.:: Zoe Szemszöge ::.
A nyolc órás út nagyon fárasztó volt, főleg hogy én szét idegeskedtem maga, Louis próbált meg nyugtatgatni.
Megérkeztünk a kórházhoz. Louis leparkolt majd bementünk. Megkérdeztük a recepcióst, hogy hol volt az anyám, aki még a műtőbe volt. Megmondta melyik osztályon volt. Oda mentünk és apát láttuk ahogy fel-alá járkált. Nem vett azonnal észre minket. Megijedt amikor hirtelen előtte termettem. Szórósan a karjaiba zárt.
– Hogy van? – kérdeztem szipogva.
– Még műtik nem tudni semmit amíg ki nem hozzák, jobb ha haza mentek – motyogta a vállamba.
– Nem megvárom – makacsoltam meg magam.
– Soká fogják kihozni, meg az út is lefárasztott titeket, menjetek haza majd hívlak ha valami van.
– Nem! – fontam össze a kezem a mellkasomon.
– Miért örökölted anyád makacsságét? – forgatta a szemét.
– Jó géneket örököltem – ültem le a székre és keresztbe tettem a lábaim.
– Egyszer élném meg, hogy azt csinálja amit mondok, vagy legalább nem kommentálna mindent – morgott apa.
Louis oda ült mellém. Apa meg fel-alá mászkált újra. Mikor megunta elment és egy orvossal meg három műanyag pohárral jött vissza.
– Köszönöm doktor úr – intett apa majd oda adta nekem a forró csokit, Louisnak meg a kávét.
– Mit mondott? – kérdeztem.
– Még mindig műtik.
– Komolyan a kórház miért alkalmaz csigákat – morogtam és bele kortyoltam a csokimba. Fúra íze volt. Mikor megittam az italom kezdtem álmosodni. Behunytam a szemem és Louis vállára döntöttem a fejem.
– Működik – hallottam apám hangját. Nem volt erőm megszólalni így csak csendben tettem, hogy alszok.
– Mi működött? – kérdezte Louis.
– Altatott tettem az italába.
– Minek?
– Mert makacsabb mint az anya, és nem akarom, hogy itt maradjon addig amíg ki nem hozzák a műtőből.
Ravasz nagyon ravasz ezt még vissza kapja kamatostul csak legyek magamnál.
Ravasz nagyon ravasz ezt még vissza kapja kamatostul csak legyek magamnál.
– Rendben, csak egy bökkenő van nem tudom hol van a házuk.
– Parancsolj, ha valami kell akkor majd ezen a számon fel tudsz hívni.
– Rendben – tette a kezemet a nyaka köré fonta és úgy emelt fel.
– Nyitom az ajtót – hallottam apám hangját.
– Köszönöm.
Amikor kiértünk kirázott a hideg. Tiszta liba bőr lett a hátam. Amint betettet a kocsiba végleg elnyomott az álom és a kimerültség.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon ....... nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jó!!! Sőt TÖKÉLETES!!!:DDDD Imádlak, hogy ilyen hamar hozod a részeket és nem kell agyon izguljam magamat, hogy "Á mit hozhat a következő rész?", bár így is szét izgulom az agyamat, de mind1. Imádlak és a történetedet is imádom!:D Várom a kövit!!:DD
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszik a rész:)
TörlésÓÓÓÓÓÓÓ bárcsak már a 77. résznél tartanánk, de imádom szóval várom a kövit :)Sok siker a holnapi angol kisérettségihez anya <3
VálaszTörlésLe ne buktass te lány és neked is :P
Törléskééééééééééééreeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem a köööööööööövetkezőőőőőőt *w* :D
VálaszTörlésJövő hét szerdára kész lesz
TörlésMikor lesz a kutya és dogfil kalandja? :P
VálaszTörlésÁtnézek 46 piszkozatot és akkor sem fogom tudni :P
TörlésKell neked ennyire előre haladnod én bezzeg majd valamikor meglesz a következő, de hát addig szerintem megbolondulok a sok hülye feladattal
TörlésLátod nekem csak át kell néznem mielőtt kiteszem egy kicsit változtatok rajta és tádám fent az új rész
TörlésBocsi, de még csak most vettem észre, hogy miattam tetted ki az új részt!:D Köszönöm szépen és ez csak természetes, hogy mindig komentelek és, hogy tetszik amit írsz!:D
VálaszTörlésRendszeres kommentelőknek mindent és semmit egyszerre
Törlés