I. Évad 41. rész 09/29 L

Köszönöm a 11 rendszeres olvasót. Köszönöm a megjegyzéseket, nagyon jól esnek. Apró örömök az életembe. Megszeretném köszöni a lányomnak a nővéremnek, a kutyának és az anyámnak aki kitagadott, hogy ha ihlet hiányom volt fordulhattam hozzájuk.

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Harry lehet egy kérdésem, nagyon fontos és kérlek, őszintén válaszolj. Nagyon sok múlik rajta – néztem fel rá. Nem mondott semmit csak egy aprót bólintott.

– Kocsival jöttél? – kérdeztem tőle.

– Igen, miért?

– Kulcs nálad van?

– Nem bent van az öltözőben Paulnak adtam, tőle kell elkérned.

– Köszi, és lécci fogd meg – vettem el a cipőmet és adtam oda neki, ebben nem tudtam volna menekülni.

Nem vártam, meg amíg reagál valamit azonnal megindultam az öltöző felé. Út közben bele ütközetem a fiúk menedzserébe. Aki már jócskán a korban volt, ez a kopasz foltok is mutatták, meg a vastag szemüveg is.

– Mit képzelsz magadról, hogy felmész a színpadra – támadott le.

– Nem önszántamból mentem fel – emeltem fel a kezem.

– Nem érdekel, mit kerestél a színpadon?

– Az eszed, de nem találtam meg, mert amint látom nehéz felfognod, hogy nem magamtól mentem fel – emeltem fel a hangom.

– Nem érdekel, hogy magadtól vagy nem magadtól mentél fel le tudtál volna jönni meg a kis barátaid is mit keresnek ott fent?

– Azért véletlenül nem vagyok hibás, hogy Niall elejtette a mikrofon, vagy azért is én vagyok a hibás, hogy Harryt megdobták egy melltartóval. Véletlenül ezért nem akarsz hibáztatni, mert Liam beverte a fejét amikor fejen állt, esetleg azért mert Zayn felbukott Louisban akinek a vezetékbe akadt be a lába.

– Ezekért is te vagy a hibás, mert ha nem vagy fent akkor nem tereled el figyelmüket.

– Még jó, hogy kb. egy volt akkor, amikor fent voltam a többi, akkor történt lent ültem a néző téren.

– Kis barátnőd is leszállhatna Niallról, elegem van belőle.

– Na jó, engem szidhat, de a barátaimról most szálljon le amíg jó kedvembe vagyok – szinte már kiabáltam, nem csak szinte tényleg azt csináltam.

– Azonnal leszállok róla, mint az újságokban látom, hogy Niall újra szabad.

– Hamarabb fog az összes haja kihullani, mint hogy ők szakítsanak.

– Ne vegyél rá mérget, meg mi volt a színpadon a csókolózás, tudod te mennyi munkám lesz azzal, hogy tisztára mossam a fiúkat.

– Hozzak szappant vagy vizet? – kérdeztem reflexből.

– Hé, Zoe neked nem a kocsiban kellene várnod? – jött oda Harry a cipőmmel.

– Örültem, hogy beszélni tudtunk – erőltetett mosolyt az arcára.

– Én sokkal jobban, remélem, be tudjuk fejezni a társalgás – mosolyogtam gonoszul, lehet hogy már inkább vicsornak minősült. Nem szeretem, ha megzavarnak vita közben, főleg amikor nyerésre állok.

Fiúk értetlenül kapkodták fejüket köztem és Richard között. Mi meg farkas szemet néztünk. A „játéknak” Richard telefonja vetett véget. Felvette a telefont és közben megindult egy irányba nem figyeltem merre ment, mert a fiúk letámadtak.

– Mi volt ez az egész? – kérdezte Louis.

Megvontam a vállam, majd elvettem Harrytől a cipőmet és bele léptem.

– Nem szokott ilyen ideges lenni, szóval volt valami, mi? – faggatott Harry.

– Igen társalogtunk – vontam meg a vállam. Nem akartam nekik elmondani, hogy konkrétan azon vitatkoztunk, hogy felhúztak a színpadra, meg hogy Leilat szidta. Jobb, ha valamiről soha nem tudnak. Attól, hogy mi Richarddal látványosan gyűlöltük egymást, nem akartam, hogy a fiúk és a menedzserük közt problémák legyenek. Jobb mindenkinek a béke. Mi meg Richard-dal majd lerendezzük. Az egyikünk majd bele hal ebbe a harcba, és az nem én leszek.

– Mit mondod neked? – kérdezte Liam.

– Majd mi megoldjuk – akartam le zárni a témát.

– Mi az, hogy ti megoldjátok? – éretlenkedett Zayn.

– Az a mi ügyünk ne avatkozzatok bele – mondtam maga biztosan.

– Nekem nagyon nem tetszik – rázta a fejét Niall.

– Nekem is sok minden nem tetszik, de ez van, ezt kell szeretni – vontam meg a vállam.

– Majd Richardot megkérdezzük.

– Jobban jártok, ha nem, majd én lerendezem, inkább menjünk – már kezd elegem lenni a folyamatos faggatásokból, mit nem értenek azon, hogy nem mondom el?

– Jó, majd én, haza viszlek – ajánlotta fel Louis.

– Köszi – követtem egészen a kocsiig. Beszálltam és vártam, hogy ő is beüljön mellém.

– Nem fogod elmondani igaz? – kérdezte miközben beült a volán mögé.

– Igen, ez az én ügyem, majd megoldom.

– Nem tudom Richard már sok ember kikészített.

– Nem kell, féltetned én sem vagyok egy egyszerű esett.

– Azt tusom, most azon gondolkozok, hogy kitt kel jobban félteni téged vagy menedzserünket – mondta mire felnevettem.

– Amúgy mire volt jó az, hogy a színpadom voltam? – kérdeztem, mert érdekel.

– Mondtuk ez a büntetésed, amiért nem mondtad, hogy a mi koncertünkre jössz.

– Én meg mondtam, hogy akkor tudtam, meg amikor az épület élé értünk, meg Leila miért mehetett le?

– Mert Niall leengedte. Mi meg Harryvel megbeszéltük, hogy nem fogunk téged leengedni.

– Vettem észre, nem baj legalább megnyertem a fogadást, mikor és kapom a hátmasszásom? – kérdeztem.

– Egyszer.

– Szavadon foglak – figyelmeztettem. Amikor megállt az autó elkapott a halál félem.

– Nem mész? – kérdezte Louis, mert vagy öt perce bent ülök és nézek ki a fejemből, erre a beszélgetésre én nem vagyok kész.

– Félek.

– Jól értetem, hogy félsz? – fordult felém. Válasz helyet csak egy aprót bólintottam.

– El sem hiszem a horrortól nem félsz, de attól, hogy bemenjen, a háza ahol a barátaid vannak meg parázol? – tartotta vissza a röhögést.

– Örültem, hogy ismerhettelek – szálltam ki a kocsiból.

– Sok szerencsét.

– Kell is. Szia.

– Szia – indította a motor majd lehajtott a kocsival.

Míg az ajtóhoz sétáltam a védő beszédemen gondolkoztam. Amúgy Soffy meg Leila él még? Remélem igen, talán hárman le tudunk győzni egy rajongót meg egy őrültet.