.:: Zoe szemszöge ::.
Annyira fáradt voltam, és aki a telefonomon keres ezt miért nem tudta. Elvégre tegnap költöztem ide, és ez elég indok arra, hogy ne akarjanak korán keresni. Az, hogy egész este két pasival voltam, senki nem tudhatott róla. Vagy lehet, hogy három, elvégre Lucifer csak nem volt lány, ha már így hívták.
– Ki keres ilyen korán? – mérgelődtem miközben, kerestem a készüléket.
– Itt van – húzta oda Lucifer a telefont.
– Köszönöm.
– Szívesen – közben meg próbáltam elolvasni, hogy mi van ráírva.
– Igen? – vettem fel.
– Nincs kedved beengedni – szólalt meg Leila a vonal másik végén.
– Nincs, mert felébresztettél.
– Nyolc óra van – emelte fel a hangját.
– És hatkor feküdtem le – ásítottam bele a mondatomba.
– Nem baj engedj be minket.
– Mi az, hogy titeket?
– Majd meglátod csak engedj be.
– Jó megyünk.
– Mi az, hogy megyünk?
– Majd meglátod – ha ő így akkor én is. Felvettem a köntösömet és megindultam lefelé. Ha már ő titokzatos, akkor én is az leszek. Ketten játsszák ezt a játékot, én nem vagyok semmilyen móka elrontója.
– Hova tudtam eltenni a kulcsot – kezdtem el kutakodni az asztalra ledobott táskámba, majd elkezdtem kabátok zsebeit áttúrni.
– Nézd meg a zsebeidbe – adta a tippet Leila.
– Néztem – mondtam miközben Lucifer csőrébe hozta.
– Köszönöm.
– Szívesen – válaszolt Leila.
– Nem neked – vágtam rá azonnal, majd megvakartam a kulcs hordom fejét, aki még jobban döntötte felém a fejét, hogy ne hagyjam abba a kényeztetését.
– Rendben engedj be minket – nagy nehezen sikerült bele találnom a lyukba és elfordítani benne.
– Jó van türelem, korán volt a reggel – nyitottam az ajtót.
– Nem inkább későn az este – mondta miközben belépett.
– Reggel a hibás. Csodálatos napom volt addig amíg fel nem ébredtem. Amúgy meg honnan szereztél egy macskát? – kérdeztem amikor tudatosult bennem, hogy a kezében egy Sziámi macska volt. A hatalmas kék szemeivel meg folyamatosan engem fürkészett.
– Kint találtam egy dobozba azzal a fel irattal hogy cicát a cicának. Nem hagyhattam magára, szegényke így is annyira soványka.
– Aranyos – simogattam meg mire elkezdett dorombolni.
– Ugye, de mi lesz vele? – nézett rá szomorúan miközben felemelte, hogy szem magasságba legyen vele.
– Marad, vagy nem akarod?
– De te nem vagy macskás – nézett rám csodálkozva.
– Tudom de te meg nem vagy papagájos.
– Milyen papagáj?
– Tegnap ahogy elmentek a fiúk, felmentem a szobámba és Luciferrel találtam magam szembe – mutattam magam mögé ahol az emelintetnek kellett volna állnia, de csak a cipőmet mutattam meg.
– Berepült az ablakon?
– Tuti, vagy tud teleportálni – mondtam miközben a konyhába valaki randalírozott.
– Melyik pasi marad itt éjszakára?
– Egyik se.
– Higgyek neked?
– Ha nem hiszed nézd meg. Amúgy mi lett a neve?
– Meg is nézem, és Neji (Nedzsi).
– Menj – indult meg én meg mentem utána.
– Anyám borogass – sokkolta le a látvány, hogy arapapagáj eszi a csokit.
Odamentem és vettem a csokiból közben figyeltem Leila reakcióját. Mellékesen tartottam Lucifernek a csokit, mert szegénykémnek egyedül nehezen ment, bár nem hiszem, hogy jót tett neki ez az édesség.
– Tud beszélni? – kérdezte miközben leült velünk szembe.
– Még szép – válaszolt Lucifer.
– Ha sokat fog beszélni akkor én magam fogom kitekerni a nyakát.
– A répás csókolt meg – bólogatott Lucifer.
– Ki csókolt meg kit? – könyökölt fel az asztalra Leila. Szinte felcsillantak a szemem mikor valamilyen titok szóba került.
Elmeséltem neki, hogy mi történt miután elment randira. Hogy találkozta Harry-vel meg Louis-sal meg hogy mi volt nálunk. A csókot is elmeséltem, ő is ugyan olyan tanácstalan volt, mint én.
– Miért nem kérdezted meg? – értetlenkedett.
– Bocsi fiúk melyikőtök csókolt meg? - vágtam értetlen fejet.
– Jó igaz, de menjünk el vásárolni hátha, akkor elfejeted, vagy kitalálod, hogy melyik volt.
– Benne vagyok, meg akkor vehetünk nekik is valamit – mutattam a tejet lefetyelő macskára és tetszhalottat játszó papagájra. Annyira aranyos miközben még a nyelve is kilóg egy kicsit. Szegénynek az a baja, hogy elvettük tőle a csokit.
 |
| Az én ruhám Leila ruhája |
– Rendben öltözz fel, mert fürdő ruhába nem jöhetsz – mutatott rám Leila.
– Kár pedig én abba akartam menni – indultam meg fel, mire Lucifer jött utánam.
– Hova megyünk? – ült fel Lucifer a lámpára.
– Te maradsz itthon, esetleg elmond mi kell neked.
– Ketrecbe nem vagyok hajlandó beülni.
– Rendben, de nem leszel egész nap szabad lábon.
– Miért? – szinte kitekerte a nyakát, ahogy követte a mozdulataimat.
– Mert amikor nem vagyok itthon akkor valahova beleszel csukva.
– Az nem jó – rázta meg magát.
– De nem egész nap.
– Rendben – vette tudomásul. Zoe kontra Lucifer, javamra egy. Majd egyenlíteni fogja az állást, van egy olyan érzésem.
Elmentünk egy közeli állatkereskedésbe és megvettünk minden ami Neji-nek (Nedzsinek) meg Lucifernek kell. Lepakoltuk a vásárolt dolgokat és megindultunk a pláza felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése