.:: Zoe Szemszöge ::.
Medence partján ébredtem fejfájással. Felkeltem és körül néztem a
házban. Harry neveket sorolt. Nem tudom miért sorolta a neveket, de lehet hogy
jobb is ha nem értem. Louis a kanapén énekelt valamit. Majd megkérdem tőle,
hogy reggel fél álomba mit szokott csinálni. Leila és Niall a lépcsőn
aludtak el egymás ölelve. Gracet a konyhában találtam meg a padlón,
mellette feküdt a lovagja. Ott nyomta el az álom. Gondolom Liam eljutott
szobáig, mert nem ivott. Zayn meg Soffy kanapé mögött terültek el.
Szereztem fájdalom csillapított. Még vártam egy kicsit hogy hasson
majd felmentem, hogy lezuhanyozzak. Érdekes látvánnyal találtam magam szembe.

Összeütöttem egy egyszerű rántottát, csináltam hozzá egy
hideg limonádét és megreggeliztem. Elpakoltam majd hozzá kezdtem a többiek
reggeliének. Nekik is csináltam rántottát, meg pirítóst. Feltettem a
kávét, meg a kapucsínót. Kész lettem mindennel, megfogtam két
serpenyőt és elkezdtem össze ütni őket miközben végig mentem a házon. Minden
szobából komás és álmos fejek jöttek ki. Valaki még a a fejét is fogta.
– Lenyomom a torkodon a serpenyőt – kiabált Grace.
– Melyik idióta keltett fel – tápászkodott fel a
lépcsőröl Niall.
– Jó reggelt – jött le felöltözve Liam.
– Neked is – mosolyogtam vissza rá.
– Melyik állat nem tud aludni? – kérdezte Zayn, miközben a haját igazgatta.
– Jó reggelt mindenki, gyógyszer a limonádé mellet reggeli az
asztalon – kiabálta, közben
még ütögettem a serpenyőket össze. El voltam egészen addig
amíg Harry ki nem vette a kezemből.
– Elég, Értettük! – tette le a játékaimat.
Levágtam magam egy székre és néztem ahogy látványosan szenvednek.
Amúgy az a poén, hogy Gracenek meg Amynek fel sem tűnt, hogy kik
ülnek az asztalnál, lehet hogy azért mert aludtak. Csenden megreggeliztek, majd a fiúk elviharoztak, mert
hívták őket.
Lányok és a két udvarló levágta magát a kanapéra és
nézték a Tvt közben meg panaszkodtak, hogy mennyire fáj mindenük.
Én nem foglalkoztam velük hanem a fiúkat befogtam bútort pakolni. Ha már itt
vannak vegyünk valami hasznukat is.
Meguntam, hogy szenvedőknek kellett a jajgatását hallgatnom, meg
néznem az ingyen cirkusz. Az eleje vicces volt, de most már menekülni akartam.
Kerestem egy táskát, eltettem a telefonom, pénztársa, kulcs és még pár
apróságot.
– Elmentem majd ha mindenki alszik vissza jövök – kiabáltam.
Nem kaptam választ, lehet, hogy nem is hallották mindegy ha
keresnek nálam a telefonom.
– Szia leülhetek? – kérdeztem mosolyogva.
– Persze.
– Milyen pasi van a dologba? – foglaltam el azt a helyet ami szembe volt vele.
– Ennyire látszik – nézet fel sokkal bánatosabban mint idáig.
– Igen egy kicsit, Zoe vagyok – mutatkoztam be.
– Én Eleanor.
Elkezdte mesélni, hogy amikor veszekedtek a barátjával akkor
annyira megharagudtak egymásra, hogy azt mondták, hogy vége, szakítanak és ennek
három hete, de még nem hívta ő meg nem fogja hívni inkább szenved. Nem
értem a többi nőt, ha szeretek valakit akkor azért mindent megtennék.
– Nem értelek. - mondtam neki amikor abba hagyta a mesélést.
– Miért?
– Szereted akkor meg miért nem hívod fel?
– Mert ő kezdett el vitatkozni.
– Szóval ha te kezdtél volna vitatkozni akkor felhívtad volna?
– Nem.
– Ennyire makacs ember még nem láttam, meg kellene hozzád egy
szótár is – mondtam. Végre felnevetett és a végén lehet, hogy belátta, hogy
nekem volt igazam. Ugyan mit beszélek nekem nincs akkora szerencsém, hogy rá
tudok beszélni valakit arra, hogy nekem van igazam.
Nevetésünknek a telefonja vetett véget.
– Szia... Starbucksban... Nem is tudom... Rendben
megyünk... Pontosan be akarok nektek mutatni valakit... Sziasztok – tette le a
telefont.
– Van kedved vásárolni velük? – kérdezte.
– Persze.
– Perrie – mutatkozott be a vattacukor.
– Danielle – mondta a mellette állú göndör lány.
– Mi a titkod, mivel érted el, hogy mosolyogjon? – kérdezte
Perrie.
– Remény hal meg utoljára... mert ő a gyilkos – mondtam egy kis hatás szünettel. Mind a négyen elnevettük magunkat.
– Egy kis beszélgetés mindig segít – mondtam az igazat.
– Ebben teljes mértékben egyet értek – bólogatott Danielle.
Megindultunk a pláza felé. Majdnem minden boltba benéztünk,
valahonnan három vagy több táskával máshonnan csak egyel jöttünk
ki. Rengeteget nevettünk és jobban meg ismertem őket. Mikor már nem
éreztük a kezeinket akkor leültünk egy közeli kávézóba. Megrendeltük az
italainkat és vártuk, hogy a pincér kihozza.
– Ne mond azt, hogy nem néz ki jól – mondta nekem Dani.
– Mondom, hogy nem az én esetem – mondtam már sokadszorra.
– Nem hiszem le, hogy nem tetszenek a barna szeműek.
– Nekem csak a kék meg a zöld tetszik – egy
kicsit válogatós vagyok, lehet ezért nincs most barátom, vagy mert nem akarok.
Kihozta az italunkat és miközben iszogatunk nem akadtak le a
témáról, hogy nekem milyen pasi tetszik.
– Óóó! – hajtotta le a fejét Perrie, ezzel egyben csend lett.
– Mi az vattacukor? – kérdeztem.
– Bújjatok el újságírók – mondta. Mivel a
lányoknak elég nagy a hírnevük ezért jobb ha én is elrejtem az arcom
ha nem akarok a kamerák központjában lenni. Danielle az asztal alatt smst írt.
– Hamarosan jön a felmentő sereg egy személyben – mondta amit
elolvasta az üzenetet.
Addig csodáltunk a cipőnket amíg Dani nem kapott smst hogy a
hátsó ajtón menjünk ki, ott tuti nem vesznek észre. Felvettünk a táskáinkat és
arcunkat takarva mentünk a kávézó pultjához. Megkértük az eladót,
hogy mutassa meg a hátsó kijáratot. Hátul egy fekete Range Rover várt minket.
– Miért akadnék ki? – néztem értetlenül.
A következő pillanatban Harry szállt ki belőle.
– Hát te? – kérdezte tőlem.
– Pont én is ezt akartam kérdezni.
– Nincs idők beszélgetni, majd ha bent ülünk a kocsiba – szállt
be hátra a három lány.
Hazza becsukta utánuk az ajtót, majd kinyitotta az enyémet,
becsukta utánam és átszalad a másik oldalra majd bepattan a volán mögé.
– Azt hittem, hogy valami híresség ment meg minket nem egy nő
csábász – mondtam miközben indította a kocsit.
– Mi az, hogy nő csábász? – kért számon.
– Mert nem az vagy? – fordultam felé.
– Honnan ismeritek egymást? – kérdezte vattacukor.
– Zoe te vagy Harry új csaja? – kérdezte Danielle.
Én fulladoztam Harry meg üveges tekintettel bámult
előre, azért remélem nem karambolozunk.
– Hallgatás bele egyezés, meséljetek,
hogy jöttetek össze? – kíváncsiskodott Eleanor.
– Zoe drágám mond el, hogy-hogy találkoztunk – harapta be a
száját Hazza.
– Hazza bébi te sokkal jobban el tudod mondani – ha
harc hát legyen harc.
– Valaki mesélje már el – hajolt előre Danielle.
– Sétáltam az utcán éppen egy kávézóból mentem haza fele, amikor
nekem jött. Nála is volt kávé nálam meg forró csoki. Mind a kettő a ruhámon
landolt – kezdtem el.
– Nagyon kiakadt és nem győztem bocsánatot kérni amiért ügyetlen
voltam – vágott a szavamba Harry.
– Vetettem vele egy másik pólót, meg egy forró csokit.
– Miközben az italunkat fogyasztottunk el hívtam
randira, de nemet mondott. Minden borult ezért mindent bevetettem. Elrángattam
egy randira.
– De a szó szoros értelmében, mert a hátán cipelt be az étterembe.
Még szerencse, hogy nem lett szalag cím.
– Ez volt úgy szeptember elseje környékén.
– Randi után amin kijelentettem, hogy nem járok vele, minden nap a
suli elé jött egy héten keresztül.
– Egészen addig amíg meg nem adta magát.
– Ez volt kb. egy hete – fejeztem be a storyt, pont vége lett a
mesének ahogy megérkeztünk a fiúk közös házához.
– Harry szívem nincs kedved engem haza vinni? – fordultam felé.
– Nincs itt még az ideje, hogy a többiek is megtudják, hogy mi
van közöttünk – tartotta vissza a nevetést.
– Akkor gyaloglók – fogtam meg a kilincset, hogy kimenjek,
de Hazza elkapta a kezem.
– Ne menj szívem.
– Mi bemegyünk – szálltak ki a lányok a kocsiból.
Vártunk amíg be nem lépnek a kapun, amint biztos távolságban
tudtuk őket kitört belőlünk a nevetés.
– Miért kellett hazudnod? – kérdeztem tőle a szemem törölve.
– Egyszerű. Eleanor Louis exe, de nem hiszem, hogy sokáig,
mert ma siránkozott utána. Perrie meg Zayn jártak, de szakítottak. Ők tuti nem
jönnek össze, mert Zayn megtalálta Soffyt. Danielle meg Liam csaja.
– Ó most már értem, de a többiekkel mi lesz?
– Semmi, mert senki sincs bent, de ha meg is tudják, majd
megmondjuk az igazat persze, csak ha nem szeretnéd, hogy tényleg
járjunk.
– Soha nem járnák veled, ne sértődj meg de nekem olyan vagy mint ha a bátyám lennél, aki soha nem nőt fel. Tudod Harry mivel megbízok benned elmondom neked a legnagyobb
titkomat, de ígérd meg, hogy senkinek nem adod tovább.
– Nem mondom senkinek, amíg nem kapok rá engedélyt, húgi.
– Lassan két éve annak, hogy csúnyán kihasznált a volt
pasim. Attól a naptól fogva csak a közeli rokonokkal beszéltem. Más
pasival nem voltam hajlandó beszélni. Ha egy tanár felszólított én
csak felemelt fejjel néztem és vártam, hogy mikor látja be, hogy soha nem
fogok megszólalni. Az érettségin szakítanom kellett ezzel,
hogy nem beszélek pasival, mert sajnos akkor nem volt szerencsém így egy pasit
fogtam ki. Utána meg vissza tértem az elvemhez, egészen
addig amíg Niallal nem találkoztam a vonaton. Után jöttetek ti.
– Miért beszéltél velünk?
– Niall idegesített, Louist megsajnáltam – mondtam az igazat.
Harry oda hajolt hozzám, hogy megöleljen. Az
arcomat belefúrtam a nyakába ő meg a kezével a hátamat simogatta. A régi emlék ahogy jöttek vissza úgy harcoltam a könnyekkel. Mikor
megnyugodtam vettem egy mély levegőt és a jelenre koncentráltam.
A múlton nem tudok változtatni, de a jelenben élek az nem teszem
tűnkre a múltammal ami kísért.
– Haza vigyelek? – kérdezte, majd a két hüvelykujjával végig simított az arcomon.
– Igen.
– Jó, megkérdem a lányokat, hogy kit vigyek még. Addig maradsz? – mosolygott.
– Igen, majd hallgatom a rádiót – mondtam, mire kiszállt és
elsétált a házhoz.
Bekapcsoltam a rádiót és az egyik kedvenc
dalom indult el. Olly
Murssal énekeltem.
– Kedves rádió hallgatok remélem tetszett a dal és most jöjjön a
fiatal tehetségeinktől egy pörgős szám.
Remélem szeretitek a(z) One Direction-t, további kellemes délutánt – mondta a rádiós majd elindította
a zenét.
Mivel dalos pacsirta hangulatomba volta ezért a fiúkkal énekeltem.
A magán koncertemet az zavarta meg, hogy
a vezető felőli ajtó nyílott. Mint a jó kislány ültem és
néztem ki a szélvédőn.
– Ne add az ártatlant mert lebuktál,. Amúgy nagyon jó a hangod – mondta Harry miközben beindította a kocsit.
– Köszönöm, lányok? – kérdeztem, de ezzel egy időben
beszállt Perrie, meg Eleanor.
Csendben telt az út. Először Perriet utána meg Eleanort tettük
ki.
– Köszönöm Harry hogy kiönthettem a lelked neked – fogtam meg a
kilincset.
– Szívesen, bármi van szólj. Ezért vannak a barátok – mondta mire
oda hajoltam hozzá és megöleltem.
– Szia – intettem, miközben kiszálltam.
– Szia – intettem, miközben kiszálltam.
– Szia – kiáltott utánam.
Bementem a házba és kanapén fetrengő Leila, Niall és Louis
fogadott.
– Sziasztok, hisztisek hol vannak? – utaltam a lányokra.
– Haza mentek nem sokkal utánad – válaszolt Leila.
– Értem – indultam meg a konyha felé, hogy csináljak valami
kaját. Gordon mellett döntöttem, meg sütöttem hozzá krumplit. A
többieket nem is kell megkérdezni, mert Leila egyik kedvenc kajája. Niall meg
mindent meg eszik. Louis meg remélem szereti. Elkezdtem a hús panírozását
amikor valaki bejött. Mikor megfordultam egy komor Louissal találtam magam
szembe.
– Miért vagy ilyen szomorú? – kérdeztem miközben letettem a húst.
– Semmi – rázta meg a fajét.
– Persze, én meg Hófehérke vagyok, na ki vele! – tettem csípőre a kezem.
– Eleanor – sóhajtott.
– Ha még mindig szereted miért nem hívod fel? – kérdeztem tőle.
– Mert félek a vissza utasítástól – ült le egy székre.
– Hívd fel! – vágtam a fejéhez az első dolgot amit megfogtam ami
jelen esetben egy kanál volt.
– Egyszer biztos felfogom hívni – adta oda röhögve a húst.
– Most, mert elmulasztod, és akkor sokkal rosszabb.
– Mi van ha már talált magának olyan barátot aki egy kis
vitatkozás után nem hagyja el.
– Soha nem tudod meg ha nem hívod fel.
– Jól felhívom... majd – mondta a végét halkan.
– Idióta – forgattam a szeme. Elő kerestem a telefonom és
rámentem a névjegyékre, kikerestem El számát és benyomtam a zöld gombot, majd
oda adtam Louis-nak a telefont.
– Szia, Zoe – hallottam meg El vidám hangját.
– El? – csodálkozott Louis.
– Louis? – kérdezte a lány. Louis ezzel
a lendülhettem felkelt és megindult ki az udvarra.
Folytattam a kaja elkészítését. Kész lettem mindennel, Louis oda
jött és vissza adta a telefonomat.
– Gondolom nem maradsz vacsorára – mondtam miközben a tányérokat
tettem a helyére.
– Igen és köszönöm – ölelt meg.
– A barátok ezért vannak, na menj szerelemes – mondtam. Több se
kellet neki már viharzott is ki a házból.
– Vályúhoz – kiáltottam.
Kettőt pislogtam és Niall már az asztalnál ült és szedett magának.
Teleportált, hogy ilyen gyorsan itt termet, vagy csak három órája nem evett?
Leila addigra ért le mire Niall megette a kiszedett kajájának a
felét.
Elmeséltem, hogy miközben a másnaposok elől menekültem kivel
futottam össze, meg beavattam őket abba a hitbe, hogy Hazza barátnője
vagyok. Együtt nevetünk rajta. Közösen elpakoltunk, mivel én hulla voltam ezért
gyorsan lezuhanyoztam, megettem Lucifer és nemes egyszerűséggel bele
dőltem az ágyamba.
ne máár :OO jöjjenek már össze Louval! ne El legyen a csaja...:(( :DDD am nagyon jóóó! húúúú o.o nagyon jó!!!! :PPPP kövit gyorsan!
VálaszTörlésÖröklök, hogy tetszik a story
TörlésImádom hamar hozd a kövit.
VálaszTörlésSzerdán hozom a várva várt folytatást
Törlés