel álltam a földről, leporoltam magam és úgy tettem mint ha mi sem történt volna. Belül még minidig röhögtem, de tüdőm levegőt akart így abba kellett hagynom a nevetést.
Mire megnyugodtam mindenki ott volt.
– Drága Zoe, hol a francba voltál? – kérdezte Grace.
– Köszi jó volt a buli – válaszoltam a fel nem tett kérdésre.
– Nem hiszem, hogy a bulin voltál nem látott senki – támadott le Soffy.
– De látta az a csaj, aki Harryvel táncolt – szólalt meg Zayn.
– Na látjátok nem tűntem el, csak ti nem vettettek észre.
– Én is láttam, sőt beszéltem vele – hagyta abba Harry a röhögést.
– Furcsa vagy nekem te lány – nézett szúrósan Grace.
– Jól tudok rejtőzködni.
– Nem hiszek neked, tuti nem voltál ott a bulin – mondta Leila.
– Ott voltam vagy különben honnan tudnám, hogy Amy és Liam egész végig beszélgettek, meg rengeteget röhögtek. Harry táncolt egy vörös ruhás csajjal. Soffy Zaynt vonszolta maga
után, közben engem keresett. Grace meg egy idegennel táncolt. Niall meg alig találta meg Leilat. Hogy
El egy fekete testhez simuló ruhát viselt, tényleg amúgy hol van? Igazatok van
nem voltam ott a bulin.
– Haza ment, mert holnap utazik New Yorkba – válaszolt Louis.
– Hogy nem láttunk a bulin? – kérdezte Liam.
– Köszi. De végre abba lehetne hagyni a faggatásomat? – kérdeztem.
– Jó, akkor, ha végre mindenki itt van. Várjunk egyáltalán minek
jöttünk ide? – kérdezte Amy.
– Nem tudom – vonta meg a vállát Louis.
– Ha már itt vagyunk akkor ki kér? – emelte fel az üvegét Grace.
– Kihagyom – mondtam, Leilaval egyszerre.
Mindenki egy emberként fordult felém. Komolyan nem hiszik, hogy megváltoztam, lehet hogy én sem hiszem ezt magamról, de azért ők adhattak volna egy kis támogatást.
– Fárad vagyok, meg már ittam, inkább lefekszek – mondtam az
igazat erre Soffy oda jött és a kezét a homlokomra tette. – Nem vagyok beteg, csak nem akarok másnapos lenni – ismét a
valóságot mondtam nekik.
– Hát jó – nézett furán Amy.
– Jó éjt nekem – mondtam, mire megindultam a vendég szoba felé.
Harry követett. Fel sem tűnt a a többieknek, hogy Leila is nemet mondott. Ő soha nem mond nemet a piára. Valami volt. De mi?
– Ügyesen kivágtad magad – dicsért meg.
– Köszi, kérhetek egy pólót? – fordultam felé.
– Persze – bement a szobájába és egy Ramoneses pólóval tért
vissza.
– Köszi, jó ivászatot.
– Szívesen neked meg szép álmokat.
– Köszi – mondtam és már el is ment.
Lezuhanyoztam, felvettem a fehérneműmet meg Harry pólóját.
Befészkeltem magam az ágyba. Mi lehet Leilaval? Nem rá vallt, hogy kihagyja a piát. Mondjuk rám se, de én nem akarok még egy olyan élményt mint múltkor. Kavargó gondolatokkal a fejembe nyomott el az álom.
áááááááh imááádom a blogoood!!! :DDD Siess kövivel és addig nézz be ide! ;) http://furcsaa.blogspot.hu/2013/05/1-dij.html <3
VálaszTörlésKöszönöm szépen a díjat:D Kövi rész már kész van:)
Törlés