I. Évad 39. rész 09/29 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Hulla fáradtan értünk vissza hozzánk. Mivel volt kb. három óránk a koncert kezdetéig addig a lányok elkezdtek filmezni. Én elmentem a konyhába enni, mert reggelim közben megzavartak, meg pizza amit ettünk a plazában nem volt valami finom, túl sok bazsalikom volt a szószba. Már szinte a hűtőben voltam, de még nem tudom mit egyek. 10 perc múlva ugyan úgy álltam és gondolkoztam mit egyek. Még 10 perc gondolkodás után rájöttem, hogy rendelek pizzat, onnan ahol normális. Vittem egy széket az ajtó elé és vártam, hogy mikor hozzák meg a kajámat. Amint meghallottam a csengőt a székkel együtt borultam. Felpattantam és nyitottam az ajtót. Döbbenettől elfelejtettem levegőt venni. Tuti csak káprázik szemem. Mit keres ez itt? Nyolc óra távolságnak kellene köztünk lennie nem pár másodpercnek.

– Szia Zoe rég láttalak, megváltoztál – mondta mire kirázott a hideg, a pasihoz túl magas hangja miatt.

– Köszi – vettem el a pizzat tőle és a kezébe nyomta az árát.

– Most, hogy tudom hol laksz majd eljövök és meglátogatlak.

– Van egy rossz hírem Brad nem itt lakok – húztam ki magam, bíztam benne, hogy nem látszódik rajtam mennyire utálom.

– Még mindig nem tudsz hazudni.

– Takarodj – vágtam rá az ajtót.

– Boldog szülinapot.

– Boldog volt amíg nem láttam a képed.

El sem hiszem, hogy mit keres ez itt Londonba. Miért jött ide az exem aki miatt változtam meg annyira olyan régen. Vajon még mindig nem fogta fel, hogy vége? Pedig elég világosan a tudatára adtam, mind a szavaimmal mind a kezemmel.

– Zoe mi a baj? – zavarta meg az önmarcangolásomat Amy.

– Semmi – legyintettem, majd a pizza-val a kezembe megindultam a konyha felé.

Dobozt lettem az asztala és csak néztem a tartalmát. Elment az étvágyam.

– Mi van veled? Amy mondta, hogy nincs rendben veled valami, de nem mondasz semmit – támadott le Leila.

– Várjuk Zoe. Mi a bajod? – mondta Soffy.

– Mond már – lóbálta a kezét a szemem előtt Grace.

– Brad – nyögtem ki nagy nehezen.

Nem mondtak semmit, azért mert a lányok nem tudják, Leila meg nem jutott szóhoz. Nem vártam meg míg kérdésekkel bombáznak, hogy ki az mit csinált. Egyszerűen felmentem a szobába bedőltem az ágyba és érzelem mentes arccal bámultam a plafont. Nem érzek már iránta csak szánalmat. Nem volt egy olyan este, hogy ne egy lányt vitt volna az ágyba. Minden csajt kihasznált utána eldobott. Nekem az-az egy szerencsém, volt, hogy Leila még időben észhez térített. Gondolkozásomat halk kopogás zavarta meg.

– Gyere – válaszoltam halkan. Nem néztem ki jött hanem tovább tanulmányoztam a plafont. Nagyon izgalmas volt a fehér semmi. Érzetem, hogy benyomódik a matrac mellém, majd valaki mellém ült. Csendbe figyelte engem.

– Mi történt? – kérdezte egy rekedtes mély hang.

– Idegesítő ex – keltem fel az ágyról és elkezdtem járkálni.

Egy aprót bólintottam válasz helyet. Félek, hogy elcsuklana a hangom ha beszélnem kellene.

Felállt kitárta a karjait, mire oda mentem és hosszasan megöleltem. A kezeimet a nyaka köré fontam, ő meg oldalamnál fogva húzott magához közelebb. Nagyon jól esett, hogy nem kérdezett semmit csak hallgatott.

– Nekem mennem kell, mert így is megléptem a próbáról amikor Leila hívta Niall, hogy elmondja mi történt – suttogta a fülembe, mire vettem egy mély levegőt és elengedtem, de nehezemre esett.

– Köszönöm – mosolyogtam.

– Megyek, ha baj van hívj és jövök, vagy küldök valakit.

– Rendben, amúgy hogy jutottál be amikor a nappaliba lányok vannak.

– Hátsó ajtó, de megyek szia – lépet ki az ajtón és köröl nézett, hogy tiszta-e a levegő.

– Szia – mondtam már a távolodó alakjának.

Vettem pár mély levegőt majd a mosolyogva lementem a nappaliba ahol valami nyálas csöpögős film ment.

– Mikor is lesz a koncert? – kérdeztem a Tv előtt állva.

– Egy óra múlva – nézett az órája Grace. Mikor leesett neki, hogy mit mondott mint az örült úgy rohant fel, közben azt mondogatta, hogy elfogunk késni. Soffy és Amy is vele tartottak, csak ők egy kicsivel nyugodtabbak volta.

– Ki volt itt? – kérdezte Leila miközben kényelmesen sétáltunk felfele.

– Louis – mondtam majd beléptem a szobába.

Felvettem a ruhámat, a hajamat kiengedtem tettem fel egy kis sminket és lesétáltam a nappaliba. Még senki nem volt kész. Nem kellett sokat várni és lányok szállingóztak le a lépcsőn.

– Menjünk, mert elfogunk késni – pattogott Grace.

Hívtam egy taxit. Amy lediktálta a címet, majd az út további rész azzal telt, hogy vagy Leila vagy én faggattuk őket, hogy hova megyünk.

– Megérkeztünk – szólalt meg a sofőr.

Kiszálltunk és megláttam, hogy milyen koncere hoztak, sokat pislogtam és bíztam benne, hogy mikor újra kinyitom a szemem már máshol leszünk.

– Ti ez csak viccnek szántátok ugye? – kérdezte Leila.

– Még viccnek is rossz – mondtam röhögve, közben meg a kezeimbe temettem az arcom.

Ezen röhögni kellett, csak nekünk volt ekkora szerencsénk.